1. A panaszos svéd üzletember, akit egy élőben, svéd nyelven közvetített tv-műsorban azzal vádoltak, hogy részt vesz a szervezett bűnözésben a média- és a reklámszektorban. Az őt ért súlyos rágalmazásért magánvádat emelt a svéd bíróságnál, kártérítést is követelve. Az eljáró elsőfokú, és majd a másodfokú svéd bíróság hatáskörének hiányát megállapítva visszautasította az eljárás megindítását. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a műsor nem Svédországban készült, hanem azt a londoni székhelyű - és ott bejegyzett - Viasat Broadcasting UK Ltd. műholdon továbbította Svédországba. Minthogy a műsor tartalmáért ez a cég felelős, a svéd Fellebbviteli Bíróság az ügy anyaga alapján azt tartotta lehetségesnek, hogy a panaszos Nagy Britannia bírósága előtt indítsa az eljárást. A Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott kérelmében a panaszos arra is hivatkozott, hogy a vitás kérdés eldöntéséhez a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, a Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22., Brussels I Regulation) értelmezése szükséges, de az arra irányuló indítványát, hogy kezdeményezzen előzetes döntéshozatalt az Európai Unió Bíróságánál, a Legfelsőbb Bíróság elutasította. A panaszos az EJEE 6. § (1) bekezdésének (a bírósághoz fordulás jogának), a 8. §-ának és a 13. §-ának a sérelmét állította. A Bíróság szerint a Brussels I Regulation-ból következően mindkét ország bírósága rendelkezik hatáskörrel az eljárás lefolytatására. Ugyanakkor figyelemmel arra, hogy a műsor közvetítése - céljait és szándékait illetően - svéd vonatkozású volt, és a kár is Svédországban következett be, az EJEE 6. §-a alapján a svéd állam köteles volt biztosítani a panaszos számára a bírósághoz fordulás jogát annak ellenére, hogy a panaszos olyan helyzetben volt, hogy a svéd jog alapján nem tarthatott senkit felelősnek az őt ért sérelemért. A Bíróság úgy értékelte, hogy a brit bírósághoz való fordulás nem tekinthető ésszerű és praktikus alternatívának a panaszos számára és azzal, hogy a svéd bíróságok érdemi vizsgálat nélkül utasították el a panaszos indítványait, aránytalanul korlátozták az EJEE 6. §-a szerinti bírósághoz fordulás jogát. A Bíróság megállapította az EJEE 6. § (1) bekezdésének a megsértését (Arlewin v. Sweden, no. 22302/10).
2. Két azonos nemű francia állampolgár házasságot kívánt kötni. A helyi polgármester a házasságkötés hivatalos részét lebonyolította, és be is jegyezte ennek tényét a házassági anyakönyvbe. Az illetékes ügyész kezdeményezte a panaszosok közötti házasság érvénytelenítését, aminek a bíróság helyt is adott, és az érvénytelenséget kimondó ítéletet később a fellebbviteli és a kasszációs bíróság is helyben hagyta. A panaszosok diszkriminációra (EJEE 14. §-a) hivatkoztak, még pedig az EJEE 12. §-ával (a házasságkötéshez való jog) és a 8. §-ával összefüggésben. A Bíróság megerősítette a korábbi ítéleteiben[1] tett megállapításait, melyek szerint az 8. §-a és EJEE 12. §-a nem követeli meg a részes államtól az azonos neműek közötti házasságkötés lehetővé tételét. A részes államok szabadon szabályozzák ezt a kérdést, mivel a házasságnak minden táradalomban mélyen gyökerező kulturális és szociális fogalmi tartalma van és a legjobban a nemzeti jogalkotó tudja értékelni és megválaszolni a társadalmi igényeket. Az EJEE 12. §-a házasság hagyományos fogalmát - mint férfi és nő szövetségét - őrzi, és még ha egyes részes államok lehetővé is tették az azonos neműek házasságát, külön-külön sem a 8. §, sem a 12. §, illetve mindkét szakasz összefüggésben a 14. §-sal - nem értelmezhető úgy, hogy ilyen jellegű kötelezettséget előírna a többi részes államnak. A panaszosok azon felvetésére, hogy különbség van a házastársak és az egyéb együttélési formákat vállaló partnerek jogállása között, a Bíróság aláhúzza, hogy nem foglalhat állást részleteiben minden egyes különbségről. A Bíróság nem állapította meg a panaszosok által állított egyezménysértéseket (Chapin and Charpentier v. France, no. 40183/07).
3. Ha az eljáró hatóság a vádlottnak csak videolinken keresztül biztosítja a kapcsolattartást a kijelölt ügyvéddel, az sérti az EJEE 6. § (1) bekezdését és (3) bekezdésének c) pontját. A Bíróság szerint az állam által installált és működtetett video-konferencia rendszer útján történő kommunikáció nem garantálja a vádlott-ügyvéd kapcsolat bizalmas és titoktartó jellegét (Gorbunov and Gorbachev v. Russia, nos. 43183/06 and 27412/07).
4. Sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot az, hogy a vádlottat olyan bizonyítékok alapján ítélik el, amelyek megszerzése a rendőrség szándékos közreműködésével történt (pl. csapdába ejtés) és az eljáró bíróság nem vizsgálja alaposan a vádlott azon állítását, hogy őt fedett ügynökök buzdították a neki tulajdonított jogsértés elkövetésére [EJEE 6. § (1) bekezdését.] (Morari v. the Republic of Moldova, no. 65311/09).
5. A panaszos újságíró, aki cikkében egy betöréssel kapcsolatos nyomozásról beszámolva azt állította, hogy a megnevezett gyanúsított szökésben van és ellene országos körözési parancsot adtak ki. A feltételezett gyanúsított apja azonnal írt az újságnak, közölve, hogy lehetetlen, hogy a fia legyen az elkövető, minthogy ő Olaszországban tartózkodik. Ezt a leve-
- 48/49 -
let az újság nyilvánosságra hozta. A cikkben megnevezett gyanúsított később rágalmazásért büntetőeljárást kezdeményezett az újságíró ellen azzal az indokolással, hogy az apja levelét közölték ugyan, de a kérése ellenére a cikket helyreigazítással nem vonták vissza. A hazai bíróság felmentette a gyanúsítottat a rágalmazás vádja alól. Megállapította, hogy a cikkben megjelent állítás hivatalos forrásból, a helyi rendőrség jogi osztályáról származott, ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az újságírónak (panaszosnak) helyreigazítást kellett volna közölnie mihelyt tudomást szerzett arról, hogy a cikkében megjelent információ téves, ezért 270 euró pénzbírságot szabott ki ellene. A panaszos az EJEE 10. §-ának a sérelmét állítva fordult a Bírósághoz, véleménye szerint az apai levél közlésével teljesült a helyreigazítás kötelessége. A Bíróság kiemelte, hogy fontosnak tartja a sajtócikk által megsértett személynek a helyreigazításhoz való jogát, amely az újságíróra vagy az újságra nézve ennek megfelelő kötelezettséget keletkeztet, és a konkrét esetben megállapította, hogy az újságíró nem járt el az újságírói etika elveivel összhangban, amelyek megkövetelik, hogy világosan és expressis verbis korrigálja azt a közölt információt, amelyről bebizonyosodott, hogy téves vagy rágalmazó. Erre tekintettel a Bíróság nem állapította meg az EJEE 10. §-ának a megsértését (Rusu v. Romania, no. 25721/04).
6. Az adott országba való belépéshez vagy az országban való letelepedéshez való jogot az EJEE nem garantálja, de az államnak a bevándorlási politikáját olyan módon kell kialakítania, amely összeegyeztethető a külföldi állampolgár emberi jogaival, különösen a családi és magánélethez való jogának tiszteletbe tartásával és a diszkriminációmentes bánásmódhoz való jogával. A konkrét ügyben a panaszosok azért fordultak a Bírósághoz, mert Oroszországban a hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé a HIV-pozitív külföldi állampolgárok számára a tartózkodási engedély megadását. A hatóságnak mérlegelésre vagy az erre irányuló kérelem egyéniesített vizsgálatára nincs lehetősége. A panaszosok az EJEE 14. §-ára (diszkrimináció tilalmára) - összefüggésben a 8. §-ával - alapították a beadványukat, ugyanis családegyesítési ügyekben sem lehetett kivételt tenni a sérelmezett jogszabály alól. A Bíróság kifejtette, hogy Oroszország nem tudott eleget tenni annak a kötelességének, hogy meggyőző érvekkel vagy objektív indokolással igazolja azt az eltérő bánásmódot, amelyben egészségügyi okok miatt részesíti a sértetteket. (Oroszország az egyetlen európa tanácsi tagállam, amely a külföldi állampolgárságú HIV-pozitívakat deportálhatja.) A HIV-vel élők egy olyan veszélyeztetett csoportot alkotnak, amelynek tagjai számos orvosi, szakmai, szociális, személyes és pszichológiai problémával küzdenek, beleértve a velük szembeni mélyen gyökerező előítéleteket is. A jogszabály ezt az embercsoportot egységesen a közegészségügyre eleve fenyegetőnek tekinti, ami nem egyeztethető össze az EJEE 14. §-ával, összefüggésben a 8. §-ával. A Bíróság megjegyzi, hogy amennyiben a panaszosokkal szembeni hazai eljárások hibás jogalkotáson alapulnak, ez eléri a strukturális probléma azon szintjét, ami további hasonló panaszok beadásához vezethet. Röviddel jelen ítélet meghozatala előtt az orosz Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította ezen jogi rendelkezések alkalmazását orosz családi kapcsolatokkal rendelkező személyekkel szemben, erre és a készülő új jogi szabályozásra figyelemmel a Bíróság egyelőre eltekintett irányadó-ítélet (pilot-judgment) e tárgyban történő meghozatalától, de fenntartja magának ezt a jogot a jövőben meghozandó orosz intézkedésektől függően (Novruk and Others v. Russia, no. 31039/11, 48511/11, 76810/12, 14618/13 és 13817/14).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
