2011. május 24-én végre napvilágot látott az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) javaslata az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló irányelvről (a továbbiakban: irányelv-javaslat).1
A javaslat benyújtását egy hosszú és nehéz előkészítő folyamat végállomásaként, a kitűzött cél elérésében pedig természetesen csak egy köztes - bár kétségkívül fontos - állomásként lehet értékelni. A Bizottságnak a szerzői jogért is felelős, belső piaci ügyekért felelős biztosa ugyanis már 2010. március 22-i, európai parlamenti meghallgatásán2 bejelentette, hogy a Bizottság szándéka az, hogy még 2010 végén irányelv elfogadására irányuló javaslatot tegyen a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, amely elsősorban az árva művek helyzetét kezelni kívánó nemzeti rendszerek kölcsönös elismerésére fog irányulni. A Bizottság 2010-es munkaterve3 már ennek alapján rögzítette az árva művek egyes felhasználásai engedélyezésének harmonizációjára vonatkozó irányelv-javaslat benyújtásának tervét. Eszerint a jogalkotási kezdeményezés jogalapot kell, hogy biztosítson az EU könyvtárai számára az árva művek szkennelésére és elektronikus úton való megjelenítésére. Az erre épülő, a Bizottság (és elsősorban Tilman Lüder, a Bizottság szerzői jogi osztálya akkori vezetője) által adott előzetes tájékoztatások szerint a javaslatnak két meghatározó elemet kell tartalmaznia:4 egyrészt a gondos keresés (diligent research) feltételeit, amit minden tagállamnak be kell vezetnie az általa egyébként szabadon megválasztott szabályozási modell részeként, másrészt az egyik tagállamban lefolytatott gondos keresés másik tagállamban való elismerésének elvét (mutual recognition).
A dosszié benyújtása az eredetileg tervezetthez képest (2010. október) jelentősen megkésett, a Bizottság folyosóin terjedő pletykák szerint mivel a Bizottság egyes egységei között vita volt a javaslat hatályát illetően. A minimum-program szerint a javaslat az irodalmi (szöveges) művekre terjedt volna ki, egy ambíciózusabb jogalkotás esetén az audiovizuális alkotások is a hatálya alá kerültek volna. Az ügy jelenlegi állása (a kibocsátott irányelv-javaslat) szerint ez utóbbi álláspont kerekedett felül, még ha nem is teljes sikerrel, vagy legalábbis komoly kompromisszumokkal. A bizottsági háttérviták lefolytatása során sem telt azonban az idő haszontalanul: a spanyol elnökség például a témában elnökségi konferenciát tartott, amelyen a magyar államot a jelen cikk szerzője képviselte, előadásában a magyar modellt bemutatva.5 Belgium, Lengyelország, Németország, Nagy-Britannia kezdte el előkészíteni saját nemzeti válaszát a jelenségre. Az európai, harmonizált megoldást nyújtani kívánó dosszié benyújtására viszont gyakorlatilag a belga és a magyar elnökség is csak várhatott, a javaslat érdemi vitája a nemzeti szakértői egyeztetések lefolytatását követően a lengyel elnökség alatt kezdődhet meg.
Magyar szempontból az irányelv-javaslat nyilvánosságra hozatala és érdemi vitájának megkezdése mindenképp fontos lépés, mivel a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) korábbi, az árva művek problémáját nemzeti szinten kezelni kívánó módosításának kodifikációs és gyakorlati tapasztalatai alapján egyaránt az mondható el, hogy az árva jogok gyakorlásával kapcsolatos célok egy része (például a több területre kiterjedő engedélyezés) nem valósítható meg nemzeti keretek között, illetve a művek tömeges digitalizálásával és online hozzáférhetővé tételével kapcsolatos jogi jellegű nehézségek az egyedi engedélyezési rendszerben nem oldhatók fel hatékonyan. (Maga a bizottsági javaslathoz fűzött hatástanulmány is utal a központi engedélyezési modell alapvető problémáira.6 A magyar megoldással kapcsolatban erre legutóbb id. Dr. Ficsor Mihály, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala mellett működő Szerzői Jogi Szakértő Testület elnöke az ALAI 2011-es dublini konferenciáján7 világított rá.)
A jelen cikk szerzőjének nem titkoltan szívügye a kérdés: korábbi publikációmban már foglalkoztam a problémakör beazonosításával és a jogalkotási úton választható megoldási lehetőségekkel, a választott magyar megoldásra is kiterjedő elemzésben.8 E tanulmányra építve, és az ebben foglalt megállapításokat nem ismételve a jelen elemzésben elsősorban a benyújtott irányelv-javaslat célját, tartalmát, a többi közösségi aktushoz való viszonyát kívánja elemezni. A tanulmány nem foglalkozik az irányelv magyar jogba való átültetésének nehézségeivel: részben mivel ez egyelőre nem aktuális, részben mivel a magyar Kormány álláspontja egyelőre nem is ismert a témában.9
Az irányelv-javaslat 2. cikkének (1) bekezdése alapján árva műnek nevezünk minden olyan művet, amelynek felhasználásához engedély lenne szükséges, de gondos keresés után sem ismert a jogosult, illetve nem tudható, hol tartózkodik. Érdemes itt megtenni azt a terminológiai pontosítást, hogy az "árva mű" pontatlan kifejezés, hiszen számos esetben egy szerzői jogi védelem alatt álló szerzői mű felhasználásához egyáltalán nem szükséges engedély. Például mert az éppen szabad felhasználás: ilyen lehet egyébként a magyar jog szerint a könyvtári műpéldányok egyes kiemelt, az irányelv-javaslatban is említett célokra való többszörözése. Vagy éppen nem is szükséges keresni a jogosultat, mert van elérhető, pontosan beazonosítható képviselője, így például a közös jogkezelő szervezet, illetve a felhasználási engedély továbbadására jogosult felhasználó. Emiatt pontosabb lenne árva jogok és nem árva művek tekintetében szabályozni - amelyeknek a gyakorlása nem megoldott egy művel kapcsolatban, és amelyek közül egyesek gyakorlására az irányelv-javaslat speciális rezsimet állít fel.
Az irányelv-javaslat hatálya alá 1) egyes műtípusok körébe tartozó művek 2) azon műpéldányai tartoznak, amelyeket 3) az irányelv-javaslatban meghatározott intézményi kör kíván felhasználni, és ezek közül is azokra a művekre, amelyeknek 4) az első nyilvánosságra hozatala az EU valamely tagállamában történt meg először.
Az irányelv-javaslat tárgya és hatálya címet viselő 1. cikke határozza meg azokat a műtípusokat, amelyekre a hatálya kiterjed: eszerint a szabályozás három, jellemzően a közgyűjtemények körébe tartozó alkotástípust érint. Elsősorban a szöveges művek tartoznak ide (az irányelv-javaslat megfogalmazásában a könyvben, újságban, napilapban, magazinban publikált alkotások vagy más írások - lényegében bármilyen szöveges mű), valamint ide tartoznak egyes viszonylagosan körülírt mozi-, illetve audiovizuális, valamint audio (az irányelv-javaslat - hibás - magyar fordítása szerint: hangzó) alkotások.
Ez utóbbi kör tekintetében több megjegyzést is érdemes tenni: egyrészt a fordítás nem pontos, mivel "hangzó" anyagon a hangfelvételben rögzített irodalmi műveket kell érteni, az "audio work" angol kifejezés lefedi a zeneműveket is, ugyanakkor ezek tekintetében elenyésző az elárvulni képes jogok száma, köszönhetően annak, hogy ezek többsége közös jogkezelés hatálya alá tartozik. (Emiatt én a tanulmányban a továbbiakban az audio mű kifejezést fogom használni.) Továbbá az audio művek körébe tartozhatnak zeneművek kottában, illetve hangfelvételben rögzítve egyaránt. Az irányelv azt sem rendezi, hogy ha egy mű csak kotta-változatban áll rendelkezésre egy gyűjteményben, akkor az hangfelvételben többszörözhető-e az irányelvi rezsim alapján?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
