Az új Büntető Törvénykönyv (a továbbiakban: Btk.) megalkotása során több bűncselekmény törvényi tényállása is átdolgozásra került. Ezen újragondolás - több más tényállás mellett - a terrorcselekmény vonatkozásában is látható.[2] Ugyanakkor nem volt egyszerű dolga a jogalkotónak, hiszen amellett, hogy a hazai tudományos alapok figyelembevétele mellett a nemzetközi elvárásoknak is meg kellett felelnie, feladatát nehezítette az a tény, hogy a terrorizmus lényegének törvényi tényállási szinten történő megfogalmazása korántsem egyszerű feladat. Az elmúlt években számtalan tudományos definíció született meg, melyek az aktuális történésekre reagálva igyekeznek összefoglalni a jelenség sokszínű összetevőit.[3]
Immáron a hazai kriminálpolitikai gondolkodás sem egyszerű köztörvényes bűncselekményként kezeli a terrorizmust, hanem egy olyan "szuper-deliktumként", amelynek számtalan dimenziója, s az ellene irányuló küzdelemnek több olyan eleme van, amely karakterét tekintve hasonlóságot mutat a közönséges hadviseléssel.[4] A jogalkotó terrorizmushoz való viszonyulását 2015 óta jelentősen befolyásolja a fentiek mellett az a migrációs nyomás is, amely az Európai Unió tagállamaira, köztük hazánkra is nehezedik. "A migráció egyszerre lehet eszköze és katalizátora a terrorista cselekményeknek. Utóbbi esetben a migráció révén alakulnak ki konfliktusok, amelyek később erőszakos cselekményeket eredményeznek, míg előbbi tekintetében a meglévő migrációs hálózatok segítik az erőszaktevők beutazását, integrálódását"[5].
Minthogy a "terrorizmus a demokrácia legfőbb értékeit támadja"[6] a demokratikus országok, így hazánk jogalkotói célkitűzéseinek is markáns eleme annak az állapotnak a kialakítása és védelme, amelyben az egyének és az általuk alkotott közösségek élete, az állam működése terrortámadásoktól nincs veszélyeztetve. A közbiztonság legmagasabb fokon történő biztosításának elérése és fenntartása több a terrorizmus által erősen fenyegetett államban - illetve a migrációs hullámnak, és az elmúlt időszak terrortámadásaink köszönhetően az Európai Unió számos más államában is - olyan érték lett, melyhez kapcsolódóan a biztonságkoncepciók is alapvetően megváltoztak[7], és megfogalmazásra került a "büntetőjog egy részének az alkotmányos rendből való kiszakításának igénye, egy a hagyományos garanciákat elhagyó normarendszer szorgalmazása".[8]
A fenti megállapítások tükrében a 2001-es eseményeket követően az Európai Unión belül is megfogalmazódott az igény, hogy a tagállamok egységesítsék belső büntető jogszabályaikat a terrorizmus elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében. Erre tekintettel uniós szinten két jogi dokumentum is megalkotásra került: egyrészt 2002. június 13. napján elfogadásra került a Tanács terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002/475/IB számú Kerethatározata[9], valamint 2008. november 28. napján a Tanács a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002/475/IB kerethatározat módosításáról szóló 2008/919/IB számú Kerethatározata[10].
Emellett pedig az elmúlt időszakban a migráció és a terrorizmus eszkalálódása közötti vitathatatlan kapcsolat felismerése révén hazánkban is egymást követik azok a jogszabályok, amelyek a megelőzés, következménykezelés mentén az Alaptörvénytől egészen a Btk.-ig, az egyéb alacsonyabb szintű jogszabályokat is beleértve, jelentős módosításokat vezettek be a terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggésben. Ezek közül témánk szempontjából a 2016. évi LXIX. tv.-t emeljük ki, amely a terrorizmus elleni fellépéssel összefüggésben módosított számtalan jogszabályt, köztük a Büntető Törvénykönyv rendelkezéseit is - mind az Általános Rész, mind pedig a Különös Rész tekintetében 2016. július 17-i hatályba lépéssel. Jelen tanulmány célja a fenti törvény Btk.-t módosító rendelkezéseinek bemutatása, azok kritikai szempontú elemzése, tekintettel arra, hogy a módosítás sem törvény-szerkesztési szempontból, sem pedig anyagi jogi szempontból nem mondható "tökéletes-
- 535/536 -
nek". Ahol indokoltnak tartjuk, természetesen törekszünk de lege ferenda javaslat tételére is.
Mint ismeretes, meghatározott bűncselekmények tekintetében a Btk. leszállította a büntethetőség életkori korhatárát, azaz immáron a 12. életévüket betöltött személyek is felelősségre vonhatók, amennyiben a törvény által támasztott objektív és szubjektív feltételek együttesen fennállnak. 2016. július 17. napjától kezdődően azonban a jogalkotó azoknak a bűncselekményeknek a körét, amelyek vonatkozásában a fenti életkor relevanciával bír, kibővítette a terrorcselekmény tényállásával. Pontosabban ez utóbbi bűncselekménynek kizárólag a Btk. 314. §-a szerinti alakzatával. A jogalkotó szerint a módosítás indoka, hogy láthatóan egyre fiatalabb személyek csatlakoznak terrorszervezetekhez,[11] amely állítás tényszerűen igaz, azonban az idézett indokolás tartalma alapján könnyen belátható, hogy még számtalan bűncselekményt lehetne a hivatkozott alapon a gyermekkorra vonatkozó speciális szabályok hatálya alá sorolni. A fentiektől függetlenül azonban két komoly aggály is felmerül a módosított rendelkezéssel kapcsolatosan. Az egyik, hogy ha valóban indokolt a 12. életévüket betöltött személyek esetében is a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét megteremteni terrorcselekmény elkövetése esetén, akkor a jogalkotó miért csak a Btk. 314. §-ára koncentrálta azt. Ha az indokolás azon alapjából indulunk ki, gyakori, hogy egyre fiatalabbak csatlakoznak terrorszervezetekhez, akkor a jogalkotó miért nem öleli fel valamennyi, a terrorszervezet működéséhez kapcsolódó, és a Btk. által büntetni rendelt elkövetési magatartást ezen kiterjesztő szabály alkalmazásakor. Ezen elkövetői kör ugyanis nemcsak a konkrét merényletek elkövetésében, hanem egyéb a szervezet működését segítő, vagy egy adott terrorcselekmény elkövetését szolgáló magatartást is meg tud valósítani. Azaz álláspontunk szerint valamennyi a terrorizmussal kapcsolatosan szabályozott tényállás vonatkozásában indokolt lett volna a büntethetőség életkori korhatárának kiszélesítése, ha a jogalkotó által adott indokolást vesszük alapul.
A magunk részéről azonban nem értünk egyet a szabályozás ezen módjával, és itt fogalmazható meg a második komoly aggály a törvénymódosítással kapcsolatosan. Amikor ugyanis a jogalkotó a Btk. 16. §-ának szabályait a terrorcselekmény elkövetésével kiegészítette, nem volt figyelemmel a bűncselekmény sajátosságára, tudniillik a tényállás összetett voltára. Ténykérdés ugyanis, hogy a terrorcselekmény eszközcselekményeinek a körét kizárólagosan azon köztörvényes bűncselekmények[12] képezik, amelyeket a jogalkotó a tényálláshoz kapcsolt értelmező rendelkezésében meghatároz[13]. Azaz a terrorcselekmény vonatkozásában a tényállás tulajdonképpeni részét egy másik nevesített bűncselekmény is képezi. Ebből kifolyólag pedig anyagi jogi szempontból egyáltalán nincs annak indoka, hogy a jogalkotó a 12. életévüket betöltött személyek esetében feltételezze annak lehetőségét, hogy ha egy eszközcselekménynek minősülő bűncselekményt terrorista célkitűzésekkel valósítanak meg, vagy ahhoz részesként ilyen személyek kapcsolódnak, akkor belátási képesség megléte esetén büntethetők, ugyanakkor viszont, ha ez a terrorista célkitűzés hiányzik, akkor a büntethetőség kérdése fel sem merül. A jogalkotó tehát tévesen ezen módosítás révén azt vélelmezi, hogy a gyermekkorú elkövetők belátási képességének vizsgálata csak akkor indokolt, ha nevezett eszköz-bűncselekményeket terrorista célból követik el, akkor viszont nem, ha ez a célzat hiányzik, holott az eszközcselekmények egyszerű megvalósítása az esetek jelentős százalékában nem is igényelnek olyan mértékű "fejlettségi szintet", mint amit a terrorcselekmény megkíván. Ilyen megkülönböztetés tétele tehát nemcsak indokolatlan, hanem anyagi jogi érvek mentén sem igazolható, ezért a magunk részéről a módosítás ezen irányával nem tudunk egyetérteni, annak elhagyását tartjuk indokoltnak[14].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
