Először is azt a kérdést kell megválaszolnunk, vajon miért is fontos ez a témakör? Mi a jelentősége a közszolgálati etikának? Szükség van-e egyáltalán közszolgálati etikára? Ha igen, akkor további lényeges kérdés, vajon mi legyen a közszolgálati etika tartalma? Segíthet-e a közszolgálati etika megfelelni azoknak a magasabb szintű követelményeknek, amelyeket az állam, a társadalom támaszthat a hivatalnokokkal szemben?
Hazánkban a közszolgálati etika létjogosultságára a következő - hivatalos - indokolást idézem: "A hivatásetikai kódex az alapvető normákat, a korrupcióval kapcsolatos értékeket és ismereteket tartalmazza, továbbá felhívja a közszférában dolgozók figyelmét a helyes, korrupcióellenes magatartásra". (Rétvári Bence, Közszolgálat II. évf. 9. sz. 12. o.) Tehát jelenleg a közszolgálati etika fő feladata a korrupció elleni küzdelem elősegítése. Ezek után következnek a tartalmi elemek.
Az etikai normákat és az etikát sokféle módon meg lehet közelíteni. Teleky Pál 1941-ben ezzel a címmel közölt tanulmányt: "Az igazi tisztviselő", és ebben felvetett bizonyos etikai kérdéseket. Nagyon egyszerűen foglalt állást: a keresztény etikát, erkölcsöt szerette volna viszontlátni a közszolgálatban is, ezt tekintette az alapnak. Érdekes módon, különösen hangsúlyozta azt, hogy mivel a közszolga az állam nevében és a társadalomért tevékenykedik, nagyon fontos, hogy olyan nyelvet beszéljen, amelyet a társadalom, az emberek megértenek.
A másik megközelítés szerint az etikában és az etikai összefüggésekben különféle értékeket kell felfedeznünk és keresnünk. Ez a megközelítés - például Ronald Dworkin, vagy Ádám Antal felfogásában - az értékek felől próbálja az etikát is definiálni, hiszen tagadhatatlan, hogy ahol közjóról, közérdekről, közszolgálatról beszélnek, abban társadalmi vagy egyéni értékeket könnyen fel lehet fedezni.
A problémát az okozza, és igazából ez adja a témakör nehézségét is, vajon hogyan tudjuk meghatározni az etika és a jog kapcsolatát, különösképpen, ami a közszolgálatot illeti. A közszolgálat terén morális (etikai) vonatkozásokat szintén nagyon könnyű találni, a problémát ebből a szempontból viszont az okozza, hogy a jog, jogi szabályozás is rengeteg etikai, morális töltetű intézményt von szabályozási körébe.
Tehát itt már nem arról van szó, hogy morális követelményekkel állna szemben ebben az esetben a közszolga. Nem, itt elsősorban, legalábbis jogászi szemmel vizsgálva, jogi követelményekről van szó, adott esetben egyfajta jogi felelősségről. Hiszen az, amit például lojalitásként, hűségként fogunk fel, már korántsem csak etikai elvárás lehet a közszolgával szemben, hiszen a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) a lojalitást, a hűség követelményét szabályozási körébe vonja.
Ha a jogállami közigazgatást és a közigazgatás törvényességét tekintjük mérvadónak, akkor magától értetődő, hogy a jog megelőzi az erkölcsöt. Van egy olyan közkeletű felfogás is, miszerint az erkölcs a jog minimuma. Ez nem változtat azonban azon, hogy a közszolgának a jogállami közigazgatásban elsősorban a jogi szabályokat kell követnie. Még akkor is, ha ez a saját morális, vagy erkölcsi-lelkiismereti értékrendjével nem találkozik.
Magam részéről éppen ezért azt vallom, hogy az erkölcsnek ott lehet szerepe a közszolgálatban is, ahol a jog véget ért. Tehát, ami a jogi szabályozáson kívül esik, ott lehet igazából a közszolgálati etikának és erkölcsnek igazán jelentősége.
Felvetnék ezen a ponton még egy kérdést: vajon van-e a közszolgálati etikán belül magánetika és hivatali etika. Magánetika alatt értem, amit a közszolgának 0-24 óráig figyelembe kell vennie. A hivatali etika alatt pedig azt, amit csak 8-16 óráig, ameddig ő hivatalos minőségében tevékenykedik.
Ha abból indulok ki, hogy a közszolgálati etika igazán ott lehet releváns, ahol véget ér a jogi szabályozás, akkor ez a "magán" közszolgálati etika lehet talán az a terület, ahol komolyabb előrelépéseket lehetne tenni. Ugyanis itt létezik egy olyan kifejezés, amelyet lényegében évtizedek óta használ a jogalkotó, a közszolgálati jog, de igazából nem tudjuk, hogy pontosan mit is jelent. Ez pedig a méltó magatartás, a köztisztviselőhöz, kormánytisztviselőhöz méltó magatartás. Méghozzá olyan méltó magatartás, amely nem csak a hivatalban irányadó, hanem a magánéletben is.
Elvárhatjuk egy közszolgától azt, hogy 0-24 óráig a magyar államhoz, az őt foglalkoztató közigazgatási szervhez, annak tekintélyéhez illő magatartást tanúsítson? Szerintem igen. El lehet várni egyrészt morális, etika szempontokból is, másrészt nyilvánvalóan a magyar közigazgatás, a magyar állam komolyságát (tekintélyét) az is jelzi, hogy a tisztviselők általában milyen magatartást tanúsítanak. Arról azonban, hogy mi a méltó magatartás, csak ötleteink lehetnek.
A jogalkotó ezzel a kérdéssel egyáltalán nem foglalkozik, lényegében a közigazgatás belátására bízza, hogy mit ért "méltó magatartás" alatt. Újra hangsúlyozom: ha az etikai normának a helyét keressük a magyar közszolgálatban, akkor először is talán ezt a bizonyos méltó magatartást lehetne tartalommal megtölteni. Mi is lehet tehát ez a méltó magatartás? Nyilvánvalóan a méltó magatartás körébe tartozik az, hogy elfogyaszt három fröccsöt a sétálóutcában a hivatalnok, de hogy négykézláb közlekedik az éjszaka ugyanezen esemény kapcsán, az lehet, hogy jelzett magatartási sztenderden már kívül esik. Érzékelhető ebből a példából is, hogy legfeljebb az arányokról lehet vitatkozni, meg persze arról is, hogy mi az a magatartás egyáltalán, amely aggályos lehet.
Az etikai felelősségnek másrészt csak akkor van értelme, hogyha el tudom választani a jogi felelősségtől. Ha minden erkölcsi kívánalom a jogi szabályozás részét képezi, csak úgy nevezi el a jog-
- 27/28 -
alkotó, hogy erkölcsi vagy morális, etikai felelősség, de ugyanazt az eljárást, ugyanazokat a szankciókat vonhatja maga után, mint a jogi felelősség, akkor az egésznek nem sok értelme van, hiszen csak a jogi szabályozást, a jogi felelősséget "erőszakolta" meg a jogalkotó. Tehát, ha etikai felelősségről van szó, közszolgálati morálról, akkor azt hiszem, hogy a jogi felelősségtől külön kell kezelni a kérdést.
Érdemes megvizsgálni, hogyan próbálják megközelíteni ezt az etikai, közszolgálati etikai kérdést külföldön. Szinte mindenhol találkozhatunk a hivatalnoknak adott ajándékok problémájával. Ez egy izgalmas kérdés, nem csak Magyarországon, hanem külföldön is: van-e egyáltalán olyan ajándék (előny), amelyet a közszolga elfogadhat ügyféltől, munkatárstól, akár baráttól, vagy hozzátartozójától, ha az az ajándékot (előnyt) hivatali ténykedésére tekintettel adja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
