Köszöntöm a Fontes Iuris hűséges és legújabb olvasóit. Az immár hagyományos szokásos rovatokkal jelentkezünk. Szerzőink jogalkotásról számolnak be és a kodifikáció egyes tárgyaira, időszerű témákra reflektálnak.
A szokásos interjú alanya ezúttal Völner Pál parlamenti államtitkár. Tisztségéből és a minisztérium vezetésében kialakult munkamegosztásból adódóan ő oroszlánrészt vállal azokból a napi, nem egyszer pártpolitikai vitákból, amelyek a legnagyobb nyilvánosság előtt zajlanak. Magyarország parlamentáris demokrácia: a Kormány politikáját országgyűlési vitákban kell képviselni és szükség esetén megvédeni, és így a választók folyamatos, nem pedig csupán négyévenként egyszeri értékítéletének kitenni.
Ezúttal magam is a szerzők között jelentkezem egy rövid tanulmány erejéig. Fontosnak tartottam álláspontom kifejtését egy olyan témában, amely élénk, hogy ne mondjam ádáz szakmai és politikai viták tárgya, nem kis nemzetközi hullámveréssel. Miniszteri ars politicámhoz tartozik, hogy a vitát, de még inkább a párbeszédet elengedhetetlennek tartom. Ehhez kíván hozzájárulni ez az írás, amely nem véletlenül a csendes Gondolatok... címet és műfaji megjelölést viseli. Ha az előbbi metaforánál maradok, akkor a hullámverést igyekszem érthetővé tenni, és ezzel csillapítani. A spoiler kockázata nélkül annyit előre bocsátok, hogy már egy ideje foglalkoztat a nem-kormányzati szervezetek posztmodern demokráciákban játszott szerepe, befolyása, legitimációjuk dilemmái.
A tanulmányok rovat képezi folyóiratunk gerincét, ezúttal is leágazásokkal a közjog, a magánjog és a büntetőjog felé egyaránt. Salgó László Péter a jogszabály-előkészítési kötelezettség témájában írt cikket. Elemzése szerteágazó és alapos, és az igazságügyi tárca egyik legfontosabb feladatáról, a jogszabály-előkészítésről szól. A jogszabály-előkészítés tudományos munka - mondta egykor Vladár Gábor, akinek nyomán jómagam szívesen beszélek a kodifikáció művészetéről is. Akár a tudományt, akár a művészetet csak a legnagyobb igényességgel szabad művelni. Erre törekedtünk az elmúlt immár közel négy év során. Minden művészet az arányok művészete: nem könnyű például a szabadság és a formai kötöttségek közötti helyes arány megtalálása. A jogszabályalkotás is ehhez hasonló: a jogalkotás, az érte felelős tárca tevékenysége nem légüres térben, még kevésbé elefántcsonttoronyban zajlik - ez indokolja a meglehetősen összetett szakmai, társadalmi és politikai egyeztetési kötelezettséget minden érintett szereplő számára. Ennek elmaradása kisebb-nagyobb diszfunkciókhoz, akár az elfogadott jogszabály alkotmányellenességének (közjogi érvénytelenségének) megállapításához is vezethet. A szerző bemutatja az Alkotmánybíróság vonatkozó ítéleteit, amelyekkel kijelölte az egyeztetési kötelezettség határait, és elejét vette bizonyos parttalan értelmezéseknek, amelyek a jogalkotás autonómiájának és szuverenitásának csorbulásához, végső soron lehetetlenné tételéhez vezethetnének.
A büntetőjog világából érkezik Tóth Csenge Diána "A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények büntetőjogi szabályozásának változása az új Büntető Törvénykönyv és a releváns nemzetközi normák tükrében" c. cikke. Elismerésre méltó pontossággal és kimerítő jelleggel mutatja be a vonatkozó jogfejlődés közelmúltját és jelenét. Mint minden jó szakmai tanulmány, ez az írás is messze túlmutat saját tárgyán. A szerző helyesen állapítja meg, hogy a társadalom különösen két bűncselekményi csoportot tart kiemelkedően súlyosnak: az élet elleni szándékos támadásokat, valamint a nemi erkölcs elleni erőszakos cselekményeket. A hazai és nemzetközi jogalkotónak itt két nagy tendenciával kell lépést tartania. Az egyik a globalizáció, és ennek talán legfontosabb terméke és közvetítője, az internet terjedése és bevonulása életünk minden területére. Mint minden médium, a számos áldás mellett megannyi veszély közvetítője, sőt, bűncselekmény elkövetésének eszköze is lehet. Pl. a gyermekeket fenyegető kockázatok, tényállások tömege és változatossága szinte felmérhetetlen. A másik tendenciát tudatosodásnak nevezném. A társadalom szinte mindenütt a világon - éppen a globalizációnak köszönhetően - szinte egy időben ébred tudatára a nemi élet szabadsága elleni bűncselekmények elterjedtségére és sokféleségére, amelyek arra kényszerítik a jogalkotót, hogy felülvizsgálja a szinte még 19. századi dogmatikát és fogalomrendszert. A közvélemény jogosan háborodik fel, amikor egy-egy ismert közéleti személyiségről, vagy "celebritásról" derül ki, hogy a neki kiszolgáltatottak helyzetével visszaélt. De a háttérben ott vannak az eladott, prostitúcióra kényszerített gyermekek százezrei, talán milliói is - és nem kizárólag a harmadik világban. Ők szinte láthatatlanok: nincsenek anyakönyvezve, és ha eltűnnek, saját családjukon kívül nem hiányoznak senkinek. Két alapvető, a mi Alaptörvényünk által is védett értéknek kell érvényesülnie, és büntetőjogi védelemben is részesülnie: a szabadság mellett az emberi méltóságnak is.
- 3/4 -
Magánjogi témával jelentkezik Ribaritsné Győri Enikő, aki a határokon átnyúló székhelyáthelyezés lehetőségének megvalósíthatóságát vizsgálja a jelenlegi uniós jogrend keretei között. A helyzet ugyanis paradox: az egységes piac, a tőke szabad áramlása kiteljesedéséhez, az unió jogi versenyképességéhez hozzátartozna az, amit nevezhetnénk úgy is, hogy "székhelyek szabad áramlása". Vonatkozó uniós joganyag azonban egyelőre nincs, csupán európai bizottsági és bírósági gyakorlat, szerződésértelmezés, esetjog. "A vállalkozások jogos elvárása ugyanakkor, hogy a társaság egészét képesek legyenek más tagállamba áthelyezni anélkül, hogy végelszámolással előbb meg kelljen szűnniük az eredeti székhelyük szerinti tagállamban. Valós igény mutatkozik tehát az ún. nemzetközi átalakulás szabályozására" - írja a szerző, aki egyebekben azt vizsgálja, milyen segédkezet tud nyújtani a magyar jog az áttelepülő külföldi társaságnak a székhelyáthelyezés tekintetében.
Bodzási Balázs a Fontes Iuris egyik legtermékenyebb szerzője. Ezúttal a csődtörvény legújabb módosítását vizsgálja a dologi hitelbiztosítékok jogosultjai szempontjából. A tanulmány apropóját az adja, hogy 2017. július 1-én lépett hatályba a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi XLIX. törvény. Ezzel több ponton módosultak a zálogjogosultra vonatkozó szabályok. A Ptk. legutóbbi módosításaival összhangban a jogalkotó a fiduciárius hitelbiztosítékok jogosultjainak helyzetét is rendezni kívánta a csőd- és felszámolási eljárásban. A most hatályba lépett módosítások közül kiemelkedik az az új szabályozás, amelynek egyik fő célja a zálogjog egységes kezelése, az egyes zálogfajták felszámolási eljárásban történő eltérő megítélésének a megszüntetése, a zálogjogosultra irányadó szabályok egyszerűsítése. A jogalkotó ezzel is erősíteni kívánja a zálogfedezet stabilitását a felszámolási eljárásban, amelyet kiemelkedően fontos nemzetgazdasági érdeknek tekint. Visszatér a vezérmotívum: a jogi versenyképesség mint a gazdasági versenyképesség eszköze.
Nincs Fontes Iuris uniós és nemzetközi kitekintés nélkül, hisz a jog forrása nem csak hazai földön buzog. Naszvadi Sára és Zombor Péter Dávid "A közigazgatási bírói pályázatok, azok elbírálása és a közigazgatási bírák kinevezése" című cikkükben vizsgálják a közigazgatási bíráskodás néhány aspektusát a nemzetközi szabályozás és gyakorlat tükrében. Az Olvasó talán tudja, hogy hozzám közel áll ez a téma. A közigazgatási bíráskodás újjáteremtése a rendszerváltás egyik legtovább fennálló adóssága volt. Ahogyan a szerzők helyesen látják: "Magyarországon a közigazgatási perek polgári perrendtartásbeli szabályozása a közigazgatási eszköztár bővülése nyomán már nem volt képes azt a teljes körű bírói jogvédelmet biztosítani, amelyet a jogállamiság és a hatalommegosztás alkotmányos elvei, illetve az európai jog megkövetel". A közigazgatási perrendtartásról szóló törvény előkészítésénél az volt a cél, hogy egyrészt biztosítsa a közigazgatás aktusai felett a teljes körű bírói kontrollt, másrészt javítsa az ítélkezés színvonalát. A rendszer része lett volna a Közigazgatási Felsőbíróság is, amelynek felállítása azonban nem kapta meg a szükséges kétharmados parlamenti támogatást. Emlékszünk az ezekkel kapcsolatos vitákra. Nem titkolom, az ellenvélemények egy részét teljesen alaptalannak tartom: semmilyen szakmai vagy politikai szándék nem volt arra, hogy az új intézmény szervezeti és működési szabályai, a bírák kinevezési rendszere akár csak minimálisan is csorbítsa a bírói függetlenség elvét, amelyet magam többször is a magyar alkotmányosság állócsillagának neveztem. Az itt megjelenő tanulmány reményeim szerint segít majd abban, hogy a vitát visszaterelje a jóhiszemű szakmaiság medrébe. A magyar jogrendszer és a magyar jogászok képesek lennének arra, amire európai kollégáik, hogy ti. a közigazgatás felett magas színvonalú és független ellenőrzést gyakoroljanak.
Szeretném az Olvasó figyelmébe ajánlani a talán kevésbé szenzációs, de a magyar jogászképzés, a magyar jogi kultúra fejlődése szempontjából fontos beszámolót az Igazságügyi Szolgálatok Jogakadémiájának első két éves tevékenységéről. A 2014-ben, hivatalba lépésemkor elfogadott önálló igazságügyi politikánk egyik célkitűzése volt, hogy az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó valamennyi hivatásrend képviselői minél magasabb színvonalon segítsék elő az igazságszolgáltatás hatékony működését, a belé vetett közbizalom erősödését. Ennek megvalósítása érdekében határoztuk el akkor ennek az országos képzési, továbbképzési centrumnak a létrehozását, amely 2015. szeptember 1-jén meg is valósult, és azóta számos eredmény fűződik hozzá.
Köszönöm azoknak, akik írják, és azoknak is, akik kézbe veszik folyóiratunkat. Benevolenti lectori salutem! ■
Visszaugrás
