2011 január 1-jén a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvényt (a továbbiakban: Sztv.) érintő átfogó módosítások léptek hatályba, amelyek többek között bővítették a bírósági hatáskört is. Tanulmányom célja az Sztv. alapvető rendelkezéseinek ismertetése és a Tolna megyei gyakorlat bemutatása.
A sztrájktörvény a sztrájk fogalmát nem határozza meg, hanem gyakorlásának kereteit adja meg. A jogirodalomból Radnay József meghatározását alapul véve és azt némiképp bővítve a sztrájk akként határozható meg, hogy az a) a munkavállalók b) szervezett, c) de önkéntes, d) nyomást célzó e) munkabeszüntetése f) a munkaviszony fennállása alatt. A sztrájk egyik jellegzetessége, hogy a minél erőteljesebb érdekérvényesítés céljából szándékos és szükségszerű károkozás legalizálására épül. Kárt okoz a munkaharcnak ez a típusa a munkáltatónak-fenntartónak és harmadik személyeknek is. Természetesen ez a "károkozási jog" sem korlátlan, a törvény meghatározza ennek kereteit, a módosítás óta ezen a téren a bíróságok is egyre nagyobb jogkörrel rendelkeznek. Magyarország Alaptörvényének XVI. cikk (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy törvényben meghatározottak szerint van joguk a munkavállalóknak és szervezeteiknek ahhoz, hogy érdekeik védelmében munkabeszüntetést tartsanak.
A sztrájk rendeltetése, hogy a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeit biztosítsa [Sztv. 1. § (1) bek.]. Munkabeszüntetés kezdeményezhető a dolgozók laza közössége és a szakszervezet által is. A szolidaritási sztrájk kezdeményezésének joga csak utóbbiakat illeti meg [Sztv. 1. § (4) bek.]. Mint bármely alapjognak, a sztrájkhoz való jognak is van egy pozitív és egy negatív aspektusa. Bármely dolgozó joga, hogy saját, önálló döntése alapján a sztrájkban részt vegyen, de senki sem kényszeríthető erre. A sztrájkkal szemben kényszerítő eszközökkel fellépni tilos [Sztv. 1. § (2) és (4) bek.]. A munkabeszüntetés főszabály szerint akkor jogszerű, ha azt előzetes egyeztetés előzte meg, amely 7 napon belül nem vezetett eredményre, vagy arra a sztrájkot kezdeményezőnek fel nem róható okból nem került sor. Az előzetes egyeztetési eljárás célja, hogy a munkajogban ismeretes békekötelemnek eleget téve a felek kísérletet tegyenek a vitatott kérdés békés rendezésére. Az egyeztetés a sztrájkköveteléssel érintett munkáltató és a kezdeményezők között zajlik. Ha a munkáltató nem határozható meg, a Kormány 5 napon belül jelöli ki a résztvevő képviselőjét. Ha több munkáltató érintett, kérelemre ők jelölik ki képviselőjüket [Sztv. 2. § (1)-(2) bek.].
A sztrájkot megelőző egyeztető eljárás kollektív munkaügyi vitának minősül. Az egyeztetés, immár együttműködési kötelezettség formájában, a sztrájk alatt is terheli a feleket, ahogyan a jóhiszeműség, a joggal való visszaélés tilalma is keretet jelent [Sztv. 1. § (3) és 4. § (1) bek.]. Az együttműködési kötelezettség sérelmét állapította meg a Legfelsőbb Bíróság abban az esetben, amikor a munkáltató - tényként kezelve a sztrájk jogellenességét - a sztrájk megkezdését megelőző napon nyilvános vezérigazgatói közleményben arról értesítette a munkavállalókat, hogy a sztrájkot jogszerűen megtartani nem lehet. Ezt a magatartást a Legfelsőbb Bíróság megtévesztőnek, együttműködést sértőnek ítélte meg. (Legfelsőbb Bíróság, Mfv. II.10.751/2007/3.) A sztrájkgyakorlás korlátját jelenti, hogy a munkabeszüntetés alatt is kötelesek gondoskodni a felek - így a sztrájkoló oldal is - a személy- és vagyonvédelemről [Sztv. 4. § (1) bek.].
A sztrájkot a) az alanyi kör, b) a kezdeményezési korlátok, c) célja, d) a kiváltó ok iránya, e) terjedelme, f) a munkáltató jellege, g) szektorális kiterjedése, h) földrajzi kiterjedése, i) stratégia, j) önállóság, k) magatartás, l) időtartam szerint is lehet csoportosítani.
Az inkább jogelméleti felsorolások elemzésének mellőzésével ehelyütt csak azt hangsúlyozom, hogy az általános sztrájk mellett a törvény két különleges sztrájkot, a szolidaritási és a figyelmeztető sztrájkot nevesíti. A szolidaritási sztrájk megkülönböztető jegye, hogy a munkabeszüntetés a szolidaritási sztrájk eszközével élő munkavállalók személyén kívül álló, külső érdekkör gazdasági és szociális érdekét támogatja. Különlegessége tehát, hogy itt a sztrájkot kiváltó ok iránya külső, sőt, a munkát beszüntető munkavállalók jogviszonyára, munkavégzésének körülményeire ki sem terjed. Ezáltal ez a jogintézmény jogdogmatikailag kevéssé, inkább jogpolitikai ténye-
- 198/199 -
zők révén ragadható meg. A figyelmeztető sztrájk a kötelező egyeztetési eljárást megelőzően, illetve annak időtartama alatt egy ízben, két órát meg nem haladó tartamban megtartott munkabeszüntetés [Sztv. 2. § (3) bek.].
4.1 Nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi, rendészeti szerveknél, és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Az államigazgatási szerveknél a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített sajátos szabályok mellett gyakorolható a sztrájk joga, de a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál a hivatásos állományúak nem jogosultak a sztrájkjog gyakorlására. Nincs helye sztrájknak, ha az az életet, az egészséget, a testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy elemi kár elhárítását gátolná [Sztv. 3. § (2)-(3) bek.]. A munkáltató tevékenységének jellegéből adódóan tehát alanyi szempontból tiltott a sztrájk az Sztv. 3. § (2) bekezdésében feltüntetettek szerint. Az adott helyzet sajátosságainál fogva tárgyi szempontból meg nem engedett a munkabeszüntetés az Sztv. 3. § (3) bekezdése alapján. Az államigazgatási szerveknél történő munkabeszüntetések speciális feltételhez kötöttek, ahhoz a felek megállapodása szükséges.
Az Alkotmánybíróság határozatában rögzítette, hogy a sztrájkjog a munkavállalók részére nyújt biztosítékot. Hivatkozott az arányosság követelményére, azaz arra, hogy "alapvető jogelv, miszerint mindenki Ugy és olyan mértékben gyakorolhatja saját jogait, hogy ennek során mások jogait ne sértse" (673/B/1990. ABH.). Figyelemmel arra, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozók munkabeszüntetése mások alapvető jogainak jelentős sérelmével, azok veszélyeztetésével, illetve akadályozásával járna, így sztrájkjoguk kizárását nem tartotta alkotmányellenesnek (673/B/1990. ABH.). A szükségességi-arányossági teszt súlyosabban esik adott esetben latba, mint egy alapjog érvényesülése. Persze ez azzal is összefügg, hogy a szükségesség-arányosság elve is alapjogokat véd. Szintén az alkotmányos indokra hivatkozással "erősítette meg" az Alkotmánybíróság a fegyveres testületeknél, a rendészeti és rendvédelmi szerveknél fennálló sztrájktilalmat (88/B/1999. ABH.).
A tárgyi szempontú sztrájktilalom jogalapja ismételten csak a szükségesség-arányosság tesztjében, az alapjogok kollíziójában keresendő. Az alapjogok határainál, korlátainál mindig mérlegelni kell, hogy ami az egyik oldalon jog, az a másikon kötelezettség. Vizsgálni kell az arányokat, azt, hogy a joggal járó előny mekkora hátrányt jelent. Ha aránytalanság áll fenn, akkor a jogérvényesítés addig korlátozható, míg a megbomlott egyensúly helyreáll. Az élethez és az emberi méltósághoz való jog (Magyarország Alaptörvénye 2. cikk) mint a jog felett és előtt létező, oszthatatlan és korlátozhatatlan érték abszolút határ, ez alapozza meg az Sztv. 3. § (3) bekezdését. Ez nem jelenti azt, hogy például kórházban nem lehet a munkabeszüntetés eszközéhez nyúlni, hanem mindössze azt, hogy az nem járhat az élet, a testi épség, az egészség közvetlen és súlyos veszélyeztetésével (23/1990. ABH.).
4.2 Bár az egészségügyet nem említi a még elégséges szolgáltatások kapcsán az Sztv. 4. § (2) bekezdése, de a jellegénél fogva mindenképpen odasorolható. Az Sztv. 3. § (3) bekezdése azt tartalmazza, hogy tilos a sztrájk, ha az életet, a testi épséget vagy az egészséget veszélyeztetné. Ebből következően tehát az egészségügyi dolgozók sztrájkja esetén a még elégséges szolgáltatás mértékének az élet, az egészség és a testi épség védelmének kell megfelelnie. A sztrájk nem járhat azzal, hogy emiatt bárki élete, testi épsége vagy egészsége károsodjon vagy ezek súlyos veszélyeztetésnek legyenek kitéve. Ez azt jelenti, hogy az élet, testi épség és egészség megóvásához, károsodásának megelőzéséhez szükséges beavatkozásokat munkabeszüntetés esetén is halaszthatatlanul el kell végezni.
5.1 A törvényi szabályozás a következőket rögzíti. A sztrájk ideje alatt az ellenérdekű felek további egyeztetést folytatnak a vitás kérdés rendezésére, illetve kötelesek gondoskodni a személy- és vagyonvédelemről. Annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez - így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél -, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. [Sztv. 4. § (1)-(2) bek.].
Az első bekezdésben említetteket nem nevezhetjük szűk értelemben még elégséges szolgáltatásnak, hiszen a tárgyalási kötelezettség az együttműködéshez [Sztv. 1. § (3) bek.] és egyeztetéshez kapcsolható. A második bekezdésben leírtak már inkább illenek a még elégséges szolgáltatás körébe, ez összefügg az alapjogok korlátozásának az Alkotmánybíróság által megfogalmazott arányossági elváráshoz. Szűk értelemben ez alapozza meg a még elégséges szolgáltatás kötelezettségét. A továbbiakban erről lesz szó.
A még elégséges szolgáltatás alanyi szempontú, szektorális korlátozás, mert nem minden sztrájkra terjed ki, csupán a lakosságot alapvetően érintő tevé-
- 199/200 -
kenységet végzőkre. Hogy kik ők, azt a törvény nem nevezi meg taxatíve, hanem mindössze példálózó felsorolást ad. Az exemplifikatív felsorolásból az tűnik ki, hogy a fogalom elsősorban a közszférához csatolható. A még elégséges szolgáltatás tartalmi korlátozást is jelent. Bár megengedett a sztrájk, de a teljes munkabeszüntetés kizárt, bizonyos szolgáltatást nyújtani kell.
5.2 Az Sztv. 2011. január 1-jét megelőzően is ismerte és tartalmazta a még elégséges szolgáltatás intézményét. A lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatónál - így különösen a közforgalmú tömegközlekedés, a távközlés, az áram-, víz-, gáz- és egyéb energiaellátó szerveknél - csak akkor volt gyakorolható a sztrájk, ha az a még elégséges szolgáltatás teljesítését nem gátolta. Utóbbi mértékét és feltételeit a felekre, az előzetes egyeztetési eljárásra bízta. A jogellenes sztrájkok körét illetően az Sztv. taxatív felsorolást tartalmaz, amely nem említette a még elégséges szolgáltatás nem teljesítését, így annak megsértése következmény nélkül maradt.
Az a korábbi rendelkezés, amely a felekre bízta a még elégséges szolgáltatás kérdésében történő megállapodást, megfelelt a nemzetközi gyakorlatnak, a legtöbb nyugat-európai ország szabályozása azonban jogellenesnek minősítette azt a munkabeszüntetést, amely az arányosság követelményébe ütközött, mert a felek által a sztrájk alatt biztosított szolgáltatás nem érte el a még elégséges mértéket, aminek következtében a sztrájk nagyobb kárt okozott, mint amekkora előnyt elérni szándékozott.
Ez az igény nálunk is felmerült, mert a gyakorlatban komoly és megoldatlan problémát jelentettek azok az esetek, amikor a felek között nem jött létre megállapodás a még elégséges szolgáltatás kérdésében, így annak teljesítése elmaradt. Az ebben a tárgykörben lefolytatott ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy "a jogállamiság elvéből eredő jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz, illetve a mozgásszabadság részét képező szabad közlekedéshez való alkotmányos alapjog sérelmének közvetlen veszélyét hordozza magában, hogy a tömegközlekedési dolgozók általános sztrájkja esetén a lakosság azért esik el teljes egészében a tömegközlekedési közszolgáltatás igénybevételének a lehetőségétől, mert a még elégséges szolgáltatás meghatározására hivatott feleknek a jogi szabályozás hiányosságaira visszavezethetően a megállapodás megkötése nem áll érdekében" (OBH.5649/2007. sz. jelentés). Ennek következtében felmerül alkotmányos-alaptörvényi alapjogok összeütközése, amelyeknek feloldása állami-jogalkotói feladat. A törvénymódosítás nyomán 2011. január 1-jétől szigorodott a szabályozás.
A 4. § (2) bekezdése változatlanul rögzíti, hogy a nevezett stratégiai szolgáltatóknál kizárólag úgy gyakorolható a sztrájkjog, hogy az a még elégséges szolgáltatás nyújtását ne gátolja. A még elégséges szolgáltatás intézménye azoknál a munkáltatóknál jelenik meg, amelyek olyan tevékenységet fejtenek ki, amely még időlegesen sem szüntethető be teljes egészében, mert azzal aránytalanul sérülne a közérdek.
A még elégséges szolgáltatás mértékének meghatározása azonban a 2010. évi CLXXVIII. törvény nyomán bekövetkező módosításokat követően immár elsősorban nem a felek megállapodásától, hanem a törvényi rendelkezéstől függ. A törvényi szabályozás azt a jogbizonytalanságot küszöböli ki, ami a megállapodás elmaradása esetén korábban a sztrájk jogszerűsége tekintetében merült fel. Törvény a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit kötelező erővel, kogens módon meghatározhatja. Ennek hiányában van felhatalmazásuk a feleknek megállapodás megkötésére az előzetes egyeztetés keretében. A megegyezés meghiúsulása esetén bármelyik félnek ultima ratio-ként joga van a bírósághoz fordulni, és a kérdés jogerős határozatban történő rendezését kérni [Sztv. 4. § (3) bek.]. Ezzel biztosított az, hogy mindenképpen legyen döntést hozó fórum és döntés. A jogszabály nem ír elő határidőt az egyezségkötésre, így mindeddig tisztázatlan, hogy lehet-e például a sztrájk meghirdetése előtt is bírósághoz fordulni a mérték meghatározását illetően. Ha abból indulunk ki, hogy a sztrájk jogszerűségének kérdésében a kialakult gyakorlat szerint ez lehetséges, akkor felmerülhet, hogy az analógia alapján mindezt itt is engedélyezzék.
Az új, 4. § (4) bekezdése a bírósági eljárási szabályokat adja meg. A döntés 5 napon belül, nemperes eljárás keretében, szükség esetén a felek meghallgatását követően születik meg. Az elsőfokú határozat ellen 5 napon belül a törvényszékhez - mint másodfokú - bírósághoz címzett, de a határozatot hozó munkaügyi bíróságon benyújtott fellebbezésnek van helye. A fellebbezést beérkezése napján terjeszti fel a munkaügyi bíróság, a törvényszék 5 napon belül határoz. A hatáskörre és az illetékességre vonatkozóan a már meglévő 5. § (1) bekezdésében feltüntetettek az irányadóak, amelyek az eljárás lefolytatását a kérelmező székhelye szerint illetékes munkaügyi bírósághoz telepítik, ha pedig több munkaügyi bíróság érintett, a kérelem elbírálására a Fővárosi Munkaügyi Bíróság az illetékes.
A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság 2011. január 1-je óta két esetben (2Mpk.50.031/2011/8.; 1.Mpk.50.030/2011/8.) az ügy áttételét rendelte el a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz. Az egyik esetben a Paksi Atomerőmű, a második esetben pedig a Gemenc Volán dolgozói kezdeményeztek sztrájkot. A bíróság mindkét esetben úgy ítélte meg, hogy több bíróság illetékessége merül fel, figyelemmel arra, hogy
- 200/201 -
az első esetben az ország villamos energiaellátásán túl egy összehangolt ágazati sztrájkról is szó volt, a másodikban is egy összehangolt Volán-sztrájksorozat eredményeként látta megalapozottnak a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz való áttételt.
A Legfelsőbb Bíróság Mpkk.III.10.737/2011/2. számú végzésében kimondta, hogy a bíróság illetékességének meghatározásakor minden esetben csak objektív körülmények vehetők figyelembe, az nem függhet attól, hogy a bíróság tudomása szerint esetleg más munkáltatók vonatkozásában is tettek sztrájkbejelentést. Ugyanez az álláspont található az Mpkk.III.10.729/2011/2. számú végzésben is, azaz illetékességi összeütközések esetén a gyakorlat állandósulni látszik.
A Fővárosi Törvényszék gyakorlata szerint a nemperes eljárásokban a 105/1952. (XII.28.) Mt. rendelet 13. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 124. § (1) bekezdése szerint kell megvizsgálni a kérelmeket, elsődlegesen az érdemi vizsgáihatóságáról állást foglalni, megfelel-e egyáltalán a kérelem a Pp. 121. § (1) bekezdésében feltüntetetteknek. A kérelmezoknek a Pp. 121. § (1) bekezdésének e) pontja szerint határozott kérelmet kell előterjeszteni, melyhez a bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdése szerint kötve van.[1]
A hatályos szabályozás garantálja, hogy a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről a munkabeszüntetés előtt kötelező és végrehajtható döntés szülessen, amely mind a sztrájkolók és a munkáltatók, mind a lakosság számára egyértelművé és kiszámíthatóvá teszi a sztrájk okozta fennakadást és a megmaradó lehetőségeket.
A rövid bírósági határidő célja, hogy a sztrájkhoz való jog és annak nyomásgyakorló képessége minél kevésbé sérüljön, a bírósági eljárás időtartama ne lehetetlenítse el a sztrájkjog gyakorlását. Más kérdés, hogy a szűk határidővel egy szakmai kérdés bírósági hatáskörbe utalása mennyire oldja meg a problémát. A döntésnek két korlátnak kell megfelelnie: Garantálnia kell egy minimumszolgáltatást, amely még elégséges, de ez nem lehet akkora mértékű, amely a munkaharc eredményességének esélyét indokolatlanul csorbítaná.
A jogbiztonság legmagasabb fokát szolgálná, ha a jogalkotó törvényben tételesen meghatározná a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző szolgáltatók még elégséges szolgáltatásának mértékét és feltételeit, ugyanakkor az idő előrehaladtával kialakulhat és állandósulhat olyan bírói gyakorlat, amely útmutatást ad ebben a kérdésben.
A jogszerűtlen sztrájk eseteit felsoroló 3. § (1) bekezdésének módosított a) pontja egyrészt a 4. § (2) bekezdésébe ütközésre is kiterjed - jogellenessé téve a még elégséges szolgáltatás követelményébe ütköző munkabeszüntetéseket - másrészt az eddig mindössze alapelvi jellegű, deklaratív 1. § (3) bekezdését is beemeli, így a jövőben akkor is jogellenes a sztrájk, ha az joggal való visszaélésnek minősül, illetve, ha a felek kötelező együttműködése a munkabeszüntetés alatt nem valósul meg.
A törvénymódosítás folytán megszűnik a vita, hogy a közszolgáltatás igénybe vevője kártérítésre vagy kártalanításra tarthat igényt, ha a sztrájk jogellenességét a bíróság nem állapította meg, a sztrájk azonban nem felel meg a 4. § (2) bekezdésében szereplő kitételeknek (OBH.5649/2007. sz. jelentés).
Kártérítés ugyanis jogellenes magatartás folytán bekövetkező károkozás, míg kártalanítás nem jogellenes magatartás folytán keletkező kár esetén jár. Tekintettel arra, hogy a még elégséges szolgáltatás megsértése esetén a sztrájk jogszerűtlenné válik, így a kérdés a kártérítés javára dől el.
Tolna megyében eddig nem született jogerős érdemi döntés a még elégséges szolgáltatásokról. Egy esetben a Paksi Atomerőműnél kezdeményezett sztrájk kapcsán első fokon a bíróság a munkáltató még elégséges szolgáltatásra irányuló javaslatát fogadta el a szakszervezetével szemben, azonban a másodfokú bíróság iránymutatása alapján az eljárás megszüntetésre került. A felek a 2011. júniusi sztrájkra folytattak le eredménytelen egyeztető eljárást, amely azonban az ágazati sztrájk meghiúsulása miatt helyi szinten sem realizálódott. A 2011. szeptemberi-októberi-novemberi tervezett időpontokra ezek után külön nem ültek össze egyeztetni, így a kötelező előzetes eljárás hiányában a bírósági még elégséges szolgáltatás megállapításához szükséges előfejtelek nem álltak fenn.
6.1 Jogellenes a sztrájk,
a) ha az 1. § (1) bekezdésébe - a gazdasági és szociális célhoz kötöttség követelményébe - (3) bekezdésébe - az együttműködési kötelezettség teljesüésébe, a joggal való visszaélés tilalmába - a 2. § (1) bekezdésébe - a kezdeményezési feltételek teljesítésébe - vagy a 4. § (2) bekezdésébe - a még elégséges szolgáltatás teljesítésébe - ütközik,
b) Alaptörvénybe ütköző cél érdekében,
c) olyan egyedi munkáltatói intézkedéssel vagy mulasztással szemben, amelynek megváltoztatására vonatkozó döntés bírósági hatáskörbe tartozik,
d) kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében a kollektív szerződés hatályának ideje alatt." [Sztv. 3. § (1) bek.]
Ad a) A 2010. évi CLXXVIII. törvény emelte be e pontot a jogellenesség esetkörei közé. A sztrájkra kizárólag gazdasági-szociális okból kerülhet sor. Ha a munkabeszüntetés nem ilyen célok elérése érdeké-
- 201/202 -
ben történik, az a jogellenességet vonja maga után. A gazdasági és szociális érdek fogalma ugyanakkor tágan értelmezendő, nemcsak a munkaviszonyból származó igények vonhatók ebbe a körbe, hanem minden olyan körülmény, amely a munkavállalók gazdasági-szociális élethelyzetére kiterjed. Ugyanígy jogellenes a munkabeszüntetés, ha az joggal való visszaélésnek, rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül vagy az együttműködési kötelezettség sérelmet szenved.
Az együttműködési kötelezettség megszegése és a 4. § (2) bekezdésébe ütközőség összefügg, előbbi - a sztrájk kezdeményezését megelőző kötelező egyeztetési eljáráson túl - jellegzetesen utóbbi kapcsán nyer értelmet.
Legnagyobb horderejű változásként a még elégséges szolgáltatás elmaradása mint új jogellenességi ok említhető. Ez némiképp a sztrájkjog korlátozásaként is értékelhető, hiszen ezentúl ennek hiányában nem lehet jogszerűen beszüntetni a munkát a 4. § (2) bekezdés hatálya alá tartozó ágazatokban. A sztrájk ultima ratio-jellegét erősíti, hogy azt egy hétnapos kötelező egyeztető eljárásnak kell megelőznie. Ha ez a sztrájkot kezdeményező félnek felróható okból elmarad vagy lerövidül, továbbá, ha létrejött megállapodás ellenére sor kerül a sztrájkra, akkor ez jogellenessé teszi a munkabeszüntetést.
A Legfelsőbb Bíróság akként foglalt állást, hogy a sztrájkot megelőző egyeztetés során a felek a megegyezés érdekében megváltoztathatják az álláspontjukat, így korábbi követelésükről lemondhatnak, újakat előhozhatnak, s emiatt nem lehet a sztrájk jogellenességét megállapítani (EBH.2001.475.). Egyes szakirodalmi álláspontok szerint ez az értelmezés az egyeztetési szabályok kiüresedését vonja maga után, annak ugyanis az a célja, hogy a sztrájkra mint a nyomásgyakorlás végső eszközére csak akkor kerüljön sor, ha a felek a követelés tekintetében megegyezni nem tudtak.[2]
Ad b) A munkavállalók gazdasági és szociális érdeke nem ütközhet alaptörvényi célba. Az Alaptörvény a nemzeti jogban a legfelsőbb értékeket testesíti meg, így azzal jogszerű törekvés sem mehet szembe.
Ad c) Többször utaltam arra, hogy a sztrájk csak végső megoldásként jöhet szóba. Ebből vezethető le az, hogy nem is lehet jogszerűen a munkabeszüntetés eszközével élni akkor, ha a munkáltató egyedi intézkedése vagy mulasztása elleni bírósági fellépés lehetséges, azaz a kérdés bírósági hatáskörbe tartozik. A békekötelem munkajogi főszabálya mellett a munkaharc csak ultima ratio-ként jelenhet meg.
Ad d) Ha a felek megállapodtak abban, hogy meghatározott időre a jogviszonyukat kollektív megállapodásban rendezik, akkor annak fennállása és hatálya alatt annak megváltoztatása iránt sztrájk jogszerűen nem tartható. Két konjunktív, együttes feltétel szükséges tehát a jogellenesség megállapításához: Egyrészt, hogy a sztrájk időpontjában kollektív szerződés legyen hatályban, másrészt, hogy a sztrájk tárgyát képező követelést a kollektív szerződés szabályozza. Mindez azt is jelenti, hogy nem lehet a jövőbeni kollektív szerződés érdekében sem sztrájkolni, csak a hatály lejártát követően (Legfelsőbb Bíróság, Mfv. II.10.408/1999.).
Ha viszont a munkáltatóra tágabb hatályú kollektív szerződés hatályos, attól még a munkavállalói oldal jogosult szűkebb hatályú megkötése érdekében sztrájkot kezdeményezni.[3] A szűkebb hatályú kollektív szerződés jellemzője ugyanis, hogy a munkavállalóra kedvezőbb irányba eltérhet a tágabb hatályútól.
Megjegyzem, hogy a bírói gyakorlat tágan értelmezi a "kollektív szerződés" fordulatot, ugyanis ide sorolja az olyan egyéb munkavállalói-munkáltatói megállapodásokat is, mint például a munkavállalók foglalkoztatásáról és bérezéséről szóló együttműködési, a munkáltatói és munkavállalói érdekek összehangolásáról szóló, a foglalkoztatáspolitikai célkitűzések végrehajtásának eljárási szabályairól kötött megállapodásokat, amelyekben a felek rögzítették, hogy egyezségüket kollektív erejűnek tekintik.[4]
A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság 1.Mpk.50.036/2006/4. számú végzésében kimondta, hogy e pont alapján nem jogellenes a sztrájk a határozatlan idejű kollektív szerződés hatályának fennállta alatt, ha a kollektív erejű megállapodás ugyan szabályozza a bérfejlesztés kérdését, de csak a 2005. évre vonatkozóan, a szakszervezet pedig a 2006. évi bértárgyalások erősítése érdekében folyamodik a munkabeszüntetés eszközéhez. A "nemrendelkezést" abban az esetben nem lehetett akként értelmezni, hogy a felek kizárólag 2005- re vonatkozóan kívántak béremelést foganatosítani, 2006-tól kezdődően pedig ez quasi tilalmat jelent. Ahogy azt a bírói gyakorlat a jogszabály nyelvtani-logikai értelmezését követően kimondta, a sztrájk kizárólag ezekben az esetekben jogellenes, a felsorolás taxatív (BH.1991.255.). Jogszerű a sztrájk, ha a több követelés közül van legalább egy, amely törvénybe nem ütköző cél elérésére törekszik (BH.2011.76.).
6.2 Milyen következményekkel jár általában a sztrájk? A munkáltató egyrészt járhat el úgy, hogy időlegesen újabb munkavállalókat vesz fel, akik révén a sztrájkkal érintett munkáltató oldalán bér- és járulékfizetési kötelezettség keletkezik. Ennek kifizetése a munkáltatót terheli. Másrészt a munkáltatónak polgári jogi szerződéses kapcsolatai, üzletfelei vannak, akik a teljesítést várják el a munkáltatótól. Elképzelhető, hogy a munkabeszüntetés miatt a munkáltató mint kötelezett - vagy mint jogosult - késedelembe esik, illetve a szolgáltatás lehetetlenül. Ennek költségeit is a munkáltató viseli.
- 202/203 -
Jogszerű sztrájk esetén a munkáltatónak ezzel számolnia kell, ebben rejlik a gazdasági nyomásgyakorlás lényege. Jogszerűtlen sztrájk esetén a munkáltatónak a sztrájkolókkal szemben a fenti kiadásokra vonatkozóan megtérítési igénye keletkezik. Egyes szakirodalmi álláspontok szerint a magyar sztrájkszabályozás egyik legfőbb hiányossága a szankció-, illetve a felelősségi rendszer kidolgozatlansága, ugyanis nem részletezi az Sztv. a jogellenesség munkajogi, polgári és büntetőjogi következményeit.[5] A jogellenes sztrájknak ugyanis lehetnek mind munkajogi, mind polgári és adott esetben büntetőjogi jogkövetkezményei is. Ugyanígy különbséget tehetünk a belső - munkaviszonyt érintő - jogkövetkezmények és a külső - polgári vagy büntetőjogi - szankciók között. Nem mosható egybe a sztrájk jogellenessége a sztrájkban résztvevő egyes személyek jogellenes cselekményeivel sem.
Nehéz kérdés annak eldöntése, hogy kit terhelnek a jogellenes sztrájk jogkövetkezményei. A sztrájk nem feltétlenül köthető a szakszervezetekhez, hiszen ad hoc munkavállalói koalíciók is élhetnek a munkaharc eme jogával, és így a felelősség adott esetben elmosódhat. Általános jogkövetkezménynek tekinthető, hogy a sztrájk jogellenességének megállapítása esetén a résztvevőket a jogsértő magatartás abbahagyásának kötelezettsége terheli. Ha a sztrájkot szakszervezet szervezi, akkor még megalapozottan hivatkozhatnak arra a munkavállalók, hogy a sztrájk jogszerűségét illetően a szakszervezetbe mint jogi személybe és mint munkavállalói koalícióba vetett bizalom miatt tévedésben voltak, őket a jogellenesség jogkövetkezményei nem terhelik.[6] A sztrájk jogellenességének kimondása után erre már nem lehet hivatkozni, felvetődik a szakszervezeten túl az egyes munkavállalók munkajogi felelőssége is. A gyakorlatban előfordult, hogy a sztrájk jogszerűségéről még annak megkezdése előtt bírósági eljárást kezdeményeztek a felek, annak érdekében, hogy biztosra menjenek abban a tekintetben, hogy későbbi felelősségük fennáll-e vagy sem.
A szakszervezet által szervezett jogellenes sztrájk esetén polgári jogi alapon állapítható meg a szakszervezet kártérítési felelőssége, amely abból ered, hogy az üzem üzletszerű működésében zavart és ennek következményeként kárt okozott.[7] Ezen az alapon a munkavállalót sem munka-, sem polgári jogi felelősség nem terheli, a munkaviszonya sem szüntethető meg. Ha üzletszerű gazdasági tevékenységet feltételezünk, akkor a munkáltató szerződéses partnerekkel rendelkezik. A megállapodásokban jogosulti vagy kötelezetti pozíciót tölt be. A polgári jogi felelősség szabályai szerint, ha a kötelezett késedelembe esik, köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelemből eredő kárát, kivéve, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 299. § (1) bek.]. Ugyanez a szabály érvényes a jogosulti késedelembe esésre is [Ptk. 303. § (1) bek.]. A felróhatóságtól független, objektív jogkövetkezménye a polgári szerződésszegésnek az elállás és a késedelmi kamat. Ezek is a munkáltatót terhelik. A szakszervezet mint jogi személy polgári jogi felelősségén túlmenően az egyes szakszervezeti vezető tisztségviselők munkajogi felelőssége is felmerül, amely akár a rendkívüli felmondást is megalapozhatja.[8] A szakszervezet felelőssége azonban csak akkor jöhet szóba, ha a sztrájkot ő szervezte.
Előfordul, hogy a munkabeszüntetés lebonyolítására sztrájkbizottság alakul. Ha ez a szakszervezet szervezésében alakul, a szakszervezet mint jogi személy felelőssége továbbra is fennáll, ha nem, akkor csak a sztrájkbizottság tagjainak, az egyes munkavállalóknak a munkajogi felelőssége állapítható meg.
Harmadik esetben, ha sem szakszervezet, sem sztrájkbizottság nem érintett hivatalosan a munkabeszüntetésben, akkor egy jogilag nehezen megragadható kérdés merül fel, adott esetben a jogellenes sztrájkban résztvevő egyes munkavállalók munkajogi felelősségéről lehet szó, ez azonban egy tömeges sztrájknál problémákat okozhat, nehezen megállapítható ugyanis a konkrét felelősség, a jogellenes magatartás és a következmény közötti ok-okozati összefüggés.
6.3 A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerint a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Mt. 179. § (1) bek.]. Ha a munkáltató bizonyítani tudja [Mt. 179. § (2) bek.] a munkavállalói magatartás vétkességét, kár bekövetkeztét, a kettő közötti ok-okozati összefüggést, akkor
a) enyhén gondatlan munkavállalói károkozás esetén a kárért felelős munkavállaló / munkavállalók négyhavi távolléti díjának összegéig tartoznak helytállni [Mt. 179. § (3) bek. 1. mondat];
b) szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén viszont a teljes kár megtérítésére jogosult a munkáltató [Mt. 179. § (3) bek. 2. mondat].
A sztrájk kezdeményezése, illetve a jogszerű sztrájkban való részvétel nem minősül a munkaviszonyból eredő kötelezettség megsértésének, amiatt a dolgozóval szemben hátrányos intézkedés nem tehető. [Sztv. 6. § (1) bek.]. A jogszerű sztrájkban részt vevő munkavállalót megilletik a munkaviszonyból származó jogosultságok, mindössze eltérő megállapodás hiányában díjazás nem jár neki [Sztv. 6. § (2)-(3) bek., 2/1999. munkaügyi
- 203/204 -
jogegységi határozat]. A contrario érveléssel megállapítható, hogy jogellenes sztrájkban való részvétel a munkaviszonyból eredő kötelezettség megsértésének minősül. Ebben az esetben pedig alkalmazhatók az Mt. idézett rendelkezései.
A polgári jogi szankciók jellemzően a munkáltató és harmadik fél között relevánsak, amikor utóbbi az - akár jogszerű, akár jogellenes - munkabeszüntetés okán elmaradt vagy hiányosan teljesített szerződés szerint neki járó szolgáltatásért perel, vagy szerződésen kívüli károkozás miatt érvényesít igényt.
Felmerülhetnek a büntetőjogi vonatkozások is, Kajtár Edit itt a közérdekű üzem működésének megzavarását hozza fel példának.[9] Úgy vélem, hogy a büntető jogszabályok absztrakt tényállásokat tartalmaznak, nem az életviszonyok, a példák felsorolása a lényeg, hanem az, hogy a történeti tényállás megfelel-e valamely bűncselekmény törvényi tényállásának, megvalósulnak-e annak tényállási elemei. Ha ez megvalósul sztrájk esetén, akkor - a büntetőeljárási jogszabályok által előírt feltételek megléte, így például feljelentés, illetve vádemelés esetén - nem kizárt a büntetőjogi felelősség büntetőbíróság általi megállapítása sem.
A vadsztrájkok esetén, ahol a szervező nem szakszervezet vagy sztrájkbizottság, elmosódhat a felelősség. A felelősség egyértelmű meghatározása érdekében megfontolandó a nem szakszervezetek által szervezett sztrájkok esetén olyan kötelezettség előírása, amely szerint a sztrájkolók a sztrájk megkezdésekor vagy azután bizonyos határidőn belül kötelesek sztrájkbizottságot alakítani. ■
JEGYZETEK
[1] Asbóth Balázs: A még elégséges szolgáltatás mértékének meghatározására irányuló nem peres eljárás - Az új bírósági nem peres eljárás bevezetésének indokai és működése a Fővárosi Bíróság gyakorlatában. http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/asboth_balazs_a_meg_elegseges_szolgaltatas_mertekenek_meghatarozasara_iranyulo_nem_peres_el-jaras%5Bjogi_forum%5D.pdf 12-13. o.
[2] Kulisity Mária: A sztrájk jogszerűségének megállapításával összefüggő bírósági gyakorlat. Pécsi Munkajogi Közlemények 2009. 2. 78-79. o.
[3] Kiss Ferenc: A sztrájkjog és gyakorlata. Cég és Jog 2003. 9. 26. o.
[4] Kulisity Mária: i.m. 80. o.
[5] Kajtár Edit: Az olasz és a magyar sztrájkszabályozás összevetése a közelmúlt közlekedési sztrájkjainak fényében. Pécsi Munkajogi Közlemények 2010. 11. 53. o.
[6] Kiss György: Munkajog. Osiris Kiadó, Budapest 2005. 508. o.
[7] Kiss György: i.m. 508. o.
[8] Kiss György: i.m. 508. o.
[9] Kajtár Edit: i.m. 53. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző fogalmazó, Szekszárdi városi Bíróság.
Visszaugrás
