Mostani írásunk témájának kifejtéséhez ezúttal is egy - fehér lóról szóló - mesét hívunk segítségül. Ha már évszázadok óta terjedt szájról szájra, akkor mi is folytassuk ezt a jó hagyományt. És meséljük el, gondoljuk tovább, hogy azok is megismerjék és meghallják, akik esetleg még nem hallottak felőle.
A népi történet szerint:
"Egy öregembernek olyan csodálatos fehér lova volt, hogy az ország leggazdagabbjai irigykedtek rá. Mindenki szerencsésnek gondolta, hogy az övé ez a gyönyörű állat. Valahányszor sok pénzt ajánlottak fel neki a lóért cserébe, az öregember így válaszolt:
- Ez a ló sokkal többet jelent nekem, mint egy állat, ő inkább barát, nem adhatom el.
Egy napon a ló eltűnt. Az üres istálló előtt összegyűlt szomszédok már mondták is a véleményüket:
- Te szerencsétlen bolond, sejteni lehetett, hogy el fogják lopni tőled ezt az állatot! Miért nem adtad el? Micsoda balszerencse!
A paraszt azonban óvatosabb maradt:
- Szerencse vagy szerencsétlenség. Senki nem tudhatja. Mondjuk csak azt, hogy a ló nincs az istállóban! Ez tény. Minden más csak a ti értékelésetek. Hogyan lehetne tudni, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség? A történetnek csak egy töredékét ismerjük. Ki tudja, mi fog történni.
Az emberek kinevették az öregembert. Jó ideje már bolondnak tartották. Két héttel később visszajött a fehér ló. Nem lopták el, egész egyszerűen csak elszabadult, és mintegy tizenkét vadlóval együtt tért vissza kiruccanásáról. A falusiak újra összegyűltek:
- Igazad volt, nem szerencsétlenség, hanem áldás, ami történt!
- Én ezt azért nem mondanám. Elégedjünk meg csak annyival, hogy a fehér ló visszajött. Hogyan tudhatnám, hogy ez szerencse-e vagy baj? Hiszen ez csak egyetlen fejezet. Meg lehet ismerni egy könyv tartalmát egyetlen mondat elolvasása után?
A falusiak szétszéledtek, meg voltak győződve arról, hogy az idős ember összevissza beszél. Tizenkét gyönyörű lovat kapni minden kétséget kizáróan égi ajándék. Hogyan is lehetne ezt tagadni? A paraszt fia elkezdte a vadlovak betörését. Az egyik levetette magáról és összetaposta. A falubeliek ismét eljöttek, hogy elmondják a véleményüket:
- Szegény barátunk, igazad volt! Ezek a lovak nem hoztak neked szerencsét. Lám, most egyetlen fiad nyomorék lett. Ki segít majd neked idős napjaidban? Igazán sajnálatraméltó vagy!
- Ne szaladjatok ennyire előre - válaszolta nekik a paraszt. - A fiam nem tudja többé használni a lábát, ez minden. Ki tudja megmondani, mit hoz ez majd nekünk? Az élet apránként mutatkozik meg, senki nem tudja megmondani a jövőt.
Nem sokkal később kitört a háború, és a falu összes fiatalemberét besorozták, kivéve a nyomorékot.
- Öregember - panaszkodtak a falubeliek -, igazad volt, a fiad ugyan nem tud járni többé, de legalább melletted marad, míg a mi fiaink mennek a halálba.
- Kérlek benneteket - válaszolta a paraszt -, ne ítélkezzetek rögtön. A fiaitokat besorozták a hadseregbe, az enyém itthon marad, ennyit tudunk mondani csupán. Isten tudja, hogy ez jó-e vagy rossz. Az élet apránként mutatkozik meg, a mi dolgunk embernek maradni úgy a szerencse, mint a szerencsétlenség, az egészség vagy a betegség, a béke és a háború idején."
Innen már ideje, hogy magunk folytassuk a történet szövését. S nem kell ahhoz narratológusnak lenni, hogy ebben bárki saját maga is megnyilvánuljon. Hiszen mindennek több olvasata van és semmi sem fekete és fehér. Minden helyzetre igaz az a megállapítás, hogy "Soha ne ítélj meg egy másik embert, amíg nem jártál a cipőjében".
Emiatt fordulhat elő, hogy a sokak által ismert "pohár vizes-elmélet" tekintetében az egyik ember úgy látja, hogy az félig tele van, ellenben a másik meg van győződve arról, hogy ez a pohár bizony félig üres:
Ezzel el is jutottunk oda, hogy miért és mitől vagyunk optimisták, vagy éppen pesszimisták. S mindez nemcsak a hétköznap emberét, hanem például Winston Churcillt is foglalkoztatta, aki szerint: "Az optimista minden veszélyhelyzetben lehetőséget lát. A pesszimista pedig veszélyt lát minden lehetőségben." Ezt igazolja visz-
- 49/50 -
sza az az anekdotaszerű, bár sokak szerint valóságos történet is, amely két sales manager e körbe tartozó hozzáállását idézi fel. A story szerint egy lábbelit gyártó cég egy forró égövi országba küldi ki a két szakembert. A piackutatás célja arra irányul, hogy miként tudnák megvetni a lábukat e távoli, eddig még zöldmezősen sem érintett piacon. A versenyeztetett menedzserek egyike már az első nap után lehangoló telegramban üzeni azt, hogy "itt a cég számára nincs semmilyen kiaknázható piaci rés és lehetőség, mivel itt az állandó hőség miatt az emberek mezítláb járnak és szinte senki sem hord lábbelit". Ezzel szemben a másik kiküldött mintegy három nap múlva diadalittas visszajelzést küld, amelynek az a lényege: "bár szörnyen meleg van, de lábravaló szempontjából óriási és kiaknázatlan potenciál van ebben a piacban. A lényeg, hogy itt rengeteg lábbelit lehet majd eladni."
A fentiek tükrében és fényében feltehető, hogy nem kell önismereti mesterkurzusra beiratkozni ahhoz, hogy megválaszoljuk a kérdést: melyik volt a pesszimista és melyik az optimista kolléga?
S mindezt, illetve annak esetleges gondolkodásbéli és motivációs hátterét talán az alábbi kép is megfelelően tudja érzékeltetni:
Nyomban folytassuk is egy indokolt kérdéssel. Ha nem vagyunk, vagy nem lennénk azok, akkor hogyan és miként tehetjük magunkat optimistábbá? Nos ez az, amire nincsenek kész és varázsütésre működő receptek. Mindenkinél más, amivel ezt fokozatosan, apró és kis lépésekben lehet fejleszteni. Érdemes azonban figyelni néhány olyan lehetőségre, amelyet meg lehet fontolni és talán ki is lehet próbálni. Vegyük is sorra elsősorban az önismerethez és önazonossághoz kapcsolódó metodikát, amelyet szabadon át lehet gondolni, és talán meggondolandó adaptálni. Mert mit is tegyünk és tehetünk egy saját önbizalom-/(magabiztosság)erősítő empátia kurzus keretében a műsorlapra? A teljesség igénye nélkül az alábbiak megfontolandóak és kiemelhetőek:
1. Ha gyakran és visszatérően szürkének és sikerélmény-hiányosnak érezzük mindennapjainkat, akkor érdemes:
• át- és végiggondolnunk, hogy bizonyos helyzetekben miért nem vagyunk és nem tudunk magabiztosabbak lenni;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
