Az Önkormányzati fejlesztések figyelemmel kísérése II. (ÖFFK II.) című, KÖFOP-2.3.4-VEKOP-15-2016-00002 azonosítószámú kiemelt projektről és annak hármas kutatásáról az előző számban adtunk rövid tájékoztatást. Most a 2016 őszétől 2017 nyaráig lefolytatott interjúk tapasztalatainak első részét adjuk közre.
Nyolcvan, a település mérete, földrajzi elhelyezkedése és lakosságszáma szerint reprezentatív módon kiválasztott önkormányzat strukturált mélyinterjúit készítettük el. A települések vezetőivel - polgármestereivel, jegyzőivel, irodavezetőivel - összesen 117 interjú készült. Ezt egészítettük ki az információs csatornák és információs felületek elemzésével. Az így elkészült esettanulmányokat MaxQDA adatelemző szoftverrel elemeztük.
A projekt e kutatási részével szerettünk volna konkrét benyomásokat szerezni a települések infokommunikációs helyzetéről, demográfiai-gazdasági körülményeiről, hatásairól, információfeldolgozási és információkezelési gyakorlatáról, kommunikációs felületeiről és rutinjáról, sikerességi kritériumokról, fejlesztendő területekről, valamint jó gyakorlatokról.
Három olyan tényezőt vizsgáltunk előzetesen, ami az infokommunikációs helyzetet és annak perspektíváját meghatározza: a demográfiai tendenciákat, az adóerő-képességet és a hivatali humánerőforrás alakulását.
1. sz. ábra
A nyolcvan településről készült esettanulmányok feldolgozása
(Forrás: Belügyminisztérium, ÖFFK II. kutatások, Kutatás III. - MaxQDA)
A vizsgált települések 60%-ában csökkenő lakosságszámmal találkoztunk (16,3%-nál stagnálással, 23,8%-nál növekedéssel). A mérték és dinamika nagyjából - átlagosan - megfelel az országos népesség-alakulási tendenciáknak. Ez azonban vizsgálatunk szempontjából azért meghatározó, mert a kistelepülések esetén a lakosságmegtartó képesség egzisztenciális kérdés, valamint sok esetben sikertényező is. Azaz a települések egyik meghatározó napi kérdése, hogy hogyan tudnak olyan von-
- 34/35 -
zó feltételeket (munkahely, pihenés, szabadidős szolgáltatások, közszolgáltatások stb.) biztosítani, amellyel a tendencia megfordítható, vagy legalább tompítható.
Több település felismerte, hogy e tendenciákhoz stratégiai illeszkedésre (ezen belül konkrét operatív intézkedésekre) van szükség, hogy egy vonzó alvóvárosi, pihenővárosi státusz elérhető legyen, és ne csupán semmitmondó pozícionálás maradjon.
Alacsony adóerő-képességnek az országos átlagot meg sem közelítő (13 000 forint/fő alatti) értéket állítottunk be. A vizsgált településeknek pontosan a fele esett ebbe a kategóriába. Közepes adóerő-képességű a (13-18 000 forint/fő között) település a vizsgált települések 13,8%-a volt, míg magas adóerő-képesség (az országos átlag többszöröse) a vizsgált települések 32,5%-ánál volt mérhető. Az adóerő-képesség az önkormányzatok gazdasági mozgásterét alapjaiban meghatározza. Így nem meglepő, hogy néhány település akár több mint százszoros különbsége - az adóerő-képesség terén - a hivatalok információkezelési rutinjában is diszkrepanciát mutat. Az alacsony adóerő-képességű kistelepülések többsége a fennmaradásért küzd, így náluk a kötelező feladatok ellátása a legnagyobb kihívás. Vizsgáltuk az adóerő-képesség változását is az elmúlt három évben. A vizsgált települések 78,8%-ában az adóerő-képesség stagnál vagy növekszik. Azonban a fennmaradó 21,3%-ában, ahol csökken ez az összeg, eleve alacsony értékekkel találkozunk. Két kivételtől eltekintve az ebben a halmazban található települések adóerő-képessége úgy csökken, hogy az országos átlag kétharmadát sem éri el jelenleg. E kistelepülések - szinte kivétel nélkül - alacsony lélekszámú, kitörési pont és stratégia nélküli, valamint sokszor motiváció és jövőkép nélküli helységek. Vezetőik a sikert a status quo fenntartásában, a település működőképességének biztosításában látják. Egy-egy település növekvő adóerő-képességéhez gyakran párosult optimizmus, pozitív jövőkép és tenni akarás.
Az éves átlagos hivatali létszám vonatkozásában a vizsgált települések 56,3%-a volt 1-10 fő közötti, 16,3%-a 11-30 fő közötti, 8,8%-a 31-60 fő közötti, míg 18,8%-a 61 fő feletti. A hivatali létszámok a település lakosságszámához és adóerő-képességéhez igazodtak. A jobb adóerő-képességű hivatalok magasabb hivatali létszámot tartottak, több esetben emelt illetményalappal. A hivatalnokok diverzifikációja is ehhez idomult: a jobb egzisztenciális helyzetű hivataloknál fedezhetők fel azok a specializált szakemberek, akik az infokommunikációs tevékenység szempontjából meghatározó szerepet töltenek be.
A vizsgált települések 33,8%-ánál tapasztaltunk olyan szervezeti kultúrát, mely katalizáló, így akár infrastrukturális hiányosságokat is áthidal, vagy fejlesztésre sarkall. Sok olyan települést látunk a vizsgált nyolcvan között, ahol a szervezeti kultúra személyfüggő, annak letéteményese a jegyző vagy a polgármester. Ez gyakrabban pozitív, de néhány esetben éppen a kitörési lehetőséget veszi el a település elől. A hivatalokban dolgozó emberi erőforrás infokommunikációs vagy szakmai készségeiről és képességeiről a vezetők 43,8%-a állította, hogy megfelelő, 42,5%-uk jelzett fejlesztési szükségletet, míg 13,8%-uk nem nyilatkozott. Főleg a kisebb településeknél látszódik kommunikációs/infokommunikációs kompetenciahiány, amit helyben a pénzügyi erőforráshiánnyal magyaráznak.
A hivatalok éves telekommunikációs költségvetése nem állt feltétlenül párhuzamban a hivatal méretével. Találtunk kis hivatalt meglepően magas, és nagy hivatalt meglepően alacsony telekommunikációs költségvetéssel is. Ennek oka a korszerű technológiák (pl.: IP-telefónia) térnyerésében, illetve a digitális egyenlőtlenség földrajzi dimenziójában keresendő: azon településeknél, ahol az internetelérés is akadozik, nem lehet megbízható VoIP megoldásokkal kiváltani a hagyományos távközlési megoldásokat, és ezzel csökkenteni a költségvetést.
A hivatalok által üzemeltetett számítógépek átlagéletkoránál (így meghibásodási gyakoriságánál, valamint az ezzel párhuzamosan jelentkező hibaelhárítási költségeknél) lesújtó képet látunk: a vizsgált települések 60%-ánál a géppark fejlesztésre szorul (azaz az öt évnél idősebb gépek aránya jelentős). 33,8%-uknál a géppark megfelelő (azaz sok a 2 évnél fiatalabb számítógép, többségében azonban 2-5 éves gépek találhatók). Míg csupán 6,3%-ukról mondható el, hogy korszerűek (azaz a gépparkban dominálnak a 2 évnél fiatalabb számítógépek). Tekintettel arra, hogy a számítástechnikai eszközöket számviteli nyilvántartásaikban általában 3 év alatt írják nullára, így kimondhatjuk, hogy az önkormányzati szféra nagy része nullára írt informatikai eszközöket használ a hivatali munkavégzéshez. Korszerű gépparkot vagy a nagy adóerő-képességgel és fejlett információ-gazdálkodással rendelkező települések engedhetnek meg maguknak, vagy azok a kistelepülések, amelyek az ASP program keretén belül új gépekre pályáztak és így - az állami támogatásnak köszönhetően -, még korszerű (néhány gépes) eszközparkot húzhattak fel. E helyzetet súlyosbítja, hogy míg a nagyobb települések saját informatikust tudnak foglalkoztatni, addig a kisebb települések legtöbbször külső vállalkozó segítségével oldják meg az üzemeltetési-karbantartási-hibaelhárítási feladatokat, ezzel tovább terhelve a költségvetést. Ezen csak minimálisan tompít a kormányzati ASP rendszer, hiszen az csak az igényelt szakrendszerek és keretrendszer vonatkozásában ad fenntartási segítséget (egyelőre díjtalanul). Ugyanígy a weboldalak üzemeltetésénél 23,8%-ban találtunk az önkormányzat által megbízott külső vállalkozót, a szoftver- és hardverüzemeltetéshez hasonló megfontolások mentén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
