Folytatva a veszélyes üzemek találkozásával és az üzembentartók közös károkozásával kapcsolatos kártérítési szabályok áttekintését, látható, hogy ha rendellenesség egy félnél sem, vagy mindegyiknél felmerült, kárát mindegyik fél maga viseli. Az új Ptk. 6:539. §-ának (4) bekezdése hiányt pótol azzal a rendelkezésével, amely a több üzembentartó által - veszélyes üzemet nem folytató - személynek közösen okozott kárral kapcsolatban felmerülő kérdéseket szabályozza.
Abban az esetben, ha az új Ptk. 6:535. § (1) bekezdése alá tartozó kárt több veszélyes üzem közösen okozta, felelősségük a 6:524. § (1) bekezdése értelmében egyetemleges. Egymás közti viszonyukban felelősségük megosztására ezúttal is a 6:539. § (2) és (3) bekezdését kell alkalmazni, de azzal az eltéréssel, hogy felróhatóság és rendellenesség hiányában a kárt egyenlő arányban kell viselniük.
Ezek után még arra a kérdésre kell választ adni, hogy miként kell megítélni azt az esetet, amikor a kárt veszélyes üzem és annak nem minősülő személy felróható magatartása közösen okozta. Nyilvánvaló, hogy a károkozók felelősségére ezúttal egyedül az új Ptk. 6:524. § (1)-(3) bekezdéseinek rendelkezését kell alkalmazni. A közös károkozásra és így az egyetemleges felelősségre vonatkozó jogszabályok alkalmazásának nem akadálya az, hogy az egyes károkozók eltérő alakzat szerint tartoznak felelősséggel (erre - kissé kiterjesztett értelemben - irányadó lehet a BH 1991.314. sz. állásfoglalás.)
Az új Ptk. a más személy károkozását négy viszonylatban szabályozza.
2.1. Az új Ptk. 6:540. § - az alkalmazott és a jogi személy tagja károkozásáért való felelősséget szabályozza. Az alkalmazottért való felelősség tekintetében az (1) bekezdés lényegében azonos a régi Ptk. 348. §-ával. Eltérő ettől a (2) bekezdés annyiban, hogy rendelkezése nem csak a szövetkezet tagjára, hanem valamennyi jogi személy olyan tagjára vonatkozik, aki a kárt tagsági viszonyával összefüggésben okozta.
Az alkalmazott foglalkoztatására irányuló jogviszony egyes fajtáit külön törvények szabályozzák, az (1) bekezdés ezek mindegyikére vonatkozik. A munkaviszony fennállását változatlanul annak jellemzői: alárendeltség, az utasítási jog stb. alapján kell megállapítani (BH 1982.422.). Fennáll tehát a munkáltató felelőssége eseti jellegű, valamint a hatóságoktól eltitkolt "fekete" munkavégzés esetén is.
A jogi személy a (2) bekezdés alapján akkor tartozik felelősséggel, ha a károkozást tagja tagsági viszonyával összefüggésben okozta. Itt először is a károkozásnak ezt az esetét meg kell különböztetni a vezető tisztségviselő által okozott kártól. A tag által harmadik személynek okozott kár akkor függ össze tagsági viszonyával, ha a jogi személy szervezeti és működési szabályzata (esetleg más rendelkezés) alapján a jogi személy tevékenységében személyes közreműködést vállalt, pl.: 3:97. § (2) bekezdése; vagy 3:182. § (1) bekezdése szerint.
A munkáltató azért a kárért tartozik felelősséggel, amelyet alkalmazottja a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben okozott; ugyanez a rendelkezés vonatkozik a jogi személy tagja által tagsági jogviszonyával összefüggésben okozott kárért való felelősségre is. Ebben a vonatkozásban változatlanul folytatható az eddigi gyakorlat, ami nagy számban közzétett bírósági határozatban fejeződik ki. A kártérítési felelősség akkor is megállapítható, ha az alkalmazott, illetve a tag nem a munka - vagy feladatkörébe tartozó tevékenység gyakorlásával okozta a kárt, hanem ezáltal került abba a helyzetbe, hogy a kárt okozó magatartást elkövethette (BH 1980.320., BH 2009.183. stb.).
Az új Ptk. 6:540. § (3) bekezdése szerint az az alkalmazott vagy tag, aki szándékosan okozta a kárt, alkalmazójával, illetve jogi személlyel egyetemlegesen felel.
Az új Ptk. 6:541. §-a a más személy által okozott kárért való felelősség körébe sorolta be a jogi személy tisztségviselője által okozott kár megtérítését is. Ezt a rendelkezést azonban a 2016. évi LXXVII. törvény 24. §-a hatályon kívül helyezte, ezért csak a 2014. március 15 - 2016. június 30. között okozott kár megtérítésére alkalmazható.
A szóban forgó rendelkezés szerint akkor, ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben okoz kárt, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel.
E rendelkezés értelmezésénél figyelembe kell venni az új Ptk. Harmadik könyvének a jogi személyekre vonatkozó rendelkezését is. Ezek között a 3:21. § a jogi személy ügyvezetéséről általánosságban, a 3:112. § pedig a gazdasági társaságok tekintetében határozta meg a vonatkozó követelményeket. Ehhez képest a vezető tisztségviselőnek kell irányítania a jogi személy működését és ebbe bele tartozik szerződések megkötése és az elvállalt kötelezettségek teljesítéséről való gondoskodás is.
A Harmadik Könyvben a vezető tisztségviselő felelőssége kétirányú: a 3:24. § , illetve a 3:117. § szerint ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott károkra vonatkozó szabályok szerint tartozik felelősséggel (ez a felelősség tehát a jogi személy belső viszonyaiban merül fel). Harmadik személynek okozott károkért való (külső) felelősség csak a gazdálkodó szervezetek ügyvezetése során merülhet fel a 3:101. § (4)-(6) bekezdése , illetve a 3:118. § alapján. Az első esetben az előtársaság működésének megszűnése esetén a vezető tisztségviselő a ki nem elégített követelésekért köteles helytállni. A második eset a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnésére vonatkozik: a szerződésen kívüli kártérítés szabályai szerint akkor tartozik felelősség-
- 11/12 -
gel, ha a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezése után a hitelezők érdekeit nem vette figyelembe.
Az új Ptk. szóban forgó szabálya messze túllépett a Harmadik Könyv által szankcionált eseteken. Kérdés azonban, hogy a vezető tisztségviselő által "e jogviszonyával összefüggő" károkozás fogalma miként értelmezhető.
Ha ezt a kérdést rendszertani módszerrel értelmezzük, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a vezető tisztségviselő amiatt, mert az ő ügyintézésével kapcsolatban szerződésszegésen alapuló kártérítési kötelezettség keletkezett, nem vonható felelősségre. A kártérítési kötelem alanyai ugyanis azonosak a megszegett szerződés alanyaival: a jogosulttal és a kötelezettel; az ügyintéző tisztségviselőt, vezető pozíciója ellenére sem lehet közéjük sorolni. A 6:142. §-on alapuló kártérítési kötelezettség nem terjeszthető ki a vezető tisztségviselőre.
Az új Ptk. 6:541. § alapján a vezető tisztségviselőtől csak szerződésen kívül okozott kár megtérítése követelhető. Minthogy a kárt a vezető tisztségviselő e jogviszonyával összefüggésben okozta a jogi személyt emiatt vele együtt egyetemleges felelősség terheli. Azt, hogy a vezető tisztségviselő felelőssége miként állapítható meg, a következő példákkal lehet bemutatni:
A vezető tisztségviselő által megkötött és lebonyolított szerződésen alapuló kötelezettség teljesítés késedelmesen történt. Emiatt a jogosult az új Ptk. 6:142. §-a alapján a jogi személytől követelhet teljesítést. A kötelezett nem mentheti ki magát a felróhatóság hiányának bizonyításával, erre csak a szóban forgó rendelkezésben meghatározott körülmények fennállása esetén van lehetősége. Ha a késedelem a vezető tisztségviselő terhére felróható, a jogi személy őt a 3:24. § alapján a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint vonhatja felelőssége. Arról, hogy a vezető tisztségviselő feladatát milyen jogviszony alapján látja el, a jogi személyre vonatkozó általános szabályok nem terjednek ki. A 3:112. § (1) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el, tehát kártérítésre e jogviszonyokra vonatkozó szabályok szerint kötelezhető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
