Veress Emőd[1]: A román Alkotmánybíróság szervezete és hatásköre (JURA, 2001/2., 130-138. o.)

1. Bevezető

Romániában az Alkotmánybíróság (AB) 1992-ben jött létre. Jogi alapjait az 1991. évi Alkotmány 140-145. szakaszai és az AB szervezetéről és működéséről szóló 1992. évi 47. törvény jelentik. E törvényt többször módosították.[1]

Az AB 1992-2001 között a tanulmányban tárgyalt szervezettel és hatáskörrel működött. A 2001 őszén elinduló alkotmányreform bizonyára az AB-ot is érinteni fogja, az előzetes tervekben az AB reformjára irányuló számos javaslat található.

2. Az AB szervezete

Az AB székhelye Bukarestben van[2]. 9 bíróból áll, hármat a Képviselőház, hármat a Szenátus, és hármat Románia Elnöke nevez ki. A parlamenti kinevezéshez abszolút többség szükséges. A bírák mandátuma 9 év, de az intézmény három évenként egyharmadában megújul.[3] Az alkotmánybírók mandátumát nem lehet meghosszabbítani vagy megújítani. A kinevezési és a megújulási eljárás alapján gyakran mondták, hogy a román AB-ot a francia Alkotmánytanács mintájára hozták létre. A román alaptörvény tervezetében is eredetileg az Alkotmánytanács (Consiliu Constitutional) elnevezés szerepelt. A francia intézményhez képest azonban számos eltérés tapasztalható. A francia Alkotmánytanácsnak az 1958. évi alkotmány szerint vannak jog szerinti tagjai[4], akik életük végéig alkotmánybírók. A román AB valamennyi tagját kinevezik. A francia Alkotmánytanács elnökét az államfő nevezi ki, szemben a román AB elnökével, akit a bírók saját maguk közül választanak hároméves mandátumra.[5] A francia Alkotmánytanácsnak elméletileg bárki tagja lehet, a román AB tagjaival szemben viszont szakmai kritériumok is fennállnak. Ahhoz, hogy valakit az AB tagjává lehessen kinevezni, jogi végzettséggel, legalább 18 év szakmai gyakorlattal és magas szintű szakmai hozzáértéssel kell rendelkeznie.[6] Eltérések tapasztalhatók a hatásköri és eljárási kérdésekben is. A román AB-nak nemcsak a francia Alkotmánytanács az előképe, hanem több más európai Alkotmánybíróság is.[7]

A román alaptörvény szerint az alkotmánybírói tisztség összeegyeztethetetlen bármely más köz- vagy magántisztséggel, kivéve a jogtudományi felsőoktatásban betöltött tanári funkciókat.[8] Az AB tagjai mandátumuk gyakorlásában függetlenek és elmozdíthatatlanok.[9] Az alkotmánybírók ezek szerint bármilyen politikai befolyástól függetlenül gyakorolják mandátumukat, nincsenek egyetlen más állami szervnek sem alárendelve. A gyakorlatban viszont felmerült az a probléma, hogy a fent ismertetett kinevezési módszer nem teremt-e politikai függőséget.[10]

- 130/131 -

Hiszen a parlamenti kamarák esetében a politikai többség nevezi ki őket, az államfő (annak ellenére, hogy nem lehet politikai párt tagja), úgyszintén politikai funkciót lát el.[11] Létezhet olyan alkotmánysértő törvény, amelyet a parlamenti többség és az államfő politikai céljaik elérése érdekében kulcsfontosságúnak tartanak. Vajon ezt a jogszabályt az általuk kinevezett alkotmánybírók alkotmányellenesnek fogják-e nyilvánítani? Dragami professzor szerint nem valószínű, hiszen az alkotmánybírók politikai nézeteiknek, látható és láthatatlan kapcsolataiknak köszönhetően az őket kinevező parlamenti többséghez fognak közel állni.[12]

Az a tény, hogy az alkotmánybírók mandátumát nem lehet meghosszabbítani, az mellett szól, hogy a kinevező hatóságtól függetlenek. Ion Deleanu professzor, aki az alkotmányozás során az alapörvény tervezetének ezt a részét készítette elő, elutasítja ezt a feltételezett politikai alárendeltséget, utalva arra, hogy például az első AB tagjai három volt szenátor (egy független, egy Nemzeti Parasztpárt tag és egy RMDSZ-tag), egy volt Legfelső Ítélőtáblai bíró, két tanácsos. Ion Deleanu szerint a Parlament körültekintőnek bizonyult az alkotmánybírók kinevezésében.[13] A későbbi fejlemények azonban eléggé világossá tették a politika befolyását az AB tevékenységére. Csak példaként említem meg az AB 1996. évi döntését Ion Iliescu államfő mandátumainak számáról (a döntés elemzését lásd alább), vagy a 2001-ben megújult AB személyi összetételét.[14] A kiragadott esetektől függetlenül, az AB döntéseinek alapos vizsgálata adhatna választ a politikai alárendeltség kérdésére. Hiszen ellenpéldákat is lehetne említeni, amikor kényes kérdésekben az AB döntései a jogállamiságot erősítették Romániában. A probléma lezáratlan.[15]

A kinevezési eljárás a következő: a parlamenti frakciók, a képviselők és szenátorok nyújthatnak be javaslatokat a kamara jogi szakbizottságához. A javaslatokhoz mellékelni kell a jelölt önéletrajzát. A jogi bizottság meghallgatja a jelölteket és jelentést állít össze. A jelölteket a parlamenti kamara plénuma előtt is meghallgatják, majd megtörténik a szavazás. A megválasztott és az államfő által kijelölt alkotmánybírók Románia Elnöke és a parlamenti kamarák elnökei előtt esküt tesznek.[16]

3. Az AB hatásköre

A román alkotmány 144. szakasza 9 pontban határozza meg az AB hatáskörét (a-i pontok).[17] Ez a 9 pont korlátozó jellegű, az AB kizárólag az alaptörvény által a hatáskörébe utalt kérdésekkel foglalkozhat. A tanulmányban nagyobb hangsúlyt fektettem azokra a kérdésekre, amelyeknek gyakorlati jelentőségük van, ugyanis egyes ügyek gyakran előfordulnak az AB tevékenységében, míg mások eddig egyáltalán nem szerepeltek (lásd a 4. résznél a táblázatot).

3.1. Az előzetes törvénykontroll

Az Alkotmány 144. szakaszának a) pontja szerint az AB "dönt a törvények alkotmányosságáról, ezek kihirdetése előtt, Románia elnökének, a két parlamenti ház valamelyike elnökének, a Kormánynak, a Legfelső Ítélőtáblának, legalább 50 képviselőnek vagy legalább 25 szenátornak a megkeresésére..." A 145. szakasz azt a kiegészítést hozza, hogy ha az AB megállapítja az alkotmányellenességet, akkor a törvényt visszaküldi a Parlamentnek felülvizsgálás végett. Viszont ha "a törvényt mindegyik ház tagjainak legalább kétharmados szavazattöbbségével, változatlan formában elfogadja, akkor az alkotmányellenességnek a kifogásolása hatálytalan és a kihirdetés pedig kötelezővé válik."

Miután a Parlament mindkét kamarája elfogadta a törvényt, de az államelnök még nem hirdette ki azt, a megkeresési jog alanyai értesíthetik az AB-ot, ha szerintük a törvény ellentmond az alkotmánynak. A törvényt tehát még nem hirdették ki, nem közölték Románia Hivatalos Közlönyében, nem lépett hatályba. Ezért nevezzük ezt az ellenőrzési lehetőséget előzetes törvénykontrollnak. Absztrakt jellege abból adódik, hogy nincs konkrét jogeset, a törvény elvont tartalmában, megszövegezésében ellenkezik az alkotmánnyal. (A konkrét normakontrollt, a jogszabály alkalmazása során felmerült alkotmányossági kérdést a 3c pontnál tárgyalom.) Ki kell emelni, hogy nem tartozik az AB hatáskörébe a parlamentnek benyújtott törvénytervezetek, a módosító javaslatok stb. ellenőrzése, csak a már elfogadott, de még nem kihirdetett törvények alkotmányosságát vizsgálhatja.[18] Az AB előtt támadható az, ha a törvényhozási eljárást nem tartották be a törvény elfogadásakor (nem volt meg a megfelelő számú szavazat stb.).

A megkeresési jog alanyai:

- az államelnök,

- a Képviselőház vagy a Szenátus elnöke,

- a Kormány,

- a Legfelsőbb Ítélőtábla,

- legalább 50 képviselő vagy 25 szenátor.

Előzetes törvénykontroll esetében csak ezek a jogalanyok fordulhatnak az AB-hoz. Az AB hivatalból nem indíthat eljárást. Ha ez a szerv hivatalból is megvizsgálhatná törvény alkotmányosságát, akkor túl nagy hatalomra tenne szert. Fennáll olyan vélemény is, amely szerint el kellene ismerni a hivatalból indított eljárást. Előfordul az az eset, hogy a parlamenti többség, a kormány és az elnök ugyanabból a pártból vagy egy összetartó koalícióból származik.

- 131/132 -

Így ha a parlamenti többség elfogad egy alkotmányellenes törvényt, akkor a megkeresési jog ugyanazon a politikai táborból jövő alanyai nem biztos, hogy értesítik az AB-ot.[19] Ezt az érvet nem lehet elfogadni a hivatalból indítandó eljárás mellett. Mert az ellenzéki képviselők vagy szenátorok csoportja értesítheti az AB-ot. Az ellenzék így ellenőrzi a hatalmon lévők tevékenységét. Az AB gyakorlatának elemzése világosan megmutatja, hogy az előzetes törvénykontrollt az esetek legnagyobb részében az ellenzék képviselői vagy szenátorai kezdeményezték. Így tekinthető az AB a törvényelőkészítés kapcsán lezajlott politikai küzdelmek utolsó állomásának.[20]

Más kérdés, hogy talán hasznos lenne bővíteni a megkeresésre jogosultak táborát. Itt legtöbbször a nép ügyvédjét (az ombudsmant), a megyei tanácsokat, a Számvevőszéket stb. említik. Fontosnak tartanám az egyik helyi közigazgatási hatóság felvételét az alkotmánybírósági ellenőrzést kezdeményezni jogosult jogalanyok sorába, a helyi autonómia (az önkormányzati jogok) különleges védelmének érdekében.[21] Itt említem meg, hogy Romániában a már hatályba lépett törvény alkotmányosságát csak konkrét normakontrollal lehet ellenőrizni. A helyi autonómia jogának hatékonyabb védelmet biztosítana, ha létezne utólagos és absztrakt törvénykontroll is.[22] A törvény alkotmánysértő jellege alkalmazásakor is kiderülhet.

Az AB nem semmisíti meg a törvényt. Ha az AB a törvényt vagy annak egyes rendelkezéseit alkotmányellenesnek nyilvánította, az aktus egy szuszpenzív vétó[23] erejével bír. A törvényt ugyanis visszaküldik a Parlamentnek. A Parlament pedig módosítja a törvényt, összhangba hozza az alkotmánnyal, vagy teljesen új jogszabályt fogad el. Viszont, a már említett 145. szakasz szerint, a Parlament legalább 2/3-os többséggel, ugyanabban a formában megerősítheti a törvényt, amelyet kötelező kihirdetni. A Parlament ezzel a módszerrel felülbírálhatja az AB döntését. Az Európai Bizottság 1997 nyarán elkészített az Európai Unió társult országairól egy jelentést az alkotmánybíráskodás tekintetében. Ebben van szó arról, hogy "Romániában az alkotmánybírósági döntéseket a parlament kétharmados többséggel felülbírálhatja, ami a legfőbb akadálya a valódi alkotmányossági kontrollnak."[24] Itt valóban fontos garanciális jellegű kérdésről van szó. Viszont ki kell emelni, hogy a román közjogi gyakorlatban ilyen eset még nem fordult elő, a törvényhozás még egyetlen alkalommal sem bírálta felül az AB döntését. Az alkotmányozókat a hatalommegosztás elvének megvalósítása, a parlamenti szuverenitás megőrzése vezette. (Deleanu professzor szerint a 145. szakasz ezen rendelkezése "a parlamenti büszkeségnek tett engedmény"[25]). Ha az AB által megállapított alkotmányellenesség valós, és a Parlament 2/3-os többséggel megtartja álláspontját, az alkotmánysértő törvény hatályba léphet. Ebben az esetben az alkotmány megváltozik, a módosítási eljárás betartása nélkül.[26] Tudor Dragami szerint így az alkotmánybírósági kontroll végső esetben parlamenti önellenőrzéssé válik, amely egyáltalán nem hatékony.[27] A konkrét normakontroll leírásánál részletesen visszatérek erre a kérdésre.

Egy másik gond az, hogy az Alkotmány nem ír elő konkrét határidőt, amelyen belül az alkotmányellenesnek nyilvánított törvényt a Parlamentnek felül kell vizsgálnia. A román Parlamentet annyira jellemző lassúság itt is jelentkezik.

Sajnos az AB nem mondhatja ki a törvény elfogadásának hiányából fakadó mulasztásos alkotmánysértést. Ez akkor fordul elő, ha az alkotmány bizonyos határidőn belül törvényt kér valamely életviszony szabályozására, de azt a Parlament egyáltalán nem, vagy csak megkésve fogadja el. Itt világosan megsértik az alkotmányt, hiszen hiányzik a kért törvény. Konkrét eset: az Alkotmány 152 (1) szakasza azt írja elő, hogy az alaptörvény elfogadásától (1991. december 8.) számított hat hónapon belül hozzák létre a Számvevőszéket. Mégis csupán 1992 szeptemberében jött létre az említett szerv. Más: igaz, hogy az alaptörvény nem írt elő határidőt a köztisztviselők jogállásáról szóló sarkalatos törvény elfogadására, de a közigazgatásban zavarokat okozott e jogszabály hiánya. 1999-ben, részben Európai Uniós nyomásra fogadták el ezt a jogszabályt.[28] Ebben az esetben is lehet mulasztásos alkotmánysértésről beszélni. Magyarországon az AB, hivatalból vagy bárki indítványára, határidő megjelölésével felhívhatja a jogalkotó szervet a feladatának teljesítésére. Ilyen eset fordult elő például a médiatörvény kapcsán. Sőt, egy AB-i határozat szerint "a jogalkotó szerv jogszabályalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel." A szakirodalom szerint "az Alkotmánybíróság megállapítja az alkotmánysértő mulasztást, a jogalkotó szerv pedig köteles azt megszüntetni, és a megjelölt határidőn belül jogalkotói feladatának eleget tenni. A határidő megállapítása minden esetben az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik, és ez a mulasztó szervre nézve kötelező erejű, betartása nem lehet a mérlegelés tárgya."[29]

Az AB 47. számú döntése (1994. május 17.)

Az AB-ot 55 képviselő és 26 szenátor - közöttük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tagjai - kereste meg, a 44/1994. sz., a háborús veteránokról, a hadirokkantak és a hadiözvegyek egyes jogairól szóló törvény alkotmányossága kapcsán.

- 132/133 -

A törvény 2. szakaszának a b) pontja szerint ezeket a jogokat csak azok élvezhetik, akik "nem harcoltak a román hadsereg ellen". A kereset szerzői ezt a jogegyenlőség elvével ellentmondónak találták. A c) pont ugyanakkor a német anyanyelvűeket bevonja ezeknek a jogoknak az alanyai közé, ami etnikai alapú diszkriminációnak nyilvánítható. A 772/1946. sz. törvény már akkor kimondta, hogy a magyar hadseregbe besorozott észak-erdélyi lakosokat úgy kezelik, mint akik teljesítették katonai kötelezettségeiket a román állam irányába. A második világháborút lezáró 1947. évi párizsi békeszerződés is kötelezi Romániát, hogy semmilyen hátrányos megkülönböztetést ne tegyen az állampolgárai között. Ioan Lup szenátor szerint ez a jogmegtagadás körülbelül 7000 román anyanyelvű és 6000 magyar anyanyelvű román állampolgárt érintene.

A kérdés magyar vonatkozása az, hogy 1940-1944 között Észak-Erdély, a második bécsi döntés értelmében Magyarországhoz tartozott. Lakói magyar állampolgároknak számítottak. 1944 augusztusában Románia átállt a Szovjetunió oldalára, és a román hadsereg a szovjet csapatokkal együtt ott harcolt az erdélyi fronton. A magyar hadseregbe besorozott akkor magyar, ma román állampolgárok védték az akkori Magyarországot. A törvények Parlamentben elfogadott változata szerint nem élhetnek a törvény által biztosított jogokkal, mert a román hadsereg ellen harcoltak.

Az 1994-ben hatalmon levők álláspontja szerint a sérelmezett rész alkotmányos, mert ezek az emberek megszegték a román haza iránti hűségüket. Az nem diszkrimináció, ha különbséget tesznek azok között, akik a haza ellen és akik a hazáért harcoltak. A döntést nem nemzetiségi, etnikai, faji alapon hozták meg. És felfoghatatlan lenne, ha a román állam jogokat adna azoknak, akik a függetlensége és területi épsége ellen küzdöttek. Erkölcsi és jogi büntetés az, hogy nem nyerhetik el a háborús veterán címet.

Az AB a törvény vonatkozó részeit megalapozottan alkotmányellenesnek nyilvánította.

Az AB 72. számú döntése (1995. július 18.)

Ez a döntés a 84/1995. sz. tanügyi törvény kisebbségellenes intézkedéseit alkotmányosnak nyilvánította. 53 képviselő élt panasszal az AB előtt a nemzeti kisebbségeket hátrányosan érintő rendelkezések ellen. Néhány, a megtámadott szabályok közül: minden helységben román nyelven tanuló osztályt kell szervezni és működtetni; az állami szakoktatás román nyelven folyik stb. Az AB alkotmányosnak találta ezeket és más korlátozó szabályokat is. (A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kormányra kerülése után a kifogásolt rendelkezések legnagyobb részét a kisebbségek javára módosították).

3.2. Az alkotmánymódosító indítványok ellenőrzése

A 144. szakasz a) pontjának a végső része az alkotmánymódosító indítványok vizsgálatát írja elől. Ebben az esetben az AB hivatalból, és nem előzetes megkeresésre kezd eljárást. A hatályos román alkotmány egy rendkívül merev alaptörvény, megváltoztatása túlzottan nehézkes. Eddig még nem is módosították. A demokrácia és a jogállamiság feltételezi, hogy az intézmények rugalmasak, átalakíthatóak legyenek, a társadalom és a gazdaság érdekei szerint. Ugyanakkor követelmény az alkotmány stabilitása is. 2001 szeptemberében elindult az alkotmánymódosítás politikai kezdeményezése. A tervek szerint az alkotmányreform 2002 júniusában népszavazással zárul.

Az AB döntésének jogi ereje ebben az esetben kétféle lehet. Ha nem tartották be az alkotmánymódosítási eljárás előírásait, akkor a döntése kötelező, és a Parlament nem kezdheti el az indítvány megtárgyalását. Viszont ha a kezdeményezést megfelelően gyakorolták, akkor az AB véleményt bocsát ki, amelyben az alaptörvény megváltoztatásának időszerűségről, hasznáról vagy kedvezőtlen következményeiről nyilatkozik. Ezt a Parlament vagy figyelembe veszi, vagy nem.

3.3. A házszabályok (ügyrendek) alkotmányosságának ellenőrzése

Az Alkotmány 144. szakaszának a b) pontja szerint az AB "dönt a házszabályok alkotmányosságáról, a két parlamenti ház valamelyike elnökének, egy parlamenti frakciónak, legalább 50 képviselőnek vagy legalább 25 szenátornak a javaslatára." A 145. szakasz szerint ha a házszabályt alkotmányellenesnek találják, akkor azt visszaküldik a Parlamentnek. Itt a Képviselőház és a Szenátus nem bírálhatja felül 2/3-os többséggel az AB döntését, mint a törvények esetében, vagyis kötelező módon meg kell változtatnia azt. Határidő nincs előírva, ezért húzódott el több esetben az alkotmánysértő házszabály módosítása. Ez az ellenőrzésnek utólagos típusa, mert a már elfogadott házszabályokra vonatkozik.

Itt is érvelnek a megkeresésre jogosultak körének bővítéséért, a szakbizottságokat szeretnék bevonni.

Az AB 46. számú döntése (1994. május 17.)

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátusi frakciója megkérdőjelezte a Szenátus Házszabálya 160 (2) szakaszának alkotmányosságát. Ez a szakasz követeli a szenátoroktól, hogy tegyék le az Alkotmány 82 (2) szakaszában, a Köztársasági Elnök számára előírt esküt: "Esküszöm, hogy minden erőmet és hozzáértésemet a román nép szellemi és anyagi fejlődésére fordítom, betartom az Alkotmányt és az ország törvényeit, megvédem a demokráciát, az állampolgár-

- 133/134 -

ok jogait és alapvető szabadságait, a szuverenitást, a függetlenséget, Románia egységét és területi épségét. Isten engem úgy segéljen!" A frakció álláspontja szerint ilyen esküt az alkotmány nem ír elő, és ez egyenértékű lenne az alaptörvény által tiltott imperatív mandátum vállalásával.

Az AB, ha nem is az RMDSZ által felhozott érvekre hivatkozva, alkotmányellenesnek nyilvánította a házszabálynak ezt a részét. Az AB arra hivatkozott, hogy az alaptörvény 50 (2) szakasza szerint, azok az állampolgárok, akik közhivatalokat töltenek be, le kell tegyék a törvény által előírt esküt. Ebből a szabályból következik, hogy eskütételre csak a törvény kötelezhet és nem a házszabály. Ezek eltérő típusú jogi kategóriák, a házszabályt például nem kell kihirdetni.

3.4. A konkrét normakontroll

Az Alkotmány 144. szakaszának a c) pontja szerint az AB "határoz a bírói hatóságok előtt a törvények és kormányrendeletek alkotmányellenességével kapcsolatban felvetett kifogások tekintetében."

A konkrét normakontroll nemcsak a törvényekre, hanem a kormányrendeletekre[30] is vonatkozik, alkalmazási területe kiterjedtebb. Itt elfogadott, hatályba lépett törvényekről és hatályos kormányrendeletekről van szó, ez az ellenőrzési forma is utólagos jellegű.

A normakontroll konkrét jellege abból adódik, hogy egy bírósági tárgyalás során kell felvetni. A konkrét normakontrollt a per bármely szakaszában kérhetik. Itt két peres fél áll egymással szemben. Az egyik egy törvényre vagy kormányrendeletre hivatkozik. Ha a másik fél, a bíró vagy az ügyész[31] ezt a törvényt vagy rendeletet aggályosnak tartja, akkor kéri, hogy az AB vizsgálja meg. Ha az alkotmánysértés lehetősége valóban fennáll, akkor a bíróság értesíti az AB-ot, és a tárgyalást felfüggeszti. Utólagos és absztrakt normakontroll Romániában nincs, közvetlen módon nem lehet kérni a jogszabályok hatályba lépése után alkotmányosságuk felülvizsgálását, sem actio popularis keretében, sem meghatározott jogalanyok által. Csak konkrét peres ügyben felvetett alkotmányossági kifogás útján kerülhet az AB elé hatályos jogszabály. Ez az ellenőrzési forma tehát politikailag sokkal semlegesebb, mint az előzetes és absztrakt törvénykontroll.

Visszatérek az előzetes törvénykontrollnál tárgyalt esetre, amikor a Parlament 2/3-os többséggel felülbírálja az AB döntését (ismétlem, hogy ez a gyakorlatban még nem fordult elő, a továbbiakban az elméleti modellt tárgyalom). Ilyen esetben hatályba lép a Parlament változata, és közvetett módon megváltozik az alkotmány. Miért? Tudor Draganu professzor hívta fel a figyelmet nagy hozzáértéssel ennek a szabálynak a hibáira.[32] Az AB-ról szóló 47/1992. sz. törvény 23 (3) szakasza kivonja a konkrét normakontroll alól azokat a törvényeket, amelyeknek az alkotmányosságát a Parlament 2/3-os többséggel állapította meg. Ez a szabály ellenkezik az alkotmánnyal, mert korlátozza az alkotmánybírósághoz való fordulás jogát. Vagyis az AB utólagos konkrét normakontrollal sem vizsgálhatja felül a kétharmados többséggel elfogadott törvények alkotmányosságát. Az alaptörvény pedig megváltozik, mert a vele ellenkező jogszabály nem kerül az AB elé. Az alkotmányellenes jogszabályt alkalmazni kell, nincs olyan szerv, amely ellenőrizhetné, "kivonhatná a forgalomból". Hogy is nézne ki egy ilyen eset? Az előzetes törvénykontroll során az AB megállapította egy törvény alkotmányellenességét, és azt visszaküldte a Parlamentnek. A Parlament meg akarja tartani az álláspontját, és az Alkotmány 145. szakasza által előírt 2/3-os többséggel megszavazza a törvény alkotmányosságát. A törvény ezért hatályba lép. Később, konkrét per során az egyik fél a másik által felhozott jogszabály alkotmányellenességére hivatkozik. De a bíró visszautasítja azt, mert a törvény szerint azok a jogszabályok, amelyek alkotmányosságát a Parlament állapította meg, nem képezhetik konkrét normakontroll tárgyát.

A 47. sz. törvényt 1997-ben módosították. A 23 (3) szakaszt, amelynek alkotmányellenessége szerintem nyilvánvaló, nem változtatták meg, hanem kiegészítették. A 23 (3) szakasz kiegészítése szerint, nem képezheti ilyen kifogás tárgyát az a jogszabály, amelyet az AB egy korábbi ügyben, a konkrét normakontroll során alkotmányellenesnek nyilvánított.

Az 1991. évi Alkotmány egyik hiányossága, hogy nem rendelkezik világosan a konkrét normakontroll esetében hozott AB-i döntés erejéről. Itt a következő esetek merülhetnek fel.

a) Az AB előzetes, absztrakt normakontrollal megállapította a törvény alkotmányosságát. Ez nem lehet akadálya, hogy konkrét normakontroll során az illető jogszabály alkotmányosságát az AB újra megvizsgálja.

b) A konkrét normakontroll során az AB alkotmányosnak nyilvánít egy jogszabályt. Ez nem lehet akadálya, hogy egy másik peres eljárás során kérjék az illető norma ismételt felülvizsgálását. Vagyis az AB-i döntésnek csak a felek között (inter partes), az adott ügyben (in liminae litis) van hatálya.

c) A konkrét normakontroll során az AB alkotmányellenesnek nyilvánít egy jogszabályt. Ebben az esetben is, Tudor Draganu professzor véleménye szerint az AB-i döntés csak inter partes, in liminae litis hatályú. A kifogásolt jogszabályt pedig az AB nem semmisíti meg, csak az adott perben nem lehet azt alkalmazni. Az én álláspontom eltér ettől, szerintem az AB az alkotmányellenesnek talált jogszabályokat, ha közve-

- 134/135 -

tett úton is, de megsemmisíti. Ezt az álláspontot a fent már idézett 23. szakasz (3) bekezdésére alapozom. A szakirodalom is el kell ismerje az AB javára az alaptörvénnyel ellenkező törvény vagy kormányrendelet teljes vagy részleges megsemmisítésének a jogát.[33] A peres ügyben felvetett szubjektív jellegű problémát az AB döntése objektív jellegűvé változtatja: a döntés bárkivel szemben érvényesíthetővé válik.

3.5. Az elnökválasztás ellenőrzése

Az Alkotmány 144. szakaszának d) pontja szerint az AB "felügyel Románia elnökének a megválasztásával kapcsolatos eljárás betartására és igazolja a szavazás eredményét."

Az elnökválasztást szabályozó 1992. évi 69. sz. törvény részletezi ezt a hatáskört. Egy jelöltség elfogadását vagy elutasítását bárki kezdeményezheti: az állampolgárok, a jelöltek is, a politikai pártok stb. Az óvást a Központi Választási Bizottsághoz kell benyújtani, amely továbbítja az AB-hoz. Az AB egyik heves (politikai és szakmai) vitát kiváltott döntése ehhez a ponthoz kapcsolódik. Ion Iliescu elnök mandátumainak számáról van szó. Peruban zajlott le hasonló alkotmányossági vita Alberto Fujimori elnök jelölésének alkotmányossága körül.

Az AB 1. számú határozata (1996. szeptember 8.)

Az AB-hoz nagyszámú óvás érkezett magánszemélyek és a Polgári Szövetség részéről, az mellett érvelve, hogy Ion Iliescu nem indulhat az 1996 novemberi választásokon. A felhozott indokok, röviden, a következők voltak.

- Az Alkotmány 81 (4) és a 69/1992. törvény 10. szakasza szerint senki sem töltheti be Románia elnöki tisztségét több mint kétszer.

- Ion Iliescu már többször betöltötte az államelnöki tisztséget. Legelőször 1989 decemberében, a forradalom idején választották meg Románia vezetőjévé. Majd 1990 februárjában az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács (Consiliul Provizoriu de Uniune Nabionalá) választotta elnöknek. 1990 májusában, a 92/1990. sz. törvényerejű rendelet szerint népszavazással elnöknek választották. Végül 1992 őszén újra ő lett az elnök. 1996 őszéig be is töltötte ezt a tisztséget.

- Ezekre a tényekre alapozva el kell utasítani Iliescu 1996. évi jelölését.

Az AB elutasította az óvásokat, alkotmányosnak találta Ion Iliescu jelöltségét. Összefoglalva az AB több oldalon át kifejtett érveit: az alaptörvény 15 (2) szakasza kimondja, hogy a törvényeknek nincs visszaható hatályuk, a szelídebb büntetőjogi törvény kivételével. Ez az alkotmányos szabály magára az Alkotmányra is vonatkozik. Ezért az alaptörvény 81 (4) szakaszát nem kell alkalmazni az Alkotmány hatályba lépése előtti mandátumokra. Iliescu jelöltségének az elutasítása az Alkotmány visszaható hatállyal való alkalmazását jelentené. A 92/1990. sz. törvényerejű rendelet által létrehozott elnöki tisztség nem azonosítható az Alkotmány által szabályozott elnöki funkcióval. Az első ideiglenes, átmeneti jellegű volt.

Véleményem szerint ez az érvelés hibás.

1. Ion Iliescut 1990. május 20-án, a 92/1990. sz. törvényerejű rendelet alapján választották elnökké. Két választott elnöki mandátumot töltött be, 1990 és 1992 között, majd 1992 és1996 között. Ténylegesen a rendszerváltás alatt és közvetlenül utána is az államelnöki funkciót látta el (1989. december-1990. május). A 92/1990. sz. törvényerejű rendelet elnöki funkciója azonos az Alkotmány által szabályozottal. A kettő között folytonosság van, az alaptörvény ugyanazt a tisztséget öntötte végleges formába, határozta meg pontosabban.

2. Az Alkotmány 1991. december 8-án, a népszavazást követően lépett hatályba, Iliescu első választott mandátumának az idején. Az alaptörvény 151. szakasza előírja, hogy a köztársaság meglévő intézményei továbbra is működésben maradnak, egészen az új szervek kialakulásáig. Tehát Iliescu az alaptörvény hatályba lépésétől az újraválasztásáig az 1991. évi Alkotmány szerinti mandátumot töltött be, és az Alkotmány biztosította elnöki jogkörrel élt. Ezt figyelembe kellett volna venni a 81 (4) szakasz alkalmazásakor, és visszautasítani Iliescu jelölését.

3. Iliescu az AB döntésének köszönhetően indulhatott 1996-ban a választásokon (amikor alulmaradt Emil Constantinescuval szemben), és indult 2000-ben is (amikor a második fordulóban államfőnek választották). Iliescu így megkapott egy újabb négyéves mandátumot, és összesen 11 évet fog eltölteni az ország élén (2004-ig), ami alapvetően ellenkezik az Alkotmánnyal, hiszen az két négyéves mandátumot engedélyez.

4. Már a Nemzeti Megmentési Front 1989. december 22-i Közleménye és a 2/1989. sz. törvényerejű rendelet bevezető része korlátozta az elnöki mandátumok számát. Az AB ezeket program jellegű deklarációknak nyilvánította. Az AB-i határozat szerint a korlátozást az 1991. évi Alkotmány konkretizálta. A 2/1989. sz. rendelet alkotmányos aktus, mert megszüntette az 1965. évi kommunista alkotmány államszervezetét, és meghatározta a forradalmi szerveket. Mint ilyen, kötelező erővel kell bírjon. A bevezető szöveget pedig a törvényrendelet szerves részének kell tekinteni. A francia alkotmányos gyakorlatot szeretném példaként felhozni, ahol az Alkotmánytanács az 1958. évi Alkotmány preambulumára hivatkozva alkotmányellenesnek nyilvánított egyes törvényi rendelkezéseket. Vagyis a bevezető szövegnek is alkotmányos ereje lehet.

- 135/136 -

3.6. Az államelnöki tisztség ideiglenes betöltése

A 3 e, f, g, h pontokat csak érintőlegesen tárgyalom. Kevesebb a vitatható kérdés, és gyakorlati jelentőségük eddig nem volt jelentős: egyes alpontoknál egyáltalán nincs AB-i gyakorlat. A 144. szakasz e) pontja szerint az AB "megállapítja a Románia elnöke tisztség ideiglenes betöltését indokolttá tevő körülmények fennállását, és megállapításait közli a Parlamenttel és a Kormánnyal".

3.7. Az államfő felfüggesztése esetén kibocsátandó véleményezés

A 144. szakasz f) pontja szerint az Ab "tanácsadó jelleggel véleményezi Románia elnökének a tisztségből való felfüggesztésére irányuló javaslatot." Az 1991. évi román alaptörvény 95. szakasza szerint "az Alkotmány előírásait megsértő súlyos cselekmények elkövetése esetén Románia elnökét tisztségének gyakorlásából felfüggesztheti a Képviselőház és a Szenátus, együttes ülésen, a képviselők és a szenátorok többségének a szavazatával, az Alkotmánybíróság megkérdezése után." A felfüggesztést népszavazás követi, amelyen döntenek az államfő leváltásáról, a szimmetria elve szerint, hiszen Románia elnökét általános, egyenlő, közvetlen, titkos és szabadon kifejezett szavazattal választják meg (innen és a meglehetősen kiterjedt elnöki hatáskörből ered a román közjogi berendezkedés félprezidenciális kormányformája). Magyarországon a köztársasági elnököt az AB megfoszthatja tisztségétől.

1994 májusában Ion Iliescu egy Szatmárnémetiben tartott beszédben kritizálta az igazságszolgáltatást, mert az visszajuttatott a kommunista diktatúra alatt államosított egyes ingatlanokat (épületeket) eredeti tulajdonosaiknak. E nyilatkozat után kimutathatóan megváltozott a bírósági gyakorlat. A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt kezdeményezte Iliescu államfő lemondatását, mert az megsértette az igazságszolgáltatás függetlenségének alkotmányos elvét. Az AB konzultatív véleménye nem találta az esetet olyan súlyosnak, hogy az indokolta volna az elnök leváltását.[34] A Parlament is ezt az álláspontot fogadta el, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt kezdeményezését 242-166 arányban elvetette.[35]

3.8. A népszavazás ellenőrzése

A 144. szakasz g) pontja szerint az AB "felügyel a népszavazás megszervezésére és lebonyolítására vonatkozó szabályok betartására és megerősíti a népszavazás eredményét." Romániában nem tartottak népszavazást az 1991. évi alkotmány referendum útján történő jóváhagyása után.

3.9. A népi törvénykezdeményezés ellenőrzése

A 144. szakasz h) pontja előírja, hogy az AB "ellenőrzi a népi törvénykezdeményezés feltételeinek betartását." Itt az alaptörvény 73. szakaszának (1) bekezdésére és a 146. szakaszára kell utalni. A 73. szakasz (1) bekezdése megszabja, hogy "törvénykezdeményezést tehet legalább 250 000 szavazati joggal rendelkező állampolgár is. Az állampolgárok törvénykezdeményezésének legalább az ország megyéi egynegyedéből kell kiindulnia, s e megyék mindegyikében vagy Bukarest municípiumban legalább 10 000 aláírást kell gyűjteni a kezdeményezés támogatására." Az állampolgári törvénykezdeményezés tárgyát nem képezhetik az adóügyi, a nemzetközi jellegű kérdések, az egyéni és a közkegyelem.

A 146. szakasz az alkotmánymódosító törvény esetén 500 000 állampolgár támogató aláírását kéri, és megszabja, hogy "az alkotmány módosítását kezdeményező állampolgároknak a ország megyéi legalább feléből kell származniuk, s e megyék mindegyikében vagy Bukarest municípiumban legalább húszezer aláírást kell gyűjteni a kezdeményezés támogatására."

1994-ben, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szervezésében történt egy népi kezdeményezés: 492 380 állampolgár, Románia 11 megyéjéből, aláírá-

- 136/137 -

sával támogatta a Nemzeti kisebbségi nyelvű oktatásról szóló törvényt. Az AB megállapította, hogy a kezdeményezés a formai feltételeknek eleget tett. A jogszabálytervezetet azonban a Parlament soha nem tűzte napirendre.[36]

3.10. Politikai párt alkotmányosságának ellenőrzése

Az AB jogosult dönteni politikai párt alkotmányosságáról (Alkotmány, 144. szakasz, i) pont). Még egyetlen politikai pártot sem támadtak meg az AB előtt azért, mert alkotmányellenes lett volna. Én a 2000. évi választások után egy újságcikkben felvetettem, hogy meg lehetne-e kérdőjelezni a szélsőséges nacionalista Nagy-Románia Párt alkotmányosságát. Akkor, a romániai közhangulatot és a politikai helyzetet is figyelembe véve úgy véltem, hogy ez jogilag lehetséges, de valószínű, hogy nem ez a legmegfelelőbb megoldás.[37]

Az a lehetőség, hogy politikai párt alkotmányosságát az AB ellenőrizze, ott kell szerepeljen a jogállamiság garanciái között. A gond itt az, hogy túl szűk a megkeresésre jogosultak köre. A politikai pártok alkotmányosságának ellenőrzését csak a Képviselőház vagy a Szenátus nevében a házelnök, és a Kormány kérheti.[38] Joggal merül fel a kérdés, hogy mi történik abban az esetben, ha az a politikai párt, amellyel szemben alkotmányossági kételyek merülnek fel, szolidáris kormánykoalíció tagja. Ebben az esetben sem a kormány, sem az őt támogató parlamenti többség nem fog ilyen ellenőrzést kezdeményezni, a jogállami garancia pedig használhatatlanná válik.

4. Összefoglaló táblázat az AB tevékenységéről (1992-1999)

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség küldöttei sokszor alkalmazták a törvények biztosította lehetőséget, és fordultak az AB-hoz, román politikai pártokkal is együttműködve. Ez különösen gyakran fordult elő az 1992-1996 közötti időszakban, amikor a kisebbségeknek kevésbé kedvező idők voltak. Az AB-nak magyar tagja is van: jelenleg Kozsokár Gábor 9 éves mandátummal alkotmánybíró. Előtte Fazekas Miklós volt az AB tagja, 1995-ben bekövetkezett haláláig.

2001-ben, a kolozsvári Ethnic Diversity Resource Center ösztöndíjával feldolgoztam a román AB nemzeti kisebbségekre vonatkozó döntéseit és határozatait. Az anyag a közeljövőben magyar, angol és román nyelven is elérhető lesz. ■

JEGYZETEK

[1] Legea nr. 47/1992 privind organizarea °i funcjionarea Curjii Constitujionale, Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial), 101. szám, 1992. május 22. Módosításokkal újraközölve: Monitorul Oficial, 187. szám, 1997. augusztus 7.

[2] Gyakorlatilag az AB az egyik parlamenti kamara, a Képviselőház épületében székel, a hírhedt "Nép Házában". A "Nép Házát", a mai Képviselőházat Nicolae Ceausescu építtette. Emil Boc Demokrata Párti képviselő 2001-ben javasolta, hogy az AB ne Bukarestben, hanem Kolozsváron kapjon székhelyet, mert így kikerülne a közvetlen politikai hatások alól.

[3] Az első AB alkotmánybírói közül 3-at három évre, hármat hat évre, hármat kilenc évre neveztek ki. Így most minden harmadik évben lejár három alkotmánybíró mandátuma. Az újonnan kinevezett alkotmánybírók kilencéves mandátumra kapnak megbízást.

[4] 1958. évi francia Alkotmány 56. szakasz. Jog szerinti tagnak számítanak a volt államfők. Lásd: Cristian Ionescu -Drept constitutional si institujii politice, Lumina-Lex, I. kötet, Bukarest 1997. 463. o. A gyakorlatban a volt államfők csak 1959-1962 közötti időszakban vettek részt az alkotmánytanácsi üléseken. Lásd: Ádám Antal - Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás, Osiris, Budapest 1998. 191. o.

[5] 1992. évi 47. törvény 9. szakasz (1) bekezdés. Az AB eddigi elnökei: Vasile Gionea (1992-1995), loan Muraru (1995-1998), Lucian Moldovan (1998-2001), Nicolae Popa (2001-). Az AB elnökét a háromévenként történő egyharmados megújulástól számított 15 napon belül választják meg.

[6] 1991. évi román Alkotmány 141. szakasz.

[7] Az 1991. évi Alkotmányra gyakorolt francia hatásokról lásd: loan Muraru, Mihai Constantinescu - Influente franceze in elaborarea Constitujiei Romaniei din anul 1991. In: Studii constitujionale 2, Actami, Bukarest 1998. 55-61. o. A román közjogra általában gyakorolt francia hatás tekintetében: Alexandre Tilman-Timon - Les influences éntrangéres sur le droit constitutionnel roumain, Librairie du Recueil, Sirey, Párizs 1946.

[8] 1991. évi román Alkotmány 142. szakasz.

[9] 1991. évi román Alkotmány 143. szakasz.

[10] Tudor Dragami: Drept constitutional ci institujii politice, Lumina-Lex, Bukarest 2000, I. kötet, 308.

[11] Az államfő által kinvezett alkotmánybírók objektivitását Draganu professzor abban az esetben is kétségbevonja, ha az elnök felfüggesztési javaslatához kellene véleménynyilvánító láttamozást kibocsátaniuk. (1991. évi román alkotmány, 144. szakasz, f) pont.)

[12] Tudor Draganu: i.m. I. kötet 309. o.

[13] Ion Deleanu: Justijia constitujionala, Lumina Lex, Bukarest 1995. 186. o.

[14] Petre Ninosu volt igazságügy-miniszter, Nicolae Cochinescu sokat kritizált volt főügyész, Serban-Viorel Stanoiu a jelenlegi igazságügyminiszter-asszony férje, Nicoale Popa egyetemi tanár, Ioan Vida egyetemi tanár - mind a 2000-ben hatalomra került Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjához és Ion Iliescu államfőhöz közel álló személyek.

[15] 2001 szeptemberében elindult egy alkotmánymódosítási folyamat (azért nem beszélek eljárásról, hiszen egyelőre a módosító javaslatok politikai előkészítése folyik, az alkotmánymódosítási eljárást kezdetét pedig az alkotmánymódosító javaslat kezdeményezése fogja jelenteni), amely a tervek szerint 2002 júniusában a népszavazással zárul. Lehetséges, hogy az AB-ra vonatkozó szakaszokat is felül fogják vizsgálni.

[16] 1992. évi 47-es törvény 39. szakasz (1) bekezdés.

[17] A kérdésről lásd: Veress Emőd: A román Alkotmánybíróság hatásköre, Magyar Kisebbség 2000. 3. sz.

[18] Egy törvénytervezet alkotmányosságát, ajánlás jelleggel, esetleg a Törvényhozási Tanács kifogásolhatja.

[19] Ion Deleanu: Justipia constituponala, Lumina Lex, Bukarest 1995. 227. o.

[20] Pokol Béla: Parlamenti törvényhozás és alkotmányos alapjogok. In: Bihari Mihály, Pokol Béla - Politológia, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1996. 342. o.

[21] Veress Emőd: A 2001/215, helyi közigazgatási törvény. Kommentár a gyakorlat számára, Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Kolozsvár 2001. 18. o. Ugyanide tartozik a helyi autonómia teljesebb alkotmányi szabályozásának a követelménye.

- 137/138 -

[22] Ugyanezen a véleményen van: Ion Deleanu - Justifia constitutionals, Lumina Lex, Bukarest 1995. 226., 229. o.

[23] Tudor Draganu: Drept constitutional si institupii politice, Lumina Lex, I. kötet, Bukarest 2000. 310. o.

[24] Paczolay Péter: Az alkotmánybíráskodás modelljei és az Európai Unió. Politikatudományi Szemle VII. évfolyam, 1998.1. sz, 127-128. o.

[25] Ion Deleanu: Justipia constitupionala. Lumina Lex, Bukarest 1995. 236-237. o.

[26] Tudor Draganu: Drept constitutional si institupii politice, Universitatea Ecologica "Dimitrie Cantemir", I. kötet, Marosvásárhely 1993. 261. o.

[27] Tudor Draganu: i.m. I. kötet, 255. o.

[28] 1999. évi 188. törvény a köztisztviselők jogállásáról.

[29] Petrétei József: Magyar alkotmányjog II. Államszervezet. Dialóg-Campus, Budapest-Pécs 2000. 153. o.

[30] Romániában a kormányrendelet az a hatálya szerint törvényerejű, természete szerint adminisztratív aktus, amelyet a kormány előzetes parlamenti felhatalmazás alapján vagy rendkívüli esetben, előzetes parlamenti felhatalmazás hiányában is kibocsáthat. Lásd az 1991. évi román alkotmány 114. szakaszát. A kormányrendeletek kérdése a román alkotmányjogban az egyik legvitatottabb (és legérdekesebb) probléma, több írásomban is foglalkoztam vele, szakdolgozatom témája is ez.

[31] A 47. törvény nem írja elő, hogy az ügyész alkotmányossági kifogást vethet fel. De a joggyakorlat és az elmélet is elismeri az ügyésznek ezt a lehetőséget.

[32] Tudor Dragami: Drept constitutional si institupii politice. Lumina Lex, I. kötet, Bukarest 2000. 313-316. o.

[33] Az AB 1994. évi 107. és az 1995. évi 92. döntései szerint "az Alkotmánybíróság döntésével alkotmányellenesnek nyilvánított törvényes rendelkezés nem képezheti újabb kifogás tárgyát." Vagyis a joggyakorlat szerint az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezést az a quo bíró (aki a peres ügyben ítélni hivatott) el kell utasítsa mint jogi alapot a perben, mert arról az a quem bírók (az AB) megállapították, hogy alkotmányellenes. Ezért lesz az AB döntése erga omnes hatályú, és ezért hangsúlyoztam, hogy közvetett úton "semmisül meg" az alkotmánysértő jogszabály.

[34] Aviz consultativ nr. 1 din 5 iulie 1994 privind propunerea de suspendare din funcpie a Presedintelui Romaniei, Monitorul Oficial al Romaniei, Partea a Il-a, nr. 166 din 16 iulie 1994. Megjelenése az Alkotmánybírósági döntések és határozatok tárában: Curtea Constitupionala. Culegere de decizii si hotarari 1994, Regia Autonoma "Monitorul Oficial", Bukarest 1995. 357-365. o.

[35] Tóth Károly: Új alkotmányok előkészítése és elfogadása Kelet-Európa államaiban. In: Kelet-Európa új alkotmányai, Szeged 1997. 44. o. A román politikai elit Ion Iliescu által is képviselet csoportjának szemléletváltását tükrözi, hogy 2001-ben az ő kormányzásuk alatt fogadták el az 1945-1989 között visszaéléssel átvett egyes ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló 10. törvényt. E jogszabály szerint a visszaszolgáltatás-kárpótlás folyamatban van. Viszont egyelőre még megoldatlan az egyházi ingatlanrendezés, a nemzeti kisebbségek közösségi ingatlanjainak helyzete. Az egyházi ingatlanrendezésről már létezik előzetes törvénytervezet, a romániai magyar egyházak állították össze, és az RMDSZ fogja azt kezdeményezni.

[36] Az AB 1995. évi 1. határozata, Monitorul Oficial nr. 172, 1995 augusztus 3. A kisebbségi nyelvű oktatás problémáinak jogi háttere jelentős részben, mint már említettem, az RMDSZ 1996-2000 közötti kormányzati szerepvállalása idején megoldódott.

[37] Veress Emőd: Jogi garancia, politikai akarat. Krónika 2001. március 17-18., III. évfolyam, 63. szám. Ebből a cikkből idézve: "...a szélsőséges eszmék térnyerését nem alkotmányjogi eszközökkel a legkönnyebb megakadályozni. A jog - társadalomalakító tényezőként - korlátozott hatáskörű. Azt is eredményezhetné, hogy a Nagy-Románia Párt tagjai mártírként és áldozatként próbálnának megjelenni a közvélemény előtt. Vagy ha az Alkotmánybíróság kimondaná a párt alkotmányosságát, akkor a párt egyfajta legitimációt nyerne további tevékenysége folytatásához. Itt azokat a gazdasági és társadalmi bajokat kell orvosolni, amelyek a szélsőséges eszmék elterjedéséhez vezettek, és a Nagy-Románia Pártot az ország második politikai alakulatává tették."

[38] 1992. évi 47. törvény 28. szakasz (2) bekezdés.