A nemzetközi magánjog érdekes kérdése annak meghatározása, hogy milyen értelemben lehetséges a szerződő feleknek ugyanarra a szerződésre több állam jogát - esetleg állami jogot és nem állami jogot - egyszerre kikötniük. Mivel a kérdést a hazai jogirodalom csak nagyon általánosan tárgyalja,[1] és mivel EU csatlakozásunk után a külgazdasági szerződésekben ez a kérdés is, mint a jogválasztással kapcsolatos egyéb kérdések,[2] kifejezett gyakorlati jelentőségre tesz szert, célszerű azt önálló tanulmány keretében elemezni.
Ezzel kapcsolatosan elsőként célszerű külön pont alatt tárgyalni a szerződés feldarabolását. Másodikként külön kell tárgyalni azt az esetet, amikor a felek a szerződést ugyan nem darabolják fel, mégis, az egész szerződésre több jogot is kikötnek alkalmazandónak - pl.: a szerződésre X és Y állam jogának közös szabályait választják. Végezetül megemlítjük, hogy a jogválasztás módosítása is ahhoz az eredményhez vezet, hogy ugyanarra a szerződéses jogviszonyra több jog is alkalmazandó, aminek alapján Burián a módosítást is a több jog választása a szerződésre alkalmazandó jogként pontban tárgyalja.[3] Mi ugyanakkor ahhoz a jogirodalmi állásponthoz csatlakozunk, hogy a több jog válaszhatóságával kapcsolatos fejtegetések arra az esetre vonatkoznak, amikor a felek eredendően több különféle jogrendszert vagy jogforrást kötnek ki alkalmazandónak, amihez képest jogi természetét tekintve eltérő jogi aktus a jogválasztó klauzula utólagos módosítása. Valójában a legtöbb általunk vizsgált jogirodalmi forrás szintén külön tárgyalja a két jogintézményt. Természetesen ehhez a kategorizálási kérdéshez is találhatóak olyan esetek, amelyekről nem könnyű eldönteni, hogy több jog eredendő választásáról, vagy a jogválasztás módosításáról van-e szó, mint amikor a felek csak abban állapodnak meg, hogy a jogválasztó klauzulát valamely időpont vagy esemény bekövetkezésekor felülvizsgálják, de nem jelölik meg azt, hogy az időpont vagy feltétel bekövetkezése után milyen jog lesz alkalmazandó jogviszonyukra. Azonban ezt az egészen szélsőséges esetet leszámítva nem okoz problémát a több jog választásának és a módosításnak a megkülönböztetése. Ezért a módosítás kérdésével ebben a tanulmányban nem foglalkozunk.
- 83/84 -
A szerződés feldarabolása, közismert nevén a dépecage azt jelenti, hogy a felek a szerződés egyes elkülöníthető részeit, vagy egyes időben vagy térben elkülöníthető szerződéses cselekményeket egymástól az alkalmazandó jog meghatározása céljából szétválasztanak. A dépecage fogalmát hasonlóan alkalmazza a magyar jogirodalom is.[4] Ehhez képest létezik a dépecage-nak egy kiterjesztő fogalma is, amely a szerződés egyes részeinek a szétválasztását jelenti általában, nem csak a felek rendelkezése alapján - ezt használja az angolszász terminológa, így az amerikai jog,[5] illetve ilyen értelemben használja az angol nyelven írt Zöld Könyv[6] is. Ezen kiterjesztő felfogás szerint ide tartozik pl. a szerződés megkötésével vagy teljesítésével kapcsolatosan a megkötés helyének vagy a teljesítési hely jogának alkalmazása akkor, ha az egyébként irányadó jog szerint valamely jogcselekmény - pl. alaki szabályok alapján a megkötés vagy a szolgáltatott dolog megvizsgálása - nem lenne érvényes. Természetesen a felek rendelkezése a szerződés feldarabolására gyakran követi azokat a lehetőségeket, amelyek mentén a szerződést jogszabály, esetjog vagy a jogirodalom feldarabolhatónak tekinti. Ilyen lehetőséget tartalmaz a Kódexünk[7] 30.§ (2) és (3) bekezdése is, ami kézenfekvővé teszi a felek számára azt, hogy a megvizsgálásra vagy az alaki érvényességre más jogot kössenek ki, mint ami a szerződésben található. Az a mára már a német és svájci gyakorlatban is meghaladottnak tekinthető álláspont[8] sem a kereskedelmi gyakorlatban szerződő felek "ötlete" volt, hogy a két szerződő fél kötelezettségeit - adásvételnél a dolog és tulajdonjoga szolgáltatását az eladó, és a vételár szolgáltatását a vevő oldalán - válasszák szét egymástól, és külön-külön jogot válasszanak rá - ki-ki a magáét. Az ilyen tartalmú jogválasztások pusztán Savigny ez irányú fejtegetéseit mintázták, ami nem a felek jogválasztására, hanem a szerződés jogának objektív alapú meghatározására vonatkozott.[9]
El kell továbbá választani a dépecage fogalmát a részleges jogválasztástól (partial choice, Teilverweisung) is. A részleges jogválasztás tana szerint a felek akarati autonómiája nem csak arra terjed ki, hogy szerződéses jogviszonyuk egészére jogot válasszanak, hanem rendelkezhetnek úgy is, hogy csak a szerződés egy részére választanak jogot; a többi része vonatkozásában a jogválasztáson kívüli jog vagy jogforrás lesz az irányadó. Ez történik pl. akkor, ha a szerződés a Bécsi Vételi Egyezmény hatálya alá tartozik, amit a felek nem kívánnak kizárni, ám úgy rendelkeznek, hogy az Egyezmény által nem szabályozott kérdésekre valamely állam jogát rendelik alkalmazandónak. A részleges jogválasztás eredménye is lehet az, hogy végül több jog is alkalmazandó a szerződésre, azonban ennek oka legalább részben valamely objektív kapcsolóelv alkalmazása lesz, nem pedig a felek kifejezett jogválasztása. Ráadásul még ez sem szükségszerű: elképzelhető, hogy a felek jogválasztása és az objektív kapcsolóelv ugyanannak az államnak a jogára mutat. Amennyiben a felek több részét is nevesítik a szerződésnek, azokra különböző jogokat megnevezve, ám a szerződés más részei vonatkozásában nem választanak jogot, akkor a több jogra irányuló választásuk vonatkozásában a dépecage-ról szóló fejtegetéseink érvényesek lesznek. Ettől az egyetlen átfedéstől eltekintve azonban két különböző jogintézménynek tekintjük a szerződés feldarabolását több jog választása céljából és a részleges jogválasztást, ezért a részleges jogválasztással ebben a tanulmányban nem foglalkozunk. Elismerjük azonban, hogy vannak olyan szisztematizálási modellek is, amelyekben a részleges jogválasztás a szerződés feldarabolásának egy esete.[10]
Végezetül nem tekintjük a dépecage fogalomkörébe tartozónak azt az esetet, amikor a felek incorporation of foreign law formájában szerződéses rendelkezéseik részévé tesznek olyan jogszabályi előírásokat, amelyek nem a szerződésre választott jogban találhatóak, vagy amikor több különféle jogot használnak fel anyagi jogválasztásaikhoz. Dépecage-nak kifejezetten csak a szerződés egyes részeihez telepített eltérő kollíziós jogválasztásokat tekintjük.
A dépecage mint fogalom a nemzetközi magánjogban ismert, ami azt jelenti, hogy mindig a fórum kollíziós szabálya lesz az, amelyik lehetővé teszi a szerződés feldarabolását és az egyes részekre új jog választását. Erre a következtetésre az alapján juthatunk, hogy szinte az összes feldolgozott nemzetközi magánjogi mono-
- 84/85 -
gráfia automatikusan az akarati autonómia körében foglalkozott a kérdéssel. Egyedül Boggiano[11] fejt ki ellentétes álláspontot, aki szerint a szerződésnek van egy "alapjoga",[12] és ez a lex causae dönt abban a kérdésben, hogy lehetővé teszi-e azt, hogy a szerződés valamely elválasztható speciális rendelkezéseire más jogot válasszanak. Mi a magunk részéről elfogadjuk a többségi álláspontot, amely szerint a fórum nemzetközi magánjoga dönt a dépecage kérdéséről. Ehhez annyit teszünk hozzá, hogy természetesen a szerződés egyes részeinek a szerződéstől való elválaszthatósága az anyagi jogban is megjelenik, mint amikor arról kell dönteni, hogy valamely érvénytelenségi ok az egész szerződés, vagy csak annak egy része érvénytelenségéhez vezet-e - az ilyesfajta kérdésben természetesen a lex causae dönt. A szerződés feldarabolása tehát csak annyiban kollíziós jogi kérdés, amennyiben az egyes részekhez történő önálló jogválasztással kapcsolatos.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
