A nyolcvanas évek vége óta rendelkezünk azokkal a technikai feltételekkel, amelyek lehetővé teszik a petesejt későbbi megtermékenyítési célú fagyasztását (oocyta krioprezerváció). Az eljárás kezdetekben csekély hatékonysággal működött, hiszen az úgynevezett lassú fagyasztási műveletben képződő kristályok miatt csak kevés petesejt maradt megtermékenyíthető állapotban. Az újabb, gyors-fagyasztásos módszer (vitrifikáció) azonban a mesterséges megtermékenyítési eljárásokban hasonló eredményeket tud felmutatni, mint a fagyasztáson át nem esett petesejtek esetében.[1] A lassú módszer csekély hatékonysága miatt petesejtek fagyasztását mostanáig csak megfelelő orvosi indokkal végezték, például abban az esetben, ha a betegnek olyan kezelésen kell átesnie, amely a nemzőképességét súlyosan károsítja. Az új eljárást azonban, mivel sikeresebb mutatókkal rendelkezik, már nem csak a veszélyeztetett célcsoportnak, hanem egészséges nőknek is felajánlják, azzal a céllal, hogy számukra a fiatalabb petesejtek megőrzésével minél hosszabb ideig biztosítsák a gyermekvállalás lehetőségét. A németországi Zeit napilap találóan "Megállítani a biológiai órát" címmel közölt cikket az eljárásról.[2]
A módszer etikai kérdéseit tárgyaló cikkek többsége a reprodukciós autonómia kiterjesztéseként értékeli a módszert és üdvözli annak széles körű kiterjesztését.[3] Ezt, amennyiben a sikerességet vesszük kritériumként, valóban alátámasztják az eredmények: míg a lassú fagyasztásos módszerrel a petesejtek csak hetven százalék körüli arányban maradtak életképesek, az új eljárásban már több mint kilencven százalékos volt az eredmény; valamint a fagyasztás után felhasznált és a friss petesejttel végzett in vitro fertilizációs eljáráshoz (IVF) hasonlítva sem mutatkozott lényeges különbség.[4] A reprodukciós autonómiának tágabb értelemben vett felfogása, valamint társadalmi kontextusban szemlélete azonban több etikai problémát vet fel az eljárás nem orvosi indokkal történő alkalmazásával szemben. Tanulmányomban a petesejt élettervi indokból végzett fagyasztásának társadalmi vonatkozásait vizsgálom, és arra a kérdésre keresem a választ, hogy vajon megfelelő megoldást nyújt-e ez az orvosi eljárás a mögötte meghúzódó társadalmi kérdésre.
A reprodukciós medicina kínálata nem véletlenszerűen, az éppen felmerülő lehetőségek mentén alakul, hanem erőteljesen formálják a társadalmi helyzetből következő igények: megszabják a kutatás irányát, valamint a már meglévő tudást sajátos céljuk eléréséhez alkalmas eszközzé alakítják. A petesejtek élettervi okból történő fagyasztásának gondolata a fejlett világ egészén, így Magyarországon is meghatározó társadalmi trendekből vezethető le. Az első olyan társadalmi változás, amely a módszer iránti igényt megteremtette, a gyermekvállalás időpontjának szinte általános kitolódása volt. Magyarországon "az első gyermek vállalásának átlagos kora 2011-ben 28 és 29 év között van, míg gyermekvállalás-kori átlagos életkor már feltehetően átlépte a 30 évet. Az édesapák életkora is töretlenül emelkedik: egy tipikus édesapa a gyermek születésekor jelenleg 33-34 éves Magyarországon, míg a rendszerváltás környékén ez az érték 28-29 év volt."[5] Ez azt jelenti, hogy a legtöbb párnak a biológiailag ideális koron túl születik meg az első gyermeke, hiszen a nők húszas éveik második felére elérik termékenységi potenciáljuk csúcsát. A számok persze nem mutatják azt, hogy mikor szánják el magukat a gyermekvállalásra, de a szülővé válás kitolódásával feltehetően ez is későbbi időpontra esik. A gyermekvállalás biológiailag optimális időpontja és a társadalmi valóság egyre inkább távolodnak egymástól.
De nemcsak a gyermekvállalásnak, hanem a házasságkötéseknek az időpontja is kitolódott. "Míg 1990-ben az első házasságkötési kor a nők esetében 22 év, a férfiaknál 24,7 év volt, 2010-ben az első házasság megkötésére a nőknél már 28,7, a férfiaknál pedig 31,4 éves korban került sor."[6] A házasságkötések száma pedig meredeken esik: "Míg az 1960-as években még csaknem minden nő életében legalább egyszer házasságra lépett - és még 1990-ben is mintegy háromnegyedük -, napjaink házasodási szokásait tartósnak feltételezve a nőknek 61%-a de jure hajadonként fogja élni életét."[7] A válások számának, valamint a fiatal felnőtt egyedül élők arányának növekedése pedig jól mutatja, hogy milyen nehéz tartós párkapcsolatot felépíteni a jelenlegi helyzetben. Mindez annak ellenére igaz, hogy a magyar társa-
- 142/143 -
dalom nemzetközi összehasonlításban kifejezetten gyermek és házasságpártinak mondható.[8]
A gyermekvállalásnak és a házasságnak időbeni kitolódása ugyan jól visszavezethető olyan társadalmi változásokra, mint amilyen például a közép- és felsőfokú képzés kiszélesítése. Ugyanakkor azt is jelzi, hogy a mai körülmények között mennyire nehéz a tartós párkapcsolat és a gyermekvállalás vágyát valóra váltani. A petesejt élettervi indokból végzett fagyasztása erre a helyzetre ígér megoldást. Maga az ajánlat, hogy egészséges, termékeny nők fagyasztassák petesejtjeiket, több feltételezést, normatív elvárást és reményt is hordoz, amelyeket érdemes közelebbről megvizsgálni ahhoz, hogy megítélhessük a helyzet megoldására tett ígéret valóságtartalmát.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 16. pontja következőképpen fogalmaz: "Mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra érett kor elérésétől kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani." A második világháború után született kijelentés elsősorban a Harmadik Birodalomban elkövetett embertelenségekkel szemben - mint a kényszerített házasság, terhesség-megszakítás, szülés és sterilizáció - rögzíti a házasságkötés és a gyermeknemzés szabadságát. A reprodukciós autonómiát tehát negatív módon, a kényszertől való mentesség értelmében rögzíti. A reprodukciós medicina fejlődésével azonban a fogalom új jelentéstartalmakkal bővült: az újonnan megteremtett technológiai lehetőségek szabad igénybevételének gondolata lett az autonómia-fogalom új rétege, amelyhez társult a gyermekhez, sőt az egészséges gyermekhez való jog gondolata is.[9]
Ez azonban csak elvi, de nem gyakorlati oldalról növeli a nők reprodukciós autonómiáját. Egyéni döntés tárgyává teszi az adott technológia alkalmazását és nem vesz figyelmet arról, hogy az autonómia valójában mindig relácionális, tehát másokkal, valamint a kontextussal való viszonyban valósul meg. A petesejt élettervi indokból végzett fagyasztása esetében is erről van szó. Az eljárás azzal kecsegtet, hogy a jövőt illetően kitágítja a reprodukciós lehetőségek körét. De mint minden távoli jövőre vonatkozó döntés, ez is befolyásolja a jelent és a közeljövőt illető választásainkat. A hamis biztonság látszatát keltve olyan döntések elodázásához vezethet, amelyeket most, vagy már a közeli jövőben meg kellene hoznunk. Ha a reprodukciós autonómiát úgy értelmezzük, mint az orvosi beavatkozások elutasításának, vagy igénybevételének a jogát, akkor annak csak egy szűk felfogásával van dolgunk.
A modernitásra jellemző "szorongó érzés" - amire Peter Berger és szerzőtársai klasszikus művének címe is rámutat - nagyrészt abból fakad, hogy a korábbi értelemteremtő keretek és a hagyományos élettudás is érvényüket vesztették.[10] Ennek következtében a döntésnek és az életút alakításának a kényszere az egyén vállán nyugszik, amit legtöbbször anélkül kell meghoznia, hogy azt biztos, társadalmilag elfogadott mércéhez viszonyíthatná. Az emberi viszonyok egyértelműségének az eltűnésével azonban az autonóm döntés is nehezebbé vált. Ha a petesejt élettervi indokból végzett fagyasztását úgy fogják fel, mint egy biztosítást - az angolban használják a találó eggsurance kifejezést - akkor az a kapcsolatok életrajzi jelentőségét még homályosabbá teszi, megnehezítve az autonóm döntést. Az érv tehát, hogy az eljárás a nők reprodukciós autonómiáját bővíti, csak formálisan és mennyiségi értelemben igaz.
A második érv, amelyet a petesejt élettervi indokból végzett fagyasztása mellett felhoznak az, hogy "leveszi a pártalálás terhét a nők válláról" és elkerülhetővé teszi, hogy egy "boldogtalan házasságban, egyedülálló szülőként, vagy nem kívánatos gyermektelenségben" találják magukat. Ez az érv tulajdonképpen az előző érvnek a párválasztás irányába történő bővítése. Az autonómiát tiszta, minden más szemponttól független motivációként értelmezi, amely szerint a párválasztásba a másik tiszta személyén túl nem játszhatnak bele más egyéni szempontok, például ebben az esetben a gyermek iránti vágy. A valóságban azonban, különösen emberi kapcsolatok esetében, tiszta autonómiáról sohasem beszélhetünk. A párkapcsolatokhoz születésüktől kezdve mindig rengeteg, látszólag egyéb cél kapcsolódik. Éppen ezért a kapcsolatok általában akkor bizonyulnak tartósnak, ha a partnerek közös célok érdekében együttesen képesek cselekedni.[11] A párválasztás sikere nem (csak) a kezdeti döntésen, hanem éppen a közös célok tartós megvalósításának a sikerességén (is) múlik. Megjegyzendő, hogy adott esetben a petesejt élettervi indokból végzett fagyasztása éppen a párválasztásnak az idealizált autonómiájával helyezkedik szembe, hiszen adott esetben azt üzenheti, hogy csak a termékeny nőket illeti meg a párkapcsolat, a gyermek nemzésére alkalmatlanokat pedig nem.
A petesejt élettervi indokból végzett lefagyasztásával ugyan időt lehet nyerni a párválasztás
- 143/144 -
optimalizálásához, ugyanakkor ez közel sem garantálja, hogy az illető sikerrel is jár. Sokkal inkább lehetőséget ad a halogató magatartásra, amely nem az optimális partner megtalálását segíti elő, hiszen idővel a házassági piac is beszűkül. Ez ellentmond annak, amit az érv bennfoglaltan feltételez, hogy a gyermek utáni vágy inkább megnehezíti, mintsem megkönnyíti a megfelelő partner megtalálását. A családalapítás - tehát a házasság és a gyermekvállalás - idejének kitolódása, és a válások számának párhuzamos növekedése éppen arra mutat rá, hogy a későbbi választás nem jelent feltétlenül jó választást. A jelenlegi tendenciákból inkább az olvasható ki, hogy nagyon sokan nem is kötnek házasságot és nem létesítenek tartós párkapcsolatot sem, valamint a megkötött házasságokra is arányosan több válás jut.[12] Az érv tehát, hogy a gyermekvállalás lehetőségének a kitolása azt eredményezné, hogy a párválasztás tekintetében a nők kikerülnek az idő szorításából és így stabilabb párkapcsolatot tudnak kialakítani, hamis: ugyanúgy nyomás alá kerülnek, csak később, a párkapcsolati piac beszűkülésével. Még akkor is igaz ez, ha kifejezetten gyermekvállalás céljából akarnak párkapcsolatot létesíteni, hiszen a petesejt fagyasztása sem szünteti meg - a kirívó példák ellenére sem - a gyermekvállalás lehetőségének korhoz kötött biológiai korlátait.
Hasonlóképpen nem oldja fel a gyermekáldás elmaradásából fakadó lelki nyomást, ami bizonyos esetekben szintén felelős lehet az időszakos meddőségért. Az első gyermek megszületése olyan párok esetében, akik gyermeket vállalnak, jelentős mérföldkövet jelent: bizonyossá válik, hogy képesek gyermeket nemzeni és világra hozni. Ezzel egyszerre a társadalom irányából érkező nyomás is enyhül, hiszen a pár ezzel megvalósította az utódnemzésre vonatkozó társadalmi elvárást. Ha azonban hosszabb időn keresztül nem születik meg a várva várt utód, a párok nagyon súlyos teherrel néznek szembe: a gyermekáldás esetleges végleges elmaradásával. A mesterséges megtermékenyítési eljárások (ART), különösen az in vitro megtermékenyítés (IVF), éppen az említett háttér miatt jelentenek különleges lelki megterhelést, nem csak a szükséges beavatkozások, például a hormonkezelések miatt. Ehhez társul az eljárásokat kísérő bizonytalanság, hiszen a különböző mesterséges megtermékenyítési eljárások korántsem jelentenek garanciát arra, hogy a "páciens" gyermekkel a karján térhet majd haza. A sikerességi mutató "29 éves kor alatt 27%, 30-34 éves korban 26%, 35-39 éves korban 19%, 40-44 évesen pedig mindössze 6,4%" ciklusonként.[13] Tehát az orvosi segítség korántsem jelent garanciát. A petesejt-fagyasztás azonban éppen azt feltételezi, hogy később in vitro megtermékenyítésre lesz szükség. Így azok, akik ezt az utat választják, nemhogy nem mentesülnek a meddő állapotra jellemző lelki nyomástól, hanem éppen fokozott mértékben teszik ki magukat ennek, hiszen valószerű opcióként jelölik meg a korral egyre inkább bizonytalan asszisztált reprodukciós eljárást azzal, hogy petesejtjük fagyasztása mellett döntenek. A gyermekvállalás időbeni kitolásával párhuzamosan nő a lelki terhelés esélye, amire nemhogy nem jelentenek választ a reprodukciós eljárások, hanem a "beavatkozások sikerességével kapcsolatos bizonytalanság" sokkal inkább tovább növeli azt.[14] "Bár tekinthetünk az oocyta krioprezerváció melletti döntésre úgy, mint egy lehetőségre, hogy a nők megőrizzék termékenységüket, de valószínű, hogy ez inkább a gyermekvállalás kitolásának a határozott motivációját foglalja magában."[15] Ezzel pedig csak ideig-óráig tolható ki a gyermekáldás elmaradásával való szembenézés.
A következő érv az élettervek, a társadalmi valóság és a gyermekvállalás összehangolásának a szükségességét hangsúlyozza: "A társadalmilag indikált IVF által lehetővé kell tenni a szülők számára, hogy megválasszák a gyermekvállalás legjobb időpontját. Jelenleg meg kell küzdeniük azzal, hogy a karrierépítést és a családalapítást összeegyeztessék. Talán jobb lenne a gyermek és a szülők számára is, ha a család érett és jól megfontolt döntés eredménye lenne, valamint pénzügyileg biztos alapokon állna, hogy a szülők több időt tölthessenek gyermekeikkel."[16] Ez az érv a szülői felelősségnek a nyugati világban a reprodukciós medicina fejlődésével párhuzamosan megjelenő új felfogását veszi alapul, amely szerint a születendő gyermek számára "optimális kiindulópontot" kell biztosítani, mind a gyermek genetikai tulajdonságait, mind a társadalmi körülményeket illetően.[17]
Az érv feltételezi, hogy ez az időpont idősebb korban, a karrier felépítése után érkezik el. Ez azonban két szempontból is téves. Egyrészt, a kérdés biológiai oldalát nézve, a kor előrehaladtával a genetikai rendellenességek és a várandóssággal járó kockázatok esélye nő, és nemcsak a petesejtek öregedése, hanem például az apa idős kora miatt is.[18] Szociológiai szempontból pedig a késői gyermekvállalás csak a társadalom szűk rétege számára jelent ideális körülményeket. A munkaterhek csökkenése és az anyagi biztonság felépítése csak ideális esetben történik meg
- 144/145 -
a kor előrehaladtával, szemben a teherbíró-képesség csökkenésével, ami a munkával és a gyermekkel kapcsolatos teendők ellátását is befolyásolja. Ezért ha a munkaterhek csökkenése nem következik be, akkor a szülőknek még nagyobb nehézségekkel kell szembesülniük, mintha korábban vállalnának gyermeket. Az optimális időpont illúziójával, amint Elisabeth Beck-Gernsheim fogalmaz, "szemben áll kőkemény tényként, hogy ez a mitikus optimális időpont szinte sohasem létezik."[19]
A reprodukciós autonómia kérdését történetileg elsősorban "női" ügyként tartják számon. Ha a reprodukció szociobiológiai valóságát nézzük, akkor világossá válik, hogy a gyermekvállalás társadalmi valóságát nagymértékben meghatározzák annak biológiai előfeltételei. A férfi nemzőképességgel szemben a nőké időben nagymértékben korlátozott, valamint a gyermekek kihordásának és a születés utáni korai szakaszban a gondoskodás terhe biológiai értelemben (jelentős mértékig) a nőket terheli. Az érv szerint a nemek közötti egyenlőség előmozdítását szolgálja a petesejt fagyasztásának lehetősége, hiszen a nők nemzőképességét időben a férfiakéhoz hasonló mértékben kitolja. A nők tehát a módszer alkalmazásával az életút tervezésében hasonló lehetőségekkel rendelkeznek, mint a férfiak.
Az érv mögött meghúzódó gondolkodásmód a hatvanas évek feminista mozgalmainak a logikáját tükrözi, amelyek a férfiakkal azonos lehetőségeket akartak kiharcolni a nők számára; elsősorban azt, hogy ugyanolyan lehetőségekkel kapcsolódhassanak be a munka világába. A későbbiekben azonban világossá vált, hogy ez a férfiak által alkotott nyilvánosság logikájához való egyszerű igazodást jelenti.[20] A női differenciát, mint biológiai és történeti valóságot figyelmen kívül hagyták. Ezt teszi a fent említett érv is. Egyrészt gondolkodás nélkül kiszolgálja a nyilvánosság logikáját, amely a privát szférát csak szükséges rosszként tűri meg. A gyermekvállalás, mivel ellentmond a nyilvánosság logikájának, az egyén felelősségi körébe tartozik. Az egyénnek tehát úgy kell alakítania saját biológiáját, hogy megszakítás nélkül alkalmas legyen a termelés társadalmi folyamatában való részvételre (fogamzásgátlás), és emellett megőrizze a lehetőséget, hogy alkalom adtán mégis fel tudja építeni privát világát (social egg freezing, ART).
A nyilvánosság logikája azonban két ponton is félreérti az egyenlőséget: nem vesz tudomást a privát szféra jelentőségéről és sajátos logikájáról, valamint szintén figyelmen kívül hagyja az egyéni különbségeket, így a nemek közötti differenciát is, hiszen rövidtávon mindkettő korlátot jelent számára. A testet, mivel nem vethető alá mindenestől ennek a logikának, hanem saját igényekkel rendelkezik, szintén idegen valóságként kezeli. Az egyenlőség ebben az értelemben viszont nem jelent mást, mint a nyilvánosság objektív feltételeinek azonosságát férfiak és nők esetében egyaránt. Ezzel azonban az egyén oldalán még nagyobb különbségeket hoznak létre, esetünkben azáltal, hogy nem vesznek tudomást a nemek reprodukciós szerepét illető különbségről. Az élettervi okból végzett petesejt-fagyasztás ezt a problémát csak ideig-óráig képes elfedni, hogy aztán, az élet későbbi szakaszában még nagyobb különbségeket eredményezzen.
Az élettervi okból végzett petesejt-fagyasztást érintő további kérdés, hogy azok a nők, akiknek ezt lehetőségként felajánlják, tisztában vannak-e a reprodukciós medicina által kínált lehetőségek korlátaival. Több felmérés azt mutatja, hogy nem.[21] Ilyen például az a tény, hogy az eljárás orvosi szempontból több veszélyt is magában rejt az anyára, és a gyermekre. A veszélyek között van a petesejt sikeres leszívása érdekében használt gyógyszeres kezelés nyomán bizonyos esetekben fellépő hiperstimulációs szindróma, valamint a várandós nő idősebb korával összefüggő kockázat: "Az anyai halálozás nagyjából a négyszeresére nő negyven év felett (20.6 haláleset 100.000 terhességnél). A petesejt fagyasztás mellett döntő nőknek a méhen kívüli terhesség, a preeklampszia, a krónikus magas vérnyomás, a szívbetegség és a terhességi cukorbetegség magasabb valószínűségével kell szembenézniük."[22]
A petesejt fagyasztásos megőrzése, hasonlóképpen az in vitro megtermékenyítéshez, látszólag az élettervek és a gyermeknemzés egyeztetésének újfajta lehetőségét kínálja. Az eljárással rengeteg olyan vágy és tévhit kapcsolódik össze, amelyek az eljárás sikerességét és az életvezetés helyes voltát igazolják. A valóságot tekintve azonban éppen ezek a tévhitek vezetnek oda, hogy az életúttal összekapcsolt vágyak sokszor nem válhatnak valóra. A petesejt élettervi indokból végzett fagyasztásának lehetősége azt üzeni, hogy a gyermekvállalást (és a hozzá szükséges párválasztást) korlátlan ideig ki lehet tolni. Ezzel a mítosszal valójában olyan strukturális logikát szolgál, amely a reprodukciót a nyilvánosságnak, tehát
- 145/146 -
a termelésnek, az egyén oldaláról nézve pedig a munka világának rendeli alá. Az élettervek azonban nem a testetlen ideák világában, hanem társadalmi körülmények és testi feltételek között valósulhatnak meg. Az orvosi indikációból végzett petesejt-fagyasztás ugyan erkölcsileg igazolható, az élettervi indok azonban, már bizonytalan kimenetele miatt is, az életpálya feletti korlátlan uralom hamis képzetét keltheti. Fontos tehát látni - amint ezt Joann Paley Galst összegzi -, hogy a "legjobb esély a nő számára, hogy gyermeke legyen, még mindig az időben történő és természetes fogamzás."[23] ■
JEGYZETEK
* A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
[1] Kuwayama, Masashige: Highly efficient vitrification for cryopreservation of human oocytes and embryos. The Cryotop method. Theriogenology 1 (2007), 73-80. o.
[2] Spiewak, Martin: Die biologische Uhr anhalten. Zeit Online 2013.07.19. http://www.zeit.de/2013/29/kinderwunsch-social-freezing-eizellen-einfrieren, utolsó hozzáférés: 2013.12.16.
[3] Többek között Savulescu, Julian/Goold, Imogen: Freezing Eggs for Lifestyles reasons. The American Journal of Bioethics 6 (2008), 32-35., 32. o.; Goold Imogen/Savulescu, Julian: In Favour of Freezing Eggs for Non-Medical Reasons. Bioethics 1 (2009), 47-58. o.; Mertes, Heidi/Pennings, Guido: Social egg freezing: for better, not for worse. Reproductive BioMedicine Online 7 (2011), 824-829. o.; Pennings, Guido: Is Oocyte cryopreservation for social reasons ethically defendable? in: 1st International Symposium on Social Egg Freezing, Clinica Eugin, Barcelona, 66-69; Lockwood, Gillian M: Social egg freezing: the prospect of reproductive 'immortality' or a dangerous delusion? Reproductive BioMedicine Online 3 (2011), 334-340. o.
[4] Savulescu - Goold: i.m. 32. o.
[5] Kapitány Balázs - Spéder Zsolt: Gyermekvállalás. In: Őri Péter, Spéder Zsolt (Szerk.): Demográfiai portré. Jelentés a magyar népesség helyzetéről. KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest 2012. 31-44., 35. o.
[6] Pongrácz Tiborné: Párkapcsolatok. In: Őri Péter, Spéder Zsolt (Szerk.): Demográfiai portré. Jelentés a magyar népesség helyzetéről. KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest 2012. 11-20., 12. o.
[7] Pongrácz: i.m. 12. o.
[8] Kovács Gusztáv: Is there a future for the private sphere? The complex bond between the public and the private in the light of fertility trends in Hungary. Family Forum 1 (2011), 99-111. o.
[9] O'Neill, Onora: Autonomy and Trust in Bioethics. Cambridge UP, Cambridge 2002. 66. o.
[10] Berger, Peter L. - Berger, Brigitte - Kellner, Hansfried: Das Unbehagen in der Modernität. Campus, Frankfurt 1975
[11] Berger, Peter - Luckmann, Thomas: The Social Construction of Reality. A Treatise in the Sociology of Knowledge. Anchor Books, New York 1966
[12] Földházi Erzsébet: Válás. In: Őri Péter, Spéder Zsolt (Szerk.): Demográfiai portré. Jelentés a magyar népesség helyzetéről. KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest 2012. 11-20., 22. o.
[13] Gameiro, Sofía: Is there a need for Oocyte Cryopreservation. The psychological viewpoint. in: 1st International Symposium on Social Egg Freezing, Clinica Eugin, Barcelona 33-37., 34. o.
[14] Gameiro: i.m. 36. o.
[15] Gameiro: i.m. 35. o.
[16] Goold - Savulescu: i.m. 51. o.
[17] Haker, Hille: Hauptsache gesund? Ethische Fragen der Pränatal- und Präimplantationsdiagnostik. Kösel, München 2011
[18] La Rochebrochard, Elise - Thonneau, Patrick: Paternal age and maternal age are risk factors for miscarriage. Results of a multicentre European study. Human Reproduction, 6 (2012), 1649-1656. o.
[19] Elisabeth Beck-Gernsheim: Die Kinderfrage heute. Über Frauenleben, Kinderwunsch und Geburtenrückgang. C.H. Beck, München 2006. 117. o.
[20] Schnabl, Christa: Nach dem Patriarchat. Gesellschaftskritik und Gesellschaftskonzeptionen im Feminismus. Jahrbuch für Christliche Sozialwissenschaften (2004), 143-169. o.
[21] Például Stöbel-Richter - Yve Goldschmidt - Susanne Borkenhagen, Ada Kraus - Ute Weidner - Kerstin: Entwicklungen in der Reproduktionsmedizin - mit welchen Konsequenzen müssen wir uns auseinandersetzen? Zeitschrift für Familienforschung 1 (2008), 34-60. o.
[22] Goold/Savulescu: i.m. 53. o.
[23] Galst, Joann: What's a Young Woman to Do? The Pros and Cons of Social Egg Freezing. http://www.bluetoad.com/disp-lay_article.php?id=930688, utolsó hozzáférés: 2013.12.16.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus Pécsi Hittudományi Főiskola.
Visszaugrás
