Ez a tanulmány a MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet által közzétett felhívás alapján készült, és "A jogrendszer mint a gazdasági fejlődés infrastruktúrája" című beszélgetéssorozat "Választottbíráskodás és a hagyományos bíróságok" témájában kíván néhány gondolatot felvetni. Az MTA TK JTI által közzétett call for papers alapján azt vizsgáljuk, hogy (i) a választottbíráskodás és az azzal szembeni elvárások tényleg fontosak-e, vagyis tényleg a közjót, a gazdasági, társadalmi fejlődést szolgálják-e, valamint (ii) a magyar jogrendszer állapota mennyiben felel meg a kívánatosnak tekinthető szintnek. A tanulmány a magánjogi választottbíráskodás kérdéseit vizsgálja, a beruházásvédelmi választottbíráskodás - tekintettel annak nemzetközi közjogi szabályozottságára - kívül esik a tanulmány keretein.
A választottbíráskodás a polgári per elsődleges alternatívája.[1] A választottbíróságok olyan magánbíróságok, amelyek egy vagy több választottbíróból állnak, és akikre az állami bíróságok helyett a felek magánjogi akaratnyilatkozattal (választottbírósági szerződéssel vagy kikötéssel) ráruházták a polgári jogi jogvitájuk eldöntését.[2] A Kúria 3/2013. polgári jogegységi határozatában mindezt a következőképpen fogalmazta meg: "A választottbírósági kikötés szerződésen alapuló bíróválasztás: az érintett felek akaratuk kölcsönös és egybehangzó kifejezésével abban állapodnak meg, hogy jogvitájuk eldöntését a választottbíróságra bízzák, ezzel együtt a rendes bíróságok eljárását mellőzik. Az ilyen megállapodásban a felek szabadon dönthetnek arról, mely ügyleteikre, illetve az adott ügylet keretében mely kérdésekre kötik ki a választottbíróság eljárását és szabadon határozzák meg az eljáró választott-bíróságot is."[3]
Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy a választottbíráskodásnak milyen előnyei és hátrányai vannak, és a jelenlegi magyarországi jogalkotás és a jogalkalmazás tükrében milyen a jogintézmény általános megítélése. Másként fogalmazva: arra a kérdésre keressük a választ, hogy a jogalkotó és a bíróságok megfelelően látják-e a választottbíráskodás szerepét, előnyeit és hátrányait.
A választottbíráskodás előnyei között a nemzetközi és magyar szakirodalom a választottbírósági eljárás következő jellemzőit szokta kiemelni.
Különösen nemzetközi jogviták esetében jelent előnyt, hogy a felek a saját államaik hivatalos bírói fórumaitól különböző, semleges bíróság elé vihetik jogvitájukat.[4] Ez természetesen nem azt jelenti, hogy valamely fél állama szerinti bíróság feltétlenül elfogult lenne, mégis érthető, ha pl. egy adott állam és egy külföldi beruházó közötti szerződés esetén a beruházó nem szívesen fogadja el, ha az adott állammal szembeni jogvitájában ugyanazon állam bíróságai döntenek.[5] Okányi találóan állapítja meg, hogy "senki sem adja át szívesen a hazai pálya előnyét a másik szerződő félnek (...) A külföldi pervitel kockázatait csökkentheti, ha a felek egy adott nemzeti bírósági rendszertől függetlenítik magukat és választottbíróságot kötnek ki jogvitájuk elbírálására."[6] A választottbíróság semlegességét és a felek bizalmát erősíti az a körülmény is, hogy a felek legalább az egyik választottbírót maguk választják ki (pl. a tipikus három tagú tanács esetén mindkét fél egy-egy bírót jelöl).[7] Sőt, a pártatlanság erősíthető azáltal, hogy a felek a választottbírósági kikötésben további feltételeket támasztanak a választottbírókkal szemben, például előírhatják, hogy egyik fél országának állampolgára sem járhat el választottbíróként.
A felek a választottbíró kijelölése során biztosítani tudják, hogy az adott típusú jogvitában (pl. nagyberuházások, vállalatfelvásárlás, energiaipar) járatos személy járjon el.[8] Ugyanez a rendes bírósági eljárásban nem feltétlenül biztosítható. Adott esetben nem csak jogász, hanem mérnök vagy gazdasági szakember is lehet választottbíró.[9] Szemben a rendes bírósági eljárással, választottbírósági eljárás esetén lehetőség van arra is, hogy az eljárás idegen nyelven folyjon, ilyenkor a felek az adott nyelvet ismerő választottbírót tudnak jelölni.
- 7/8 -
A magyar szakirodalomban általánosan elfogadott nézet, hogy a választottbírósági eljárások - már csak a rendes perorvoslat hiánya miatt is - gyorsabbak a rendes bírósági eljárásnál.[10] Ez a megállapítás különösen nemzetközi jogviták esetén igaz. Ilyen ügyekben ugyanis a rendes bíróság eljárását több eljárási szabály is lassíthatja és nehezítheti: az eljárás nyelve a magyar, ezért minden idegen nyelvű iratot le kell fordítani magyarra, az eljárásra magyar ügyvédeket kell megbízni, az alkalmazandó külföldi jogot végső soron hosszadalmas megkeresés[11] útján szükséges tisztázni stb.[12] A választottbírósági eljárásban ezzel szemben semmi akadálya annak, hogy a felek meghatározzák az eljárás nyelvét (elkerülve ezzel a felesleges fordításokat), saját ügyvédeikkel járjanak el, és az alkalmazandó jogban jártas választottbírókat jelöljenek.
A választottbíróság eljárása sokkal kevésbé kötött, mint a rendes bíróságé. Ez egyrészt lehetővé teszi, hogy felek maguk állapodjanak meg bizonyos eljárási kérdésekben, másrészt a felek megállapodása hiányában a választottbíróság jogosult az eljárás menetét meghatározni.[13] Mindez jelentős mértékben hozzájárul az eljárás gyorsaságához és hatékonyságához.[14]
Előnyt jelent, hogy a rendes bíróságok főszabályként nyilvános eljárásával szemben[15] a választottbírósági eljárás bizalmas jellegű.[16] Ez pedig csökkenti annak veszélyét, hogy a felek jogvitája elmérgesedjen, és inkább elősegíti a békés, "business-like" vitarendezést.[17]
Nehéz általánosságban megválaszolni azt a kérdést, hogy a választottbírósági eljárás vagy a rendes bírósági eljárás költségesebb-e. Az állandó választottbíróság eljárása esetén az adott választottbíróság díjszabályzata szerinti díjat és költségeket kell megfizetni, ennek mértéke választottbíróságonként változik, azonban a tapasztalatok szerint általában magasabb, mint a peres elsőfokú eljárás során fizetendő illeték. A képet azonban több tényező is árnyalja. Egyrészt a választottbírósági eljárás egyfokú, szemben a rendes bíróságokkal, ahol a fellebbezési és felülvizsgálati eljárásokkal együtt három szinten is döntés születhet, hatályon kívül helyezés esetében pedig ez a szám tovább nőhet. Másrészt a tapasztalat azt mutatja, hogy a választottbíróságok nagyvonalúbban ítélnek meg perköltséget, így végső soron a pernyertes fél számára kevesebb költséggel jár a választottbírósági eljárás, mint a polgári per, ahol a jogi képviselői díj egy - sokszor csak kisebb - részét ítéli meg a bíróság perköltségként. Az összehasonlítást tehát az is nehezíti, hogy a két eljárás költségszerkezete - a költségek oka és felmerülésük dinamikája - teljesen eltérő.[18] Végül árnyalja a képet az a körülmény is, hogy nemzetközi választottbíráskodás esetén egyre elterjedtebb lehetőség az ún. "third party funding", vagyis amikor egy befektető finanszírozza a felperes képviseletét azzal, hogy a felperes pernyertessége esetén a megítélt összeg egy meghatározott százalékára jogosult. Okányival értünk egyet, aki szerint általánosságban nehéz megjósolni, hogy a rendes bírósági vagy a választottbírósági eljárás-e az inkább költséges.[19]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
