Jelen tanulmányban a jogi személy szervei határozatainak bírósági felülvizsgálatára vonatkozó általános szabályokat, valamint három jogi személy (al)típus - a lakásszövetkezet, az erdőbirtokossági társulat és a vízitársulat - szervei határozatainak bírósági felülvizsgálatára vonatkozó különös szabályokat vizsgálom.
A tanulmányban számos bírósági eseti döntésre hivatkozom, közöttük olyanokra is, amelyek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépése előtt kerültek meghozatalra, ugyanakkor az ilyen döntésekben foglaltak továbbra is irányadók a változatlan törvényi szabályozás okán, erre külön-külön a következőkben már nem utalok.
A jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálatára vonatkozó általános szabályok a Ptk. 3:35-3:37. §-aiban, míg a különös szabályok a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Lsztv.) 9. §-ában, az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 36. §-ában, és a vízitársulatokról szóló 2009. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Vttv.) 6. §-ában találhatók.
A Ptk. Miniszteri Indokolásában a jogalkotó azzal a feltett szándékkal helyezte el a jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabálycsoportot a kódexben, hogy megszüntesse azt a helyzetet, miszerint a különböző jogi személy típusok határozatainak bírósági felülvizsgálatára eltérő szabályok voltak hatályban. A jogalkotó a gazdasági társaságok határozatainak bírósági felülvizsgálatára vonatkozó 2006. évi IV. törvényben (a továbbiakban: 2006-os Gt.) elhelyezett szabályok jogi személyekre történő transzponálásával kívánta megoldani a kérdést, amikor is a Ptk. jogi személyekről szóló Harmadik Könyvének általános szabályai közé, önálló fejezetbe illesztette be a szabálycsoportot. Az egységes szabályozásra vonatkozó jogalkotói szándékot ugyanakkor nem sikerült tényszerűen megvalósítani, hiszen három jogi személy (al)típus szervei határozatainak bírósági felülvizsgálatára vonatkozóan továbbra is különös szabályok vannak hatályban.
Helyeselhető a jogalkotó szándéka, miszerint a szabályok egységesítendők. Valójában egy szempont van, nevezetesen a fokozott kisebbségvédelem, ami miatt a lakásszövetkezetre vonatkozóan egy kivételes szabály fenntartása indokolt.
A jogi személy szervei határozatának bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályok jogági jellege kétségtelenül azonos, azok polgári eljárásjogi szabályok, közelebbről perjogi szabályok. Ez így van még akkor is, ha a jogalkotó a keresetindítás határidejét polgári anyagi jogi határidőként tételezi. Ehhez képest a jogalkotó a szabálycsoportot a polgári anyagi jogi szabályokat összefoglaló homogén kódexnek szánt törvényekbe, egyfelől a Ptk.-ba helyezte el, másfelől az Lsztv.-ben, az Ebtv.-ben és a Vttv.-ben hagyta.
A jogi személy szervei határozatainak bírósági felülvizsgálatára vonatkozó perjogi szabályokat a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) perjogi szabályaival együtt kell alkalmazni és értelmezni a jogalkalmazás során. A jogalkalmazást nyilvánvalóan nem könnyíti meg, hogy a szabályok jelentős része egyfelől a Pp.-ben, másfelől az anyagi jogi törvényekben találhatók meg. Meglátásom szerint az összes perjogi szabályt a Pp.-ben, az ún. különleges eljárások közé, önálló fejezetbe lenne indokolt elhelyezni.
A jogi személy szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatának alapvető jogpolitikai rendeltetése a kisebbségvédelem, mégpedig a konkrét határozathozatalnál a többség döntésével szemben kisebbségbe kerülő tagok jogvédelme.[1]
A Ptk. a bíróság számára kizárólag kasszációs jogkört biztosít, vagyis a bíróság a jogsértő határozatot hatályon kívül helyezheti, azonban nem teszi azt lehetővé, hogy a bíróság megváltoztassa a keresettel támadott határozatot. Ugyanakkor szükség esetén a bíróság elrendelheti a jogi személy megfelelő szervének újabb határozathozatalát a Ptk. 3:37. § (1) bekezdése szerint. Ennek indoka az, hogy a Ptk. ekként biztosítja a jogi személy autonómiáját.
A bíróságnak a határozatot megsemmisítő ítélete a fennálló szervezeti jogok és kötelezettségek változását eredményező, jogalakító rendelkezés, amelynek nincs visszaható hatálya. A bíróság jogviszonyt alakító hatásköre közvetlenül jogszabályi rendelkezéseken alapul.[2] A bíróság jogalakító jogköre korlátozott, ugyanis kizárólag a felperes által a keresetében hivatkozott jogsértésre tekintettel avatkozhat be a jogi személy jogviszonyába, a keresetben nem hivatkozott jogsértés hivatalból történő felülvizsgálatára nincs a bíróságnak jogköre. Ugyanakkor a bíróság a jogi személy szerve határozatának egyes önálló rendelkezéseit külön-külön is vizsgálhatja, ha azok egymással nem függnek össze.
A Ptk. 3:35. §-ában írt általános szabály nemcsak a jogi személy tagja, hanem a jogi személy vezető tisztség-
- 2/3 -
viselője és felügyelőbizottsági tagja számára is lehetővé teszi a jogi személy szervei által hozott határozatok hatályon kívül helyezése iránti per megindítását. Ez azt jelenti elméletileg, hogy a jogi személy döntéshozó szerve - a tagok összessége - által hozott határozat jogszerű voltát nemcsak a határozathozatal során kisebbségben maradt tag, hanem a jogi személy vezető tisztségviselője, illetve ha a jogi személy rendelkezik felügyelőbizottsággal, annak tagja is megkérdőjelezheti.
Megvizsgálandó jogkérdés, hogy szükséges és indokolt-e megengedni a jogi személy vezető tisztségviselője és felügyelőbizottsági tagja számára azt, hogy megkérdőjelezhesse a tagok többsége által hozott határozat jogszerű voltát vagy sem. Gazdaságszociológiai értelemben a jogi személy a tagoké, ezért a tagok hozhatják meg a döntéshozó szerv keretében a jogi személy működésére vonatkozó alapvető döntéseket. Ezek a döntések lehetnek olyan jogsértő határozatok, amelyek a határozathozatal során kisebbségben maradó tagok érdekeit sérthetik, de bizonyosan nem sértik a jogi személy vezető tisztségviselőjének vagy felügyelőbizottsági tagjának az érdekét, kivéve talán a jogviszonyt visszahívás útján megszüntető határozatot. Emellett, ha valamely vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag arra vetemedne, hogy a döntéshozó szerv határozatának felülvizsgálata iránt pert indít, bizton számíthat arra, hogy a jogi személy döntőhozó szerve őt visszahívja. Márpedig a per felperesének aktív perbeli legitimációval kell rendelkeznie mindvégig a felülvizsgálati perben. Abban az esetben pedig, ha a jogi személy döntéshozó szerve visszahívja a per alatt a vezető tisztségviselőt, felügyelőbizottsági tagot, úgy a felperes elveszíti az aktív perbeli legitimációját, és a bíróság a pert megszünteti a Ptké.[3] 10/A. § (2) bekezdés második mondat alapján.
Nincs jogpolitikai funkciója annak, hogy a Ptk. biztosítja a vezető tisztségviselő és a felügyelőbizottsági tag számára azt, hogy felülvizsgálati perrel megtámadhassa a döntéshozó szerv határozatát arra hivatkozással, hogy az jogsértő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
