A jogorvoslati kérelmet - amennyiben tartalma alapján igazolási kérelemnek minősül - az első fokon eljárt bíróságnak kell elbírálnia a Pp. 109. §-ának (1) bekezdése alapján. Az érdemi határozat meghozatalát követően - a kérelem elutasítása esetén - az esetlegesen benyújtott fellebbezés elbírálására kell az iratok felterjesztését elrendelni [Pp. 110. § (1) bekezdés], illetve ha a bíróság az igazolási kérelemnek helyt ad, egyben hatályon kívül helyezi a pénzbírságot kiszabó végzését, és jogorvoslati eljárás hiányában az iratok nem kerülnek a másodfokú bíróság elé.
Végül a végzés ellen benyújtott és fentebb írt intézkedések lehetőségét mellőző, tartalma alapján egyértelműen érdemi fellebbezésnek tekintendő beadványok vonatkozásában a cégiratoknak a másodfokú bírósághoz történő felterjesztése előtt az elsőfokú bíróságnak a Pp. 237. §-a szerint kell eljárnia. így az elkésett fellebbezést hivatalból el kell utasítania, és ezt követően az esetlegesen előterjesztett igazolási kérelem kapcsán kell az előzőekben írtak szerint eljárnia, illetve a határidőben benyújtott fellebbezést felterjesztenie.
Minden, a megyei bírósági hatáskörű cégbíróság által hozott végzés ellen benyújtott fellebbezés vonatkozásában figyelemmel kell lenni a Pp. 73/A §-ának a) pontjában írt azon rendelkezésre, hogy a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A cégeljárásban tipikusan a cég képviselőivel, illetve a cégekkel szemben pénzbírságot kiszabó határozatok azok [a Ctv. (az 1997. évi CXLV. tv) 53. §-ának (1) bekezdése alapján a törvényességi felügyeleti eljárásban a jogi képviselet változatlanul nem kötelező], amelyek ellen a fellebbezést nem jogi képviselő terjeszti elő. Erre tekintettel a Pp. 235. §-ának (2) bekezdésében előírt hiánypótlást a jogi képviselőnek a másodfokú eljárásra adott meghatalmazása csatolására is el kell rendelnie az elsőfokú bíróságnak, valamint a hiányzó vagy hiányos fellebbezési illetéket le kell rovatnia a fellebbező féllel.
A kérelemre indult törvényességi felügyeleti eljárásban a kérelmezetti pozícióban levő céggel szemben kiszabott végzés elleni fellebbezést észrevételezés céljából ki kell adni a kérelmező részére a Pp. 257. §-ának (1) bekezdése alapján.
Mindezeket követően kell az összes eredeti cégirat felterjesztését elrendelni. Ez különösen érvényes a törvényességi felügyeleti eljárásban pénzbírságot kiszabó végzés elleni fellebbezés esetében, amikor a másodfokú bíróság számára nem elégséges csak a Cgt. számon (azaz törvényességi felügyeleti ügyként) iktatott iratok felülvizsgálata (például a mérleg becsatolása miatt kiszabott pénzbírság esetén).
A Ctvr. (az 1989. évi 23. tvr.), és e vonatkozásban a Ctv. változatlanul egyértelműen, valamint szerkezetileg is elkülönítetten határozza meg, hogy a pénzbírságot kivel szemben szabhatja ki a cégbíróság, mégis nagyszámú a jogszabálysértő határozatok száma az alábbiak miatt.
A cégbejegyzési eljárás általános szabályai között, a 14. § (3) bekezdésében rögzíti a Ctvr., hogy azt, aki a cég bejegyzése, illetve változás bejegyzése iránti kérelmet nem vagy késedelmesen nyújtja be, lehet pénzbírsággal sújtani.
A Ctv. a cégbejegyzési kérelem benyújtására vonatkozó rendelkezései között a 22. § (2) bekezdésében már pontosítva úgy rendelkezik, hogy azt a személyt lehet pénzbírsággal sújtani, aki a cégbejegyzési kérelem - illetve a már idézett Ctv. 30. §-ának (1) bekezdése szerint a változásbejegyzési kérelem - előterjesztésére vonatkozó kötelezettségét késedelmesen teljesíti.
Ezen fenti jogszabályokra való hivatkozással tehát csak természetes személy sújtható pénzbírsággal. A törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság által alkalmazható szankciók között mind a Ctvr. 20. §-a (1) bekezdésének b) pontja, mind a Ctv. 54. §-a (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a pénzbírság a céggel szemben alkalmazható.
Ezért jogszabálysértő azon cégbírósági határozat, amely természetes személlyel, például a cég képviselőjével szemben alkalmazza ezt a szankciót a törvényességi felügyeleti eljárás során, és ugyanúgy jogszabálysértő az előzőekben írtak miatt, ha a céget sújtja a pénzbírsággal, ha a bejegyzési kérelmet késedelmesen nyújtották be.
A cég bejegyzése a cégjegyzékbe mindig kérelemre történik [Ctvr. 14. § (1) bek., Ctv. 21. § (1) bekezdés]. A kérelmet a cég képviselője által adott meghatalmazás alapján jogi képviselőnek kell benyújtania a cégbírósághoz [Ctvr. 14. § (1) bekezdés, Ctv. 20. § (2) bekezdés], a rendelkezésre álló határidő 30 nap.
A határidő számításához a kezdő nap meghatározása igen fontos. A Ctv. 22. §-ának (1) bekezdéséből következően a létesítő okirat aláírását, illetve az alapszabály elfogadását követő nap tekinthető kezdő napnak. Ez az előírás átfogóbb és egyszerűbb megfogalmazású, mint a Ctvr 14. §-ának (2) bekezdésében felsoroltak, de lényegében változatlan. Megjegyzendő, ha a cég alapításához hatósági engedély szükséges, a 30 napos határidőt az engedély kézbesítésétől kell számítani.
A bíróságok gyorsított eljárási kötelezettsége és az ex nunc hatályú cégbejegyzés [új Gt. 16. § (2) bekezdés] miatt a késedelmes cégbejegyzési kérelem benyújtások ma már egyre ritkábbak, mivel a társaság érdeke, hogy például a hatósági engedélyhez kötött tevékenységét [új Gt. 14. § (3) bekezdés] is minél előbb megkezdhesse a bejegyzés után, és hogy az előtársasági forma miatti függő jogi helyzetből adódó esetleges ellentmondások megszűnjenek.
A kötelező jogi képviseletre tekintettel azonban a határidőn túl benyújtott kérelemből általában nem állapítható meg, hogy ez kinek a hibája: a jogi képviselőé, vagy a társaság képviselőjéé, esetleg a tagoké. Megelőzendő, hogy csak a kérelem alapján kiszabott pénzbírság ellen benyújtott jogorvoslati kérelemből legyen megállapítható a mulasztó személye, ezt megelőzően indokolt a jogi képviselő felhívása, hogy a késedelmes benyújtás okáról nyilatkozzon. Attól kezdve, hogy a tagok pénzbefizetési kötelezettségüket később teljesítették a banknál, a jogi képviselő irodájának kirablásáig, s emiatt a cégiratok eltűnéséig igen széles a skála a tekintetben, hogy a mulasztás a nyilatkozatok szerint milyen okból történhetett. Nem ritka az sem, hogy a jogi képviselő - vétlensége esetén, azt bizonyítandó, hogy elkerülje a pénzbírság vele szemben történő kiszabását - a határidőn túli kérelem benyújtásával egyidejűleg már nyilatkozatát is becsatolja a kötelező mellékletekkel együtt.
Ha tehát a bíróság előtt ismert a késedelmesen teljesítő természetes személy, a pénzbírság mértékét a 22. § (2) bekezdésében meghatározott - a Ctvr.-hez képest az inflációra is tekintettel magasabb - 50 000-500 000 forint összeghatáron belül állapíthatja meg. Az összeg méltányos meghatározását maga ajogalkotó is elvárja akkor, amikor a "sújtható" szó használatával már magának a pénzbírságnak az alkalmazását sem teszi kötelezővé, hanem azt - az összeg méltányos meghatározásával - a bíróság belátására bízza. Ennek oka egyebek közt vélhetőleg annak ismerete, hogy az ex nunc hatályú bejegyzés már eleve hátrányos helyzetet teremt bírság alkalmazása nélkül is a társaságok és jogi képviselőjük számára a kérelem késedelmes előterjesztése esetén.
A Ctvr. 14. §-ának (5) bekezdése úgy rendelkezett, hogy ha a cég - vagy változás - bejegyzése kötelező, és a cégbíróság a hiánypótlás elmulasztása miatt a bejegyzési kérelmet elutasítja, az a bejegyeztetési kötelezettség alól nem mentesít. Ugyanakkor az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 26. §-a előírta, hogy ha a cégbíróság a gazdasági társaság bejegyzését megtagadta, a társasági tevékenységet a jogerős határozat kézhezvétele után meg kell szüntetni. Az egységes bírói gyakorlat az elutasított cégbejegyzési kérelmek vonatkozásában az ismételt előterjesztésnek még a lehetőségét is kizárta, amikor a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntése alapján egyértelművé vált, hogy a régi Gt. 11. §-ának (4) bekezdése alapján elsődleges az anyagi jogszabály alkalmazása, így az eljárási törvényben, a Ctvr.-ben előírt ismételt beadási kötelezettség a régi Gt. 26. §-ára tekintettel nem állhatott fenn. Ebből következően a cégbejegyzési kérelem ismételt benyújtásakor annak érdemi elutasítása miatt nem is volt vizsgálható az időszerűség, így a késedelmi vagy mulasztási bírság alkalmazására nem volt lehetőség.
A Ctv. a cégbejegyzésnél már nem is tartalmaz hasonló előírást, sőt a 26. § (2) bekezdésében szabályozott új hiánypótlási eljárás nélkül történő elutasítás esetén előírja, hogy az ilyen végzés ellen benyújtott fellebbezésnek a működés megszüntetésére vonatkozó kötelezettség tekintetében nincs halasztó hatálya. A (4) bekezdés alapján pedig a bejegyzési kérelem elutasítása esetén a végzés kézhezvételétől számított jogvesztő határidőnek minősülő 8 napon túli ismételt kérelembenyújtás esetén az elutasító végzés hatályában történő fenntartása mellett történhet az ismételt kérelem elutasítása. így teljesen indokolt az az állítás, hogy a pénzbírság kiszabására az eredeti és első cégbejegyzési kérelem jogszabályban meghatározott határidőn túli benyújtása esetében van csak lehetősége a cégbíróságnak az összeget méltányosan meghatározva úgy, hogy a mulasztásért valóban felelős természetes személyt sújtsa a bírság.
Végül meg kell említeni, hogy a Ctv. 22. §-ának (2) bekezdése a Ctvr.-től eltérően már nem nevezi szankcionálandó magatartásnak a kérelem benyújtásának késedelmes teljesítése mellett a bejelentési kötelezettség elmulasztását. A cégbejegyzési eljárásban azonban a fentebb kifejtettekre tekintettel értelemszerűen ennek nincs jelentősége, a változásbejegyzési eljárásnál kell ezen szabályozásbeli különbséget vizsgálni. ■
Visszaugrás
