A polgári perben sokszor előfordul, hogy a fél az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 25. § (1) bekezdésére hivatkozással kifogásolja az ellenérdekű fél jogi képviselőjének eljárását[1]. Ez a rendelkezés azonban az ügyfél által adott - az ügyvéd és a fél közötti belső jogviszonyra irányadó - megbízás elvállalásának korlátait szabályozza, míg a Pp. alaki és tartalmi feltételeinek megfelelő - külső jogviszonyt érintő - képviseleti jogot keletkeztető perbeli meghatalmazás létrejöttét és hatályát önmagában nem érinti. A fenti rendelkezés megszegésének jogkövetkezményeit ezért nem a meghatalmazás hatályának megítélésénél, hanem az ügyféllel megkötött megbízási szerződés és az ügyvéd fegyelmi felelősségének szabályai alapján lehet levonni (Ütv. VI. fejezet).
- 7/8 -
A régi Ptk. 221. § (1)-(2) bekezdései[2] rendelkeztek az álképviselő eljárásnak egyes jogkövetkezményeiről arra az esetre, ha a képviselt személy az eljárást nem hagyja jóvá. A jóváhagyás, illetőleg hiányának joghatását azonban egyértelműen nem szabályozta. Az új Ptk. 6:14. § (1) bekezdése szerint az álképviselő nyilatkozata a képviselt jóváhagyásával vált ki joghatást. A jogalkalmazásban általában eddig sem okozott bizonytalanságot annak megítélése, hogy a képviselt részéről kinyilvánított kötelemkeletkeztető akaratnyilatkozat hiányában a szerződés nem jön létre (többek között pl. BH 2005.21., BDT 2008.1812., 2011.2531.). Ettől függetlenül található néhány példa arra is, hogy az álképviselő által megkötött szerződést a bíróság érvénytelennek minősítette. "A Ptk. idézett rendelkezéséből következően álképviseletről akkor lehet szó, ha a más nevében szerződő félnek nincs képviseleti joga, vagy ha az az adott ügyletre nem terjed ki. Az ekként tett jognyilatkozat hatásaként a jogügylet főszabályként jogszabályba ütközik, ezért mint semmis ügylet érvénytelen. Ha azonban az álképviselő nyilatkozatát a képviselt utólag jóváhagyja, a jognyilatkozat érvényesnek minősül."[3] "Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a II. r. alperes képviseleti jogosultság nélkül kötött az I. r. alperes nevében szerződést és tett nyilatkozatokat. Jognyilatkozatai érvénytelenek. A Ptk. 221. §-ának (1) bekezdése szerint azonban ha a képviselt az álképviselő cselekményét utólag jóváhagyja, a jognyilatkozat érvényessé válik és ugyanaz a hatása, mint akkor, amikor a képviseleti jog fennáll vagy a képviselt maga nyilatkozik."[4]
Az álképviselő eljárásának hatálya változatlanul a képviselt személy jóváhagyásától függ, azonban - a régi Ptk.-val egyezően - a jóváhagyó nyilatkozat alakszerűségére irányadó rendelkezést az új Ptk. sem tartalmaz. A régi Ptk. 223. § (1) bekezdése - illetőleg ezzel azonosan az új Ptk. 6:15. § (2) bekezdése - kizárólag a meghatalmazás alakszerűségét szabályozza[5]. A kötelmi hatályú jognyilatkozat alakszerűségére irányadó szabályok a kötelmi jogviszonyt keletkeztető akaratnyilatkozat kinyilvánításának formai előírása, amelynek a képviselt általi jóváhagyása a nyilatkozat megtételének szándékát visszamenőleges hatállyal pótolja. Egyértelmű a joggyakorlat abban a kérdésben, hogy az álképviselő eljárásnak jóváhagyása nincs alakszerűségekhez kötve, így az kinyilvánítható szóban, írásban és ráutaló magatartással is. "Az álképviselő nyilatkozatának jóváhagyása nincs alakszerűséghez kötve, a jóváhagyás tehát a képviselt részéről írásban, szóban vagy ráutaló magatartással egyaránt megtörténhet. Ráutaló magatartás lehet például az, ha az álképviselő által kötött szerződést a képviselt magára nézve kötelezőnek ismeri el, és teljesíti az abból eredő kötelezettségeit."[6] "Az alperes a kölcsönt folyósította, ezáltal az álképviselők jognyilatkozatát jóváhagyta. A felperesek állításával szemben a szerződés teljesítése önmagában megfelelő és egyértelmű jóváhagyása az álképviselők nyilatkozatának. A felperesek által hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből nem vezethető le olyan értelmezés, hogy jóváhagyás érvényesen csak meghatározott (írásbeli) formában tehető."[7]
A régi Ptk. 1978. március 1-jétől 2014. március 14-ig hatályos 220. § (1)-(2) bekezdései szabályozták a vélelmezett képviseletet[8]. A gazdasági életben a visszaélések elkerülésének megakadályozása, valamint a forgalom biztonság szempontjai miatt tételes rendelkezés hiányában is egyre inkább szükségessé vált a szabály saját tartalmán túlmutató kiterjesztése az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségekre behatárolt területeken kívülre is. Ennek eredményeként kifejezetten a bírói gyakorlat alkotta meg a látszaton alapuló képviselet fogalmát és annak kötelmet keletkeztető hatályát. Ez a megoldás először a BH 1986.241. számú jogesetben kapott nyilvánosságot, amelyet később az eljáró bíróságok következetesen alkalmaztak[9]. A BDT 2007.1668. számú eseti döntésben a Szegedi Ítélőtábla a látszaton alapuló képviseletet a következők szerint határozta meg: "Az ún. látszaton alapuló képviselet a harmadik jóhiszemű személyek irányában olyan dolgozók tekintetében áll fenn, akik beosztásuknál fogva rendszeres tárgyalásokat folytatnak, és a harmadik jóhiszemű személyek a munkáltató, illetve szervezeti képviselő eljárásából (például maga küldte a tárgyalásra a dolgozót, annak eljárását más alkalommal is jóváhagyta, bélyegző használat stb.) alapos okkal következtethetnek arra, hogy az illető személynek képviseleti jogosultsága van."
Az új Ptk. már megkülönbözteti a vélelmezett és látszaton alapuló képviseletet. Kifejezetten a bírói gyakorlat által fejlesztett tartalommal egyezően úgy rendelkezik, hogy képviselőnek kell tekinteni azt a személyt is, akiről eljárása és a képviselt személy magatartása alapján okkal feltételezhető, hogy jogosultsággal rendelkezik a képviselt személy nevében jognyilatkozatot tenni[10], és a látszaton alapuló képviselet szabályainak alapgondolata megjelenik a teljesítés szabályainál is[11].
Az új Ptk. egyértelművé teszi, hogy az időmúlás joghatásaként az alanyi jog csak abban az esetben szűnik
- 8/9 -
meg, ha a jogvesztésről a jogszabály kifejezetten rendelkezik[12]. Minden egyéb esetben az elévülés szabályait kell alkalmazni. Az általános 5 éves elévülési határidő megtartása mellett számos új rendelkezéssel formálja az elévülés korábbi rendelkezéseit. Az új szabályok egy része megfelel az eddigi gyakorlatnak, illetőleg a jogintézményre jellemző - ennek megfelelően értelmezett és alkalmazott - joghatásokat normatív szintre emeli[13]. Találunk olyan rendelkezéseket is, amelynek következtében a kialakított joggyakorlat (1/2007. PJE) a továbbiakban már nem tartható fenn [új Ptk. 6:24. § (3) bekezdés[14] és a 6:422. § (1) bekezdés[15]]. A joggyakorlat szempontjából egyértelmű szabályt alkot az elévülés megszakításának joghatását eredményező bírósági eljárásban történő igényérvényesítésre, amely csak abban az esetben szakítja meg az elévülést, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott [6:25. § (1) bekezdés c) pont]. Ez a rendelkezés annál is inkább indokolt, mert ebben a kérdésben a bíróságok gyakorlata eltérő volt[16].
* * *
A bemutatott jogesetek és a hozzájuk tartozó normatartalmak jól szemléltették, hogy a bíróságoknak a jogszabályok összefüggéseinek rendszeréből levont következtetései sok esetben tartalmi azonosságot hordoznak a polgári jog eddig nem szabályozott, de az új Ptk.-ban már normatív tartalmat nyert egyes rendelkezéseivel. Az új Ptk. kötelmi jog egyes általános szabályain keresztül érzékelhető a jogalkotás és a bírói jogalkalmazás egymásra épülő folyamatos működése. A bírói munka elengedhetetlen feltétele a jogszabályok belső tartalmának különböző értelmezési módszerekkel történő feltárása, míg a jogalkotás is akkor hatékony, ha az élő, alkalmazott és értelmezett jog eredményeit figyelemmel kísérve szabályozza a polgári jogviszonyokat. ■
JEGYZETEK
[1] Az ügyvéd a megbízójával szemben mástól megbízást nem vállalhat el.
[2] Aki képviseleti jogkörét jóhiszeműen túllépi, vagy anélkül, hogy képviseleti joga volna, más nevében szerződést köt, és eljárását az, akinek nevében eljárt, nem hagyja jóvá, köteles a vele szerződő félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni. A bíróság azonban a szerződés megkötéséből eredő kár megtérítése alól mentesítheti, különösen, ha korábban képviselő volt, és képviseleti jogának megszűnéséről a szerződéskötéskor hibáján kívül nem tudott. A rosszhiszemű álképviselő teljes kártérítéssel tartozik.
[3] Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.20.945/2007/3.
[4] Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.21.419/2007/5.
[5] A meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján megtehető jognyilatkozatra előír.
[6] BH 2014.303.; Kúria: Pfv.V.20.905/2013/5.
[7] Kúria Gfv.VII.30.059/2014/6.
[8] Áru adásvételével vagy egyéb szolgáltatás nyújtásával rendszeresen foglalkozó jogi személynek az ügyfélforgalom számára nyitvaálló helyiségeiben dolgozó alkalmazottat és tagot - amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a körülményekből más nem következik - az ott szokásos szerződések megkötésénél és lebonyolításánál a jogi személy képviselőjének kell tekinteni. Az alkalmazott és a tag jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a korlátozásról tudott vagy tudomást szerezhetett volna.
[9] BH 1994.96.; BDT 2007.1668., BDT 2014.3061.; BH 2014.303.
[10] új Ptk. 6:18. §.
[11] új Ptk. 6:38. § (2) bekezdés.
[12] új Ptk. 6:21. §.
[13] Az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét nem érinti; az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel visszakövetelni nem lehet [új Ptk. 6:23. § (2) bekezdés].
[14] Ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos - határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál - kevesebb van hátra [új Ptk. 6:24. § (2) bekezdés]. A (2) bekezdésben meghatározott időtartam alatt az elévülés nyugvásának nincs helye, az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezéseket pedig azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megszakítás következtében az egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén a három hónapos - határidő számítása kezdődik újból.
[15] A kezes abban az esetben köteles teljesíteni, ha a jogosult felszólította a teljesítésre.
[16] BH 1976.166., BH 2007.229.; EH 2012.07.
Visszaugrás
