Jelen tanulmány célja a nemzetközi soft law[1] jelenség rövid bemutatása, így a vonatkozó egyes szakirodalmi megállapításokon keresztül a tárgybani jelentősebb normák, szabályozandó területek; a norma természetének és nem utolsó sorban a nemzetközi jogban gyakorolt hatásának, mintegy alkalmazhatóságának - a lehetőségekhez mért rövid - szemléltetése, kommentálása. Szerepe tehát csupán e norma releváns tulajdonságainak összegyűjtése a - gyakran eltérő tartalmú - megállapításokon keresztül. De úgyszintén az is, hogy felhívja a figyelmet a norma nemzetközi jogban való helyének mielőbbi rendezésének szükségességére. Tudatában persze annak, hogy a tárgy mindenre kiterjedő boncolgatását jelen írás nem vállalhatja magára (így nem kísérli meg a szerzőnek a soft law definitív meghatározására, jogi természetének igazolására vonatkozó szándékát).
A soft law tulajdonságáról való értekezés előtt látnunk kell, hogy mint új természetű norma a nemzetközi jogban miként jelenhetett meg, s alakulhatott a történelem folyamán egy teljesen egyedi karakterrel bíró, a nemzetközi jogra jelentős hatást gyakorolni képes jogtechnikai eszközzé. Ennek megfelelően - a teljesség igénye nélkül - szemléltetnem kell azokat a jelentősebb szerződéseket, egyezményeket, területeket melyek a soft karakterisztikát megteremtették és végső soron e meghatározó tulajdonsággal vértezték fel.[2]
Az első egyetemes érvényű soft law normának az Atlanti Chartát tekinthetjük. Az 1941 augusztusában, a Placentia-öbölnél (Kanada) megtartott találkozón Nagy-Britannia és az Egyesült Államok vezetői arra törekedtek, hogy egyeztessék és kidolgozzák a háborúval kapcsolatos céljaikat, valamint a háború utáni világrend alapelveit. A találkozón hitet tettek az Egyesült Nemzetek, az önrendelkezés, a demokratikus önkormányzat, a szabad kereskedelem, a tengerek szabadsága, valamint az univerzális béke és leszerelésre (stb.) vonatkozó igény mellett. A Chartához további tizennégy ország csatlakozott, köztük a Szovjetunió. A Charta programjából egyértelműen kiderül, hogy célja elsődlegesen nem a német birodalommal való leszámolás, hanem inkább a háború utáni világkép kialakítása, megformálása. A Charta talán legnagyobb jelentősége, hogy magába foglalja az alapvető jogok, valamint az önrendelkezési elv (mint az önrendelkezési jog)
- 124/125 -
csíráit. Így meg kell jegyezni, hogy az emberi jogok elismerése nem csupán közvetlenül az ENSZ alapokmánynak, hanem közvetve a háborúban kialakult erőviszonyok alakulásának betudható.
Nem kis szerepe volt tehát az Egyesült Államok megerősödésének abban, hogy az emberi jogok kérdése (de általában az univerzális jogok) a nemzetközi kapcsolatokban egyáltalában megjelenhetett, sőt az e téren való normaalkotás igénye is megfogalmazódott. Az - a történelmi kor viszonylatában - pedig mondhatni természetes, hogy az adott nemzetközi politika síkján e meglehetősen érzékeny területen bármiféle kötelező, azaz számonkérhetőséget is magába foglaló normaalkotás elképzelhetetlen volt. A Charta arra törekszik tehát, hogy elkerülje a jogi köteléket, úgyszintén - az adott esetben levezethető - teljesítési kötelezettségeket. Mégis jelentős politikai súllyal bír ahhoz, hogy jellegénél fogva a nemzetközi kapcsolatokban akár jogi viszonyok kiváltója lehessen. Megvan tehát a képessége, hogy a későbbiekben hivatkozás tárgyává váljon, illetőleg elvárási standardokat állítson a felek elé. Miként Ballreich fogalmaz[3] "ez a forma elégséges volt ahhoz, amit el kívántak érni: semmilyen jogi kötöttség, semmilyen abból levezethető teljesítési kötelezettségek, viszont ellenben olyan politikai súly, ami kiváltója lehetett olyan együttműködési megállapodásoknak, melyek már valódi jogi kötöttségekkel bírtak".
A Charta - bár soft law norma -, alkalmas volt arra, hogy aláíróit gyakorlati tettekre is sarkallja. 1945-ben formálisan is megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelynek egyes intézményeiről[4] korábban már megállapodás is született. Továbbéléseként tekinthetjük továbbá a krími konferencián[5] tett nyilatkozatot is. A nyilatkozatba foglaltak betartatását, érvényre juttatását közös felelősségként élik meg az azt aláíró felek.[6] Elismerve ezzel a rendelkezések - önmagukra - kötelező voltát. Meg kell jegyezni persze hogy e kötelezés valójában elvi élű, jogi értelemben nem értelmezhetjük kötelezettségvállalásnak. Véleményem szerint azonban a krími nyilatkozatot szintén értelmezhetjük soft law normaként. Általános jellegű elvi megfogalmazásokat tartalmaz, valamint ezek betartatására vonatkozó ígéretet. Ígérvény csupán, s nem pedig kötelezettségvállalás.
A II. világháborút követően az univerzális jogok, főként az emberi jogok előtérbe helyezése, az Amerikai Egyesült Államok szemléletét tükrözték. Az atlanti koncepció - bár a háborút követő évek merőben más feltételeket szültek - mégis alkalmas volt arra, hogy egyes "megálmodott" intézmények megkezdhessék munkájukat. Így az ENSZ közgyűlése is, mely elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, deklarálva az emberek polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogait egyaránt, melyet - nemzetközi szinten- értelmezhetünk úgy, mint az első emberi jogokat egyetemesen összefoglaló kodifikációt. Megkezdődhetett tehát az emberi jogok katalogizálása.[7] Így az emberi jogok nemzetközi védelmének fejlődése során kialakulhatott az emberi jogok katalógusa: a hagyományos jogok köre (polgári és politikai jogok, az emberi jogok mint első generációs jogok), amely kibővült a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal (az emberi jogok ún. második generációja).[8] Ennek relevanciája, hogy egy nem kötelező soft normát, elvi értékű rendelkezést megtölthettünk valós tartalommal. Mindez persze még mindig nem elegendő, hogy nevezett normánk ténylegesen kötelező, hard jog legyen, hisz ad1) továbbra is kérdéses lesz az azt számon kérni, betartatni képes szerv hatósága, de ad2) be kell valljuk, a szövegezésből alapjába véve hiányzik a kötelezettségként való elismerése is.
Miként Thürer megjegyzi,[9] "annak ellenére, hogy a nyilatkozatnak, mint az egyesült nemzetek által elfogadott alapvető értékek megtestesülésének kivételes politikai kisugárzása volt, és magas morális autoritással rendelkezik, jogi szempontból valójában nem több a közgyűlés ajánlásánál". Amiért azonban "soft law kategóriájába sorolódik, az az, hogy a hiányzó jogi kötőerő ellenére szűk körben mégiscsak jogi vonatkozást mutat fel. Így például történelmileg nézve közvetlen alapjául
- 125/126 -
szolgált a nemzetközi jogilag kötőerővel már rendelkező, az emberi jogok védelmét szolgáló egyéb szerződések kidolgozásához".[10]
Következő példa a Helsinki Záróokmány, amely 33 európai ország,[11] valamint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada legfelső szintű vezetőinek részvételével megrendezett Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet lezárásaként,[12] mondhatni eredményeképpen megalkottatott normaszöveg. A résztvevők által aláírt záróokmány összefoglalja az európai biztonsággal kapcsolatos kérdéseket, gazdasági, tudományos, technikai és környezetvédelmi együttműködést, a földközitengeri biztonsággal és együttműködéssel összefüggő kérdéseket, az együttműködést humanitárius és egyéb területeken, az értekezletet követő intézkedéseket.[13] A Záróaktának célja, hogy jogi kötelezettség nevesítése nélkül a béke fenntartására alkalmas eszköz lehessen, a nyugati és keleti blokk államai közötti elvi élű ellentéteket normalizálja. Precíz tartalma és magas politikai rangja ellenére azonban, mint jogi kötőerővel nem rendelkező egyezményt kötötték meg. Thürer[14] szerint mindjobban tükrözi a nemzetközi jogi jelleg hiányát az, hogy ezt a részes államok nem adoptálták, valamint hogy ezt az ENSZ Egyezményi Lajstroma sem tartalmazza.[15] A Záróokmánynak kétségtelenül nem volt szándéka a nemzetközi jog tárgyát képező kötelező szabályok megalkotása, célja volt azonban az, hogy előírjon néhány kötelezettséget annak érdekében, hogy az államok jövőbeni viselkedésüket a Záróokmány rendelkezéseinek megfelelően alakítsák, továbbá hogy az elkövetkezendő dokumentumok is ezt vegyék alapul.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
