https://doi.org/10.59851/mj.73.07.3
Manapság a választottbíráskodás már aligha képzelhető el a negyedik ipari forradalom vívmányainak rutinszerű alkalmazása nélkül. Mégis a választottbírósági eljárások "végtermékét" jelentő választottbírói ítéleteket mintha eddig elkerülte volna a digitalizáció. A papíralapú ítélet a választottbíráskodás "utolsó mohikánjaként" annak ellenére iparági sztenderd a 21. századi választottbírósági gyakorlatban, hogy az állami bírók már közel egy évtizede elektronikus formában hozzák meg döntéseiket. Melyek azok az okok, amelyek az elektronikus választottbírósági ítéletek elterjedését akadályozzák? Milyen alapvető kockázatokkal jár egy elektronikus választottbírósági ítélet meghozatala a választottbíráskodás helye szerinti államban és az elismerés, illetve végrehajtás szerinti ország jogrendszerében? A jelen tanulmány e kérdésekre próbál választ adni, megvizsgálva az elektronikus választottbírósági ítéletek érvényességével és végrehajtásával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket a magyar jog, az UNCITRAL Modelltörvény és a New York-i Egyezmény rendelkezéseinek tükrében, kitekintést nyújtva néhány európai jogrendszer szabályozására és az UNCITRAL II. Munkacsoport által javasolt megoldásokra, javaslatot téve egy lehetséges jövőbeli hazai szabályozás alapvonalaira is.
Kulcsszavak: választottbíráskodás; digitalizáció; elektronikus választottbírósági ítéletek; Vbt.; UNCITRAL Modelltörvény; New York-i Egyezmény
Nowadays, arbitration is hardly conceivable without the routine application of the achievements of the fourth industrial revolution. Yet the arbitral awards, which are the "end product" of arbitration proceedings, seem to have been spared the winds of digitalization so far. Paper-based awards being "last of the Mohicans", are the industry standard in 21st-century arbitration practice, despite the fact that state judges have been issuing their decisions in electronic form for nearly a decade. What are the reasons preventing the spread of electronic arbitral awards? What are the fundamental risks associated with rendering an electronic arbitral award in the state of the seat of arbitration and in the legal system of the country where it is sought to be recognized and enforced? This study attempts to answer these questions by examining the most important issues related to the validity and enforcement of electronic arbitral awards in light of Hungarian law, the UNCITRAL Model Law, and the provisions of the New York Convention, while also providing an overview of the regulations of several European legal systems and the solutions proposed by the UNCITRAL Working Group II, and making suggestions on the baselines of a future domestic regulation.
Keywords: arbitration; digitization; electronic arbitral awards; Hungarian Arbitration Act, UNCITRAL Model Law; New York Convention
A választottbíráskodás rugalmasságot, gyorsaságot, alacsonyabb költségeket és hatékonyságot ígérve versenyez az állami bíróság előtti peres eljárással.[1] E verseny kapcsán a technológiai vívmányok használata kulcsfontosságú, különösen a határokon átnyúló kereskedelemben, ahol a nemzetközi választottbíráskodás a változásokhoz könnyen alkalmazkodó, felhasználóbarát vitarendezési módként kerül ábrázolásra, mellyel elkerülhető az idejétmúlt, nem hatékony állami bíróság előtti pereskedés.[2]
A digitalizáció fokozatos térnyerése a nemzetközi kereskedelemben az elmúlt évtizedekben a választottbírósági eljárásokat sem hagyta érintetlenül. A választottbírósági megállapodások elektronikus kommunikáció útján való megkötését az UNCITRAL Modelltörvény[3] ("Modelltörvény") 2006. évi revíziója már alapértelmezett lehetőségként kínálta a nemzeti jogalkotók számára.[4] A 2020. évi koronavírus-járvány pedig - mely alatt a résztvevők együttes fizikai jelenlétével tartott tárgyalás, illetve egyéb eljárási cselekmény akadályba ütközött - világszerte hatalmas lökést adott a választottbírósági eljárások további digitalizációjának, alapértelmezett megoldássá téve korábban kivételesen használt technológiákat.[5] Egy "offline" választottbírósági eljárás ma már nehezen elképzelhető, mivel a felek, a választottbírók és a választottbírósági intézmény az eljárás megindításának pillanatától kezdve az eljárás során végig online kapcsolatban állnak egymással. A vezető választottbírósági intézmények a választott- bírósági eljárásokat mára már online platformok segítsé-
- 444/445 -
gével adminisztrálják, felhőalapú ügyiratmegosztást és egyéb hasznos funkciókat biztosítva az eljárások résztvevői számára.[6]
Ugyanakkor a digitális választottbírósági ítéletek problémájának rendezése továbbra is várat magára. A Modelltörvény alapján - mely jelenleg a választottbíráskodás területén világszerte meghatározó soft law forrás - a választottbírósági ítéleteket írásba kell foglalni, azt a választottbíróknak alá kell írniuk, majd az ítélet egy-egy példányát meg kell küldeni a felek részére.[7] A választottbírósági ítélet elismerése, illetve végrehajtása során a kérelemhez csatolni kell a választottbírósági ítélet eredeti példányát vagy másolatát a végrehajtás helye szerinti állam bírósága részére.[8]
Fentiek alapján - afféle utolsó mohikánként - a papíralapú választottbírósági ítéletek számítanak alapértelmezettnek a választottbírósági gyakorlatban. A választottbírói ítéleteket - három főből álló választottbírói tanács eljárását feltételezve - a tanács tagjai rendszerint különböző földrajzi helyeken, eltérő országokban, papíralapon írják alá. A választottbírók a papíralapú példányokat posta, illetve futárszolgálat útján juttatják el egymáshoz, majd a tanácstagok által aláírt példányokat a választottbírósági intézményhez, mely az ítéletet posta vagy futárszolgálat útján küldi meg a felek számára. A fenti eljárásrendhez képest - mely a 19. század óta nem változott - nyilvánvaló, hogy egy elektronikus formában meghozott választottbírósági ítélet milyen előnyökkel jár az idő- és költségráfordítás, illetve környezetvédelem szempontjából, nem beszélve az ellátási láncolatok zavaraiból fakadó kockázatok kiküszöböléséről, különösen egy világjárvány idején.[9]
Jóllehet az elektronikus választottbírósági ítéletek kérdése kiberbiztonsági kockázatokat is felvet, a gyakorlati visszajelzések alapján a velük kapcsolatos fenntartások fő oka a jogbizonytalanság.[10] Egyrészt a korlátozott mennyiségű bírósági gyakorlat alapján nehéz előre látni, hogy a nemzeti bíróságok hogyan viszonyulnak a digitális ítéletekhez, másrészt azok elfogadottsága jogrendszerenként változó: míg bizonyos jogrendszerek megengedik az elismerési, illetve végrehajtási kérelem elektronikus benyújtását, máshol papíralapú beadványokon alapul az eljárás.[11]
Fentiek alapján a jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy azonosítsa azokat a főbb problémákat, melyek egy elektronikus választottbírósági ítélet meghozatala és végrehajtása során felmerülhetnek, kitekintést nyújt néhány európai jogrendszer szabályozására, majd röviden ismerteti az UNCITRAL II. Munkacsoportnak a Modelltörvény módosítására és a New York-i Egyezményhez fűzött ajánlásra vonatkozó javaslatait.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
