A szerzői jogi jogérvényesítés a szerző számára biztosított jogok nem önkéntes/bírói kikényszerítésének eszköztára, aminek a digitalizáció legalább olyan kihívás, mint önmagában a joggyakorlásnak. Feltételezve azt, hogy a szerzői jog értékes eszköze a kulturális piaci szabályozásnak, a terület működőképességének megőrzése valamennyi szereplője összjátékának eredménye lehet csak. Állításom szerint jelenleg nem feltétlenül a jogi szabályozó a legfontosabb aktor: az eddig ez ügyben történtek ritkán járnak jelentős sikerrel, inkább csak félsikereknek, több esetben pedig inkább kudarcnak tekinthetők, mint az analóg szerzői jogot sikeresen digitálissá konvertáló megoldásoknak. Előadásom az ezekben a szabályozási kísérletekben megmutatkozó különböző szabályozói attitűdöket kívánja bemutatni.
A digitalizációval kapcsolatos egyik első nemzetközi szabályozás a WIPO ún. Internet-szerződéseinek elfogadása volt. Ez a két, a szerzők, az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók jogainak online védelmét biztosító - és ebből a szempontból mindenképpen mérföldkőnek tekinthető - megállapodás sui generis védelmet biztosított a műszaki intézkedéseknek is, kikerülve - ha jobban tetszik: a nemzeti szabályozókra hagyva - azt a kardinális kérdést, hogy amennyiben a műszaki intézkedések védelme szabad felhasználás gyakorlását akadályozza, melyiknek van elsőbbsége.
Egyfajta választ megfogalmazott erre a kérdésre az európai jogalkotó a 2001/29/EK irányelvben, amit azóta is joggal illetnek erős kritikák. Egyrészt azért, mert nem minden, a közérdek érvényesülését szolgáló szabad felhasználás érvényesülését biztosította a műszaki intézkedésekkel szemben, másrészt online szerződéskötés esetében teljesen kizárta azt, hogy a felhasználó (vagy harmadik személy bármilyen szabad felhasználást igénybe tudjon venni. Ezzel kapcsolatban már akkor is megfogalmazódtak szakirodalmi kritikák, a zenepiac pedig maga döntött úgy, hogy a zárt - de bármikor feltörhető - kertek logikáján nyugvó üzleti modellt elhagyja. A könyvpiac éppen jelenleg van annak megtapasztalásában, hogy fenntarható-e a zárt modell, avagy jobban fogyasztóbarát megoldások felé kell elmozdulni.
Ilyen proaktív eszközként került elfogadásra 2009 tavaszán az a szabályozás Magyarországon, amely az árva művek jogszerű felhasználását kell, hogy biztosítsa. A probléma eredője az, hogy a védelmi idő tartama valószínűsíti, hogy a jogosult egy idő után nem megtalálható, illetve egyáltalán nem ismert. Ebből következően pedig a felhasználás nem bonyolítható le jogszerűen, hiszen nincs kitől engedélyt szerezni rá. A lehetséges megoldási eszközök közül (mint egy szabad felhasználás bevezetése, a felhasználó jogi felelősségének korlátozása) végül az a modell került bevezetésre a magyar jogban, amely egy állami intézményhez telepítette az engedélyezés lehetőségét: a Magyar Szabadalmi Hivatal lép ezekben az esetekben a jogosult helyébe és engedélyezi a felhasználást. Több, mint egy évvel a rendszer elindítását követően már látható, hogy az eljárási költségek magas volta lényegi akadályát képezi annak, hogy az árva művek ténylegesen bekerüljenek a műfelhasználás körforgásába. Ma már nem a jogi szabályozás hiánya, hanem a költsége az, ami a helyzetet továbbra is a megoldandók között tartja.
A szerzői jogérvényesítéssel foglalkozó irodalomban és konferenciaéletben az utóbbi időben egyik leginkább vitatott eszköz volt az ún. HADOPI-rendszer bevezetése Franciaországban, amellyel az illegális online felhasználások esetére vezetett be a francia jogalkotó egy fokozatosságra épülő megoldást, amelyben a jogosultak jelzése alapján az illegális felhasználást végző személy először csak egy figyelmeztetést, majd hivatalos formájú felszólítást kap, és ha egy éven belül harmadszor is "tettenérik", az internet-hozzáférését korlátoznák 2 hótól egy évig terjedő időtartamra.
Az első javaslat a francia alkotmányossági teszten megbukott, mivel a korlátozó szankció kiszabását nem bíróság, hanem hatóság végezte volna, ezért végül az utolsó lépcsőben igénybe vehető jogkövetkezményt csak bíróság szabhatja ki.
A rendszer jelenleg egyedülálló Európában, bár több tagállam is fontolgatja a bevezetését - mivel olybá tűnhet, hogy a fájlcserével összefüggésben elszenvedett veszteségeiket a jogosultak kizárólag a szolgáltatókkal való tárgyalások útján nem tudják megoldani, a korábbi megközelítéshez képest, miszerint a magánszemély "usereket" ne érintse a jogérvényesítés, ami nem járható út, vagy legalábbis nem jár a kívánt eredménnyel.
A kalózkodásra, szerzői jogsértésekre reagáló, követő szabályozói attitűdökre is számos példa van a szerzői jog történetében, ezek közül az internetes felhasználások körében különösen fontos az Európai Bíróság elmúlt két évben formálódott gyakorlata, amelynek két pillérdöntése volt a C-275/06 Promusicae ügy és a C-557/07, ún. LSG-ügy. Mindkét esetben a szerzői jogi jogérvényesítés egyik eszközét, a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló irányelvben biztosított széles körű adatszolgáltatási igény korlátait vizsgálta a Bíróság és és rögzítette végül, hogy a szerzői jogi jogosultak számára biztosított szélesebb adatszolgáltatási igényhez képest elsőbbséget élvez a természetes személyek személyes adatainak védelme, ezáltal pedig az előbbi hatóköre korlátozást szenved. Ezt megerősítette a Tanács és a Parlament is, amikor a hírközlési reform során rögzítésre került, hogy az uniós jog nem ad felhatalmazást, de nem is tiltja a nyilvánosan hozzáférhető elektronikus hírközlési szolgáltatók számára, hogy olyan feltételeket szabjanak, amelyek korlátozzák az egyes szolgáltatások vagy alkalmazások végfelhasználók általi hozzáférését és/vagy használatát, amennyiben ezt a nemzeti jogszabályok megengedik és összhangban van a közösségi joggal, de kötelezettséget ír elő az ilyen feltételekről való tájékoztatásra vonatkozóan. A szolgáltatások és alkalmazások végfelhasználók általi elektronikus hírközlési hálózatokon keresztül történő használatára vonatkozó nemzeti intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk a természetes személyek alapvető jogait és szabadságait, ideértve az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkében meghatározott, a magánélethez és a tisztességes eljáráshoz való jogot is."
Ez jelen pillanatban a jogérvényesítés blokkolására is képes álláspont (és emiatt a jogosultak szempontjából vakvágány), hiszen a legtöbb nemzeti jogrendszerben nincs mód a hírközlési szolgáltatóval szemben az adatszolgáltatási igény érvényesítésére az előfizető személyes adataira vonatkozóan.
Egy másik, egyelőre el nem fogadott, de szintén a kialakult helyzetet csak követni szándékozó jogalkotási kezdeményezés a szellemi tulajdonjogok büntetőjogi érvényesítésére vonatkozó bizottsági irányelv-tervezet, amely a kalózkodás és a hamisítás elleni küzdelem büntetőjogi eszköztárát kívánná európai szinten egységesíteni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
