1. Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága a 2007. november 6-ai ülésén megvitatta a T/3832. számon előterjesztett, Az azonos neműek házasságkötéséhez szükséges jogi feltételek megteremtéséről szóló - önálló képviselői indítványként benyújtott - törvényjavaslatot (a továbbiakban: 1. Javaslat).1 A bizottsági vitát nagy érdeklődés övezte. A hosszas, közel kétórás vita lezárása után a Bizottság (tagjainak túlnyomó többsége) elutasította, nem támogatta, nem szavazta meg az 1. Javaslatot, azaz az Országgyűlés tárgysorozatára sem tartotta alkalmasnak azt. Így az 1. Javaslatot az Országgyűlés nem tárgyalta. Az 1. Javaslat értelmében az azonos neműek házasságot köthettek volna: az 1. § szerint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. tör vény (a továbbiakban: Csjt.) 10. §-ának (1) bekezdésében a "nagykorú férfi és nő" szövegrész helyébe a "két nagykorú személy" szövegrész lépett volna, és ezzel összefüggésben - az 1. Javaslat 2. §-ának (1)-(9) bekezdései és 3. §-a szerint - módosult volna a Csjt. valamint az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet (At.) számos rendelkezése. Az 1. Javaslat 4. §-a szerint a "törvény" 2008. január 1-jén lépett volna hatályba.
2. Az 1. Javaslat általános indokolása a következőket tartalmazta:
"Nincs, és nem is lehet részleges szabadság. Szabadság vagy mindenki számára létező, a mindennapok során és az élet minden területén át- és megélhető állapot egy országban, vagy nem beszélhetünk róla.
Nincs és nem is lehet részleges tolerancia. Egy társadalom vagy toleráns, és ebben az esetben valamennyi rendelkezésre álló eszközével fellép a gyűlölet és a kirekesztés minden formája, megnyilvánulása ellen, vagy nem nevezheti magát modern, európai demokráciának.
Magyarországon nincs és nem is lehet helye a megkülönböztetésnek irányuljon az akár bármely vallási, etnikai, vagy éppen szexuális kisebbség ellen. Egy szabad, demokratikus, európai jogállam jövője csak akkor biztosított, ha valamennyi állampolgára számára képes garantálni a sérthetetlen magánélethez és az egyéni boldogsághoz való jogot.
Az elmúlt évtizedben számos, egymástól eltérő tradíciójú, és történelmű állam felismerte, hogy a modern, szabad társadalom nem létezhet úgy, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben, de továbbra is diszkriminálja a területén élő szexuális kisebbségeket.
Az azonos nemű párok immár szabadon, heteroszexuális polgártársaik jogait élvezve éppúgy házasodhatnak a liberális demokrácia hagyományos fellegvárának számító Hollandiában és a vele szomszédos Belgiumban, a volt kommunista Csehországban, az erős keresztény tradíciókkal rendelkező Spanyolországban, vagy a Brit Nemzetközösséghez tartozó Kanadában és az USA függetlenségének egyik fellegvárában, Massachusetts államban. A szexuális kisebbségek jogainak kiterjesztése több tucatnyi országban van napirenden Kolumbiától Izraelig, Írországtól Ausztrián át egészen Olaszországig.
Az előterjesztők azt az álláspontot képviselik, hogy ez a kiterjesztő szemlélet Magyarországon is polgárjogot nyerjen, ezért kezdeményezik a törvénymódosítást. A törvényjavaslat a házasság intézményét kiterjeszti és mindazokat a jogokat biztosítja az azonos nemű párok számára is, amelyeket a jelenlegi házastársak élveznek."
Az 1. Javaslattal kapcsolatban megfogalmazott véleményem lényege röviden a következő:
1. Az Alkotmánybíróság a Csjt. 10. §-a (1) bekezdésének alkotmányellenességét állító és megsemmisítésére irányuló indítványt 1995-ben elutasította. A Csjt. 10. §-ának (1) bekezdése kimondja: "Házasságot nagykorú férfi és nő köthet."
Az Alkotmánybíróság határozatában hangsúlyozza: "…a házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös gyermekek születését és a családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete."; a házasság eredeti és tipikus rendeltetéséből folyóan a házastársak különneműsége a házasság fogalmi eleme és feltétele.
Az Alkotmánybíróság szerint "A házasság intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy elősegítse a házastársak számára a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását. Ez a magyarázata annak, hogy az Alkotmány 15. §-a együtt említi a védelem két tárgyát: »A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.«"
A taláros testület ehhez azt is hozzáteszi, hogy "A legfontosabb emberi jogi nemzetközi egyezmények szövegezéséből is az következik, hogy a házasságot férfi és nő életközösségeként fogják fel: a házasságkötés szabadságát a férfi és a nő jogaként határozzák meg, míg más jogok vonatkozásában ilyen különbségtétel nélkül a »személyek« a jogalanyok. [Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16. cikk; A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 23. cikk; Európai Emberi Jogi Egyezmény 12. cikk. Az Európai Emberi Jogi Bíróság megerősítette ezt az értelmezést, Rees Judgement of 17 October 1986, Series A(1987) p.19.]"
Az Alkotmánybíróság arra is rámutat, hogy a homoszexualitás tekintetében az utóbbi évtizedekben kultúrkörünkben általában bekövetkezett dekriminalizáció, a homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetése ellen indult mozgalmak, illetőleg a hagyományos családmodellben is (elsősorban a házasságok tartósságát tekintve) tapasztalható változások nem adnak okot arra, hogy a jog eltérjen a házasságnak attól a jogi fogalmától, amely a mai állapothoz vezető hagyományban mindig is élt, és amely a mai jogokban is általános, továbbá amely a köztudat és köznyelv házasság-fogalmával összhangban van.
A testület szerint a mai alkotmányok és a házasságra és családra vonatkozó rendelkezései összefüggéséből levezethetően a magyar Alkotmány is, a férfi és nő közötti házasságot tartja értéknek, és azt védi. Az alkotmánybírák ennek kapcsán hivatkoznak az Alkotmány előzőekben már idézett 15. §-ára, valamint 67. és 70/J. §-ára. Az Alkotmány 67. §-a kimondja: "(1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. (2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. (3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák."; a 70/J. § szerint pedig a Magyar Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni.
Az Alkotmánybíróság azt is rögzíti, hogy "A férfi és nő egyenjogúságának addig van értelme, amíg a férfi és nő közötti természetes különbséget elismerjük, s erre figyelemmel valósul meg az egyenjogúság."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
