"Amióta létrehoztuk ezeket az intézményeket, Európa, amit a gyermekeinkre szeretnénk hagyni, elkezdett élő valósággá válni."
Jean Monnet az ÉSZAK Közgyűlésének egyik első ülésén fogalmazta meg fenti gondolatát.[1] Egyúttal azonban arra is utalt ezen az ülésen, hogy a közös szupranacionális intézményeket erősíteni és fejleszteni kell. Az Európai Unió jogával - részben e folyamatos fejlesztésnek is köszönhetően - fokozottan nehéz lépést tartani: az immáron huszonnyolc államot tömörítő nemzetek feletti közösség kapcsán a szerződésmódosítások és a csatlakozások folytán bekövetkező primer jogi és intézményi változások mellett a hatalmas mennyiségű szekunder uniós jogra, az Európai Unió Bíróságának megkerülhetetlen joggyakorlatára, és az egyes nemzeti jogrendszerek és az uniós jog közötti kapcsolatrendszerre (beleértve az uniós eredetű kötelezettségek tagállamok joga általi végrehajtását) egyaránt tekintettel kell lennie a kutatónak és a jogalkalmazónak is. Blutman László "Az Európai Unió joga a gyakorlatban" című monográfiájának második, átdolgozott kiadásában az első kiadás alapvető szerkezetét és sajátosságait megtartva, de azt némileg továbbgondolva és kibővítve elemzi az uniós jogot az első kiadásban is megfigyelhető gyakorlatias szemlélettel, feldolgozva a korábbi kiadás óta bekövetkezett fejleményeket, változásokat is.
1. Az első kiadáshoz képest mintegy öt szerzői ívvel hosszabb mű immár tizenöt fejezetre tagolva tárgyalja az uniós jog- és intézményrendszert. A kézirat lezárása 2013. július 1-én történt, így Blutman László számos új fejleményt elsőként dolgoz fel tudományos igénnyel monografikus keretek között: egyebek mellett tárgyalja Horvátország uniós csatlakozását és az ebből következő szervezeti változásokat; elemzi a komitológia új rendszerét (amely a vonatkozó szekunder norma hiányában az eredeti kiadásban még nem képezhette részletes vizsgálat tárgyát); illetve az Uniónak az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez való csatlakozása folyamatának állását, immáron a szerződéstervezet szövegének ismeretében.
A bevezetőként szolgáló első fejezet megalapozza a későbbi részek megértéséhez szükséges ismereteket: az integráció történetének rövid és lényegre törő ismertetése mellett az Unió alapértékeivel, céljaival, az uniós jogrend alapvető sajátosságaival, valamint Magyarország és az EU kapcsolatával foglalkozik, érintve a derogációk és az állandó eltérések (opt-out klauzulák) kérdést is.
A második fejezetben az uniós intézményrendszert és az uniós bíráskodás szervezeti kereteit ismerheti meg az olvasó. Ahogy a szerző maga is utal rá, e fejezet bármelyik alpontjáról önállóan is monográfiát lehetne írni, nem egyszerű tehát megtalálni az ideális "kifejtési mélységet": a mű azonban jó arányérzékkel ad számot az uniós intézmények működéséről, hatásköreiről, fokozott figyelmet fordítva az uniós bíráskodásra. A fejezet szól Magyarország uniós intézményekben történő kormányzati képviseletéről is.
Az átdolgozás eredményeként önálló fejezetté vált az uniós hatáskörök és a főbb együttműködési területek vizsgálata: a harmadik fejezet az EU hatásköri rendszerének elemzése mellett tájékoztat az egyes szakpolitikákról, uniós tevékenységi területekről. A gazdasági és monetáris unió elemzése kapcsán szerző áttekinti a 2008-as gazdasági válságból eredő kihívásokra adott uniós válaszokat: a "hatos csomagot", az európai szemesztert, az Euró Plusz Paktumot, a Költségvetési Paktumot és a "kettős csomagot", kitérve a kapcsolódó uniós pénzügyi támogatási rendszerre is. A szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tárgyalása során kiemelt figyelem irányul különösen a menekültügyre (a megjegyzések között érintve a megkerülhetetlen M.S.S. kontra Belgium illetve az N.S. és társai ügyeket[2]), az idegenrendészetre és a polgári ügyekben való együttműködésre.
A negyedik fejezet az uniós jogi aktusok megalkotása kapcsán egyfelől a jogalkotási eljárásokat tárgyalja (a vonatkozó esetjogi vívmányokat is beleértve), másfelől elemzi az ún. nem jogalkotási eljárásokat és a komitológia új rendszerét. Foglalkozik az uniós jogi
- 163/164 -
aktusok jogalapjának megválasztásával, és az ebből adott esetben következő (gyakorlatilag hatásköri vitát is jelentő) jogvitákkal, valamint az uniós jogalkotási hatáskörök gyakorlására vonatkozó elvekkel (a szubszidiaritással és az arányossággal).
Az ötödik fejezet az uniós jogszabályok és az egyéb uniós jogi aktusok jogi természetével, szerkezetével, és hatályával foglalkozik. A primer és a szekunder jogforrások - és az uniós bírói fórumok határozatai - mellett a szerző kitér a nemzetközi jog különböző forrásainak az uniós jogrendben elfoglalt helyére és státuszára, e kérdés elemzésekor is kiemelten támaszkodva az Európai Bíróság joggyakorlatából következő elvekre. E fejezetben kapott helyt a jogharmonizációs tevékenység elemzése, ahol a szerző a korábbi kiadáshoz képest részletesebben magyarázza a jogharmonizáció, a jogközelítés és a jogegységesítés viszonyát.
A hatodik fejezet az uniós jogi aktusok bírósági felülvizsgálatával foglalkozik, összefüggéseiben ismertetve a megsemmisítési eljárás, az érvénytelenség kérdésében kezdeményezett előzetes döntéshozatal és az érvénytelenségi kifogás rendszerét, rámutatva arra, hogy a hármas rendszer bizonyos ellentmondásokat is hordoz, amelyeket az Európai Bíróság igyekezett feloldani a TWD-Textilwerke-ügyben[3] hozott ítéletében. A megsemmisítés iránti per vonatkozásában a kialakuló európai bírósági gyakorlat alapján értelmezi a szerző a magánszemélyek keresetindítási jogának problémája, beleértve a "rendeleti jellegű jogi aktusok" bizonytalan fogalmának vizsgálatát is
Az uniós jognak a tagállamok belső jogában történő érvényesülése, alkalmazása az uniós jog egyik - ha nem a - legnagyobb jelentőségű kérdése. A hetedik fejezetben a közvetlen hatály és az alkalmazási elsőbbség elvét gyakorlatias szemszögből vizsgálja a szerző, az elsőbbséghez kapcsolódó magyar gyakorlatról is áttekintést adva. Nem marad el a közvetlen (és közvetett) hatály, valamint a közvetlen alkalmazhatóság összefüggéseinek magyarázata sem.
2. A fent említett kérdésekhez szorosan kapcsolódik az uniós jogon alapuló igényeknek a belső jogban történő érvényesítése, amelyet a nyolcadik fejezet tárgyal, hangsúlyozva, hogy alapvetően a tagállami bíróságokon múlik, hogy sikerül-e hatékony jogvédelmet, jogérvényesítést biztosítani a magánszemélyek számára az őket az uniós jog alapján megillető jogok tekintetében. A szerző összeveti többek között az eljárások egyenértékűségének elvét és az uniós jog hatékony érvényesülésének elvét, illetve azt, hogy ezen elvek hogyan hatnak ki a belső jogalkalmazásra.
Ahhoz, hogy az uniós jog hatékonyan érvényesüljön a tagállamokban, e jog egységes értelmezésére és alkalmazására van szükség, amelynek biztosításában kiemelt szerep jut az előzetes döntéshozatali eljárásnak: a második kiadásban éppen ezért önálló gondolati egységként (kilencedik fejezet) szerepel az előzetes döntéshozatali eljárás. Blutman László elemzi a bíróságok előzetes döntéshozatal kezdeményezésére vonatkozó jogának alakulását is a Cartesio-ügy[4] fényében, ahol az Európai Bíróság a mintegy fél évszázada fenntartott álláspontját módosította az előzetes döntéshozatalt kezdeményező tagállami bírósági végzések fellebbezhetősége kapcsán.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
