Diplomácia nélkül a nemzetközi kapcsolatok nem tudnának működni, így nem meglepő, hogy a diplomáciai kapcsolatok egyes aspektusaira vonatkozó szabályok a nemzetközi jogi egyik legkorábbi manifesztációjának tekinthetők.[2] A diplomácia jelentősége napjainkban is egyértelmű - hogy csak egyetlen kiragadott példát említsünk a közelmúltból: miután 2020. január 3-án az Amerikai Egyesült Államok célzottan likvidálta Kászem Szolejmáni iráni tábornokot[3], a két, egymással diplomáciai kapcsolatban nem álló állam között Svájc látott el jószolgálatot, közvetítve végső soron azt az álláspontot, hogy egyik állam sem kívánja eszkalálni az incidenst.[4] Persze a 2022-es orosz-ukrán konfliktus idején, amikor e recenzió íródott, egyértelműen látható az is, hogy hova fajulhatnak a nemzetközi kapcsolatok, ha az államok nem a viták békés rendezése elvének megfelelő diplomáciai vagy bírói úton járnak el a viszályok feloldása - vagy, hogy az 1907. évi hágai egyezmény szóhasználatával éljünk: a neheztelések elenyésztetése[5] - érdekében.
2018-ban jelent meg Magyarországon Diplomáciai Lexikon címmel a recenzált kötet első kiadása, amely már abban a formájában is kiterjedt áttekintést nyújtott a diplomácia világáról. Az Új Diplomáciai Lexikon pedig, Bába Iván szakmai főszerkesztő gondozásában, aktualizált és kibővített tartalommal 2021-ben jelent meg, immáron két kötetben.
Elismerés illeti a szerkesztők és a szerzők munkáját egyaránt, hogy e szerteágazó, jellegéből adódóan számos különböző szakkérdéshez is kapcsolódó területet úgy sikerült kézikönyvszerűen összefoglalniuk, hogy annak segítségével az olvasó egyrészt alapvető információkat kaphat egy-egy fogalomról vagy intézményről, másrészt pedig, ha mélyebb ismeretekre van szüksége, biztos fogódzók mentén kereshet további forrásokat.
A szerkesztői előszóból kiderül: feltett szándék volt, hogy a Lexikon nyelvezete a közérthetőség szempontjának is megfeleljen. Ez teljes mértékben sikerült is, így a művet haszonnal forgathatják a szűkebben értelmezett "szakma" képviselői mellet példának okáért a sajtó munkatársai is - és nem feltétlenül csak a külpolitikai szakújságírók. Az egyes kötetek elején található szócikklista pedig minden olvasó számára segíti a könnyeb eligazodást a gazdag tartalmú műben.
A kétkötetes Lexikon tizennégy érdemi fejezetre tagolódik. Hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül az alábbiakban csak néhányat említünk meg ezek közül.
- 162/163 -
Az államok külső tevékenységének megkerülhetetlen elemét jelenti a diplomáciai és a konzuli gyakorlat - e szakterületek művelése jelentős mértékben jogalkalmazást (is) jelent. A Lexikon külügyi igazgatásról ill. konzuli igazgatásról szóló fejezetei segítségével könnyen áttekinthetők a legfontosabb kapcsolódó fogalmak, az agrément-tól és az apostille-tól kezdődően, a konkordátumon át, az utazó nagykövetig és a visszahonosításig.
A Lexikon - helyesen - külön fejezetben foglalkozik az Európai Unióval. Az EU maga is szereplője a nemzetközi közösségnek: amellett, hogy külkereskedelmi, valamint kül- és biztonságpolitikai tevékenységet is végez, nemzetközi szerződéseket is köt, valamint immáron saját Külügyi Szolgálattal is rendelkezik. Amellett, hogy a nemzetközi kapcsolatokban az EU is megjelenik önálló aktorként, nem szabad elfelejtenünk, hogy az Unión belül, a tagállamok között is diplomáciai viták zajlanak, az érdekérvényesítés e szervezeten belül sem képzelhető el a diplomácia bevett eszköztára nélkül - ez különösen igaz a kormányzati részvétellel működő uniós intézményekre. A szupranacionális közösségben ugyanakkor számos speciális intézmény és eljárás működik.
A Lexikon első kiadásához képest újdonság a "Kisebbségvédelem és nemzetpolitika" című fejezet, amely mindenképpen üdvözlendő, hiszen a nemzetiségi-kisebbségi kérdés szintén tárgya lehet az államok közötti diplomáciának, illetve befolyásolhatja is azt. Mindez Magyarország és a tágabban értelmezett régiója számára különösen is fontos.
Külön említést érdemel a "Magyarország diplomáciai kapcsolatai" című fejezet is, ahol a Lexikon sorra veszi, és alapvető adatokat közöl arról a 193 országról, amelyekkel hazánknak diplomáciai kapcsolata van. Ezen "országnévjegyek" kétségkívül legértékesebb részét az adott országgal fennálló diplomáciai kapcsolatok történeti vázlata adja, amely segítheti az egyes államokkal összefüggésben felmerülő aktuális külkapcsolati kérdések vagy problémák jobb megértését is. A diplomáciatörténeti áttekintés ugyanakkor nem minden állam bemutatásának része -ezt a fejezetet egy esetleges következő kiadásban hasznos volna mindinkább kiteljesíteni e téren is.
Azok számára, akik - mint e recenzió szerzője - jellemzően a diplomácia jogi vetületével foglalkoznak, a mű üde színfoltját adja a Lexikon "Protokoll" című fejezete, ahol nemcsak a különböző típusú fogadásokról, a megfelelő megszólításokról szerezhet ismereteket az olvasó, hanem még a protokolláris ülésrend ábrákkal szemléltetett alapvető szabályairól is.
A Lexikon egészét jellemzi a szakszerű és világos fogalmazás és a konzisztens fogalomhasználat, ami egy ilyen típusú mű esetében kifejezetten fontos - és nem egyszerű feladat.
A jelenkor igényeivel összhangban megfogalmazható az a javaslat, hogy az Új Diplomáciai Lexikont e-könyvként is érdemes lenne megjelentetni - nem a nyomtatott kiadás helyett, hanem azt kiegészítendő. Megfontolható továbbá az is, hogy a Lexikon esetleges
- 163/164 -
későbbi kiadásai kiegészüljenek egy irányadó bibliográfia-listával, amely tovább segítheti a bővebb információkat keresők eligazodását a vonatkozó forrásgazdag szakirodalomban. Persze védhető álláspont lehet az is, hogy ez már nem feltétlenül egy olyan mű feladata, amely egyszerre lexikon és kézikönyv is kíván lenni.
A diplomácia fogalmainak, szabályainak és vívmányainak ismerete elengedhetetlen azok számára, akik akár az elmélet, akár a gyakorlat oldaláról foglalkozni szeretnének a nemzetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok diszciplínáival. Ehhez nyújt precíz, naprakész, részletes, ám mégis "befogadható" terjedelmű segítséget az Új Diplomáciai Lexikon. ■
JEGYZETEK
[1] Kairosz, Budapest 2021
[2] Malcolm N. Shaw: International Law (8th ed.). Cambridge University Press, Cambridge, 2019, 567. o.
[3] E célzott likvidálás nemzetközi jogi értékeléséről lásd: Kis Kelemen Bence - Kiss Mátyás: Kászem Szolejmáni célzott likvidálása: Esettanulmány a jus ad bellum lencséjén keresztül. Állam- és Jogtudomány 2021. 4. sz. 26-49. o.
[4] Thomas Stephens: How 'messenger' Switzerland deals with the US and Iran. Swissinfo, 7 January 7 2020 https://www.swissinfo.ch/eng/good-offices_how--messenger--switzerland-deals-with-the-us-and-iran/45474578
[5] 1913. évi XLIII. törvény az első két nemzetközi békeértekezleten megállapított több egyezmény és nyilatkozat beczikkelyezése tárgyában (Kihirdetve 1913. IX. 5.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi docens, PTE ÁJK Nemzetközi- és Európajogi Tanszék.
Visszaugrás
