A kérdés továbbra is az, hogy a közjegyzői hivatás, mint jogászi tevékenység az EK-Szerződés alkalmazása szempontjából közszolgálatnak minősül-e, illetve, hogy a tevékenységük kapcsolódik-e a közhatalom gyakorlásához oly mértékben, hogy alkalmazható a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozó állampolgársági fenntartás.
Az első részben vizsgált jogesetekből megállapítható, hogy az Európai Bíróság ítéletei alapján az alábbi következtetések vonhatók le közhatalommal - közszolgálattal, mint korlátra vonatkozó hivatkozással kapcsolatban:
- csak a közvetlen és specifikus részvételre korlátozza;
- ha feltétlenül szükségessé teszi a tagállam érdekeinek védelme;
- a tevékenységeket külön-külön kell vizsgálni, a nemzeti szabályozás figyelembevételével;
- az állam és más hivatalos szerv általános érdekeinek védelmét kell szolgálnia;
- szűken kell értelmezni a kivételeket - közvetlenül és jellemzően kell kapcsolódnia a közhatalom gyakorlásához;
- a közhatalmi jogosítvány a tevékenység mindennapi jellemzője, nem csupán egy kis részét képezi.
Továbbá azon bemutatott források alapján, amelyekben a Közösség valamely intézménye a közjegyzőket, mint a közhatalom gyakorlóiként nevezi meg, illetve a tevékenységük hatósági jellegére utal, levonható az a következtetés, hogy a közjegyzőket összekapcsolják a közhatalom gyakorlással a közösségi jogban.
A tanulmányom második részében a közjegyzői tevékenységek vizsgálatával folytatnám, hogy kapcsolódnak-e a közhatalomhoz, vagyis hatósági jellegű feladatokat látnak-e el kizárólag, vagy esetleg felmerülnek olyan jellegű tevékenységek, amelyek sem időközként, sem pedig időlegesen nem kapcsolódnak a közhatalomhoz. Ez a kérdés már csak azért is nagyon fontos, mert tagállamonként eltérést mutat a közjegyzői tevékenység hatósági jellege, az általános vélekedés szerint az Unió néhány tagállamával ellentétben a magyar közjegyzők tevékenysége kizárólag hatósági jellegű, hiszen magánokiratot nem szerkeszt, képviseletet csak szorosan az általa készített okirattal kapcsolatban láthat el. Ezen rész végén pedig kitűnik, hogy az Európai Bizottság nem ért egyet a tagállamok közjegyzőségeinek állampolgársági fenntartásával, és hosszú évek után valószínűleg a közel jövőben pont fog kerülni a fő kérdés végére, hogy a közjegyzői tevékenységek kapcsolódnak-e közhatalom gyakorlásához olyan mértékben és formában, hogy erre hivatkozva tevékenységeik kivételt képeznek a személyek és szolgáltatások szabad áramlásának alapvető elvei alól. A Bizottság határozott lépéseket tett annak érdekében, hogy az Európai Bíróság elé vigye ezt az eldöntésre váró kérdést.
Az alábbiakban többé-kevésbé azokat a tevékenységeket sorolom fel, amelyeket ellátnak a közjegyzők az érintett országokban, hogy megvizsgálva őket eldönthető legyen, hogy az adott feladat teljesítése közhatalmi jellegű, vagy inkább piaci magatartásnak minősül és így nem vonatkozik rá az alapvető szabadságjogok alóli kivétel.
A legtöbb latin típusú közjegyzőségben az alábbi feladatokat végzik a közjegyzők:
a) jognyilatkozatokról és jogügyletekről közokiratok készítése,
b) hitelesítő tevékenység, azaz jogi jelentőségű tényekről tanúsítványok kiállítása,
c) magánokiratok megfogalmazása,
d) tanácsadás,
e) a felek képviselete,
f) a közjegyzői megőrzés
g) a hagyatéki eljárásokban közreműködés,
A felsorolás nem teljes körű, és van olyan állam is, ahol nem mindegyik tevékenységet végzik a közjegyzők, de ezek között - az irodalom és az én véleményem szerint is -, vannak olyanok, amelyek nem hatósági jellegűek. Az egyes tevékenységek bemutatását azért is tartom fontosnak, mert így azt is láthatjuk milyen tevékenységeket végezhetnek Magyarországon a közjegyzők.
a) Általános vélemény, hogy az érintett országokban a legjellemzőbb a közjegyző által jogügyletekről, nyilatkozatokról készített közjegyzői okirat, tehát az okiratszerkesztés. Bár van olyan vélemény, hogy a közjegyző ezen tevékenységével a jogi szolgáltatások piacának egyik szerepelője csak, sőt jogászi körben is vélekednek úgy, hogy okiratszerkesztés területén a közjegyző ugyanolyan tevékenységet végez, mint egy ügyvéd1. Bókai Judit érvelése szerint a közjegyzői okirat elkészítésére irányuló eljárás hatósági jellegű, a közjegyző által készített közjegyzői okirat közokirat. A törvény a közokirathoz vélelmet fűz és egyes esetekben kikényszerítésüket, végrehajthatóságukat állami eszközökkel biztosítja, ennek azonban feltétele egyrészt, hogy "hatáskörében eljáró hatósági személytől származzon a közokirat, másrészt hogy "az jogilag szigorúan szabályozott eljárás eredményeképpen jöjjön létre." Várkonyi Vera egyik tanulmányában tíz EU ország közjegyzőinek tevékenységét megvizsgálva írta, hogy a közjegyzői intézmény lényegi ismérve a közhitelű okiratok készítése, ahol a törvényalkotó a közjegyzői okirathoz biztosítja a közhitelességet illetve a teljes bizonyító erőt, illetve az ebből következő ún. közvetlen végrehajthatóságot. "A közhiteleség, nem vitásan állami jogosítvány. Az okiratok közhitelességgel való felruházásával az állam lényegében egy jogosítványt engedett át a közjegyzőknek."2
Egyébként a magyar jogelmélet kifejezetten önálló nemperes eljárásnak tekinti a közjegyzői okirat készítését. Kengyel Miklósnak a közjegyzői nemperes eljárásokra vonatkozó értelmezése3 szerint a közjegyzői nemperes eljárások két csoportra oszthatóak. Az egyik csoportba tartoznak a közjegyzői okirat készítése, a tanúsítvány kiállítása, a hiteles másolat kiadása, valamint az okirat vagy pénz bizalmi őrzése, amelyeket a közjegyzőkről szóló törvény szabályoz részletesen, és a jogirodalom "a felek részére végzett közjegyzői tevékenységnek nevez". A másik csoportba a külön szabályozott közjegyzői nemperes eljárások, így a hagyatéki eljárás és az értékpapírok és okiratok megsemmisítése tartoznak.4
Klaus Woschnak a közjegyzői hivatásgyakorlásról írt cikkében5 szintén arra a következtetésre jut, hogy a közjegyzői okirat szerkesztési tevékenység közhatalom gyakorlás. Szerinte a válasz abban rejlik, hogy a közjegyzői okiratnak különleges, kiemelt bizonyító ereje van, az okirat tartalma mindaddig igaznak számít, amíg az ellenkezője bizonyítást nem nyer, a bíróság alapvetően kötve van hozzá, azt igaznak kell tartania. Azt írja, hogy "az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ez a törvényi szabályozás igazolja a felségjogi tevékenység feltételezését", továbbá a végrehajtható okirat egyenértékű a bírói ítélettel, és "ez a végrehajtó hatóságok számára kötelező érvényesség az Európai Bíróság szerint ugyancsak megerősíti azt a feltételezést, hogy itt közhatalomról van szó".6
Egyetértek Miskolczi-Bodnár Péterrel, aki szerint vitán felül közhatalmi jellegű a közokiratokkal kapcsolatos tevékenység. A szerző indokolásként ezt írja a korábban már említett tanulmányában: "A közjegyzők közvetlenül végrehajtható közokiratokat állítanak ki. Az állam úgy tekint a közokiratra, mintha azt egy állami szerv állította volna ki. Az állam elfogadja, hogy az eljárásban szereplők személyazonosságát, ügyletkötési képességét és jogosultságát a közjegyző vizsgálja meg és ellenőrizze a jogügylet jogszerűségét is. A hitelesség vélelme illeti meg a közjegyző által készített közokiratot, amely teljes bizonyító erővel rendelkezik. A közokirat végrehajtható, azaz állami kényszer alkalmazására alapul szolgál a dokumentum. ... A közjegyzői okirat tehát olyan hatásokkal bír, mint egy ítélet."7
Az európai jogban is kiemelt szerepe van a közokiratoknak, a 44/2001/EG rendelet különleges bizonyítóerejűkre és végrehajthatóságukra tekintettel elismeri a közokiratok és az ítéletek jogi egyenértékűségét.
A fentiekre tekintettel úgy gondolom, hogy még a Bizottság sem vonhatja kétségbe azt, hogy amikor a közjegyző közjegyzői okiratot szerkeszt, akkor közhatalmi tevékenységet végez. Más kérdés lehet szerintem a közjegyzői okirat kényszer, "vannak tagállamok, ahol a nemzeti jogalkotás az ügyek széles skálájára nézve monopóliumot biztosít a közjegyzőknek"8. Magyarországon ezek az ügykörök rendkívül szűk körűek, az egyik az ingó- és vagyont terhelő zálogszerződés, a másik pedig a cselekvőképességében vagy látásában korlátozott személyek esetében, illetve ha nevének olvasására és aláírására képtelen állapotban van. Ezzel szemben a nyugat-európai uniós tagállamokban jóval szélesebb körben van meghatározva a közjegyzői szolgáltatások kötelező igénybevétele, példa erre az ingatlan adásvétel, a cégalapítás, a jelzálogkölcsön szerződés, a házastársak egymás közötti ajándékozása, szolgalom alapítása9.
b) Kengyel Miklós amint azt az előző pontban már említettem önálló nemperes eljárásnak tekinti a tanúsítvány kiállítását, a hiteles másolat kiadását, azaz a közjegyző hitelesítő tevékenységét. Az irodalomban nem találtam ellentétes álláspontot azzal, hogy ez a feladata a közjegyzőnek minden bizonnyal kapcsolódik a közhatalomhoz. "Közhatalmi tevékenységnek minősül a közjegyzők hitelesítő tevékenysége. A közjegyzők - jogszabályban feljogosított személyként - igazolják, hogy az aláírás valóban az iraton feltüntetett személytől származik, a másolat az eredeti iratról készült, azzal azonos tartalmú."10
c) Egyes tagállamokban, például Ausztriában a nemzeti szabályok lehetővé teszik, hogy a közjegyzők magánokiratokat fogalmazzanak meg. Álláspontom szerint, ha a közjegyző ilyen tevékenységet végez, akkor semmivel nem bizonyítható, hogy ez a közhatalom gyakorlásához kapcsolódna, tehát itt elvileg nem indokolható az állampolgársági kivételre hivatkozás. A közjegyzői magánokiratok készítése során kvázi ügyvédi tevékenységet végez, ez pedig az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint sem tekinthető közhatalom gyakorláshoz kötődő tevékenységnek, így nem vonatkozik rá a Szerződés 45. cikke.
Manfred Umlauft - az osztrák közjegyzők tevékenységének közhatalomhoz kapcsolódását vizsgáló - tanulmányában szintén azt a véleményt képviseli, hogy a magánokiratok megfogalmazása nem kötődik a közhatalomhoz, azt írja, hogy "ez már abból kiviláglik, hogy a Közjegyzői Rendtartás 5. §-a értelmében magánokiratot nem kell feltétlenül közjegyzőnek készíteni".11
Magyarországnak emiatt azonban nem kell tartania, mert a közjegyzőkre vonatkozó törvény kimondja, hogy: "A közjegyző a fél részére nem készíthet magánokiratot, kivéve az aláírási címpéldány tervezetet."12 Tehát az aláírási címpéldány tervezeten kívül tilos a magyar közjegyzők számára, hogy magánokiratot szerkeszthessen, tehát kizárt, hogy a közjegyző hatósági eljárása a magánokirat-készítés hatóságinak nem tekinthető eljárásával keveredjen.
d) Az irodalomból kitűnik, hogy valamennyi érintett tagállamban a közjegyző tevékenységéhez tartozik valamilyen formája a tanácsadásnak. Ha ennek a jellegét akarjuk megállapítani, akkor különbséget kell tenni, hogy ez a tanácsadás elválaszthatatlan kapcsolatban van-e valamelyik közjegyzői tevékenységgel, vagy attól független, kizárólag jogi szaktanácsadás. Az Európai Unió egyes közjegyzőségeiben a közjegyző feladatai között szerepel ez utóbbi szaktanácsadás, tehát az ügyfelek a közjegyzőhöz fordulhatnak akkor is, ha nem kívánnak közokiratot készíttetni, illetve semmilyen hatósági intézkedésre nincs szükség. Például az osztrák nemzeti szabályozás is feljogosítja a közjegyzőt, hogy az okiratszerkesztéstől függetlenül jogi tanácsadást nyújthasson a hozzáforduló személyeknek. "Amikor ez egyes esetekben megtörténik, akkor a közjegyzőnek a felségjogi ténykedéstől független, más tevékenységével állunk szemben. Következésképpen ezt meg kellene nyitni a többi EU-tagállam állampolgárai előtt is."13 Ebben az esetben a közjegyzők biztosan nem gyakorolnak közhatalmat, ez a jogi tanácsadás szintén az ügyvédi tevékenységgel mutat nagy hasonlóságot, és az Európai Bíróság határozottan kimondta, hogy az ilyen jogi tanácsadás nem minősül hatósági jellegűnek. Ehhez a jogi szaktanácsadáshoz tehát nem kötődik közhatalom gyakorlás, ezzel a tevékenység ellátásával - ahol ez megengedett - a közjegyzők azoknak a számát bővítik, akikhez a jogkereső közönség fordulhat, ha jogi szakértelemre és szakmai jártasságra van szükségük.
Egyetértek Klaus Woschnakkal, aki - már korábban említett cikkében - azt mondja, hogy a fenti jogi tanácsadástól élesen el kell választani, a közjegyzőnek azt a tevékenységét, amely szintén tanácsadás, de szorosan kötődik a közjegyző egyéb munkájához, attól elválaszthatatlan. Például az okirat elkészítése önmagában nem elegendő, a közjegyzőnek kötelessége a feleket minden szükséges információval, tájékoztatással ellátni. Ilyenkor a közjegyző tájékoztat, tanácsot ad és jelen van, hogy az okirat a felek akaratát tükrözze, hogy megértsék a szerződéskötés tartalmát és következményeit, hogy a törvényt betartsák, és ezáltal a közjegyző biztosítja az okirat hitelességét. A tanácsadás tehát az okiratkészítés megelőző és nélkülözhetetlen feltétele, attól elválaszthatatlan, e nélkül az okirat érvénytelen lehet. Ugyanígy kötelező a közjegyzőnek tanácsadással ellátnia az ügyfelet akkor is, ha más hatósági jellegű feladatának tesz eleget, például hitelesít, hagyatéki eljárást folytat le, vagy értékpapírt semmisít meg. Tehát a véleményem szerint ilyenkor "a közjegyző munkája végzése során naponta közhatalmat gyakorol"14, akkor is, amikor egyéb közhatalmi jellegű tevékenységéhez szorosan kapcsolódó és kötelező tanácsadást végzi.
Ismét kijelenthetem, hogy álláspontom szerint a hazai közjegyzőknek itt sem kell aggódnia, mert a magyar szabályozás a közjegyzőkről szóló törvényben határozottan csak a tanácsadásnak a második formáját sorolja, tehát nincs külön jogi szaktanácsadás, mint a közjegyző által ellátandó egyik feladat felsorolva. Sőt egy tavaly májusi törvénymódosítás15 eredményeképpen a tanácsadás szó helyébe - a hatósági kötelezettségként jelentkező - kioktatás kifejezés került. Tehát a hatályos szabályozás szerint a közjegyző "...a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban - a felek esélyegyenlőségének biztosításával - kioktatással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében."16 Úgy gondolom, hogy a hazai közjegyzők eddig is csak olyan tanácsadási tevékenységet végeztek, amely szorosan kapcsolódik a közhatalomhoz. Ennek ellenére a módosítást jónak tartom, igaz lényegében formainak tűnik, de az új kifejezés mögötti tartalmi elemek erősítik a közjegyző tevékenységeinek kizárólagos hatósági jellegét.
e) A tanácsadás mellett másik kényesebb tevékenységi terület a képviselet, amelyről mind az irodalom, mind az Európai Bizottság az állítja, hogy nem hatósági jellegű. Én itt is inkább afelé hajlanék, amit Klaus Woschnak bemutatott az előbbi pontban is említett cikkében, tehát külön kell választani a képviseletet. Ennek a tevékenységnek is van egy része, amely közvetlenül és jogszabály által meghatározottan a közjegyző hatósági jellegű munkájához kapcsolódik, így például egy közjegyzői okiratba foglalt társasági szerződés esetén a törvény erejénél fogva képviselheti a felet a közjegyző a cégbíróság előtt, vagy ingatlanra vonatkozó közjegyzői okirat esetén pedig a földhivatalnál. Ezekben az esetekben a képviselet nem választható külön az alap hatósági jellegű tevékenységtől, a képviseletet nem megbízás alapján látja el a közjegyző, hanem azért, mert ezt kötelező jelleggel a törvény írja elő, tehát itt közhatalom gyakorláshoz kapcsolódik a képviselet is. Viszont több érintett tagállamban, például Franciaországban, Ausztriában is, a nemzeti szabályozás megengedi a közjegyzőnek a képviseleti tevékenységet akkor is, ha nem része az okiratszerkesztésnek. Az osztrák szabályozás például az egyéb szakmai tevékenységhez sorolja a felek képviseletét hatóságokon kívül és közigazgatási hatóságok előtt, valamint nemperes eljárásokban bíróságok előtt és a végrehajtási eljárásban is.17 "Olyan tevékenységekről van szó, amelyeket tipikusan ügyvédek végeznek. Ide tartozik például az osztrák közjegyzőnek az a joga, hogy képviselje ügyfeleit a földhivatal, vagy a cégbíróság előtt, mégpedig olyankor is, amikor ez nem függ össze a közjegyző által készített okirattal. Ezek a tevékenységek nem feltétlenül kívánják meg a pártatlanságot, éppen ellenkezőleg: egyoldalú igények érvényesítése jellemzi őket."18
A magyar szabályozás nem engedi meg a felek képviseletét, csak abban az esetben, ha az a közjegyző által készített közjegyzői okirattal összefüggésben szükséges. A közjegyzőkről szóló törvény kimondja, hogy: "(1) Ha a közjegyző által közokiratba foglalt jognyilatkozatok joghatásának kiváltásához bíróság, más hatóság vagy közigazgatási szerv eljárása szükséges, a közjegyző azt az eljárás lefolytatása végett hivatalból megkeresi. Közjegyző megkeresésére indult eljárásban a közjegyzőt a közokiratban szereplő fél vagy felek képviselőjének jogállása illeti meg. (2) A közjegyző az (1) bekezdésben rögzítetten túlmenően jogi képviseletet nem láthat el."19 A hazai közjegyzők törvény erejénél fogva képviselik az ügyfeleket, és csak azon esetekben, amely egy hatósági jellegű feladatuk ellátásához kötődik, tehát itt a képviselet nem választható külön, így szerintem minden bizonnyal közhatalom gyakorláshoz kapcsolódónak lehet tekinteni.
f) Az okiratok megőrzése, illetve a pénz, értéktárgy és értékpapír bizalmi őrzése olyan közjegyzői tevékenységek, amelyek minden érintett tagállamban, így Magyarországon is megtalálhatóak. Az okiratok megőrzése hagyományos közjegyzői tevékenység, amely során a közjegyző - ha jogszabály kivételt nem tesz - bármely okiratot átvehet megőrzés céljából, és erről jegyzőkönyvet vesz fel. A pénz, értéktárgy és értékpapír bizalmi őrzésének feltétele a közjegyző által készített közjegyzői okirat. Tehát ez a tevékenysége a közjegyzőnek szintén szorosan kötődik az általa készített közokirathoz, mert abban a fél megbízhatja a közjegyzőt, hogy a pénzt, értéktárgyat, értékpapírt a másik fél, vagy harmadik személy részére adjon át, illetőleg bíróságnál vagy más hatóságnál letétbe helyezzen. A magyar elmélet mind két tevékenységet a közjegyzők által ellátott nemperes eljárások egyik csoportjába sorolja, amelyeket a közjegyzőkről szóló törvény szabályoz. Manfred Umlauft osztrák szerző az ausztriai jogszabályok kapcsán szintén azt képviseli, hogy ezek a tevékenységek közhatalom gyakorlásával kapcsolatosak. Így fogalmazott: "Ezen a területen a közjegyző az igazságszolgáltatás szerveként működik. Rajta kívül ezeket a tevékenységeket kizárólag a bíróság láthatja el, tehát a közhatalommal felruházott állami hatóság."20
g) Több országban ellátnak a közjegyzők hagyatéki eljárásokkal kapcsolatos feladatokat. Szerintem senki nem vonja kétségben Brüsszelben, hogy ezen feladatainak ellátása során a közjegyző hatósági tevékenységet végez az igazságszolgáltatás részeként. A magyar közjegyző a magyar bíróság jogalkalmazó tevékenységét látja el, az öröklés beálltának közhitelű tanúsításával, a hagyaték átadásával az örökös jogainak érvényesítését biztosítja. Tehát itt a közjegyző közvetlenül lát el igazságszolgáltatási tevékenységet, és a bíróságot tehermentesíti. A közjegyző által hozott hagyatékátadó végzés bírósági határozatot vált ki, a jogorvoslat szempontjából a helyi bíróság végzésével azonos hatályú.
Itt említeném még meg, hogy a magyar közjegyzők látják el az okirat, értékpapír megsemmisítésével kapcsolatos feladatokat, illetve az állam által hatáskörükbe utalt nyilvántartásokat vezetik. Az elveszett, megsemmisült vagy megrongálódott okirat, illetve értékpapír megsemmisítését a közjegyzőtől kell kérni, aki nemperes eljárásban határoz. A nyilvántartások vezetése során államtól átvett feladatokat látnak el a közjegyzők, ugyanúgy, mint a többi nyilvántartást vezető hatóság. Tehát szerintem mind a semmissé nyilvánítási eljárásban, mind a nyilvántartás vezetése során alátámasztható, hogy a közhatalom egy szeletét gyakorolják a közjegyzők.
Összegezve, ha a bemutatott tevékenységekre visszatekintünk, úgy vélem, hogy Magyarországon a közjegyzők kizárólag csak olyan tevékenységeket láthatnak el, amelyek kapcsolódnak a közhatalomhoz, így ez a terület teljes egészében nem tartozik a letelepedés és szolgáltatás szabadság alapelve alá, és az állampolgársági követelmény fenntartható.
A Bizottság nem ért egyet a közjegyzőkre vonatkozó állampolgársági fenntartással. Véleménye szerint az állampolgárság feltétele ellentétes az EK-Szerződés letelepedési jogra vonatkozó rendelkezéseivel, és nem igazolhatják a tagállamok a közhatalom gyakorlásával a tevékenységükre vonatkozóan. Az ítélkezési gyakorlat szerint valóban lehet a kivételre hivatkozni, de a Bizottság véleménye szerint ez nem vonatkozik a közjegyzőkre, mivel nem kényszeríthetik döntésüket semelyik tanáccsal ellátott félre sem akaratának ellenére. Más szóval nem hoz kötelező erejű döntést, így nem lát el hatósági feladatot az állam nevében. A Bizottság szerint a közjegyzői hivatáshoz kapcsolódó képesítések magas szintjének biztosítása tekintetében létezik egy kevésbé akadályozó eszköz, nevezetesen a felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló 89/48/EGK irányelv, amely alkalmassági vizsga (vagy gyakorlat) révén lehetőséget biztosít a nemzeti joghoz szükséges ismeretek ellenőrzésére.
Spanyolország, Olaszország és Portugália megszüntette a közjegyzőkre előírt nemzetiségi követelményt. A többi tagállam viszont továbbra is ragaszkodik ahhoz, a közjegyző tevékenysége kapcsolódik a közhatalom gyakorláshoz, ezért igazolt az állampolgársági fenntartás létjogosultsága a nemzeti szabályozásban.
Erre tekintettel a Bizottság még 2006-ban hivatalosan felszólította Ausztriát, Belgiumot, Franciaországot, Görögországot, Hollandiát, Luxemburgot és Németországot, hogy módosítsa azokat a jogszabályait, amelyek alapján csak saját állampolgárai válhatnak közjegyzőkké. Ezek a felkérések indokolással ellátott vélemények formáját öltötték. Ez az EK-Szerződés 226. cikkében meghatározott jogsértési eljárás második szakasza. Ezen kívül felkérte a Bizottság a Cseh Köztársaságot, Észtországot, Lengyelországot, Lettországot, Litvániát, Magyarországot, Máltát, Szlovákiát és Szlovéniát, hogy nyújtsa be a tárgykörbe tartozó jogszabályaihoz fűződő észrevételeit. Ezek a felkérések felszólító levelek formáját öltötték, ami az EK-Szerződés 226. cikke értelmében a jogsértési eljárás első szakasza.21 A tagállamokra vonatkozó jogsértési eljárásokkal kapcsolatos információk között a Bizottság 2006. október 12-i döntései között szerepel a Magyarországgal szemben megindított jogsértési eljárás. (Az eljárás száma: 2006/2232., indoka: "Exignce de nationailé pour es notaries", vagyis a közjegyzőkre vonatkozó állampolgársági fenntartás).22
2007. június 27-i sajtóközleményben megjelent, hogy a fenti kérdésekben a Bizottság továbblépett. Az érintett válaszok áttanulmányozása után a Bizottság véleménye az lett, hogy nem indokolt az állampolgársági fenntartás, és úgy döntött, hogy Belgiumnak, Németországnak, Görögországnak, Franciaországnak, Luxemburgnak és Ausztriának az Európai Bíróság elé kell állnia, mert csak saját állampolgárságú közjegyzők működését engedélyezik.
A kérdéses országok mind kitartottak álláspontjuk mellett a Bizottságnak adott válaszaikban, ennek ellenére a Bizottság továbbra is azt mondja, hogy nem alkalmazható a közjegyzők esetében az EK-Szerződés 45. cikke, mert ők nem kényszeríthetik döntésüket semelyik tanáccsal ellátott félre sem akaratának ellenére, tehát nem hoznak kötelező erejű döntést, így nem lát el hatósági feladatot az állam nevében.
A Bizottság szerint az állampolgársági fenntartás eltörlése nem változtatna a közjegyzők helyzetén, különösképpen a részükre fenntartott bizonyos tevékenységek tekintetében. Ez nem befolyásolja a tagállamokat abban, hogy szabályozzák a közjegyzői szakmát, hogy intézkedéseket hozzanak a közjegyzői szolgáltatás minőségére vonatkozóan, beleértve a tevékenységhez szükséges végzettséget. Ezekre tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy a Bíróság elé utalja a kérdést.
Egyedül Hollandia az, aki fejet hajtott a Bizottság indokolt véleménye előtt és csatlakozott Spanyolországhoz, Olaszországhoz és Portugáliához, akik már korábban eltörölték az állampolgársági követelményt a közjegyzői kinevezésnél.23
A Bizottság lépései sokkolták az Európai Unió Közjegyzőségeinek Konferenciáját (CNEU). A CNEU-nak a 2006. október 2-án megjelent sajtóközleményében az EU közjegyzői elfogadhatatlannak minősítették a Bizottság érveit, miszerint ők nem hoznak állami hatósági döntést. A CNEU azt hangsúlyozza, hogy ez a vélemény úgy állította be őket, mint csak tanácsadók, és figyelmen kívül hagyta tevékenységük azon jelentős részét, amelyet a 27 tagállamból 21 tagállam közjegyzői végeznek: a közszolgálati hitelesítést. Kiemelte továbbá, hogy a Bizottság kétséget kizáróan figyelmen kívül hagyta a Parlament 2006. márciusi határozatát, amelyben a Parlament az ún. polgári jogi közjegyzőket (vagyis amilyenek a latin típusú közjegyzőségek is, és amelyek jelentős része a CNEU tagja, többségükben alkalmazzák az állampolgársági fenntartást a nemzeti szabályozásukban) úgy minősítette, mint akik a tagállamok által kinevezett köztisztviselők - akiknek a feladatai között van olyan hivatalos okiratok készítése, amelyek olyan speciális értékekkel bírnak, mint a bizonyítás és a közvetlen végrehajtás -, és akikre az EK-Szerződés 45. cikke teljes egészében alkalmazható. Az EU közjegyzőségei emlékeztették a Bizottságot, hogy azon feltételeknek a megteremtése, amelyben a közhatalmi hatáskörük átruházása érvényesül, valamint az általuk kiállított dokumentumok hatásának megállapítása nem a Bizottság, hanem a tagállamok szuverén hatásköre.24
Tavaly ősszel komoly, Magyarországot is érintő döntés születetett at Európai Unióban, amelyet a Bizottság 2007. október 17-én tett közzé. Az Európai Bizottság úgy döntött, hogy indokolással ellátott véleményt küld a Cseh Köztársaságnak, Magyarországnak, Lettországnak, Litvániának, Máltának, Lengyelországnak, Szlovákiának és Szlovéniának, mert ezek az országuk a felszólító levélre adott válaszaikban továbbra is fenntartották az álláspontjaikat, és továbbra is csak saját állampolgáraik számára teszik lehetővé a közjegyzői tisztség betöltését és gyakorlását. Ez már a jogsértési eljárás második szakaszát jelenti és az érintett országoknak két hónapjuk lesz arra, hogy érveiket felsorakoztassák a Bizottság véleményével szemben. A Bizottság szerint a követelmény eltörlése nem jelenti a közjegyzők jogállásának, különösen a csak az általuk ellátható tevékenységek körének megváltoztatását, nem érinti a tagállamok hatáskörét, hogy szabályozzák a közjegyzői tevékenységet, különösen, hogy a feladatok ellátásának színvonalát biztosító intézkedéseket hozzanak, beleértve a versenyvizsgák szervezését.25
Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásával a közösségi jogot minden területen, így a közjegyzőkre vonatkozó szabályoknál is figyelembe kell venni. Hazánkban, mint a latin típusú közjegyzőségek nagy részében, a nemzeti szabályok a közjegyzői kinevezés feltételéül előírják az állampolgárságot. Az állampolgársági feltétel fenntartása azonban egyes nézetek szerint komoly aggályokat vet fel a személyek és szolgáltatások szabad áramlására vonatkozó közösségi szabályok tükrében. Az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalma alóli kivételként határozza meg azonban az EK-Szerződés, ha valamely tevékenység, foglalkozás ellátása a közhatalom gyakorláshoz vagy a közszolgálatban való foglalkoztatáshoz kapcsolódik, és ilyen esetben a Szerződés korlátozza az alapvető szabadságjogokra vonatkozó előírások alkalmazását.
A tanulmányom első részében arra kerestem a választ, hogy a magyar közjegyzők tevékenysége kapcsolódik-e a közhatalom gyakorláshoz, vagy sem. Ennek érdekében először megvizsgáltam az Európai Bíróság joggyakorlatát, az erre a kérdéskörre vonatkozó EB ítéleteket és a jogirodalmi elemzéseket felhasználva. Közvetlenül a közjegyzőkre vonatkozó eljárás nem volt még a Bíróság előtt, de más tevékenységeknek - például az ún. Reyners ügyben az ügyvédek munkájának - a közhatalom gyakorláshoz és a közszolgálathoz kapcsolódását már vizsgálta, így az ezek során kialakult joggyakorlat körülhatárolta e kivételekre való hivatkozás lehetőségét, sőt az ún. Gebhard ügyben általános mércét is meghatározott a személyek és szolgáltatások szabad áramlásának, mint alapszabadság korlátozásának az esetére. Az EB ítéletei alapján az alábbi következtetések vonhatók le közhatalommal és a közszolgálattal, mint korlátra vonatkozó hivatkozással kapcsolatban: a kivételeket szűken kell értelmezni, közvetlenül és jellemzően kell kapcsolódnia a közhatalom gyakorlásához, tehát a Bíróság csak a közvetlen és specifikus részvételre korlátozza, és a közhatalmi jogosítvány a tevékenység mindennapi jellemzőjének kell lennie. Az állampolgárságot csak akkor lehet fenntartani, ha a tagállam érdekeinek védelme feltétlenül szükségessé teszi. Tevékenységorientált vizsgálatot határoz meg az EB, amikor kimondja, hogy a tevékenységeket külön-külön kell vizsgálni, a nemzeti szabályozás figyelembevételével.
A közjegyzők közhatalomhoz kapcsolódását támasztják alá azok a példák, amelyekben az Unió intézményei a közjegyzői tevékenységek hatósági jellegére utalnak, illetve a közjegyzői jogköröket, mint a közhatalomhoz kapcsolódó feladatokat határozzák meg, továbbá kiemelik, hogy a közjegyzői foglalkozás lényeges elemét alkotja az állami illetékesség egy részének átruházott jogkörben való gyakorlása. Mindezekből megállapítható, hogy a közjegyzőket összekapcsolják a közhatalom gyakorlással az Európai Unióban.
Az Európai Bíróság jogeseteiből és a felhasznált publikációkból leszögezhető, hogy azt a kérdést, hogy a közjegyző tevékenysége hatósági jellegű-e, nem az dönti el, hogy az egyes tagállamokban hogyan ítélik meg a közjegyzői hivatásképet, hanem az, hogy milyen tevékenységeket végez a közjegyző. Tehát minden országban külön-külön és tevékenységorientáltan, részletesen meg kell vizsgálni a nemzeti törvényben a közjegyzőkre ruházott feladatokat, annak megállapításához, hogy kapcsolódik-e hozzájuk közhatalom gyakorlás. Ennek alapján bemutattam azokat a főbb tevékenységeket, amelyeket azokban az országokban láthatnak el a közjegyzők, ahol a nemzeti kormányok ragaszkodnak az állampolgársághoz, mint kinevezési feltételhez, annak érdekében, hogy eldönthető legyen, hogy az adott feladat teljesítése hatósági jellegű, vagy piaci magatartásnak minősül. Ezen keresztül az is láthatóvá vált, hogy Magyarországon milyen feladatokat végezhetnek a közjegyzők.
Azokban az országokban, amelyek közjegyzőségei a Latin Közjegyzők Nemzetközi Uniójához csatlakoztak, nagyrészt hasonló feladatokat látnak el a közjegyzők. Ezek közül kiemeltem a leginkább előforduló tevékenységeket, mint a magán- és közokirat szerkesztést, a hitelesítést, a tanácsadást, a képviseletet, a közjegyzői megőrzést és a hagyatéki eljárásokban közreműködést. Többségükről elmondható, hogy ellátásuk mindenképpen kapcsolódik közhatalom gyakorláshoz, hatósági jellegük kétségtelen. Hiszen egy hagyatéki eljárásnál ahol a közjegyző a bíróság szerepét veszi át, vagy hitelesítésnél, ahol tanúsítják a személy aláírását, a fénymásolat eredeti okirattal való megegyezését, vagy egy végrehajtható közjegyzői okirat megszerkesztésénél még a Bizottság sem vonhatja kétségbe, hogy ezekben az esetekben a közjegyző állam által átruházott hatáskörben jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez.
Kényesebb területnek mondható azonban a közjegyzők által végezhető magánokirat szerkesztés, tanácsadás és képviselet. Ezeknek a munkáknak az ellátása inkább az ügyvédi tevékenységekkel mutat nagy hasonlóságot, tehát itt olyan feladatokról van szó, amelyeket tipikusan ügyvédek végeznek, nem feltétlenül kívánják meg a pártatlanságot, sőt egyoldalú igények érvényesítése jellemzi őket. Ezek az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint sem kötődnek a közhatalomhoz, így nem vonatkoznak rájuk az EK-Szerződés 45. cikkében foglaltak. Klaus Woschnak azt írja, hogy magánokirat szerkesztés, tanácsadás és képviselet a közjegyzőnek a felségjogi ténykedésétől független, nem hatósági jellegű tevékenységek, tehát ezeket meg kellene nyitni a többi EU tagállam állampolgárai előtt.26 Tehát megállapítható, hogy az érintett tagállamokban vannak olyan tevékenységek, amelyek piaci jellegűek, sem közvetlenül, sem jellemzően nem kapcsolódnak a közhatalom gyakorláshoz.
A magyar jogszabályokból azonban az állapítható meg, hogy a fenti piaci jellegű tevékenységeket a közjegyzők nem, vagy csak korlátozottan, szigorúan az általa készített közjegyzői okirathoz kapcsolódva láthatják el. A közjegyzőkről szóló törvény ugyanis egyrészt kimondja, hogy a közjegyző a fél részére - az aláírási címpéldány tervezeten kívül - magánokiratot nem szerkeszthet, tehát kizárt, hogy a magánokirat-készítés hatóságinak nem tekinthető eljárása keveredjen a közjegyző hatósági eljárásával. Másrészt a magyar közjegyző nem végezhet jogi szaktanácsadást, kizárólag a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban kioktatással köteles segíteni a feleket jogaik gyakorlásában és kötelezettségeik teljesítésében. A kioktatás pedig az eljáró hatóság kötelezettsége az ügyféllel szemben. A harmadik érzékeny területen sem ad aggodalomra okot, hiszen a felek képviseletét kizárólag az általa készített közjegyzői okirattal összefüggésben láthatja el. Nem megbízás alapján jár el a közjegyző, hanem törvény hatalmazza fel erre, hivatalból megkeresi a másik hatóságot, ha az általa közokiratba foglalt jognyilatkozatok joghatásának kiváltásához ez szükséges. A Kjtv. pedig megtiltja, hogy ezen túlmenően a közjegyző jogi képviseletet elláthasson.
Összegezve, ha a bemutatott tevékenységekre visszatekintünk, úgy vélem, hogy Magyarországon a közjegyzők csak olyan tevékenységeket láthatnak el, amelyek kapcsolódnak a közhatalomhoz, így ez a terület teljes egészében nem tartozik a letelepedés és szolgáltatás szabadság alapelve alá. Véleményem szerint, végig gondolva az eddig olvasottakat és elfogadva azt az álláspontot, hogy a közszolgálat, közhatalom gyakorlására vonatkozó, az EK-Szerződésben meghatározott kivételre hivatkozva nem lehet egy konkrét szakmát a letelepedés, szolgáltatásnyújtás szabadságának alapvető követelményei alól kivenni (és ez a Bíróság döntéseiből egyértelműnek látszik), hanem az érintett szakma egyes tevékenységeit kell megvizsgálni, akkor elmondható, hogy nincs olyan tevékenysége a közjegyzőknek Magyarországon, amely nem hatósági jellegű.
A Bizottság azonban nem ért egyet azzal, hogy egyes tagállamokban a közjegyzői kinevezés feltétele az állampolgárság. Hosszú idő után most már megindította a szerződésszegési eljárásokat azokkal az országokkal szemben, amelyeknek kormányai ragaszkodnak az állampolgársági fenntartáshoz. Sőt Belgiumnak, Németországnak, Görögországnak, Franciaországnak, Luxemburgnak és Ausztriának most már az Európai Bíróság előtt kell majd alátámasztania, hogy a közjegyzői tevékenységeik kapcsolódnak a közhatalomhoz. Az újonnan csatlakozott országok, köztük Magyarország tekintetében, pedig tavaly ősszel a Bizottság úgy döntött, hogy megindítja velük szemben a szerződésszegési eljárás második szakaszát.
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke többször kifejtette, hogy az elmúlt időben számos alkalommal vettek részt a kamara képviselői az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által szervezett szakmai egyeztető fórumokon, amelyeken a közjegyzőséget is érintő jelenlegi és jövőbeli szabályozásokról volt szó. Ezek közül a témám szempontjából fontos, - korábban a közjegyzők tevékenységénél már említett -, a közjegyzői törvény 2007. évi LXIV. törvénnyel történt egyik, a kihirdetést követő napon hatályba lépett módosítása, amellyel a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 1. §-ának (2) bekezdésében a "tanácsadással" szó helyébe a "kioktatással" szó lépett. Így az említett bekezdés azt mondja ki, hogy "A közjegyző a jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állít ki, okiratokat őriz meg, a felek megbízásából pénzt, értéktárgyat és értékpapírt vesz át a jogosult részére történő átadás végett, a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban - a felek esélyegyenlőségének biztosításával - kioktatással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében."27 Tehát a módosítás a hatósági kötelezettségként egyébként is jelentkező kioktatás szóra cseréli a tanácsadás kifejezést. A kioktatás a képviselettel nem rendelkező ügyfél joga, az eljáró hatóság kötelezettsége. A módosítás lényegében formainak tűnik, de a célja mindenképpen az volt, hogy a nemzeti szabályozásból kikerüljön minden olyan kifejezés, ami a közjegyző tevékenységeinek kizárólagos hatósági jellegét kétségbe vonhatná.
Szintén a közjegyzői tevékenységek hatósági jellegét erősíti és lényeges változásként mindenképpen meg kell említeni a közjegyzői törvénynek azt a módosítását28, amely szerint a közjegyző közreműködését végzéssel kell megtagadnia, a végzést írásban kell közölni a felkérő féllel, aki a végzés felülvizsgálatát kérheti a közjegyző székhelye szerinti megyei bíróságtól. A bíróság a végzést a közigazgatási nemperes eljárás szabályai szerint vizsgálja felül, amely a végzésében a kérelmet elutasítja, vagy a végzést hatályon kívül helyezi és a közjegyzőt az eljárás lefolytatására utasítja. Az aktuális folyamatok azt mutatják, hogy a magyar közjegyzőkre vonatkozó szabályok jelentős változásokon mentek át, amelyek végeredményben mind a közjegyzői tevékenységek hatósági jellegét kívánták erősíteni, illetve hangsúlyozni. Szintén a hatósági jelleget növelik - és egyben a bíróságokat tehermentesítik - azon törekvések, amelyek következtében több nemperes eljárás (például az elektronikus fizetési meghagyás, az előzetes bizonyítás, szakértő kirendelése nemperes eljárásban) közjegyzői hatáskörbe fog kerülni.
Mindezek ellenére - a felmerült viták, valamint a már különböző stádiumban lévő szerződésszegési eljárások kapcsán -, a jövőre nézve érdemes elgondolkozni azon a kérdésen, amit korábban az ún. Gebhard eset bemutatásánál már feltettem, vagyis ha az Európai Bíróság esetleg azt állapítja majd meg, hogy bár a közjegyzők tevékenységei kapcsolódnak a közhatalom gyakorlásához, de azon érdekeket, amelyeket a tagállamok védeni akarnak az állampolgársági követelmény előírásával, más kevésbé korlátozó előírásokkal is biztosítani lehet. Ha Magyarország megnyitná a közjegyzői szakmát más tagállami állampolgárok számára elsősorban azt kellene megfogalmazni, hogy milyen szabályokkal lehetne biztosítani a megfelelő szakmai színvonal fenntartását, valamint milyen eszközökkel lehetne az állam érdekeit is megvédeni, hiszen a közjegyzők nem vitatottan olyan jelentőségű feladatokat végeznek, amelyek keretében komoly felelősséggel az államtól vállalnak át igazságszolgáltatás keretébe tartozó tevékenységeket.
Zárszóként kiemelném még, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara létrehozta brüsszeli irodáját, ezáltal a magyar közjegyzők képviselete 2006 májusától már ott is biztosított. Mészáros Anikó, a MOKK29 brüsszeli képviseletének munkatársa elmondta, hogy a brüsszeli munka elsősorban a magyar közjegyzők kinti képviseletét jelenti, így a közjegyzőket érintő események figyelemmel kísérését, az Európai Uniós közjegyzői szervezetünk munkájában történő részvételt és bárminemű friss információnak az országos kamarába juttatását. A szakmai képviselet feladata: tájékozódni az Európai Unióban folyó tevékenységről, elsősorban a közjegyzőket érintő szabályozásokról, ami érinti a foglalkozás Unión belüli gyakorlásának kérdéseit, de az egyéb jogterületek szabályozását is jelenti. A szakmai képviselő jelen van minden olyan formális és informális eseményen, ahol tájékozódhat, és véleményt nyilváníthat a szakma érdekében, természetesen a Kamarával folyamatos kapcsolattartás mellett. Tehát a magyar közjegyzőség brüsszeli állandó jelenlétével a jogi hagyományaink ápolására és népszerűsítésére mostantól egy újabb lehetőség is rendelkezésre áll. ■
JEGYZETEK
1 Bókai Judit: A Janus-arcú közjegyzőség, avagy mitől hatósági a hatóság? Közjegyzők Közlönye 3/2004. szám 4. o.
2 Várkonyi Vera: Közjegyzők az Európai Unióban, Európai Jog 2002/2. szám 37. o.
3 Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 492. o.
4 Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 492. o.
5 Klaus Woschnak: A közjegyzői hivatásgyakorlás joga és a közösségi jog, 7-8/2000. 4. szám 5. o.
6 Klaus Woschnak: A közjegyzői hivatásgyakorlás joga és a közösségi jog, 7-8/2000. 4. szám 5. o.
7 Miskolczi-Bodnár Péter: Az állampolgársági követelmény megítélése a közjegyzői szolgáltatások piacán folyó verseny körében (I. rész), 11/2004. szám 5. o.
8 Miskolczi-Bodnár Péter: Az állampolgársági követelmény megítélése a közjegyzői szolgáltatások piacán folyó verseny körében (II. rész), 12/2004. szám 4. o.
19 Juhász Edit - Bókai Judit: A közjegyzők jogállásáról, Közjegyzők Közlönye 4/1999. szám, 5. o.
10 Miskolczi-Bodnár Péter: Az állampolgársági követelmény megítélése a közjegyzői szolgáltatások piacán folyó verseny körében (I. rész), Közjegyzők Közlönye 11/2004. szám 5. o.
11 Manfred Umlauft: Az európai közjegyzőség fejlődéséről, Közjegyzők Közlönye 9/2001. szám 4. o.
12 A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 7. § (4) bek.
13 Klaus Woschnak: A közjegyzői hivatásgyakorlás joga és a közösségi jog, Közjegyzők Közlönye 7-8/2000. szám 6. o.
14 Klaus Woschnak: A közjegyzői hivatásgyakorlás joga és a közösségi jog, Közjegyzők Közlönye 7-8/2000. szám 6. o.
15 A jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló 2007. évi LXIV. törvény
16 A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 1. § (2) bekezdése.
17 Walter H. Rechberger: A közép-európai közjegyzőkép, Az EU-belépés előtt álló vizsgált államok közjegyzőképe jogi összehasonlításban, Közjegyzők Közlönye 7-8/2003. 7. évf., XLX. évf. 7-8. szám 13. o.
18 Klaus Woschnak: A közjegyzői hivatásgyakorlás joga és a közösségi jog, Közjegyzők Közlönye 7-8/2000. 4. évf., XLVII. évf. 7-8. szám 6. o.
19 A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 175. §.
20 Manfred Umlauft: Az európai közjegyzőség fejlődéséről, Közjegyzők Közlönye 10/1999. szám 4. o.
21 Közjegyzőkre vonatkozó nemzetiségi követelmények: a Bizottság intézkedéseket tesz az európai uniós jog megfelelő végrehajtása érdekében 16 tagállamban, Brüsszel, 2006. október 2.
http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/06/1385&format=HTML&aged=1&language=HU&guianguage=en (2007. május 5.)
22 http://ec.europa.eu/community_law/eulaw/decisions/dec_06_10_12.htm#hongrie (2007. június 28.)
23 Nationality requirements for notaries: Commission takes seven Member States to Court of Justice to ensure complianca with the principle of non-discrimination.
http://www.europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/07/915&format=HTML&aged=0&language=EN&guiLanguage=en (2007. június 28.)
24 EU Notariats Contest European Commission' Argtument. Brussels, 12 October 2006.
http://www.cnue-nouvelles.be/en/002/actualites/cond-nat-en.pdf (2007. június 28.)
25 http://www.europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/07/915&format=HTML&aged=0&language=EN&guiLanguage=en (2007. október 17.)
26 Klaus Woschnak: A közjegyzői hivatásgyakorlás joga és a közösségi jog, Közjegyzők Közlönye 7-8/2000. szám 6. o.
27 A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 1. § (2) bekezdése
28 A jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló 2007. évi LXIV. törvény rendelkezése, amely hatályba lépett 2007. augusztus 1. napján.
29 Magyar Országos Közjegyzői Kamara.
IRODALOMJEGYZÉK
1. Dr. Király Miklós: Az Európai Közösség belső piacának szabályozása, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Európajogi Tanszék, Budapest, 2002. (25-74. o.)
2. Dr. Király Miklós: A belső piac szabályozása, In Az Európai Közösség kereskedelmi joga, szerk.: Király Miklós, KJK-KERSZÖV, Budapest, 2003. (32-129. o.)
3. Dr. Várnay Ernő: A belső piac joga, In Dr. Várnay Ernő - Dr. Papp Mónika: Az Európai Unió joga, KJK-KERSZÖV, Budapest, 2005. (425-539. o.)
4. Dr. Fazekas Judit (szerkesztette) Az Európai Integráció Alapszerződései 2. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2002.
15. Matthias Herdegen: Európai jog, Budapesti Fórum Európáért Alapítvány, Könyvsorozat I. kötet, (247-266. o.)
16. E. Deckers, a Belga Királyi Közjegyzők Szövetségének tiszteletbeli elnöke (1999): A közjegyzői hivatás dentológiája és szerkezete Studia Notarialia Hungarica tom II., Magyar Országos Közjegyzői Kamara, Budapest, 2000.
17. Dr. Harsági Viktória: Az ügyvédi és közjegyzői hivatás gyakorlásának szabályozása, lehetőségei és korlátai az Európai Unió tagállamaiban, Studia iurisprudentiae Tomus 3. 2003., (131-148. o.)
18. Dr. Miskolczi-Bodnár Péter: Az állampolgársági követelmény megítélése a közjegyzői szolgáltatások piacán folyó verseny körében I. rész, Közjegyzők Közlönye, 11/2004. (3-7. o.)
19. Dr. Miskolczi-Bodnár Péter: Az állampolgársági követelmény megítélése a közjegyzői szolgáltatások piacán folyó verseny körében II. rész, Közjegyzők Közlönye, 12/2004. (3-7. o.)
10. Dr. Bókai Judit: A Janus-arcú közjegyzőség, avagy mitől hatósági a hatóság? Közjegyzők Közlönye, 3/2004. (4-8. o.)
11. Manfred Umlauft: Az európai közjegyzőség fejlődéséről, Közjegyzők Közlönye, 9/2001. (3-7. o.)
12. Dr. Kopár Bernadett: A közjegyzőséget érintő aktuális folyamatok és törekvések az Európai Unióban, Közjegyzők Közlönye, 6/2004. (11-12. o.,)
13. Dr. Mándoki István: A magyar közjegyzőség és az Amszterdami Szerződés 45. cikke avagy jövőnk az Unióban, Közjegyzők Közlönye, 9/2001. (16- 19. o.)
14. Dr. Fazekas Judit - Dr. Tóth Annamária: Közjegyzők az Európai Unióban, Közjegyzők Közlönye, 11/2005. (3-16. o.)
15. Dr. Várkonyi Vera: Közjegyzők az Európai Unióban, Európai Jog, 2002/2. (36-38. o.)
16. Dr. Juhász Edit - Dr. Bókai Judit: A közjegyzők jogállásáról, Közjegyzők Közlönye, 4/1999. (3-6. o.)
17. Walter H. Rechberger: A közép-európai közjegyzőkép, Az EU-belépés előtt álló vizsgált államok közjegyzőképe jogi összehasonlításban, Közjegyzők Közlönye, 7-8/2003. (3-14. o.)
18. Dr. Jeney Petra - Dr. Kende Tamás: Európai közösségi jog, Jogi szakvizsga kézikönyvek, Novissima Kiadó, Budapest, 2005. (249-287. o.)
19. Dr. Kengyel Miklós: A közjegyzői nemperes eljárások, In Dr. Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog, OSIRIS Kiadó, Budapest, 2005. (493-507. o.)
20. Juan Bolás Alfonso: A közokiratok szabad áramlása az Európai Unió országaiban, Közjegyzők Közlönye, 11/2001. (9-10. o.)
21. Dr. Klaus Woschnak: A közjegyzői hivatásgyakorlás joga és a közösségi jog, Közjegyzők Közlönye, 7-8/2000. (3-11. o.)
22. Dr. Harsági Viktória: A polgári perbeli okirati bizonyítás legújabb fejlődési tendenciái, Iustum Aequum Salutare II. 2006/1-2. (131-145. o.)
23. Dr. Kopár Bernadett: A magyar közjegyzőség stratégiai felkészülésének kulcspontjai az európai uniós csatlakozásra, Közjegyzők Közlönye, 1/2003. (3-10. o.)
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Fodor Marietta közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
