Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Schmidt Richárd[1]: Elektronikus választottbírósági ítéletek (MJ, 2026/7., 444-455. o.)

https://doi.org/10.59851/mj.73.07.3

Manapság a választottbíráskodás már aligha képzelhető el a negyedik ipari forradalom vívmányainak rutinszerű alkalmazása nélkül. Mégis a választottbírósági eljárások "végtermékét" jelentő választottbírói ítéleteket mintha eddig elkerülte volna a digitalizáció. A papíralapú ítélet a választottbíráskodás "utolsó mohikánjaként" annak ellenére iparági sztenderd a 21. századi választottbírósági gyakorlatban, hogy az állami bírók már közel egy évtizede elektronikus formában hozzák meg döntéseiket. Melyek azok az okok, amelyek az elektronikus választottbírósági ítéletek elterjedését akadályozzák? Milyen alapvető kockázatokkal jár egy elektronikus választottbírósági ítélet meghozatala a választottbíráskodás helye szerinti államban és az elismerés, illetve végrehajtás szerinti ország jogrendszerében? A jelen tanulmány e kérdésekre próbál választ adni, megvizsgálva az elektronikus választottbírósági ítéletek érvényességével és végrehajtásával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket a magyar jog, az UNCITRAL Modelltörvény és a New York-i Egyezmény rendelkezéseinek tükrében, kitekintést nyújtva néhány európai jogrendszer szabályozására és az UNCITRAL II. Munkacsoport által javasolt megoldásokra, javaslatot téve egy lehetséges jövőbeli hazai szabályozás alapvonalaira is.

Kulcsszavak: választottbíráskodás; digitalizáció; elektronikus választottbírósági ítéletek; Vbt.; UNCITRAL Modelltörvény; New York-i Egyezmény

Summary - Electronic arbitral awards

Nowadays, arbitration is hardly conceivable without the routine application of the achievements of the fourth industrial revolution. Yet the arbitral awards, which are the "end product" of arbitration proceedings, seem to have been spared the winds of digitalization so far. Paper-based awards being "last of the Mohicans", are the industry standard in 21st-century arbitration practice, despite the fact that state judges have been issuing their decisions in electronic form for nearly a decade. What are the reasons preventing the spread of electronic arbitral awards? What are the fundamental risks associated with rendering an electronic arbitral award in the state of the seat of arbitration and in the legal system of the country where it is sought to be recognized and enforced? This study attempts to answer these questions by examining the most important issues related to the validity and enforcement of electronic arbitral awards in light of Hungarian law, the UNCITRAL Model Law, and the provisions of the New York Convention, while also providing an overview of the regulations of several European legal systems and the solutions proposed by the UNCITRAL Working Group II, and making suggestions on the baselines of a future domestic regulation.

Keywords: arbitration; digitization; electronic arbitral awards; Hungarian Arbitration Act, UNCITRAL Model Law; New York Convention

1. Bevezetés

1.1. Az elektronikus választottbírósági ítéletek problémája

A választottbíráskodás rugalmasságot, gyorsaságot, alacsonyabb költségeket és hatékonyságot ígérve versenyez az állami bíróság előtti peres eljárással.[1] E verseny kapcsán a technológiai vívmányok használata kulcsfontosságú, különösen a határokon átnyúló kereskedelemben, ahol a nemzetközi választottbíráskodás a változásokhoz könnyen alkalmazkodó, felhasználóbarát vitarendezési módként kerül ábrázolásra, mellyel elkerülhető az idejétmúlt, nem hatékony állami bíróság előtti pereskedés.[2]

A digitalizáció fokozatos térnyerése a nemzetközi kereskedelemben az elmúlt évtizedekben a választottbírósági eljárásokat sem hagyta érintetlenül. A választottbírósági megállapodások elektronikus kommunikáció útján való megkötését az UNCITRAL Modelltörvény[3] ("Modelltörvény") 2006. évi revíziója már alapértelmezett lehetőségként kínálta a nemzeti jogalkotók számára.[4] A 2020. évi koronavírus-járvány pedig - mely alatt a résztvevők együttes fizikai jelenlétével tartott tárgyalás, illetve egyéb eljárási cselekmény akadályba ütközött - világszerte hatalmas lökést adott a választottbírósági eljárások további digitalizációjának, alapértelmezett megoldássá téve korábban kivételesen használt technológiákat.[5] Egy "offline" választottbírósági eljárás ma már nehezen elképzelhető, mivel a felek, a választottbírók és a választottbírósági intézmény az eljárás megindításának pillanatától kezdve az eljárás során végig online kapcsolatban állnak egymással. A vezető választottbírósági intézmények a választott- bírósági eljárásokat mára már online platformok segítsé-

- 444/445 -

gével adminisztrálják, felhőalapú ügyiratmegosztást és egyéb hasznos funkciókat biztosítva az eljárások résztvevői számára.[6]

Ugyanakkor a digitális választottbírósági ítéletek problémájának rendezése továbbra is várat magára. A Modelltörvény alapján - mely jelenleg a választottbíráskodás területén világszerte meghatározó soft law forrás - a választottbírósági ítéleteket írásba kell foglalni, azt a választottbíróknak alá kell írniuk, majd az ítélet egy-egy példányát meg kell küldeni a felek részére.[7] A választottbírósági ítélet elismerése, illetve végrehajtása során a kérelemhez csatolni kell a választottbírósági ítélet eredeti példányát vagy másolatát a végrehajtás helye szerinti állam bírósága részére.[8]

Fentiek alapján - afféle utolsó mohikánként - a papíralapú választottbírósági ítéletek számítanak alapértelmezettnek a választottbírósági gyakorlatban. A választottbírói ítéleteket - három főből álló választottbírói tanács eljárását feltételezve - a tanács tagjai rendszerint különböző földrajzi helyeken, eltérő országokban, papíralapon írják alá. A választottbírók a papíralapú példányokat posta, illetve futárszolgálat útján juttatják el egymáshoz, majd a tanácstagok által aláírt példányokat a választottbírósági intézményhez, mely az ítéletet posta vagy futárszolgálat útján küldi meg a felek számára. A fenti eljárásrendhez képest - mely a 19. század óta nem változott - nyilvánvaló, hogy egy elektronikus formában meghozott választottbírósági ítélet milyen előnyökkel jár az idő- és költségráfordítás, illetve környezetvédelem szempontjából, nem beszélve az ellátási láncolatok zavaraiból fakadó kockázatok kiküszöböléséről, különösen egy világjárvány idején.[9]

Jóllehet az elektronikus választottbírósági ítéletek kérdése kiberbiztonsági kockázatokat is felvet, a gyakorlati visszajelzések alapján a velük kapcsolatos fenntartások fő oka a jogbizonytalanság.[10] Egyrészt a korlátozott mennyiségű bírósági gyakorlat alapján nehéz előre látni, hogy a nemzeti bíróságok hogyan viszonyulnak a digitális ítéletekhez, másrészt azok elfogadottsága jogrendszerenként változó: míg bizonyos jogrendszerek megengedik az elismerési, illetve végrehajtási kérelem elektronikus benyújtását, máshol papíralapú beadványokon alapul az eljárás.[11]

Fentiek alapján a jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy azonosítsa azokat a főbb problémákat, melyek egy elektronikus választottbírósági ítélet meghozatala és végrehajtása során felmerülhetnek, kitekintést nyújt néhány európai jogrendszer szabályozására, majd röviden ismerteti az UNCITRAL II. Munkacsoportnak a Modelltörvény módosítására és a New York-i Egyezményhez fűzött ajánlásra vonatkozó javaslatait.

1.2. A vizsgálat módszere és tárgya

A nemzetközi választottbíráskodással kapcsolatos kortárs felfogásokat - Emmanuel Gaillard nyomán - három nagyobb csoportra lehet felosztani.[12] A monolokális felfogás a választottbíráskodást a választottbíráskodás helye szerinti állam nemzeti jogából eredezteti, annak részeként ábrázolja, és a választottbírót az állami bíróhoz hasonlítja. E felfogás vezéralakja Frederick Alexander Mann, aki Lex Facit Arbitrum című tanulmányában amellett foglalt állást, hogy a választottbírósági ítélet joghatása közvetlenül a választottbíráskodás helye szerinti állam jogából ered.[13] Ezzel szemben a nemzetközi választottbíráskodás multilokális felfogása - mely Berthold Goldman professzornak a Hágai Nemzetközi Jogi Akadémián 1963-ban a nemzetközi választottbíráskodás kollíziós jogáról tartott híressé vált előadásáig vezethető vissza, ahol akként fogalmazott, hogy "a választottbíráknak nincs fórumuk", de ha mégis egyet ki kellene jelölni, akkor az az egész világ lenne[14] - a jogintézmény lényegét a választottbírósági ítélettel kapcsolatba kerülő és azt elismerő, illetve végrehajtó nemzeti jogrendszerek sokaságában ragadja meg.[15] Végül a transznacionális felfogás szerint a nemzetközi

- 445/446 -

választottbíráskodás egy önálló, autonóm jogrendet képez, mely független a nemzeti jogrendszerektől.[16] Jóllehet az 1990-es években sokak számára úgy tűnt, hogy a transznacionális felfogás válhat általánossá, az utóbbi bő egy évtized jelenségei alapján megállapítható, hogy a jelenkori gyakorlatban a monolokális és multilokális felfogások tekinthetők a legszélesebb körben elterjedt nézeteknek.[17]

1.2.1. A vizsgálat perspektívája

Fentiekre figyelemmel az elektronikus választottbírósági ítéleteket először a választottbíráskodás helye szerinti állam jogrendszerének perspektívájából vizsgáljuk, ezt követően a választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása szerinti állam jogrendszerének nézőpontjából vesszük górcső alá. E módszert támasztja alá az a megfontolás is, hogy a nemzetközi választottbírósági ítéletek bírósági kontrolljára sor kerülhet egyrészt az érvénytelenítési szakaszban a választottbíráskodás helye szerinti államban, másrészt az elismerési, végrehajtási szakaszban azon államban, ahol az elismerést, illetve végrehajtást kérik.

1.2.2. A vizsgált jogforrások

A fenti vizsgálatot elsősorban két alapvető nemzetközi jogforrás, az UNCITRAL Modelltörvény és a New York-i Egyezmény[18] tükrében végezzük, kitekintéssel a választottbíráskodás szempontjából meghatározó külföldi jogrendszerekre. A Modelltörvény mint soft law forrás a választottbírósági eljárás egészét szabályozza, és mára több mint 90 ország fogadta el választottbírósági törvényének modelljeként. Az Egyezmény - több mint 170 szerződő állammal - a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás kortárs történetét leginkább meghatározó jogforrás, mely Lord Mustill angol bíró, illetve választottbíró szavait kölcsönözve "magának vindikálhatná a kereskedelmi jog egész történetének leghatékonyabb nemzetközi jogforrása címet".[19]

A jelzett nemzetközi jogforrások mellett a vizsgálat során elemezzük a magyar jogot és különösen a Vbt.[20] szabályait is, melynek megalkotásakor a Modelltörvény szolgált mintaként. Fentiek mellett néhány európai jogrendszer vonatkozó megoldását is ismertetjük.

1.2.3. Az elektronikus választottbírósági ítélet

Az elektronikus választottbírósági ítélet kifejezés kapcsán - mivel jelenleg nem normatív fogalomról van szó - pontosítás szükséges. Egy választottbírósági ítéletet a tanács meghozhat papíralapon, majd a papíralapú dokumentumról elektronikus másolat készíthető. A választottbírósági gyakorlatban a papíralapú dokumentumokról készült elektronikus másolatok - az ún. "szívességi példányok" - megküldése mindennapi bevett szokás. Papíralapú választottbírósági ítélet elektronikus okirattá is alakítható, melyre jellemzően akkor kerül sor, ha azt valamelyik fél az állami bíróság előtti eljárásban - például érvénytelenítési perben, elismerési, illetve végrehajtási eljárásban - kívánja felhasználni.

A jelen tanulmányban elektronikus választottbírósági ítélet kifejezés alatt nem a fenti eljárások alkalmazásával előállított, hanem az olyan választottbírósági ítéletet értjük, amely kizárólag számítástechnikai eszközök alkalmazásával jön létre, és amelynek a felhasználásához - tartalmának megismeréséhez, küldéséhez, fogadásához, tárolásához stb. - szintén elengedhetetlenek a számítástechnikai eszközök.

2. A választottbíráskodás helye szerinti jogrendszer perspektívája

Korábban a választottbírósági ítéleteket nem volt kötelező írásba foglalni, így a választottbírók akár szóban is meghozhatták döntésüket.[21] Mára azonban általánossá vált, hogy a választottbírósági ítéletet i) írásban hozzák meg, ii) azt a választottbírói tanács tagjai aláírják, és iii) az ítélet egy-egy aláírt példányát megküldik a feleknek.[22] A fentiek alapján érdemes megvizsgálni, hogy miként teljesülhetnek a fenti kritériumok az elektronikus ítéletek esetében.

2.1. Írásbeli forma

2.1.1. Diszpozitív nemzeti szabályozások

A választottbírósági ítéletek formai követelményei kapcsán nincs egységesen elfogadott nemzetközi álláspont. Bizonyos jogrendszerekben a lex arbitri kógens jelleggel szabályozza az ítéletek formáját, míg máshol diszpozitív szabályozás érvényesül, melytől a felek eltérhetnek. A diszpozitív szabályozásra példa az angol Arbitration Act 52. Cikke, mely a választottbírósági ítéletre írásbeli formát rendel, de rögzíti, hogy a felek szabadon megállapodhatnak az ítélet formájában.[23] Hasonló diszpozitív rendelke-

- 446/447 -

zést tartalmaz a svájci nemzetközi magánjogi törvény 189. Cikke is nemzetközi választottbíráskodás esetén.[24]

A diszpozitív törvényi szabályoktól való eltérés a gyakorlatban jellemzően választottbírósági szabályzatok útján valósul meg. E körben említést érdemel a London Court of International Arbitration (LCIA) választottbírósági szabályzata, mely kifejezetten megengedi a választottbírósági ítéletek elektronikus aláírását, kivéve, ha felek eltérően állapodtak meg, vagy a választottbírói tanács, illetve maga az intézmény eltérően dönt.[25] E szabályból értelemszerűen az elektronikus ítélet meghozatalának lehetősége is adódik.

2.1.2. A Modelltörvény szabályozása

A Modelltörvény 31. Cikke a fentiekkel szemben azonban kógens jelleggel szabályozza a választottbírósági ítélet minimális formai követelményeit, így annak írásbeli formáját.[26] Az írásbeli forma az ítélet létrejöttének feltétele.[27] Írásbeli forma nélkül nem ellenőrizhető, hogy az ítélet megfelel a Modelltörvény által támasztott további formai, illetve tartalmi követelményeknek.[28] Figyelemmel arra, hogy a Modelltörvényt - hazánkkal együtt - közel 100 jogrendszer választotta mintának saját lex arbitrijének szabályozása során, jelenleg ez a megoldás tekinthető a világszerte uralkodó álláspontnak.

Kérdéses, hogy ezen írásbeli kritériumnak egy elektronikus dokumentum megfelel-e? A Modelltörvény 7. Cikk (4) bekezdése szerint a választottbírósági megállapodások kapcsán az írásbeliség követelménye elektronikus kommunikáció során is teljesülhet.[29] Ugyanakkor a fenti rendelkezés nem vonatkozik a választottbírósági ítéletekre. A jogirodalomban többségi álláspont szerint azonban az UNCITRAL Elektronikus Kereskedelmi Modelltörvényének (E-kereskedelmi Modelltörvény)[30] 6. Cikkét - mely szerint az írásbeliség követelménye teljesül egy adott üzenet vonatkozásában, ha az abban foglalt információ a másik fél számára hozzáférhető, hogy későbbi hivatkozás céljából használható legyen - a Modelltörvény értelmezése során megfelelően figyelembe kell venni.[31] Ez következik többek között a Modelltörvény 2A. Cikkében foglalt értelmezési szabályból, amely alapján annak nemzetközi eredetére figyelemmel kell értelmezni rendelkezéseit. Emiatt azokban az államokban, ahol mindkét fenti modelltörvényt elfogadták, adott a nemzeti jog olyan értelmezése, mely szerint érvényesek az elektronikus választottbírósági ítéletek. Ugyanakkor azon országokban, ahol nem fogadták el az E-kereskedelmi Modelltörvényt, a nemzeti jog akadályokat gördíthet az elektronikus választottbírósági ítéletek elé, kivéve ha más jogszabály biztosítja az elektronikus és papíralapú dokumentum ekvivalenciáját.[32]

A fenti nem teljesen egyértelmű jogi helyzetre tekintettel számos Modelltörvényt elfogadó ország amellett döntött, hogy az írásbeliség kapcsán tovább szabályokat fogad el. Spanyolországban a választottbírósági törvény szerint az ítéletet írásban meghozottnak kell tekinteni, amennyiben tartalma és az aláírások rögzítettek, és későbbi hivatkozás céljára hozzáférhetők elektronikus, optikai vagy egyéb formában.[33] Hollandiában a törvény kifejezetten megengedi, hogy a választottbírók az ítéletet elektronikus formában hozzák meg, amennyiben az ítélet az eIDAS Rendelet[34] szerinti minősített elektronikus

- 447/448 -

aláírással kerül aláírásra.[35] Belgiumban a választottbírók - bármelyik fél ellenvetése hiányában - elektronikus formában hozhatnak ítéletet, az eIDAS Rendelet szerinti minősített aláírással ellátva.[36] Németországban a választottbírósági törvény küszöbön lévő reformja hasonló szabályozást javasol, melynek lényege a minősített elektronikus aláírás és bármelyik fél számára biztosított opt-out mechanizmus.[37]

2.1.3. A magyar jog és a Vbt. rendelkezései

A magyar jogban a választottbírósági ítéletek írásbeli formája kapcsán említést érdemel, hogy a jogirodalom már egy évszázada is azon az állásponton volt, hogy a választottbírósági ítélet létezéséhez annak szóbeli kihirdetése nem elegendő, az írásba foglalás az ítélet létrejöttének feltétele.[38] Hazánk azon országok közé tartozik, mely választottbírósági törvényét a Modelltörvény alapján alkotta meg, azonban az E-kereskedelmi Modelltörvényt nem fogadta el, emiatt az "írásba foglalt" ítélet fogalma kapcsán az utóbbi soft law forrás nem nyújt segítséget, így az autonóm magyar jog értelmezéséből kell kiindulnunk.

Elsődleges kérdés, hogy a feleket a Vbt. 30. § (1) bekezdése alapján megillető eljárási autonómia - mely alapján a felek az eljárás szabályait a törvény keretei között szabadon állapítják meg - kiterjed-e a választottbírósági ítélet formai követelményeinek meghatározására. A kérdés a Modelltörvény alapján sem egyértelmű: a jogirodalomban vitatott, hogy a választottbírósági ítéletre vonatkozó rendelkezések többségére kiterjed-e a felek számára a 19. cikkben biztosított eljárási autonómia.[39] Fentiek alapján kérdéses, hogy a Vbt. 30. §-ában a feleknek adott felhatalmazás alkalmazható-e a Vbt. 44. §-ára.

Feltéve, hogy a felek eljárási autonómiája nem terjed ki a választottbírósági ítéletek formai követelményeire, vagy a felek nem éltek az őket megillető szabadsággal, több értelmezési lehetőség is adódik annak kapcsán, hogy egy elektronikus választottbírósági ítélet milyen feltételekkel felel meg a Vbt. írásba foglalásra vonatkozó követelményének.

Egyrészt érvelhető, hogy a választottbírósági ítélet a felek választottbírósági megállapodásán alapul, így az utóbbira irányadó formai szabályokat analógiával ki lehet terjeszteni az előbbire. Ebben az esetben a Vbt. 8. § (3) bekezdésében foglalt szabályok - melyek az írásbeliség fogalmát a választottbírósági megállapodás vonatkozásában igen liberálisan határozzák meg - alkalmazhatók a választottbírósági ítéletre. A Vbt. 8. § (3) bekezdése szerint írásban megkötött választottbírósági szerződésnek kell tekinteni azt a megállapodást is, amely elektronikus aláírás nélküli elektronikus közlés útján jött létre, ha az elektronikus közlésben foglalt adat a másik fél számára hozzáférhető, és alkalmas későbbi hivatkozásra.[40] E szabály analógia útján történő kiterjesztése a választottbírósági ítéletre azzal a következménnyel járna, hogy akár egy e-mailben, vagy sms-ben foglalt választottbírósági ítélet is kielégíthetné a Vbt. 44. §-a szerinti írásbeliség követelményét. Ez az értelmezés a fentebb említett spanyol szabályozáshoz áll közel.

Másrészt ki lehet indulni abból, hogy a választottbíráskodás a felek szerződésén alapuló magánbíráskodás,[41] melynek szereplői - felek, választottbírók, választottbírósági intézmény - között magánjogi jogviszonyok vannak. Ebben a felfogásban a választottbírósági ítélet a választottbírók joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozata, melyre a Ptk. írásbeli jognyilatkozatokra vo-

- 448/449 -

natkozó szabályai megfelelően alkalmazhatók. A Ptk. 6:7. § (2) bekezdése alapján a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha a nyilatkozatot tevő fél aláírta. A jogirodalomban uralkodó felfogás szerint ez a szabály a hagyományos papíralapú jognyilatkozatokra vonatkozik.[42] Ugyanakkor a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése alapján írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. Ez utóbbi szabály a nem hagyományos úton történő írásba foglalást szabályozza, ugyanakkor alkalmazása kapcsán jelenleg nincs egységes álláspont. A Kúria Új Ptk. Tanácsadó testületének - többségi álláspontként jegyzett - véleménye szerint a Ptk. fenti három feltételének az eIDAS Rendeletben szabályozott elektronikus aláírások maradéktalanul megfelelnek. Ugyanakkor e testület ennél tovább ment, hangsúlyozva, hogy a valódiság és hamisítatlanság követelményét a Ptk. nem szabályozza, és nem várja el a nyilatkozat abszolút hamisíthatatlanságát ahhoz, hogy az írásbeli nyilatkozatnak minősüljön, emiatt a Ptk.-ban meghatározott fenti három követelménynek elvileg bármilyen fizikai formában megjelenített közlési forma megfelelhet, melyet eseti alapon kell vizsgálni.[43]

Harmadrészt, ki lehet indulni abból, hogy a választottbírósági ítéletnek az írásbeliség kapcsán azokat a formai követelményeket kell kielégíteni, mint az állami bírósági ítéleteknek, figyelemmel arra, hogy a Vbt. 53. § (1) bekezdése alapján a választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a bírósági ítéleté. Ami az elektronikus okirat formában megjelenő bírósági ítéleteket illeti, az irányadó szabály szerint a bíróságok fokozott vagy minősített biztonsági tanúsítványon alapuló minősített elektronikus aláírást és időbélyegzőt alkalmazhatnak.[44] Ez az értelmezés a választottbírósági ítéletek kapcsán Belgium és Hollandia szabályozásával vág egybe, mivel a legmagasabb szintű, minősített elektronikus aláírást követeli meg.

Ezen álláspontnál egy fokkal enyhébb a Ptk. Tanácsadó testület kisebbségi álláspontja, mely alapján a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése szerinti feltételeknek az - azóta már hatályon kívül helyezett - E-ügyintézési törvény[45] 17. §-ában szabályozott alakszerűség felel meg, mely egyébként azonos az eIDAS Rendeletben szabályozott fokozott biztonságú elektronikus aláírással. A bírói gyakorlatban is van olyan álláspont, mely szerint az elektronikus úton tett nyilatkozat akkor minősül írásba foglalt jognyilatkozatnak, ha az alapján a valódiság és hamisítatlanság követelményének megvalósulása ellenőrizhető, és egyidejűleg a nyilatkozat megtételének időpontja is azonosítható, mely feltételeknek a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat felel meg.[46]

Ennek kapcsán említést érdemel, hogy a Dáptv.[47] 109. § (1) bekezdése meghatározza az elektronikus magánokirat fogalmát, amely - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az olyan elektronikus dokumentum, amelyet a nyilatkozó fél legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és elektronikus időbélyegzővel lát el, vagy eAláírással[48] hitelesít. A Dáptv. fenti rendelkezése alapján az elektronikus magánokiratban megtett jognyilatkozat a Ptk. 6:7. § (2) és (3) bekezdése szerint is írásba foglaltnak minősül.

Fentiek alapján egy elektronikus választottbírósági ítélet, amennyiben azt a választottbírók legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással írják alá, a Vbt. 44. § (1) bekezdése szerinti írásba foglalás követelményét nagy valószínűséggel kielégíti. Csak az jelent kivételt, ha a Vbt. 53. § (1) bekezdésére figyelemmel az állami bírósági ítéletekkel való teljes ekvivalenciát tekintjük irányadónak; ebben az esetben minősített elektronikus aláírás alkalmazása szükséges. Amennyiben a fokozott biztonságú elektronikus aláírás szintjét el nem érő aláírásra kerül sor, úgy eseti alapon érvelhető, hogy a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek. Kérdéses, hogy ez a nagyfokú diverzitás mennyiben szolgálja a forgalom biztonságát és a jogbiztonságot.

2.2. Aláírás

Amellett, hogy írásbeli jognyilatkozat esetén az aláírás a jognyilatkozat létrejöttének feltétele, a jognyilatkozatot tevő személy aláírása igazoló funkcióval is bír.[49] Az igazoló funkciónak két aspektusa van: az aláírás egyrészt lehetővé teszi, hogy a jognyilatkozatot tevő személye azonosítható legyen, másrészt kifejezi, hogy a jognyilatkozatot tevő hozzájárul az aláírást megelőző szöveghez, annak tartalma tőle származik, illetve azt elfogadja. A legtöbb modern választottbírósági jogszabály alapján a választottbírósági ítéletet a választottbíróknak alá kell írniuk. Amennyiben a választottbírói tanács egynél több választottbíróból áll, jellemzően a választottbírók többségének

- 449/450 -

kell aláírnia az ítéletet. Az aláírásra vonatkozó szabályok be nem tartása bizonyos jogrendszerekben a választottbírósági ítélet létre nem jöttét, máshol az érvénytelenségét eredményezheti.[50]

2.2.1. Modelltörvény

A Modelltörvény 31. Cikk (1) bekezdése szerint a választottbírósági ítéletet a választottbírónak vagy a választottbíróknak alá kell írniuk, több választottbíró eljárása esetén elegendő a tanács többségének aláírása, feltéve, hogy az elmaradt aláírás hiányának okát feltüntetik az ítéletben. A fenti szabály hallgat az elektronikus aláírásról, ugyanakkor a jogirodalom szerint a rendelkezést az UNCITRAL által elfogadott soft law források - így különösen az E-kereskedelmi Modelltörvény - és a lex mercatoria fényében kell értelmezni, mely alapján az elektronikus aláírásra lehetőség van.[51] A kifejezett szabályozás hiánya azonban jogbizonytalanságot okoz. Erre tekintettel több Modelltörvényt elfogadó ország - így például a fentebb már említett Hollandia, Belgium - olyan szabályozást vezetett be, mely kifejezetten rögzíti, hogy az elektronikus választottbírósági ítélet eIDAS Rendelet szerinti minősített elektronikus aláírással írható alá.

2.2.2. A Vbt. rendelkezései

A Vbt. 44. § (1) bekezdése a Modelltörvény fenti rendelkezését tükrözi. A hazai jogirodalom szerint az ítélet aláírása a választottbíró kötelezettsége, amely igazolja, hogy részt vett az eljárásban, a jogvita érdemi elbírálásában. Választottbírói aláírás hiányában a választottbírósági ítélet létrejöttéről nem is beszélhetünk.[52] A hazai irodalom olyannyira a választottbíró személyes kötelezettségének tekinti az ítélet meghozatalát, hogy annak aláírására nem is adhat másnak meghatalmazást.[53]

Elektronikus választottbírói ítélet esetén, aláírásra is értelemszerűen csak elektronikus úton van lehetőség. A felek eljárásjogi autonómiájával kapcsolatban az írásbeli forma kapcsán írtak megfelelően irányadók az aláírás kapcsán is. Ahogy a fentiekben láttuk, a Dáptv. 109. § (1) bekezdése az elektronikus magánokirati forma definíciós elemeként tartalmazza a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírást vagy eAláírást, így a választottbírósági ítélet aláírása ezen módokon feltehetően kielégíti a Vbt. 44. § (1) bekezdésében foglalt "aláírás" követelményét, kivéve ha a Vbt. 53. § (1) bekezdése alapján az állami bírósági ítéletekre irányadó, szigorúbb minősített elektronikus aláírást követeljük meg. A legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírás szintjét el nem érő egyéb elektronikus aláírások esetében kérdéses, hogy azok megfelelnek-e Vbt. 44. § (1) bekezdésének. A forgalom biztonságával és a jogbiztonsággal kapcsolatos fenti kérdés itt is megfelelően releváns.

2.3. Megküldés a felek részére

A választottbírósági ítélet felek részére történő megküldése több szempontból is fontos mozzanat. A választottbírósági ítélet felek általi kézhezvételének időpontja releváns az ítélet ellen igénybe vehető jogorvoslatok (az ítélet kijavítása, kiegészítése, értelmezése, érvénytelenítési per) gyakorlásának határideje szempontjából. A marasztaló ítéletben foglalt teljesítési határidő szempontjából szintén a fél általi átvétel időpontja a releváns. Emellett az ítélet végrehajtásához szükséges ítéletpéldány is így kerül a végrehajtást kérő fél birtokába.

2.3.1. A Modelltörvény

A Modelltörvény 31. Cikk (5) bekezdése szerint a választottbírósági ítélet választottbírák által az (1) bekezdésnek megfelelően aláírt példányát meg kell küldeni a felek részére. Létezik olyan jogirodalmi és bírósági álláspont, mely szerint a fél részére történő szabályos megküldés hiányában a választottbírósági ítélet nem válik kötelezővé, illetve véglegessé.[54] Ez az ítélet elismerése, illetve végrehajtása során járhat hátrányos következményekkel.[55] Egy optimista jogirodalmi álláspont szerint amennyiben egy jogrendszer lehetővé teszi az elektronikus választottbírósági ítéletek meghozatalát, akkor azok felek részére történő megküldését sem fogja lehetetlenné tenni.[56] Ugyanakkor számos jogrendszerben hiányzik az infrastruktúra az elektronikus választottbírósági ítéletek kézbesítésére, így kérdéses, hogy milyen módon lehet azokat a felek részére utólag bizonyítható módon kézbesíteni.[57] Nem egyértelmű, hogy a Modelltörvény írásbeli értesítések közlését szabályozó és az azokkal kapcsolatos vélelmeket felállító 3. Cikke - a felek megállapodása hiányában - kiterjed-e elektronikus kommunikáció útján küldött értesítésekre. Többek szerint ehhez a felek - közvetlen vagy közvetett, például a választottbíráskodási szabályzatra utaló - megállapodása szükséges.[58] Az e-mail-címre küldött választottbírósági értesítések kapcsán az ügy egyedi körülményei alapján még egy jogrendszeren

- 450/451 -

belül is sokszor egymásnak - látszólag - ellentmondó döntések születnek.[59]

2.3.2. A Vbt. rendelkezései

A Vbt. 44. § (5) bekezdése a Modelltörvény fenti rendelkezését azonos tartalommal vette át, annyi kiegészítéssel, hogy a szabályt az ítélet mellett az eljárást megszüntető végzésre is alkalmazza. Korábbi jogunk szerint a feleknek történő kézbesítés hiányában a választottbírósági ítélet nem is jött létre.[60] A Vbt. 44. § (5) bekezdésének alkalmazása során az ítélet kézbesítéséhez - mely a felek részéről akár obstrukció tárgya is lehet - ilyen komoly jogkövetkezményt fűzni nem indokolt, annál is inkább, mivel a törvény csak az ítélet felek részére történő megküldését írja elő. Helyesebb azt az álláspontot elfogadni, hogy az írásba foglalt és aláírt választottbírósági ítélet létrejön, a megküldés hiánya azt eredményezi, hogy az a felekre nem válik kötelezővé, így azt a választottbírók még módosíthatják.[61] A Vbt. 4. §-a és 30. §-a alapján a felek megállapodhatnak a választottbírói ítélet elektronikus úton történő megküldésében. Ugyanakkor kérdéses lehet, hogy ilyen kifejezett megállapodás hiányában a Vbt. 4. §-ának szabályai kiterjeszthetők-e elektronikus kommunikációra, különösen a Modelltörvénnyel kapcsolatos fenti aggályokra. E körben megjegyzést érdemel, hogy a Kereskedelmi Választottbíróság eljárási szabályzata a választottbírósági ítéletek kézbesítésére kötelezően a postai kézbesítést írja elő.[62] E garanciális jellegű rendelkezés azonban egyúttal akadályát is képezi egy elektronikus választottbírósági ítélet kézbesítésének, hiszen legfeljebb az elektronikus választottbírósági ítélet papíralapú másolata kézbesíthető postai úton.

2.4. Hazai választottbírósági ítéletek végrehajtása

2.4.1. A Modelltörvény

A Modelltörvény 35. Cikkének az 1985. évben elfogadott eredeti szövege szerint a választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg a kérelmezőnek az "ítélet megfelelően hitelesített eredeti példányát, vagy megfelelően hitelesített másolatát" kellett benyújtania az állami bírósághoz.[63] A Modelltörvény 2006. évi felülvizsgálata során azonban eltekintettek a hitelesítés követelményétől, mivel az értelmezési problémákat okozott, így a 35. Cikk (2) bekezdésének jelenleg hatályos szövege az eredeti ítélet vagy másolatának csatolását írja elő a kérelmező részére.[64] Elektronikus választottbírósági ítélet kapcsán kérdéses, hogy a fenti megkülönböztetésnek van-e egyáltalán értelme.[65]

Ami az "eredeti" kifejezés értelmezését illeti, ismert olyan álláspont, mely szerint célszerű az E-kereskedelmi Modelltörvény[66] 8. Cikkében foglaltakból kiindulni. A 8. Cikk (1) bekezdése szerint, ha a törvény előírja, hogy az információt eredeti formájában kell bemutatni vagy megőrizni, akkor ez a követelmény akkor teljesül, ha: a) megbízható biztosíték van az információ integritására vonatkozóan attól az időponttól kezdve, amikor az először végleges formájában, adatüzenetként vagy más formában létrejött; és b) ha az információ bemutatása szükséges, akkor az információ bemutatható annak a személynek, akinek azt be kell mutatni. A 8. Cikk (2) bekezdés szerint az (1) bekezdés akkor is alkalmazandó, ha az abban szereplő követelmény kötelezettség formájában szerepel, vagy ha a törvény egyszerűen csak következményeket ír elő arra az esetre, ha az információt nem eredeti formájában mutatják be vagy őrzik meg.

A 8. Cikk (3) bekezdés alapján az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában: a) az integritás értékelésének kritériuma az, hogy az információ teljes és változatlan maradt-e, kivéve a jóváhagyások hozzáadását és a kommunikáció, tárolás és megjelenítés rendes folyamata során bekövetkező változásokat; és b) a szükséges megbízhatósági szintet az információ létrehozásának célja és az összes releváns körülmény figyelembevételével kell értékelni.[67]

2.4.2. A Vbt. rendelkezései

A Vbt. 53. § (1) bekezdése a hazai választottbírósági ítéleteknek automatikusan az állami bírósági ítéletekkel azonos hatályt biztosít, így azok elismerésére nincs szükség, azok alapján közvetlenül lehet bírósági végrehajtást kezdeményezni. A Vbt. 53. § (2) bekezdése szerint az a fél, aki a választottbírósági ítéletre hivatkozik vagy annak végrehajtása iránt kérelmet terjeszt elő, a kérelemhez csatolja annak eredeti példányát vagy hitelesített másolatát. Ahogy a fentiekben említettük, kérdéses, hogy elektronikus választottbírósági ítélet kapcsán az eredeti, illetve másolat közötti különbségtételnek mennyiben van

- 451/452 -

értelme.[68] Ugyanakkor megállapítható, hogy a jelenlegi hazai jogszabályi környezet alapján nincs akadálya annak, hogy egy elektronikus választottbírósági ítélet a végrehajtási bírósághoz elektronikus úton benyújtásra kerüljön, hiszen - gazdálkodó szervezetnek minősülő fél esetén - a perekhez hasonlóan a bírósági végrehajtási eljárások is az elektronikus ügyintézés hatálya alá tartoznak.

3. Az elismerés és végrehajtás helye szerinti jogrendszer perspektívája

A nemzetközi kereskedelemben gyakran merül fel annak szüksége, hogy egy választottbírósági ítélet elismerésére és végrehajtására a választottbíráskodás helyének államától eltérő más országban kerüljön sor. A külföldi választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása kapcsán megkerülhetetlen nemzetközi jogforrás a New York-i Egyezmény, melynek hazánk is szerződő állama, így az alábbiakban az elektronikus ítéletek elismerése és végrehajtása kapcsán ezen jogszabály rendelkezéseit elemezzük.

3.1. Választottbírósági határozat-e az elektronikus választottbírósági ítélet?

A New York-i Egyezmény alkalmazása szempontjából elsődleges kérdés, hogy egy elektronikus választottbírósági ítélet az Egyezmény I. cikk (1) bekezdése alapján egyáltalán határozatnak minősül-e, figyelemmel arra, hogy az Egyezmény nem határozza meg a "választottbírósági határozat" fogalmát.[69] Az I. Cikk (1) bekezdése csak annyit rögzít, hogy olyan természetes vagy jogi személyek között felmerült viták tárgyában hozott választottbírósági határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozik, melyeket más állam területén hoztak, mint amelyben a határozat elismerését és végrehajtását kérik, illetve amelyek az elismerés és végrehajtás államában nem minősülnek hazai határozatnak. Ugyanakkor amennyiben egy elektronikus választottbírói ítélet nem minősül az Egyezmény I. Cikke szerint választottbírósági határozatnak, úgy a New York-i Egyezmény szempontjából "nem létezik", és arra az Egyezmény szabályai sem alkalmazandók.[70]

3.1.1. Az alkalmazandó jog kérdése

Mivel az Egyezmény nem határozza meg a választottbírósági határozat fogalmát, a jogirodalomban két szélsőséges nézet között több felfogás is elterjedt, hogy milyen jog alapján kell meghatározni azt.[71] A New York-i Egyezmény autonóm értelmezésének hívei szerint a "választottbírósági határozat" az Egyezmény önálló fogalma, melynek tartalmát a nemzeti jogoktól függetlenül kell meghatározni. A másik szélsőséges nézet szerint a választottbírósági határozat fogalmát a nemzeti jog tölti ki tartalommal. Utóbbi nézeteken belül két alcsoport különíthető el: az egyik a választottbíráskodás helye szerinti állam jogát (lex arbitri), a másik az elismerés és végrehajtás helye szerinti állam jogát (lex fori) tekinti irányadónak.[72] A két szélsőséges nézőpont között helyezkednek el azok a felfogások, melyek a választottbírósági határozat fogalma kapcsán kombinálják az Egyezmény és a nemzeti jog szabályait alternatívan vagy kumulálva alkalmazva e szabályokat.[73]

3.1.2. Megoldási lehetőségek

Az alkalmazandó jog azonosítása körében meggyőző Ortolani álláspontja, mely szerint a választottbírósági határozat fogalmának kizárólag az eljáró bíróság nemzeti joga (lex fori) szerinti meghatározása elleni érv, hogy ez esetben bármelyik szerződő állam önkényesen manipulálhatná az Egyezmény tárgyi hatályát és alkalmazási körét, továbbá az, hogy az Egyezmény I. Cikk (3) bekezdése alapján a szerződő felek kölcsönösségi fenntartással élhetnek, de ilyen lehetőség a választottbírósági határozat fogalma kapcsán nincs.[74] Ezt még kiegészíthetjük azzal, hogy az Egyezmény I. Cikk (3) bekezdése a "kereskedelmi" jogviszony kapcsán kifejezetten megengedi a nemzeti jog szerinti meghatározást, melyből a contrario szintén az következik, hogy a választottbírósági határozat kapcsán nem ez volt a szerződő felek szándéka.

Wolff szintén meggyőzően érvel a kizárólag a választottbíráskodás helye szerinti nemzeti jog (lex arbitri) alapján történő meghatározás ellen, rámutatva, hogy az Egyezmény megkötésének időszakában a választottbírósági ítéletekre irányadó nemzeti jog által meghatározott alaki követelmények meglehetősen eltérőek voltak, és a választottbírósági határozatok alaki követelményeit liberálisan szabályozó szerződő államok szándéka feltehetően nem arra irányult, hogy a lex arbitrijüknek teljesen megfelelő választottbírósági ítéleteket kizárják az Egyezmény alkalmazásából.[75]

Fenti megfontolások alapján a konklúzió az, hogy a választottbírósági határozat fogalmának meghatározására az Egyezmény vagy a lex fori szabályai irányadók, alternatív módon. Ez az értelmezés van összhangban az Egyezmény VII. Cikk (1) bekezdésében foglalt "kedvezőbb

- 452/453 -

jog" elvével, és ezáltal biztosítható, hogy az Egyezmény nem marad le a fejlettebb nemzeti jog rendelkezéseitől.[76]

3.2. Megfelelően hitelesített ítéleti példányok benyújtása

A New York-i Egyezmény IV. Cikk (1) bekezdés a) pontja alapján az elismerést és végrehajtást kérő félnek az elismerésre és végrehajtásra irányuló kérelemmel egyidejűleg be kell nyújtania a választottbírósági határozat megfelelően hitelesített eredeti példányát vagy annak megfelelően hitelesített másolatát. Ami az elektronikus választottbírósági ítélet "eredeti" példányát illeti, többen azon az állásponton vannak, hogy a kifejezés kapcsán az E-kereskedelmi Modelltörvény 8. Cikkének (1) bekezdése szerinti értelmezés irányadó.[77] A "hitelesítés" fogalma kapcsán azonban nem az Egyezmény autonóm szabályai, hanem a nemzeti jog lesz az irányadó, mely a lex arbitri, illetve a lex fori, vagy e két jog szabályainak kombinált, alternatív alkalmazását jelenti, azzal, hogy az Egyezmény választottbíráskodás-barát megközelítésével az utóbbi, rugalmas álláspont van összhangban.[78]

3.3. Lehetséges megtagadási okok

A New York-i Egyezmény V. cikke szűk körben lehetővé teszi a külföldi választottbírósági határozat elismerésének, illetve végrehajtásának megtagadását a végrehajtás helye szerinti állam bíróságai számára. Elektronikus választottbírósági ítéletek kapcsán két megtagadási ok lehet különösen releváns.

3.3.1. Eljárási szabálysértés

Az Egyezmény V. Cikk (1) bekezdés d) pontja alapján megtagadható a külföldi választottbírósági határozat elismerése, illetve végrehajtása, amennyiben a választottbírósági eljárás nem felelt meg a felek megállapodásának vagy ennek hiányában a választottbíráskodás helye szerinti állam jogának. Egy elektronikus választottbírósági ítélet végrehajtása így megtagadható, amennyiben a felek kifejezetten vagy hallgatólagosan papíralapú eljárásban, illetve ítéletben állapodtak meg. Utóbbira példa, amennyiben az adott intézmény eljárási szabályzatának nyelvezetéből levezethető a papíralapú eljárás.[79] Ahogy fentebb láttuk, van olyan nemzeti szabályozás - például Belgiumban - mely egy opt-out mechanizmust biztosít a feleknek az elektronikus választottbírósági ítélet kapcsán. Így megtagadási ok lehet, amennyiben a felek bármelyike a lex arbitri által biztosított fenti jogával élt, és ennek ellenére a választottbírósági tanács elektronikus ítéletet hozott.

3.3.2. Nem kötelező, érvénytelenített határozat

Az Egyezmény V. Cikk (1) bekezdés e) pontja szerint megtagadható a külföldi választottbírósági határozat elismerése, illetve végrehajtása, amennyiben az a felekre nézve még nem vált kötelezővé, vagy azon állam illetékes hatósága, amelyben, vagy amely jogának alkalmazásával hozták a határozatot, hatályon kívül helyezte vagy felfüggesztette. Amennyiben egy elektronikus választottbírósági ítélet a származási ország joga szerint meg sem hozható, úgy érvelhető, hogy az nem létező, így a felekre sem lehet kötelező.[80] Vitatható, hogy kötelezővé vált-e az elektronikus választottbírósági ítélet az adósra nézve, amennyiben azt nem küldték meg részére szabályszerűen.[81] Ezzel kapcsolatban visszautalunk az elektronikus ítélet megküldésével kapcsolatos fentebb már tárgyalt problémákra. Amennyiben az elektronikus választottbírósági ítélet a származási országban érvénytelenítésre került a formai követelmények - különösen az írásbeli forma, aláírás - megsértése miatt, úgy szintén felhívható az Egyezmény fenti rendelkezése.[82]

4. Az UNCITRAL Munkacsoport javaslatai

A gyakorlat igényeit érzékelve a vitarendezéssel foglalkozó UNCITRAL II. Munkacsoport keretében 2024-ben megkezdődött a fenti problémák megoldására irányuló javaslatok megvitatása. A munkacsoport a megoldások fő irányát soft-law források elfogadásában látta, és 2025 őszén többek között a Modelltörvény választottbírósági ítéletekre vonatkozó rendelkezéseinek kiegészítését javasolta, valamint egy ajánlást fogalmazott meg a New York-i Egyezmény értelmezése kapcsán, melyeket az alábbiakban röviden ismertetünk.[83]

- 453/454 -

4.1. A Modelltörvény javasolt módosítása

A Munkacsoport a Modelltörvény meghatározásokat tartalmazó 2. Cikkét javasolta kiegészíteni egy g) alponttal, mely szerint "választottbírósági ítélet" vagy "ítélet" alatt az elektronikus formában létező ítéleteket is érteni kell. Emellett a Munkacsoport javasolta a Modelltörvény 2. Cikkét egy további h) ponttal kiegészíteni, mely az alábbiak szerint rendelkezik:

h) "Elektronikus kommunikáció": bármely kommunikáció, amelyet egy fél vagy a választottbíróság adatüzenet útján folytat, és elektronikus formában meghozott döntés: adatüzenet útján meghozott döntés; "adatüzenet": elektronikus, mágneses, optikai vagy hasonló eszközökkel létrehozott, elküldött, fogadott vagy tárolt információ.[84]

A fentiek mellett a Munkacsoport a Modelltörvénynek az ítéletek formáját, tartalmát szabályozó 31. Cikkét az alábbi bekezdéssel javasolta kiegészíteni:

(1-1) Ha a felek megállapodnak, vagy ilyen megállapodás hiányában a felek egyike sem emel kifogást, a választottbíróság elektronikus formában hozhat ítéletet.[85]

A Munkacsoport a Modelltörvény választottbírósági ítéletek elismerését és végrehajtását szabályozó 35. Cikkét az alábbi bekezdéssel javasolta kiegészíteni:

(3) A választottbírósági ítélet elismerését vagy végrehajtását nem lehet önmagában elektronikus formája miatt megtagadni.[86]

Fentiek mellett még a Munkacsoport döntésére vár a Modelltörvény írásbeli értesítések közlését szabályozó 3. Cikkének módosítására irányuló javaslat, mely az írásbeli értesítésekkel kapcsolatos kézbesítési vélelmet kiterjesztené az elektronikus kommunikációra is, amennyiben az a címzett által kifejezetten e célból megjelölt vagy a választottbírósági tanács által engedélyezett, ezek hiányában a címzett által rendszeresen figyelt, illetve aktívan használt, illetve a felek közötti korábbi ügyletek kapcsán rendszeresen használt elektronikus címre kerül megküldésre.[87]

4.2. Ajánlás a New York-i Egyezmény értelmezéséhez

A Munkacsoport a New York-i Egyezmény értelmezéséhez az alábbi szövegű ajánlást javasolta elfogadni:

Javasolja, hogy a külföldi választottbírósági ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1958. június 10-én New Yorkban megkötött egyezményt úgy értelmezzék, hogy a választottbírósági ítéletek elismerését vagy végrehajtását ne lehessen kizárólag az elektronikus formájukra hivatkozva megtagadni.[88]

4.3. A javaslat értékelése

Megállapítható, hogy a fenti szövegjavaslatok az UNCITRAL Titkárság által eredetileg javasolt szövegek lényeges egyszerűsítésével, a Munkacsoporton belüli hosszas vita után születtek meg a fenti formában. Ennek következménye, hogy a fenti rendelkezések csak a legalapvetőbb elveket fektetik le. A fenti szabályok amellett, hogy i) meghatározzák az elektronikus választottbírósági ítélet fogalmát, és ii) deklarálják annak megengedhetőségét, egy opt-out mechanizmust biztosítva bármelyik félnek, iii) csupán az elektronikus választottbírósági ítéletekkel szembeni diszkrimináció tilalmának kimondására szorítkoznak. Ugyanakkor számos részletkérdés (például elektronikus aláírások, ítéletek megküldése stb.) a nemzeti jogalkotó hatáskörébe kerül. Kérdéses, hogy várható-e egy ilyen "minimalista" megközelítéstől, hogy elhárítja az elektronikus választottbírósági ítéletekkel kapcsolatos jogbizonytalanságot.

4.4. Egy Vbt.-módosítás alapvonalai

Ahogy láttuk, a magyar jog jelenleg hatályos rendelkezéseiből levezethető az elektronikus választottbírósági ítéletek meghozatalának lehetősége. Ugyanakkor a forgalom biztonsága érdekében de lege ferenda a Vbt. bizonyos rendelkezéseinek módosítása indokolt, mely során a Modelltörvény módosítása mellett érdemes figyelemmel lenni más európai országok jogalkotására is.

Egyrészt a Vbt. 44. §-ában indokolt lenne kifejezetten deklarálni az elektronikus választottbírósági ítéletek megengedhetőségét, diszkriminációjának tilalmát. E körben célszerű lenne az elektronikus ítéletek meghozatalát a választottbírói tanács alapértelmezett jogosultságaként szabályozni, kivéve amennyiben a felek eltérően állapodtak meg. Javasolható a belga törvényhozó által elfogadott megoldás átvétele, mely alapján bármelyik fél gyakorolhatja az opt-out mechanizmust a választottbírósági eljárás alatt is.

Másrészt ami az aláírás kérdését illeti, a felek eltérő megállapodása hiányában javasolható a - Belgium és Hollandia által már elfogadott, Németországban elfogadás előtt álló - minősített elektronikus aláírás megkövetelése is. Utóbbi feltétel ugyan szigorúbb, mint a Dáptv. rendelkezéseiből levezethető - középértéket képező - hazai szabályozás, azonban figyelemmel arra, hogy az eIDAS Rendelet 25. Cikk (2) bekezdése szerint a minősített elekt-

- 454/455 -

ronikus aláírás azonos joghatású a saját kezű aláírással, illetve a választottbírósági ítéleteknek az állami bírósági ítéletekkel azonos hatálya van, e magasabb szintű elektronikus aláírás megkövetelése indokolt lehet. Természetesen összhangban azzal az elvvel, hogy a választottbírósági eljárások szabályaiban a felek autonómiája az irányadó, az elektronikus aláírással kapcsolatban is célszerű lenne lehetővé tenni a feleknek, hogy a minősített elektronikus aláírásnál enyhébb feltételben állapodjanak meg.

Harmadrészt, a Vbt. 44. § (5) bekezdésére figyelemmel az elektronikus ítéletek felek részére történő megküldése körüli bizonytalanságok eloszlatása érdekében a Vbt. 4. §-ának módosítása is indokolt, hogy e jogszabályhely által alkalmazott kézbesítési vélelmek az elektronikus úton küldött írásbeli értesítésekre is kiterjedjenek. Végül a Vbt. 53. §-ában, a végrehajtási szakasz kapcsán is indokolt lenne deklarálni az elektronikus választottbírósági ítélet diszkriminációjának tilalmát.

5. Összefoglalás

A jelen tanulmányban összefoglaltuk azokat a főbb kockázatokat, melyekkel egy elektronikus választottbírósági ítélet esetén számolni kell a választottbírósági eljárás különböző szakaszaiban. Az elektronikus választottbírósági ítéletek széles körű elterjedését a választottbírósági eljárás utolsó két szakaszának kritikus pontjain fennálló jogbizonytalanság gátolja, mely árnyékot vet egyrészt az elektronikus választottbírósági ítéletek meghozatalára, másrészt azok végrehajtására. A Modelltörvény küszöbön álló módosítása ugyan általánosan deklarálja az elektronikus választottbírósági ítéletek megengedhetőségét, és tiltja azok diszkriminációját, számos részletkérdés szabályozása a nemzeti jogalkotóra marad. A Vbt. felülvizsgálata kapcsán így a Modelltörvény módosításainak átvétele mellett célszerű azon európai országok jogalkotására is figyelemmel lenni, amelyek e kérdés kapcsán már előttünk járnak. Ehhez próbált e tanulmány a maga eszközeivel segítséget nyújtani. ■

JEGYZETEK

[1] Gary B. Born: International Commercial Arbitration. The Netherlands, Kluwer Law International, 2021. 81-86.; Jean-Baptiste Racine: Droit de l'Arbitrage. Paris, Presses Universitaires de France, 2016. 82-84.; Wolfram Buchwitz: Schiedsverfahrensrecht . Springer, 2019. 15-20.; Horváth Éva: Nemzetközi választottbíráskodás. Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 2010. 32-33.

[2] Pietro Ortolani: The digital arbitral award. In: Pietro Ortolani - André Janssen - Pieter Wolters (eds): International Arbitration and Technology. Kluwer Law International, 2022. 189-209.

[3] A Nemzetközi Kereskedelmi Választottbíráskodásról szóló Modelltörvény (Egyesült Nemzetek Szervezete dokumentumok A/40/16, I.sz. melléklet, A/61/17, I.sz. Melléklet) - Az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága által 1985. június 21. napján elfogadott és 2006. július 7. napján módosított szöveg). A Modelltörvény magyar fordítását lásd: Schmidt Richárd - Gritta Péter: UNCITRAL Modelltörvény (fordítás). In: Schmidt Richárd (szerk.): Választottbíráskodás és alternatív vitarendezési módok. Budapest, ORAC Kiadó, 2025. 211-229.

[4] Modelltörvény (I opció) 7. Cikk (4) bekezdés.

[5] Lásd Ádám Boóc - Hien Tran: COVID-19 pandemic - a Showcase for Electronic Arbitration to Flourish. In: Burai-Kovács János (szerk.): A kereskedelmi választottbíróság évkönyve 2021-2022. Budapest, ORAC Kiadó, 2022. 289-307.; Boóc Ádám: Digitalizáció és választottbíráskodás. In: Juhász Ágnes (szerk.): Elmélet és praktikum. Hagyománytisztelet és modernitás. Miskolc, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2022. 321-330.; Horváthy Balázs - Vadász Vanda: A COVID-19 hosszú távú hatásai a kereskedelmi választottbíráskodásra külföldön és Magyarországon. In: Bán-Forgács Nóra - Lőrincz Viktor Olivér - Mezei Kitti - Szentgáli-Tóth Boldizsár (szerk.): Poszt-COVID. A COVID-19 hatásai a jogrendszerre. Budapest, Akadémiai Kiadó - Társadalomtudományi Kutatóközpont, 2024. 258-291.

[6] Stockholm Chamber of Commerce - SCC Platform (2019) HKIAC (Hong Kong International Arbitration Centre - HKIAC Case Connect (2021) ICC - International Court of Arbitration - ICC Case Connect (2022). Hazai példára lásd a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság (MKIK VB) VB Portál platformját. Utóbbiról bővebben: Lukács Józsefné: VB-PORTÁL. Bulletin - Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, 2024. (1), 91-94.

[7] Modelltörvény 31. Cikk (1) és (4) bekezdés.

[8] Modelltörvény 35. Cikk (2) bekezdés.

[9] Kevin Ongenae: Electronic Arbitral Awards: Yea or Nay? A Glimpse Inside the Minds of Arbitral Institutions. Journal of International Arbitration, 2023. (3), 263-300. DOI: https://doi.org/10.54648/JOIA2023013; Ortolani: The digital arbitral award. 191.

[10] Ongenae: Electronic Arbitral Awards: Yea or Nay? 263-265.

[11] UNCITRAL WG II Recognition and enforcement of electronic arbitral awards. Note by the Secretariat. (24.07.2025) A/CN.9/WG.II/WP.242. 2.

[12] Emmanuel Gaillard: A nemzetközi választottbíráskodás jogának elmélete. (Fordította: Korom Veronika és Metzinger Péter.) Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 2013. 21-64.

[13] Gaillard: A nemzetközi választottbíráskodás jogának elmélete. 22-30. E felfogás szerint a feleket nem illeti meg az a jog, hogy megválasszák a választottbírósági eljárásra irányadó jogot, hiszen a választottbíráskodás helyének megválasztásával ezt már megtették, és végső soron tagadja a nemzetközi választottbíráskodás kifejezés létjogosultságát is, mivel minden választottbíráskodás nemzeti választottbíráskodás, mely egy állami jogrendszernek van alávetve. Uo. 25.

[14] Kecskés László: Választottbíráskodás. A 2020. február 11-én megtartott MTA rendes tagi székfoglaló előadás . Európai Jog, 2020. (3), 15-18.

[15] Gaillard: A nemzetközi választottbíráskodás jogának elmélete. 30-40. E modellt Gaillard találóan "vesztfáliai modell"-nek nevezi, mivel e felfogás szerint minden állam külön döntést hozhat a választottbírósági ítélettel kapcsolatban függetlenül más államok döntésétől, így mindazon jogrendszerek, melyek a választottbírósági eljárással kapcsolatba kerülnek, egyformán fontosak. Uo. 31.

[16] Gaillard: A nemzetközi választottbíráskodás jogának elmélete. 40-64.

[17] Kecskés: Választottbíráskodás. 2-3.

[18] A külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New Yorkban 1958. június 10-én kelt Egyezmény kihirdetéséről. Magyarországon kihirdette az 1962. évi 25. törvényerejű rendelet.

[19] Michael John Mustill: Arbitration: History and Background. Journal of International Arbitration, 1983. (6), 43. DOI: https://doi.org/10.54648/JOIA1989017

[20] A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX törvény (a továbbiakban: Vbt.).

[21] Ortolani: The digital arbitral award. 195.

[22] Lásd Modelltörvény 31. Cikk.

[23] Section 52. Form of award. (1) The parties are free to agree on the form of an award. (2) If or to the extent that there is no such agreement, the following provisions apply. (3) The award shall be in writing signed by all the arbitrators or all those assenting to the award. (4) The award shall contain the reasons for the award unless it is an agreed award or the parties have agreed to dispense with reasons. (5) The award shall state the seat of the arbitration and the date when the award is made.

[24] Article 189(1) La sentence arbitrale est rendue dans la procédure et selon la forme convenues par les parties. (2) À défaut d'une telle convention, la sentence est rendue à la majorité ou, à défaut de majorité, par le président seul. Elle est écrite, motivée, datée et signée. La signature du président suffit.

[25] LCIA Rules of Procedure Art. 26(2).

[26] Beata Gessel - Kalinowska Vel Kalisz: Admissibility of Electronic Awards in the UNCITRAL Model Law Jurisdiction: Polish Law Example. Journal of International Arbitration, 2021. (2), 153-154. DOI: https://doi.org/10.54648/JOIA2021009; Born: International Commercial Arbitration. 3283.

[27] Gessel - Kalisz: Admissibility of Electronic Awards in the UNCITRAL Model Law Jurisdiction... 153-154.

[28] Ilias Bantekas: Article 31 - Forms and Contents of Award. In: Ilias Bantekas - Hamad Bin Khalifa - Pietro Ortolani - Shahla Ali - Manuel A. Gomez - Michael Polkinghorne (eds): UNCITRAL Model Law on International Commercial Arbitration - A Commentary. Cambridge, Cambridge University Press, 2020. DOI: https://doi.org/10.1017/9781108633376

[29] A Modelltörvény (I opció) 7. Cikk (4) bekezdés. Az a követelmény, hogy választottbírósági megállapodást írásban kell megkötni, elektronikus kommunikáció útján teljesül, ha az abban foglalt információ a másik fél számára hozzáférhető, hogy későbbi hivatkozás céljából használható legyen; "elektronikus kommunikációnak" minősül a felek bármely értesítése, amelyet adatátvitellel közvetítenek; "adatátvitel" az információ elektronikus, mágneses, optikai vagy hasonló módon, így különösen, de nem kizárólagosan elektronikus adatcsere (EDI), elektronikus levél, távirat, telex vagy fax útján való létrehozása, megküldése, átvétele vagy tárolása.

[30] UNCITRAL Model Law on Electronic Commerce (1996).

[31] Reinmar Wolff: E-arbitration agreements and e-awards - arbitration agreements concluded in an electronic environment and digital arbitral awards. In: Maud Piers - Christian Aschauer (eds): Arbitration in the Digital Age: The Brave New World of Arbitration. Cambridge, Cambridge University Press, 2018. II.B.1.; Ortolani: The digital arbitral award. 197-198.

[32] Ortolani: The digital arbitral award. 198.

[33] Spanish Arbitration Act Article 37(3) For the purposes of the provisions of the preceding paragraph, the award will be regarded to be in writing when a record is made of its content and the signatures and it is accessible on electronic, optical or other media for subsequent reference. https://www.mjusticia.gob.es/es/AreaTematica/DocumentacionPublicaciones/Documents/Act_on_arbitration_%28Ley_60_2003__de_arbitraje%29.PDF

[34] Az Európai Parlament és a Tanács 2014. július 23-i 910/2014/EU Rendelete a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről.

[35] Holland Polgári Perrendtartás (DCCP) 1072(2)b) The award referred to in Article 1057(2). may also be made in electronic form by providing it with a qualified electronic signature as referred to in Article 3(12) of Regulation EU. No 910/2014 of the European Parliament and of the Council of 23 July 2014 on electronic identification and trust services for electronic transactions in the internal market repealing Directive 1999/93/EC (OJ 2014 L 257) https://nai.nl/dutch-arbitration-act/

[36] Belga Polgári Perrendtartás (Code Judiciaire Belge) Article 1713. § (3) Sauf opposition de l'une des parties, le tribunal arbitral peut rendre la sentence arbitrale sous forme électronique en la revêtant d'une signature électronique qualifiée telle que visée à l'article 3, 12°, du règlement (UE) n° 910/2014 du Parlement européen et du Conseil du 23 juillet 2014 sur l'identification électronique et les services de confiance pour les transactions électroniques au sein du marché intérieur et abrogeant la directive 1999/93/CE.

[37] Német Polgári Perrendtartás (ZPO) (Törvényjavaslat: 2026.01.27.) 1054(1) Der Schiedsspruch ist schriftlich zu erlassen und durch den Schiedsrichter oder die Schiedsrichter zu unterschreiben. Sofern keine Partei widerspricht, kann der Schiedsspruch auch elektronisch erlassen werden. Der elektronische Schiedsspruch muss in einem elektronischen Dokument enthalten sein, das die Namen aller Mitglieder des Schiedsgerichts angibt und mit den qualifizierten elektronischen Signaturen der Mitglieder versehen ist. https://www.disarb.org/en/resources/modernisation-of-arbitration-law

[38] Fabinyi Tihamér: A választottbíráskodás. Budapest, Saját kiadás. 1926. 187.; Ujlaki Géza: A választottbíráskodás kézikönyve. Budapest, Dick Manó Kiadása, 1927. 154.

[39] Gilles Cuniberti: The UNCITRAL Model Law on International Commercial Arbitration - A Commentary. Cheltenham - Northampton, Edward Elgar Publishing, 2022. 310-311. Cuniberti a Modelltörvény választottbírói ítéletet szabályozó rendelkezései közül a kógencia lehetőségét felveti az alábbiak kapcsán: A Modelltörvény 30. Cikk (2) bekezdése, 31. Cikk (1) bekezdése, (3)-(4) bekezdései, a 32. Cikk és a 33. Cikk (1)-(2) és (4)-(5) bekezdései.

[40] Elektronikus közlésnek minősül a felek bármely közleménye, amelyet adatátvitellel közvetítenek. Az adatátvitelt az információ elektronikus, mágneses, optikai vagy hasonló módon - így különösen elektronikus adatcsere, elektronikus levél (e-mail), távirat, telex vagy fax útján - való előállítása, elküldése, átvétele vagy tárolása jelenti.

[41] Kecskés: Választottbíráskodás. 1.; Fabinyi: A választottbíráskodás. 50-54.; Ujlaki: A választottbíráskodás kézikönyve. 2.

[42] Ptk. Kommentár - Polgári Jog I-IV. - új Ptk. Kommentár a gyakorlat számára. Jogkódex adatbázis. Lásd a Ptk. 6:7. §-ához fűzött kommentárt.

[43] Ez az álláspont jelenik meg a Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.542/ 2020/7. számú ítéletében, amelyben a nyilatkozó által fizikai formában, papíralapon előállított és kézzel aláírt, majd számítástechnikai eszközzel szkennelt, s PDF-formában egy e-mail mellékleteként továbbított dokumentum megfelel a Ptk. írásba foglalási követelményének.

[44] 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról 15. § (1)-(2) bekezdés.

[45] Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény.

[46] Fővárosi Ítélőtábla Pf.20435/2017/3.

[47] 2023. évi CIII. törvény a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól (a továbbiakban: Dáptv.).

[48] A Dáptv. 54. § (1) bekezdése alapján a digitális keretszolgáltatásként elérhető eAláírás szolgáltatás használatával létrehozott elektronikus aláírás minősített elektronikus aláírást biztosít a felhasználóknak.

[49] Éless Tamás: Két dilemma az írásbeli jognyilatkozatok kapcsán. Magyar Jog, 2015. (6), 321-325.

[50] Ortolani: The digital arbitral award. 199.

[51] Bantekas: Article 31 - Forms and Contents of Award. 813-814.

[52] Fabinyi: A választottbíráskodás. 190.; Ujlaki: A választottbíráskodás kézikönyve. 154.

[53] Fabinyi: A választottbíráskodás. 158.; Ujlaki: A választottbíráskodás kézikönyve. 99-100.

[54] Bantekas: Article 31 - Forms and Contents of Award. 828-829. Bantekas e körben hivatkozik a Cseh Legfelsőbb Bíróság 20 Cdo 1592/2006 (2007.04.26.) és 20 Cdo 1528/2005 (2007.04.26.) számú döntéseire.

[55] Lásd a 3.3.2. pontot.

[56] Wolff: E-arbitration agreements and e-awards... II.B.2.

[57] Ortolani: The digital arbitral award. 201-202.

[58] Bantekas: Article 31 - Forms and Contents of Award. 68-69.; Cuniberti: The UNCITRAL Model Law on International Commercial Arbitration - A Commentary. 46.; Gessel - Kalisz: Admissibility of Electronic Awards in the UNCITRAL Model Law Jurisdiction... 161.

[59] Így például az angol bíróságok egy cég egyetlen központi e-mail-címére küldött értesítést elfogadták {Bernuth Lines Ltd v High Seas Shipping Ltd [2005] EWHC 3020 (Comm) (21.12.2005)}, míg egy másik ügyben egy cég munkatársának e-mail-címére küldött értesítést nem {Glencore Agriculture BV v Conqueror Holdings Ltd [2017] EWHC 2893 (Comm) (16.11.2017)}.

[60] Fabinyi: A választottbíráskodás. 187.; Ujlaki: A választottbíráskodás kézikönyve. 154.

[61] Born: International Commercial Arbitration. 3317-3319.

[62] MKIK VB Eljárási Szabályzat 3. § (5) bekezdés.

[63] Wolff: E-arbitration agreements and e-awards... II.B.3.

[64] Wolff: E-arbitration agreements and e-awards... II.B.3.

[65] Ortolani és Wolff szerint nincs (Ortolani: The digital arbitral award. 206.; Wolff: E-arbitration agreements and e-awards... II.B.3.), Gessel és Kalis azonban felhívja figyelmet, hogy az eIDAS Rendelet fényében releváns a különbségtétel (Gessel - Kalisz: Admissibility of Electronic Awards in the UNCITRAL Model Law Jurisdiction... 155.).

[66] UNCITRAL Model Law on Electronic Commerce (1996) with additional article 5 bis as adopted in 1998.

[67] Fordítás a szerzőtől.

[68] Ortolani: The digital arbitral award. 206.; Wolff: E-arbitration agreements and e-awards... II.B.3.

[69] Bővebben: Cristina M. Mariottini - Burkhard Hess: The Notion of 'Arbitral Award'. In: Franco Ferrari - Friedrich Rosenfeld: Autonomous versus domestic concepts under the New York Convention. The Netherlands, Kluwer Law International, 2021. 27-54.

[70] Ortolani: The digital arbitral award. 203.

[71] Bernd Ehle: Scope of Application. In: Reinmar Wolff (ed.): New York Convention - Article-by-Article Commentary. Second Edition, München, C. H. Beck, 2019. 32-33.

[72] Wolff: E-arbitration agreements and e-awards... II.C.1.

[73] Wolff: E-arbitration agreements and e-awards... II.C.1.

[74] Ortolani: The digital arbitral award. 204.

[75] Wolff: E-arbitration agreements and e-awards... II.C.1.

[76] Wolff: E-arbitration agreements and e-awards... II.C.1.

[77] Ortolani: The digital arbitral award. 206.; Wolff: E-arbitration agreements and e-awards... II.C.3.

[78] Maxi Scherer: Article IV. In: Reinmar Wolff (ed.): New York Convention - Article-by-Article Commentary. Second Edition, München, C. H. Beck, 2019. 217-218.

[79] Ortolani e körben a Swiss Rules 2021 szabályait említi példaként, melyek az ítélet eredeti példányának aláírásáról rendelkeznek, illetve előírják, hogy a titkárság megtart egy eredeti példányt az ítéletből. Ortolani: The digital arbitral award. 207.

[80] Ortolani: The digital arbitral award. 208.

[81] Christoph Liebscher: Article V. In: Reinmar Wolff (ed.): New York Convention - Article-by-Article Commentary. Second Edition, München, C. H. Beck, 2019. 373.

[82] Ortolani: The digital arbitral award. 208.

[83] Report of Working Group II (Dispute Settlement) on the work of its eighty-second session (Vienna, 13-17 October 2025) A/CN.9/1236. 2025.10.24. ("UNCITRAL WG II Report 2025.10.24."). Magyar nyelven lásd Berzeviczi Attila: Jelentés az UNCITRAL II. Munkacsoport 2025. októberi ülésszakán megvitatott kérdésekről. Bulletin - Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara, 2025. (3), 34-46.

[84] UNCITRAL WG II Report (2025.10.24.) 6.; Berzeviczi: Jelentés az UNCITRAL II. Munkacsoport 2025. októberi ülésszakán megvitatott kérdésekről. 38.

[85] UNCITRAL WG II Report (2025.10.24.) 7.; Berzeviczi: Jelentés az UNCITRAL II. Munkacsoport 2025. októberi ülésszakán megvitatott kérdésekről. 43-44.

[86] UNCITRAL WG II Report (2025.10.24.) 8.; Berzeviczi: Jelentés az UNCITRAL II. Munkacsoport 2025. októberi ülésszakán megvitatott kérdésekről. 44.

[87] UNCITRAL WG II Recognition and enforcement of electronic arbitral awards. Note by the Secretariat. (3.12.2025) A/CN.9/WG.II/WP.244.

[88] Berzeviczi: Jelentés az UNCITRAL II. Munkacsoport 2025. októberi ülésszakán megvitatott kérdésekről. 36.

Lábjegyzetek:

[1] A szerző LL.M, PhD, ügyvéd; választottbíró; megbízott oktató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Nemzetközi Magánjogi Tanszék; elnök, Magyar Választottbírósági Egyesület.

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére