Az internet megjelenésével jelentősen megváltozott a szellemi alkotások jogosultjainak helyzete, hiszen a gyors és szabad információáramlásnak köszönhetően bármely korábbinál szélesebb körben kerülhet nyilvánosságra, felhasználásra a mű, nem minden esetben a szerző eredeti szándéka szerint, illetve jogszabály által biztosított jogainak tiszteletben tartása mellett. Az internet megjelenésével és rohamos terjedésével a világ társadalmai gyorsabban változnak, az adatok, művek gyorsabban, egyszerűbben elérhetőek, könnyebben többszörözhetőek, ami előnyként jelentkezik elsősorban a felhasználói oldalon, ugyanakkor komoly hátrányokat okozhat az alkotó számára.
A probléma azonban a fent vázoltaknál sokkal bonyolultabb, kérdések halmazát veti fel, hiszen a műszaki technikai sajátosságokban való eligazodáson túl, a jogi szabályozás szempontjából megközelítve sem lehet egyszerű és rövid válaszokat adni. A problémák sora rögtön az illetékességi kérdéseknél elkezdődik, hiszen az internet legfőbb sajátossága a globalizáltság, ugyanakkor ezen túlmenően egy sor olyan kérdést vet fel, melyek a korábbi szabályok alkalmazhatóságával kapcsolatosak.
A jogi kérdések előtt azonban szükségszerű, hogy szóljunk néhány szót az internet fogalmáról és technikai jellegzetességeiről. A fogalom meghatározása nagyon nehéz, mert bár egyszerű magyarázat is adható rá, mégis annál többet jelent. Az internet egy nemzetközileg elterjedt, angol eredetű szóból ered (internetwork), magyarul: "hálózatok hálózata". Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat, hatalmas rendszer, amely számítógép-hálózatokat fog össze. Az internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani (http://hu.wikipedia.org/wiki/Internet). Az internet kifejezés egy olyan számítógépes hálózatra utál, mely adattovábbítást tesz lehetővé digitális formában. A digitális forma azt jelenti, hogy az adatok kettes számrendszerben kifejezettek (0 vagy 1 számjegyekkel), ami lehetővé teszi azt, hogy az eredeti adatról korlátlan számú tökéletes másolat legyen készíthető. Internetkapcsolat birtokában különböző technológiájú és célú fájlcserélő-programokat használhatunk. Általában azonban hasonló a működési elv: a beszerezhető fájlok (amelyek lehetnek szerzői jogvédelem alá eső, vagy szabadon terjeszthető szellemi termékek digitális másolatai) nem egyetlen központi szerverről kerülnek az egyes felhasználók gépeire, hanem a kész fájlt (vagy a fájl bizonyos módszerrel feldarabolt szeleteit) birtokló személyek feltöltési sávszélességeinek felhasználásával, decentralizált módon. Az internet fogalmával kapcsolatban gyakran emlegetett www (World Wide Web) kifejezés a világhálót jelenti, amely olyan dokumentumok sora, melyek egymásra hivatkozást tartalmaznak.
Az internet számos jellemzője közül az alábbi legfontosabbakat kell kiemelni: szabad hozzáférés, decentralizáltság, csomagkapcsolás, globalitás. Az internet tehát egy olyan hálózat, melyhez bárki szabadon hozzáférhet, nincs központi technikai irányító egysége, az adatok csomagokban érkeznek a címzetthez, illetve a világot teljesen átszövi. Az internet TCP/IP alapú hálózat, azaz a közvetlenül az interneten működő gépnek azonosító számmal kell rendelkeznie ez az IP cím. Az IP cím négyszer három jegyből áll, a számsorok alapján a gépek nehezen azonosíthatóak, ezért kapnak általában egy domain nevet is (pl. law.klte.hu).
A jogi védelemhez közelítve a szereplők köre érdemel még mindenképpen figyelmet.
Alapvetően négy szereplő különíthető el az interneten (dr. Muraközi Gergely: Szerzői jog és az Internet, www.jogiforum.hu 26. oldal):
- felhasználó,
- hozzáférést biztosító szolgáltató,
- Internet-szolgáltatást nyújtó szolgáltató,
- Internet-tartalmat nyújtó szolgáltató.
Felhasználónak az tekinthető, aki igénybe veszi a másik három szereplő által nyújtott szolgáltatásokat. A felhasználónak szerződéses kapcsolata általában a hozzáférést nyújtóval áll fenn. A hozzáférést biztosító szolgáltató tehát a felhasználó részére a világhálóra való belépést biztosítja. A tartalomszolgáltató az adatok megjelentetéséhez, továbbításához szükséges technikai hátteret nyújtja, a szolgáltatásnyújtó az előző két szolgáltatói tevékenységen kívül zárt körben biztosít hozzáférést az internethez.
A probléma a jogi védelem kapcsán ott kezdődik, hogy ki ellen és milyen jellegű védelem meghatározása szükséges. A védendő jogtárgyak közül az internet vonatkozásában leginkább sérülékeny terület a szellemi alkotások joga, hiszen ezek a dolgok immateriális tulajdont képeznek, egyedi jellegűek, igénybevételük helyhez nem kötődik. Különösen a szerzői jogi alkotások vannak kitéve komoly veszélynek, mert amíg egy az iparjogvédelem területére eső találmány hasznosítása esetleg komoly tőkebefektetést igényel, illetve mögöttes szaktudást, ez a szerzői művek esetében nem áll fenn, azok közvetlenül is felhasználhatóak, komolyabb anyagi ráfordítás és előképzettség nélkül. Éppen ezért a szellemi alkotásokhoz kapcsolódó internetes jogsértések zömét szerzői jogi alkotás ellen követik el. Csak hozzávetőleges szám, de kb. 40%-a a szoftver programoknak jogosulatlanul került felhasználásra az USA-ban, ami kb. 11 milliárd USD veszteséget jelent (dr. Szamosi Katalin: Az internet hatása a szerzői jogra).
A jogsértés vonatkozásában jelentős nehézséget okoz a jogsértő alanyi kör meghatározása, a jogsértés helyének korlátlan száma miatt az alkalmazandó jog megjelölése, illetve az, hogy ki ellen milyen szankciót célszerű alkalmazni. Legnagyobb gondot a jogsértő személyének és helyének fellelése okozza. Le kell azonban szögezni, hogy az internet nem jogmentes tér (Az internet és a szerzői jogok, Beszélgetés Gyertyánfy Péterrel, az Artisjus főigazgatójával http://www.kontextus.hu/hirvero/artisjus.html), a szerzői jogszabályok alkalmazásának sem a magyar törvény, sem a nemzetközi szabályozás nem szab korlátot a felhasználás módja, folyamata alapján.
Az alkalmazandó jog kérdéskörében azt lehet mondani, hogy a szerzőt a magyar szabályozás csak akkor védi, ha magyar állampolgár, nemzetközi szerződés hatálya alatt áll, vagy viszonosság alapján kell védelemben részesíteni. Az előbbi körbe nem tartozó személyek a nemzetközi egyezmények védik, úgymint az 1975. évi 4. tvr. által implementált Berni Egyezmény, 1971. évi 4. tvr.-rel kihirdetett Szerzői Jogi Egyezmény, 1998. évi IX. törvény részeként elfogadott TRIPS Egyezmény, 1998. évi XLIV. törvénnyel kihirdetett Római Egyezmény, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Szerzői Jogi Szerződése (CRNR/DC/94). A látszat ellenére tehát a szerzők szinte kivétel nélkül jogi oltalomban részesülnek történjék bár a jogsértés bárhol és bárhogyan.
A jogsértő alanyi kör meghúzásakor a felhasználó felelőssége egyértelműen fennáll, ha jogellenesen használta fel a szerzői művet. A szerző és a felhasználó közötti láncolatban azonban kérdéses a tartalomszolgáltató és a hozzáférést biztosító szolgáltató felelőssége. Ugyanis amint arról már volt szó az interneten csomagként kerül továbbításra az adott dolog, így minden egyes adattovábbítással foglalkozó hálózati elem memóriával kell hogy rendelkezzen, amelyben bizonyos ideig - esetleg csak a másodperc törtrészéig - tárolja a csomagot. Ami nem jelenti feltétlenül a hálózaton átvitt mű tárolását, illetve másolat készítését, hiszen elviekben a csomagot a berendezés azonnal tovább küldi a címzett felé. A továbbítás működhet oly módon, hogy egy műpéldányt több csomagban, több csatornán keresztül továbbít a rendszer, és azokat a célállomás rakja ismét össze memóriájában.
A kérdés az, hogy az adattovábbításhoz szükséges tárolás jogi szempontból milyen cselekményt valósít meg. Szerzői jogi törvényünk a felhasználások körében nem tesz különbséget másolás és másolás között. A Szerzői Jogi Szerződés nyomán azonban a szerző kizárólagos joga, hogy engedélyezze művének nyilvánossághoz való közvetítését akár oly módon, hogy a nyilvánosság tagja ezeket a műveket általa megszabott időben és helyről érje el.
A jogalkotó nem beszél a közvetítőkről, akik azonban a tárolás eredményeképpen felhasználónak is tekinthetők, azonban nem szükségszerűen műélvezők. Az ő tekintetükben megoldást a szabad felhasználás szabályai között lelhetjük meg, miszerint a szabad felhasználás a mű járulékos vagy közbenső - a felhasználásra irányuló műszaki folyamat elválaszthatatlan és lényeges részét képező, önálló gazdasági jelentőség nélküli - időleges többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy lehetővé tegye az átvitelt harmadik személyek között hálózaton, köztes szolgáltató által, vagy a műnek a szerző által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználását. A szabályozás 2004. május 1. napjával lépett életbe és rendezte az addig bizonytalanságban lévő szolgáltatók helyzetét.
A szabályozás hátteréül szolgáló INFOSOC Irányelv (2001/29/EK) további fontos ajánlásokat is megfogalmaz. A tagállamok megfelelő jogi védelmet biztosítanak a hatásos műszaki intézkedések olyan megkerülése ellen, amelyet olyan személy hajt végre, aki tudja, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellene, hogy cselekményének célja a műszaki intézkedés megkerülése. A tagállamok megfelelő jogi védelmet biztosítanak a hatásos műszaki intézkedés megkerülése céljából kínált, reklámozott, illetve forgalmazott, vagy a hatásos műszaki intézkedés megkerülésén kívül számottevő gazdasági jelentőséggel vagy céllal nem rendelkező, vagy elsősorban a hatásos műszaki intézkedés megkerülésének lehetővé tétele, illetve megkönnyítése céljából tervezett, gyártott, átalakított, vagy szolgáltatott eszközök, termékek vagy alkatrészek, illetve ilyen tartalmú szolgáltatások előállítása, behozatala, terjesztése, eladása, bérbeadása, értékesítési vagy bérbeadási célú reklámozása, valamint kereskedelmi célú birtoklása ellen.
"Műszaki intézkedés" az Irányelv értelmezésében minden olyan technológia, eszköz vagy alkatrész, amely rendes működése során alapvetően arra szolgál, hogy a művek és más, jogi védelem alatt álló teljesítmények tekintetében megelőzze, illetve megakadályozza a jogszabályban meghatározott szerzői jog vagy szomszédos jogok, illetve a 96/9/EK irányelv III. fejezetében foglalt sui generis jog jogosultja által nem engedélyezett cselekményeket. A műszaki intézkedés akkor minősül "hatásosnak", ha a jogi védelem alatt álló mű vagy más teljesítmény felhasználását a jogosult valamely hozzáférés-ellenőrzési vagy védelmet nyújtó eljárással - így például kódolással, titkosítással vagy a mű vagy más teljesítmény egyéb átalakításával - vagy olyan másolatkészítést ellenőrző mechanizmus útján ellenőrzi, amely a védelem célját megvalósítja (2001/29/EK 6. cikk).
Az irányelv alapján szerzői jogunkba implementált szabályok tehát szigorúan körbehatárolják a szerző és felhasználó közötti szereplők magatartását, elejét véve annak, hogy műszaki megoldások révén kijátsszák a szabályok értelmét.
Az angolszász jogon alapuló amerikai szabályozás hasonlóan, de részletesebben, más megfogalmazásban szabályozza a szolgáltatók felelősségét. Az Amerikai Egyesül Államok törvényhozása a Digital Millenium Copyright Act of 1998 kibocsátotta az Internet Copyright Infrigment Liability Clarification Act of 1998 törvényt, mely szerint a szolgáltató mentesül a felelősség alól, ha az adatátvitelt más személy kezdeményezte és más személy felé irányul, a tartalom egy automatikus eljárás keretén belül kerül kiválasztásra, a címzettet nem a szolgáltató jelöli ki, az anyag csak a címzett számára elérhető és csak addig található meg a szolgáltató rendszerében amíg a kommunikációhoz szükséges, az adatokat a szolgáltató módosítás nélkül továbbítja.
Az amerikai megoldás részletezi a szolgáltatók felelősségét, ezzel komoly előrelépést tesz, első elfogadott törvényként ebben a tekintetben és példaként szolgálhat az európai, köztük a magyar, szabályozás számára is. Ugyanakkor ez a szabályozás speciálisan az internetre szabott. Az INFOSOC Irányelv alapvetően a szerző jogkörébe utalja a továbbítás engedélyezését, az alól azonban kivételt képeznek az olyan, időleges többszörözési cselekmények, amelyek járulékos vagy közbenső jellegűek, valamely műszaki eljárás elválaszthatatlan és lényeges részét képezik, és amelyeknek kizárólagos célja, hogy lehetővé tegyék egy mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény hálózaton harmadik személyek között közvetítő szolgáltató által végzett átvitelét, vagy jogszerű felhasználását, és önálló gazdasági jelentőséggel nem bírnak [2001/29/EK 5. cikk (1) bekezdés].
Az európai megoldás tehát nem határozza meg részletekbe menően a szolgáltató felelősségét, viszont bármely hálózatra alkalmazható. Bizonyítási nehézségeket okozhat a szövegben szereplő célzatosság, illetve egyéb körülmények megítélése, lényegét tekintve azonban hasonló eredményre vezet ezen szabályok alkalmazása.
Hasonló kérdéseket vetnek fel az internet további sajátosságai a linkek, framek (keretek), bevágott képek, metatagok (információt hordozó internet cím) alkalmazása. Az egyszerű "utalások" alkalmazása csupán netikai problémákat vet fel, azonban egész képek, oldalak megjelentetése több személyhez fűződő jogot (névviselés, torzításmentesség) sérthet. A szerző ezekben az esetekben az általánosan alkalmazható szankciók közül válogathat, azok célszerűségével kapcsolatban a dolog digitális jellegéből adódóan lehetnek problémák, ezért létezik technikai jellegű válasz is, a Javascript alkalmazása, amely egy olyan program, ami kiszűri a nemkívánatos böngésző behívása. A metatag alkalmazása már a gyűjteményes művekkel összefüggő problémát is felvethet, hiszen az egy olyan cím, mely az adott témában megszületett művek elérhetőségét tartalmazza (a szótárban történő szókereséshez lehet hasonlítani, ilyenkor a szövegdobozba beírt adat alapján, az adatbázisból hozzáférhetőek lesznek a vonatkozó adatok). A metatag használata az adatbázis összeállítójának vagyoni érdekeit sértheti. Az adatbázis hordozóját attól függően eltérő védelem illetheti meg, hogy az adatbázisban fellelhető művek összessége az ő műve, esetleg az adatbázis egyedi elrendezése miatt részesül szerzői jogi védelemben, vagy sui generis védelemben részesülő adatbázisról van szó a befektetett szellemi munka, és vagyoni hozzájárulás alapján (Mr. Antonio Mille: Protection of Database WIPO International Conference on Electronic Commerce and Intelektual Property, Genf, 2005. szeptember 14-16. WIPO/EC/CONF/99/SPK/22-C/e). Az előzőek alapján léphet fel tehát az adatbázis jogosultja a jogsértő ellen, itt is komoly bizonyítási nehézségek adódhatnak, különösen a vagyoni hátrány bizonyítása körében.
A kérdések köre felveti azt a kérdést, hogyan lehet védekezni az interneten elkövetett jogsértések ellen. E helyütt feltétlen megemlítendő a Büntető Törvénykönyv által biztosított védelem (lásd Btk. 329/A. §, 329/B. §), amely azonban nem feltétlenül jelent segítséget az alkotónak lévén közjogi eljárásról és szankciókról szó. Az alkotó személyét érintő reparációt a szerzői jogi törvény biztosítja a hagyományosnak mondható eszközökkel, így a szerző
a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
b) követelheti a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
c) követelheti, hogy a jogsértő - nyilatkozattal vagy más megfelelő módon - adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről és költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;
d) követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról;
e) követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését;
f) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, továbbá a kizárólag vagy elsősorban a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel előállott dolgok lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését (a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 94. §). Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy mind a két megjelölt jogszabály külön foglalkozik az ún. hacker (kódfeltörő) és cracker (programmódosító) tevékenységek szankcionálásával (Btk. 300/C. §, 300/E. §, ill. Szjt. 95. §, 95/A. §).
Az igényérvényesítéssel kapcsolatban problémaként jelentkezik a szerző személyének igazolása. Korunkban ugyanis a művek egy részét elektronikus formában állítják elő és teszik közzé. A szerző személyének azonosítása ebben az esetben meglehetősen nehéz. A szerzői jogi védelem keletkezésének differentia specifikája, miszerint nem szükséges külön aktus a védelem fennállásához, korunkban, másképpen fogalmazva digitális környezetben nehezen tartható fenn. A bizonyíthatóság érdekében a szerzői jogi törvény 2005. évi módosítása kénytelen volt áttörni ezt a határt, így amennyiben az alkotáson feltüntetett név szerzői mivoltot erősítő jogszabályi vélelem nem alkalmazható, a Magyar Szabadalmi Hivatalnál vezetett önkéntes műnyilvántartás lehet a jogvita eldöntésének alapja.
A fent említett szabály erős ellenérzéseket kelthet, az adott technikai fejlettséghez való alkalmazkodásban egyenlőre ez a megoldás szolgálhat védelemül. A jogalkotók ugyanakkor más oldalról is figyelembe vették a kor követelményeit, amikor a felhasználási szerződés formájának meghatározásakor az írásbeliség követelményét enyhítették akként, hogy a fokozott biztonságú elektronikus okirati formában megkötött felhasználási szerződések érvényességét beemelték a jogszabályba. A felhasználási szerződések szabályozási megoldását alapul véve hiányolom a törvényszövegből, hogy a műnyilvántartás alapján ne csak közokiratot, hanem megfelelő biztonságú elektronikus okiratot is elfogadjon.
A jogkövetkezmények körét újraszabályozó 2005. évi CLXV. törvénynek köszönhetően az alkalmazható intézkedések megfelelő védelmet nyújthatnak az interneten elkövetett jogsértések ellen is. A jogsértéshez használt eszközök, dolgok lefoglalása megfelelő intézkedés lehet ahhoz, hogy a további hátrányos magatartásoknak elejét vegye. Természetesen kétely a digitális formában tárolt szerzői művek korlátlan többszörözhetősége miatt ilyen esetben is felmerülhet, hiszen adódhat olyan helyzet, amikor az adott művet annyi példányban többszörözték, hogy nem lehetséges az összes tároló eszköz lefoglalása, már csak földrajzi okok miatt sem. Egy szerzői mű utóéletének felderítése az interneten szinte lehetetlen, ezért a szerző védelme, illetve kárainak reparálása ebben az esetben csak hozzávetőleges lehet.
Ha vetünk egy pillantást a vitarendezési lehetőségekre, akkor látható, hogy ezeknek is alkalmazkodni kell, kellett a technika kihívásaihoz. A jogviták feloldása során a hagyományos bírói fórum mellett hangsúlyos szerep juthat az alternatív vitarendezési módszereknek, melyek alkalmasak lehetnek az ügy gyors és megfelelő lezárására. Emellett azért is favorizálandóak ezek a fórumok, mert alkalmat adnak arra, hogy az elégtétel, reparáció kérdésének eldöntésében a szerző aktívan részt vehessen. Illetve a bíróság dolgát annyiban tehermentesíti, hogy ezen eljárásokban nem feltétlenül vitatott a felek személye, a jogsértés miben léte, egyszóval a bizonyítási nehézségek garmada mellőzhető.
Az internet globális jellegére tekintettel, vagyis arra figyelemmel, hogy a jogsértések gyakorlatilag a világ bármely pontján bekövetkezhetnek ezért égető szükségesség az elektronikus vitarendezés lehetőségének megteremtése (dr. Muraközi Gergely: Szerzői jog és az Internet, www.jogiforum.hu 89. oldal) egy nemzetközi szervezet égisze alatt. A viták határokon átívelő jellege, az elektronikus eljárás gyorsasága, költségkímélő jellege mind a vitarendezés ilyen jellegű fórumának megteremtése mellett szólnak. A Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) égisze alatt adott már egy on-line vitarendező központ, ez azonban csupán az ún. domain-név jogvitákkal foglalkozik, szerencsés lenne a kedvező tapasztalatokra tekintettel jogkörének szélesítése, vagy hasonló fórum felállítása más internetes jogsértések orvosolására.
A szerzők érdekében eljáró közös jogkezelő szerveknek is komoly feladat jut az internetes jogsértésekkel szembeni fellépés körében. A közös jogkezelő szervezet feladata e körben az internetes tartalmak folyamatos ellenőrzése lehet, illetve az internetes szolgáltatókkal való önkorlátozási szerződés kötése, melyeknek lényege, hogy a tartalmat felvivők azonosíthatóságáért cserében mentesül a szolgáltató a felelősség alól (Az internet és szerzői jogok, interjú Gyertyánffy Péterrel az Artisjus főigazgatójával, www.jogiforum.hu/gyertyanffy). Más megoldási lehetőségek is felmerültek, nevezetesen a digitális művekben olyan kulcsok elrejtése, amelyek alapján nyomon követhetővé válik a szerzői mű továbbításának útja. Az azonban, hogy ez a megoldás nem került nem a véletlen műve számos érdek ütközik, melynek során nem feltétlenül a szerzői érdekek élveznek elsőbbséget.
A szerzők általában nincsenek abban a helyzetben, nem rendelkeznek megfelelő képzettséggel és szakmai tudással ahhoz, hogy felvegyék a harcot az internetes jogsértőkkel szemben, ezért további jogalkotói védelmük, és a jogkezelő szervek erősítése fontos feladat. E feladat végrehajtása során az államnak nem csak a vitarendezés fórumát szükséges biztosítani, komoly szerepe van a felhasználók tudatformálásában, a felhasználói magatartások alakításában.
Ez leginkább a már megkezdett módon az ezt a feladatot felvállaló társadalmi szervezetek működésének elősegítésével tűnik megvalósíthatónak. Ugyanakkor fontos tudatosítani mind a jogalkotókban, mind az alkotókban, hogy az internet egy olyan virtuális dolog, amely eltérő szabályozást, eltérő hozzáállást igényel, azaz aki művét az internet segítségével kívánja hasznosítani, teremtse meg a felhasználás kereteinek műszaki feltételeit, ellenkező esetben számoljon azzal, hogy azt esetleg jogosulatlanul is felhasználják. Így álláspontom szerint az alkotók, főleg a szerzők számára is kötelességként kell megállapítani, hogy válassza ki a felhasználói szintet, hogy alkotását, művét milyen feltételek mellett lehessen felhasználni, és tegye meg a szükséges intézkedéseket a felhasználói szint szerinti védelem érdekében.
Természetesen nem várható el az alkotótól, hogy mindezt egyedül csinálja, ezért a szükséges segítséget - állami támogatás mellett - célszerű lenne biztosítani számára, azonban a döntés joga mindenképpen őt kellene, hogy megillesse. ■
Visszaugrás
