A Brit Örökbefogadási és Nevelőszülői Szervezet[1] vezetésével hat partnerszervezet közreműködésével, négy ország részvételével egy két éves program keretében azt vizsgáltuk, hogy milyen lehetőségei lehetnének egy európai modellnek, amelyben a bűncselekmény elkövetése miatt speciális gyermekotthoni elhelyezésben, előzetes letartóztatásban, illetve javítóintézeti nevelésben részesülő gyerekek számára speciális, intenzív nevelőszülői ellátást biztosíthatnánk. A program résztvevője volt a Eurochild[2] és a Nemzetközi Fiatalkorúak Igazságszolgáltatás Figyelő szervezete (OIJJ)[3] is.
"A fiatalkorú elkövetők elzárásának lehetséges alternatívái - egy intenzív és elzárást kiváltó nevelőszülői program fejlesztése" című program célkitűzései szerint olyan európai jó gyakorlatok modelljét kívánta megvalósítani, amely a törvénnyel összeütközésbe került gyermekek és fiatalkorúak számára nyújthat segítséget a reintegráció és ismételt elkövetés megelőzéséhez. A programot a gyermeki jogok és azon szakmai elvek és tapasztalatok alapján kívántuk összeállítani, amelyek szerint az elkövető gyerekek, fiatalok elzárása csak legvégső lehetőségként és a lehető legrövidebb időtartamra merülhet fel, valamint, hogy a hiányzó alternatív lehetőségek, az elterelés különböző formáit erősítsük. A nevelőszülői ellátás általában is komoly kapacitás hiányokkal, nemegyszer minőségi problémákkal és a megfelelő szakmai háttérszolgáltatások hiányával küzd, ahogy az alap- és szakellátás valamennyi területe, a különféle korú, szükségletű gyerekek számára, így ez a lehetőség csak ezek komplex kezelése, megfelelő stratégia és alkalmazási terv esetén valósítható meg.
A program legfőbb értékét az jelenti, hogy gyermekjogi megközelítésű választ kíván adni azoknak a gyerekeknek a nevelése, gondozása érdekében, akik kapcsolatba kerültek elkövetőként, szabálysértőként a rendőrséggel, büntető igazságszolgáltatással, illetve ezzel súlyosan veszélyeztetettek.
Az elzárásra ítélt fiatalok gyakran kirekesztettnek érzik magukat, a marginalizálódás, stigmatizáció és visszaesés réme fenyegeti őket. A vizsgálat, nyomozás alatt, a bírósági tárgyalásig rendelkezésre álló időben és az ítéletet követően, a bűncselekmény és büntetés súlyosságától függően persze, a megfelelő időt intenzív speciális nevelőszülői ellátásban is tölthetnék, azokban az esetekben, amikor feltétlenül szükséges az intézményes megoldás választása, a családból való kiemelés.
A nevelőszülői megoldás esetén esély van az egyszemélyes figyelemre, gondoskodásra, a kiváltó okok és a reintegrációhoz szükséges szociális, oktatási és szükség esetén terápiás, megfelelő szocializációs és pedagógiai ellátások biztosítására. Ennek feltétele a nevelőszülők alkalmassága és megfelelő felkészítése mellett a rendszeres szupervízió, kisegítő szolgáltatások elérhetősége mind a gyerekek, mind a vérszerinti és a nevelőcsalád számára, és a büntető igazságszolgáltatásban dolgozók együttműködése is. Az előzetes letartóztatás idejére és helyébe biztosított nevelőszülői ellátás biztosítja a gyerek, fiatal megjelenését és felkészültségét a kellő időben a bíróság előtt, tovább csökkenti az ismételt elkövetés esélyét. A súlyos cselekményt, vagy többszöri korábbi elkövető gyerekek számára, akik nyilvánvalóan súlyosan veszélyeztetettek és veszélyeztetők egyidejűleg, se-
- 1/2 -
gíthet a hiányzó érzelmi kötődés és kapcsolatok kialakításában, a családi kötelékek helyreállításában, vagy éppen megszakításában, és az elfogadhatatlan viselkedési minták megértésében és megváltoztatásában.
A program célja szerint lépésről-lépésre fel lehet építeni egy átfogó, az érintett szakmák és szolgáltatók együttműködésére épülő intenzív speciális nevelőszülői hálózatot. A már ismert kutatásokra és evidenciákon alapuló gyakorlatokra alapozva, adaptálható modellt dolgoztunk ki, figyelembe véve a különféle európai országok eltérő kultúráját, szabályozását és gyakorlatát, megközelítését is.
A program keretében felmértük és leírtuk a résztvevő országok jogrendjét, gyermekvédelmi és a gyerekekre, fiatalkorúakra vonatkozó büntető igazságszolgáltatási rendszerét, fókuszcsoportos megbeszéléseket folytattunk érintett szakemberekkel, gyerekekkel, szülőkkel és nevelőszülőkkel, hogy megismerjük az ő véleményüket a jelenlegi, illetve a programban megfogalmazott tervekkel kapcsolatosan. Egy felkészítő program is elkészült, elsősorban nevelőszülők, velük dolgozó gyermekvédelmi és a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásában dolgozó szakemberek, rendőrök számára.[4] A szakmai minimum szabályok, útmutatók, alapelvek, praktikus módszerek, és a megfelelő információ is a képzési csomag része.
Mivel az európai országok jogrendje, szociális és jóléti rendszere, igazságszolgáltatási, büntető gyakorlata nagyon eltérő, ez a nehézségek mellett jó lehetőséget jelenthet a kölcsönös megismerésre, a különféle nehézségek, helyzetek, sikerek és kudarcok jobb megértésére és szükség szerinti változtatására, és hozzájárulhat a lényegesen jobb minőségű ellátások biztosításához is. Nem utolsó sorban segíti az EU és az ENSZ törekvéseit az intézményes ellátások kiváltására[5], az alternatív, közösségi, családi ellátások arányának növelésére. Ennek érdekében a program keretében valamennyi európai uniós ország gyermek- és fiatalkorúakkal kapcsolatos jogi szabályozását, szankciórendszerét felmértük, melyet külön tanulmányban tesz majd közzé a munkát elvégző Nemzetközi Fiatalkorúak Igazságszolgáltatását Figyelő szervezet (IJJO).[6]
Az európai főbb szakmai elvek megegyeznek a nemzetközi szerződésekben, ajánlásokban foglaltakkal, melyek alkalmazása elősegítheti egy hatékony és eredményes integrált megközelítés alkalmazását, azoknak a gyerekeknek és fiatalkorúaknak az esetében, akik valamilyen okból összeütközésbe kerülnek a törvényekkel, szabálysértést, bűncselekményt követnek el. Ezek:
- nevelés büntetés helyett;
- minimális beavatkozások, az elterelés különböző formáinak előnyben részesítése;
- helyreállító igazságszolgáltatási technikák széles körű használata (az elkövető, áldozat, társadalom közötti konfliktus, a károkozás jóvátétele az igazságszolgáltatáson kívül);
- büntetés, különösen a szabadságvesztés büntetése a legutolsó lehetőség csak, a lehető legrövidebb időre korlátozva.
Ezen általánosan elfogadott elvek ellenére még mindig, minden európai országban, ha eltérő mértékben és időtávon is, lehetséges, a 18 évesnél fiatalabb gyerekek elzárása, és különféle intézményekben, javítóintézetben, fiatalkorúak börtönében, vagy éppen felnőttekkel együtt letöltetve büntetésüket, nem egy országban akár 10-15 évet is. A felügyeletet gyakorló szervek különböznek, döntően vagy a szociális, gyermekvédelmi, vagy az igazságügyi ágazathoz tartoznak. Az eljárásokat többnyire a büntető törvénykönyv, vagy speciális fiatalokra vonatkozó jogszabályok szabályozzák, csak ritkán a gyermekvédelemre, gyermekjólétre vonatkozóak.
A büntethetőségi és a fiatalkort meghatározó korhatárok nagy szórást mutatnak, míg például Ausztriában 14-27 év, Németországban 14-25 év, Hollandiában 12-23 év, Görögországban 15-25 év, addig Angliában és Wales-ben 10-12-15-18-21 év, a jogsértéstől függően.
Az elterelést kisebb-nagyobb mértékben minden ország alkalmazza, de ennek módja és aránya jelentősen eltér, kiemelkedően magas Belgiumban, ahol 80% és Németországban, ahol 70%. A helyreállító technikák (mediáció, konferenciamodellek, családi csoport konferencia) használata és fontossága jelentősen nőtt az elmúlt két évtizedben. Még mindig alacsony arányban alkalmazzák e területen, kivéve néhány országot, mint Finnország, Belgium, Norvégia és Észak-Írország.
A konferenciamodellek még többnyire csak modellkísérlet formájában működnek a legtöbb országban, a büntető igazságszolgáltatás területén Európában. Nagy eltérés mutatkozik abban, hogy kik szervezik és bonyolítják ezeket a programokat, van ahol civil szervezetek, a szociális szolgáltatók, magán
- 2/3 -
ellátók, egyéni mediátorok, vagy ahogyan Magyarországon, meglehetősen egyedi módon, a pártfogók.
A nevelőszülői ellátás a gyermek- és fiatalkorú elkövetők esetében nem mondható nagyon kierjedtnek, kivéve az angol/walesi és a holland modellt, ahol terápiás nevelőszülői formának tekintik, míg Belgiumban, Luxemburgban, Lengyelországban a jóléti, szociális ellátás nevelő célzatú gondoskodási formájának, ahogy Ciprus és Németország is használ ilyen elhelyezési formát, nem rokoni, de családszerű elhelyezéssel.
A nevelőszülői ellátást természetesen ezekben az esetekben is csak akkor tekinthetjük megfelelő lehetőségnek, minden más megfontolás előtt, ha a nevelőcsaládok kiválasztása, felkészítése, folyamatos támogatása magas színvonalú, és ezt is, mint bármely más intézményes formát, csak legvégső esetben használják, mint a zárt intézményi elhelyezés alternatíváját, nem pedig a családtól, megszokott lakóközösségtől való elválasztás lehetőségét.
A nevelőszülői ellátás egyike a leggyakrabban használt alternatív ellátási megoldásoknak a családjukból kiemelt gyerekek esetén, és arra utal a Gyermekjogi Egyezmény szövege, hogy ezt az elkövető gyerekek esetén is célszerű alkalmazni, amint ezt a 40 cikkely is kiemeli:[7] "4. Különféle intézkedésekre van szükség, így különösen a gondozással, az iránymutatással és a felügyelettel, a tanácsadással, a próbára bocsátással, a nevelőszülői elhelyezéssel, oktatási és továbbképzési programokkal és más, az intézményes megoldások alternatíváinak lehetőségét megteremtő rendelkezéseket kell hozni annak érdekében, hogy a gyermekek számára, jóllétüknek megfelelő, valamint körülményeikkel és az elkövetett bűncselekményekkel arányos lehetőségeket lehessen biztosítani."[8]
A legtöbb európai országban kevés a megfelelő alternatív lehetőség, noha a nemzetközi szakmai szabályok széles körben elfogadottak, és alkalmazandók lennének. E szabályok mindegyike egy irányba mutat, a fent kifejtett elvek és megoldások felé. Ezek:
- ENSZ Gyermekjogi Egyezmény (1989)
- Pekingi Minimum Szabályok[9] (1985)
- Havannai Szabályok,[10] JDL, (1990)
- ENSZ Útmutató a fiatalkorú elkövetés megelőzéséhez[11] (1990)
- Gyermekjogi Bizottság 10. sz. Átfogó Kommentárja a fiatalkorú elkövetőkről és a gyermeki jogokról[12] (2007)
- Európa Tanács ajánlása R(87)20 a fiatalkorú bűnelkövetésre adott társadalmi reakcióról[13]
- Európa Tanács ajánlása R(2003)20 "Új utak a fiatalkorú elkövetőkkel való foglalkozással összefüggésben, és a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási rendszerének szerepe[14]
- EU Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a fiatalkori bűnözés megelőzésével foglalkozó véleménye (2006/C 110/13)
- Európa Tanács ajánlása R(2008)11 Európai szabályok a fiatalkorúakról, akikkel szemben büntetést vagy közösségi szankciókat alkalmaztak
- Európa Tanács Emberi Jogi Biztos javaslata a helyzet javítására (2009)
- Az ET Miniszterek Tanácsa a gyermekbarát igazságszolgáltatásról[15] (2010)
- EU Gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló javaslata és tevékenysége[16]
A programban célul tűztük ki, hogy kontrolláljunk néhány feltételezést, meggyőződést, és a megbeszélések alapján saját megközelítéseinket is annak érdekében, hogy javaslatot tehessünk egy európai modell alkalmazására. Ezek a következők voltak:
- Amennyiben a nevelőszülők kiválasztása, felkészítése, rendszeres támogatása és szupervíziója, továbbképzése megfelelő és magas minőségű, akkor joggal várhatjuk, hogy az elkötelezett, empatikus nevelőszülők jelentős mértékben segíthetik a hozzájuk kerülő gyerekek fejlődését, növelik jobb életlehetőségeik esélyeit, valamint, összeköttetést képezve a gyermekvédelem és a fiatalkorúak igazságszolgáltatása között hozzájárulhatnak az elvárt változások, reintegráció megvalósulásához.
- 3/4 -
- A pozitív kapcsolat kialakítása, a bizalom, elfogadás erőteljesen hozzájárulhat a fiatalok személyiségének jó irányú alakulásához, a változáshoz szükséges motiváltságukhoz.
- A tizenévesek életkori sajátosságai miatt amúgy is jelentős kihívásokkal való megbirkózást a szociális, érzelmi, oktatási területen nyújtott segítség jobban szolgálja, mint a büntető szemlélet és gyakorlat.
- Az a tapasztalat, hogy a gyermek- és fiatalkorú elkövetők esetében a szabálysértés, bűncselekmény elkövetése többnyire egyszeri, fiatalkori epizód, amit "ki lehet nőni", és nem szabadna kihatnia a további felnőtt életre, a család, közösség befogadó attitűdje és a cselekmény, nem pedig a személy elítélése, jó esélyt ad a reintegrációhoz, a fiatal beilleszkedésére, stigmatizáció mentes további életére.
- A gyermekvédelem és a fiatalkorúak igazságszolgáltatásának harmonizációja, a különféle aktorok közös munkája jó lehetőség a sokszor elkülönítetten, másfajta megközelítéssel, szóhasználattal dolgozó szakemberek és intézmények számára.
- Az elkövető gyerekek és fiatalok esetében az elsődleges szempont, hogy ők gyerekek, fiatalok, jogokkal és fejlődési lehetőségekkel, és ezért a legfőbb érdek, a nevelés, a hosszabb távú fejlődés lehet csak az elsődleges szempont, nem a büntetés, elrettentés.
- Az Európai Unió országai közül Angliában, Franciaországban, Hollandiában és Svédországban vannak speciális nevelőszülő ellátások a gyakorlatban, de sok más országban, így Belgiumban, Cipruson, a Cseh Köztársaságban, Görögországban, Lengyelországban, Németországban, Portugáliában, Spanyolországban, Szlovákiában, Szlovéniában a jogszabályok lehetővé teszik, adottak az elvi, jogi keretek, de nem, vagy csak nagyon korlátozottan élnek, vele, míg a többi tagországban, így hazánkban nincs erre vonatkozó jogi és szakmai lehetőség.
Ez a nevelőszülői ellátás az előzetes letartóztatást hivatott kiváltani, Angliában sok helyen része a helyi önkormányzatok által működtetett nevelőszülői hálózatnak, máshol speciális szakmai csoportok vezetik, amelyeket a fiatalkorúakat segítő speciális team vezet, de vannak önállóan, e célra szerveződött ellátások is, valamint jótékonysági szervezetek által működtetett ellátók, például Németországban és Cipruson. A legtöbb országban azonban elkülönül a gyermekvédelem és a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszere.
Angliában, Hollandiában és Svédországban egy nehezen lefordítható kategóriája a "gyógyító" (treatment) nevelőszülői elhelyezés. Ez az ellátás terápiás megközelítésű, amelyet a fiatalkorúak bírósága javasolhat. Angliában több évtizedes hagyománya van a terápiás szemléletű nevelőszülői programoknak, tizenévesek számára elsősorban, különféle elnevezésekkel. A legismertebb ezek közül a Többdimenziós Gyógyító Nevelőszülői Gondoskodás[17], amely speciális tréninget kínál a nevelőszülőknek, családterápiát a vérszerinti családoknak, készségfejlesztést az érintett fiataloknak, iskolai viselkedést és tanulást segítő programot, pszichiátriai konzultációt és gyógyszeres kezelést, ha szükséges.
Ez a lehetőség jelenleg is elérhető, ha az illetékes hatóságok így döntenek, ha speciális felügyeletet rendelnek el, vagy a büntetés letöltését követő, pártfogolt időszakban is.
Erre a gondozási formára csak akkor van lehetőség Angliában, ha a fiatalt egyébként szabadságmegvonással büntetnék. A programot értékelő kutatás során azonban azt találták, hogy az ellátás során, és az azt követő egy évben a program nagyon hatékony, ez azonban elmúlik a következő időszakban, vagyis átmeneti az eredmény.[18] Ez összefügghet azzal a gyakran tapasztalt problémával, hogy a speciális programok véget érnek, követés és további segítség nyújtása nélkül, noha az érintett gyerekek és fiatalok számára folyamatos támogatásra lenne szükség.
Hollandiában is használják ezt a programot, mindenféle esetekben olyan 12-18 éves korúak számára, akik súlyos, antiszociális magatartási problémákkal küzdenek.
A magyarországi gyermekvédelemben elvileg előfordulhat, és nyilván van erre példa, hogy kisebb súlyú cselekményeket elkövető gyerekek nevelőcsaládba kerüljenek, de a jogi szabályozás és a szakmai törekvések nem ebbe az irányba mutatnak.
A hazai adatok alapján egyértelmű, hogy csökkent az elmúlt években folyamatosan az ismertté vált gyermek- és fiatalkorú elkövetők száma, 2013-ban az elmúlt 10 év legalacsonyabb: gyermekek esetén 2604,
- 4/5 -
míg a fiatalkorúak esetén 10 056 fő volt. A jogerősen elítéltek száma is csökkent, 5279 főre, a szabadságvesztésre ítéltek száma 255 körül mozog, de ennek 3/4-ét próbaidőre felfüggesztik, vagyis alig több mint 300 gyereket ítéltek végrehajtandó elzárásra, nagyrészt javítóintézeti nevelésre.[19]
A javítóintézetekben 2013-ban 286 fő volt, 14-17 évesek közül 192 előzetes letartóztatásban, 94-en jogerősen elítéltek, míg a 18-21 éves korcsoportban 22 előzetesben és 65 jogerősen elítélt, közülük 88%-a fiú. Az összes gyerek és fiatal 22% SNI-s, vagyis speciális nevelési igényű,[20] és amiről nincs hivatalos adat, szinte kizárólag roma gyerekek és fiatalok. A javítóintézeti neveltek 1/4-e korábban szakellátásban élt, vagyis nagyon magasan felülreprezentáltak azonos korcsoportú népességhez képest, ahol ez az arány 1%-nál alig magasabb. A gyermekvédelmi szakellátásban élő gyerekek száma 2014. december 31-én a 12-14 éves korosztályban 4229, 14-17 éves korcsoportban 5926 gyerek volt. A 0-18 évesek közül 13 495 nevelőszülőnél és 7618 gyermekotthonban, lakásotthonban élt. 5460 hagyományos nevelőszülő és 293 hivatásos nevelőszülő látta el a nála elhelyezett gyerekeket.[21]
Utánkövetés és a visszaesésre, későbbi elkövetési gyakoriságra vonatkozó adatok, kutatás egyáltalában nincs, így semmiféle képünk nem lehet az ellátás eredményességéről, de az adatok alapján joggal vethető fel, hogy érdemes lenne megfontolni a nevelőszülői elhelyezés lehetőségét, és áttekinteni a pártfogás, utógondozás helyzetét is ebben a megközelítésben.
A Büntető Törvénykönyv[22] módosítása a szigorítás, és nem az alternatív, nevelési célú lehetőségek irányába változott, nem ad lehetőséget nevelőszülői elhelyezésre. A törvény, betűje szerint, megfelel a nemzetközi szabályoknak, ajánlásoknak, mert a "A fiatalkorúval szemben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani."[23] Ennek megfelelően elsősorban a fiatalkorú helyes irányú fejlődése, (re)szocializációja a cél, melynek eszköze a nevelés. A büntetéskiszabás főbb elve, hogy a "Fiatalkorúval szemben büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető. Azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be, csak intézkedés alkalmazható."[24]
A nevelés fő eszköze az intézkedés, a büntetés csak másodlagos, ha az intézkedéssel a nevelési cél nem érhető el, így a "Fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy szabadságelvonással járó büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el."[25] A szabadságelvonással járó intézkedés alkalmazása vagy büntetés kiszabása csak ultima ratio-jellegű lehet.
Ha azonban megvizsgáljuk az intézkedéseket, és ezek eredményességét, akkor azt látjuk, hogy sajnálatos módon nem felelnek meg céljuknak, hiszen nagyon kisszámú, e feladatra csak részlegesen, vagy egyáltalában nem felkészített, túlterhelt, és nagyon korlátozott lehetőségekkel rendelkező szakembernek kellene azokat megvalósítani. A hazai jogszabály szerint alkalmazható büntetések, mellékbüntetések és intézkedések nem tükrözik a jogszabály betűje szerinti törekvéseket, ahogy az elterelés, és alternative megoldásokra törekvést sem:
- Megrovás
- Elzárás Próbára bocsátás
- Közérdekű munka
- Jóvátételi munka
- Pénzbüntetés
- Pártfogó felügyelet
- Foglalkozástól eltiltás
- Elkobzás
- Járművezetéstől eltiltás
- Vagyonelkobzás
- Kitiltás
- Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele
- Sportrendezvények látogatásától való eltiltás
- Kényszergyógykezelés
- Kiutasítás
- Jogi személyekkel szemben alkalmazható intézkedések
- Javítóintézeti nevelés
- Szabadságvesztés
- Közügyektől eltiltás
A gyerekek, fiatalok folyamatos támogatás, hosszú időn keresztüli, komplex segítése, integrált szolgáltatások nyújtása, bevonva a családtagokat is, a mai feltételek között elképzelhetetlen. A megelőző pártfogás például jó irány lehetne abban az esetben, ha az érintett szakemberek megfelelő felkészítést, támogatást kapnának, a gyermekvédelem és az igazságszolgáltatás között jól körülhatárolt, szakmai szabályokkal, közös képzésekkel, gyermekbarát nyelvhasz-
- 5/6 -
nálattal, elvekkel és gyakorlattal segített munka alakulna ki, amelynek része lehetne a speciális nevelőszülői ellátás is.
Nem véletlen, hogy nincs olyan közelmúltbeli vizsgálat, kutatás, ami akár a hatékonyságot, akár az eredményességet vizsgálja. A törvénymódosítás hatását korai is lenne elemezni, de tény, hogy a szigorítás, és a büntetések előtérbe helyezése, így például a büntethetőségi korhatár bizonyos esetekre vonatkozó leszállítása 12 évre, nincsen összhangban a nemzetközi szerződésekkel, ajánlásokkal, azoknak ellentmond. Az Európa Tanács iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról, amelyet az Európai Unió is adaptált a gyerekeket "gondossággal, érzékenységgel, tisztességesen és méltóságuk tiszteletben tartásával" kell kezelni, aminek szigorú feltételei lennének, amelyek meglétét megfelelően biztosítani és felügyelni is kellene. A magyarországi gyermekbarát igazságszolgáltatásra vonatkozó eddigi korlátozott tevékenységek az áldozatokra és a tanukra vonatkoznak, az elkövetőkre nem.[26]
A gyermekvédelem rendszerében a nevelőszülői ellátás változásai a zavar és tisztázatlanság képét mutatják. A gyermekvédelmi törvény[27] többszöri módosítása elvileg a 12 év alatti gyerekek intézményekből családi gondoskodásba segítését célozták, a nevelőszülői tevékenység hivatássá tételével, magasabb jövedelemmel, munkaviszonnyal megerősítve.
Megváltoztatták a korábbi képzési rendszert is, elégtelennek ítélve a 60 órás FIKSZ döntéselőkészítő tréninget. Jelentős európai uniós támogatással előbb 500 órás új képzési csomagot terveztek, majd ezt módosították némileg a felmerült súlyos kritikák és nehézségek miatt.[28] Ezért 2015. január 1-jétől mégsem került teljes mértékben kivezetésre a FIKSZ tréning, mert elvégzésével a nevelőszülő a jövőben is megkezdheti nevelőszülői tevékenységét, feltéve, ha vállalja az 500 órás OKJ-s képzés két éven belüli elvégzését.
Nem váltották be a képzéshez és alkalmazáshoz fűzött reményeket az eddigi tapasztalatok, és változatlanul nincsen olyan speciális nevelőszülői képzés, amely a különféle szükségletű gyerekek igényeire reflektálna, például a súlyosan traumatizált, bántalmazott, magatartási, beilleszkedési nehézségekkel küzdő, fogyatékos, vagy éppen szabálysértés, bűncselekményt elkövetőkére.[29]
A piaci alapúvá tett, több százezer forintos OKJ-s képzések nem biztosítják a szükséges ismeretátadást és készségfejlesztést, és nem nyújtanak szakmai támogatást.[30] E probléma elemzése önálló tanulmányt és alapos kutatást igényelne, de az adatok és tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy éppen a leginkább nehezen kezelhető, súlyos, összetett problémákkal küzdő és fogyatékos gyerekek maradnak a gyermekotthonokban, speciális intézetekben. Számukra is kiemelkedően fontos lenne a nevelőszülői ellátás, de csak, a feltételek megfelelő biztosítása mellett.[31]
A kutatás során mind a gyermekvédelem, mind pedig a büntető igazságszolgáltatásban dolgozó szakemberekkel készítettünk fókuszcsoportos interjúkat, amelyek alapján egyértelmű, hogy mindannyian elsősorban a megelőzés kiemelt és fokozott jelentőségét hangsúlyozták, elvileg elképzelhetőnek tartva a nevelőszülői elhelyezést szabálysértést, bűncselekményt elkövetett gyerekek, fiatalok esetén, de csak abban az esetben, ha ennek minden feltétele adott, és a monitorozás, szupervízió megfelelően működik. Nem vitatva a jelenlegi intézményrendszer rendkívül alacsony hatékonyságát és eredményességét, sokkal többet várnának el a nevelőszülőktől, mint ma a speciális otthonoktól, javító-nevelő intézetektől, annak ellenére, hogy elvileg ez utóbbiban sok évtizedes, több mint évszázados hagyományokkal rendelkező munka folyik, és szakképzett munkatársak segítik a fiatalokat.
A vérszerinti szülőkkel folytatott beszélgetéseken ugyancsak az derült ki, hogy a gyerekek gyakran azért kerülnek be a szakellátás rendszerébe, leginkább iskolai hiányzás, kimaradás, drogfogyasztás, súlyos magatartási szabályszegés okán, mert a helyi megelőző, alapellátó intézmények nem működnek megfelelően, többnyire a rendkívül erőforráshiányos fel-
- 6/7 -
tételek okán. A családgondozók a törvényben előírtnál sokszorosan több családot kell, hogy ellássanak, hiányoznak a megfelelő szakemberek és háttérszolgáltatások, elsősorban terápiás szakemberek, lehetőségek, és az iskola nem tudja, akarja kezelni, vállalni az érintett gyerekek segítését. A szülők nem kapnak segítséget problémáik kezelésére, megoldására, tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzik magukat. A legtöbben határozottan kifejtették, hogy nem örülnének annak, ha gyerekeik nevelőszülői ellátásba kerülnének a gyermekotthoni, átmeneti otthoni ellátás helyett, mert attól félnek, hogy a gyerekek kötődni kezdenének a nevelőszülőkhöz, azok "elszeretnék" a gyerekeiket.
A nevelőszülőkkel történt beszélgetések alapján ugyancsak hasonló kép bontakozott ki. A nevelőszülők elszigeteltnek, és magányosnak érzik magukat többnyire, nem kapnak elég szakmai támogatást, nagyon hiányoznak a helyi szolgáltatások, a gyermekvédelmi szakszolgálatok különféle ellátásai, így speciális szakemberek, akik neki és a gyerekeknek is tudnának megfelelő támogatást adni. Sok esetben a gyerekeket nem fogadja be az iskola, nincs pszichológus, pszichiáter, nem tudják a korábban elszenvedett traumákat feldolgozni a fiatalok, és a nevelőszülők gyakran nem is kapnak ezekről megfelelő tájékoztatást, így nem értik a gyerekek, fiatalok reakcióit, viselkedését. Nagyon kevesen, és csak nagyon szigorú feltételek mellett vállalkoznának néhányan súlyos magatartási problémákkal küzdő, a törvénnyel összeütközésbe került gyerekek gondozására, féltik a családtagjaikat, saját gyerekeiket, tartanak a környezet elutasításától, kirekesztéstől, ami így is előfordul.
Az érintett fiatalokkal folytatott csoportos beszélgetés önmagában is jelezte a helyzet nehézségeit. Nyilvánvalóan csak hosszabb idő alatt, és megfelelő bizalmi kapcsolat kialakításával lehet olyan érdemi véleménycserére esély, ahol a tizenéves fiatalok akarnak és mernek őszintén beszélni. A beszélgetések során elmondták, hogy nem szeretnének nevelőcsaládba kerülni, mert elsősorban a saját, vérszerinti családjukba vágynak vissza, azok is, akiknek előtörténetében súlyos bántalmazások, elhanyagolás, szülői elutasítás nagyon kaotikus családi viszonyok voltak jellemzőek. Az intézményes elhelyezést mindenképpen előnyben részesítik, mert félnek a személyes, és érzelmileg megterhelő kapcsolattól a nevelőcsaláddal, néhányan nagyon rossz tapasztalatokat szereztek korábbi elhelyezésük során. Mások nem szeretnének túlságosan "szem előtt lenni", nem akarnak és tudnak szabályokat betartani, családi környezetben elfogadott kapcsolatokat építeni, túl sok a fájdalom, csalódás és bizalmatlanság, érthető cinizmus. A legáltalánosabb tapasztat az érintett fiatalok körében a teljes perspektívátlanság, jövőkép hiány volt, ami érthetővé, ha elfogadhatóvá nem is tette a motiválatlanságot, a minél egyszerűbb és lazább élet iránti vágyat. Adottnak tekintik, hogy nincs esélyük, nem szeretik az iskolát, tanulást, illetve az ottani kudarcokat, elutasítást, nem látnak reményt a sikeres beilleszkedésre. Sok bennük a dac és düh, a kortárscsoport jelenti a legfontosabb referenciát, ami erre a korosztályra mindenképpen jellemző. Nagyon nagyfokú az erőszak elfogadottsága, és csak azok a lányok vállalkoznának a nevelőszülői gondoskodásra, akik súlyos bántalmazást, visszaéléseket szenvednek el az intézményekben.
A szülőkkel, szakemberekkel és a fiatalokkal készült interjúk, beszélgetések egyértelműen mutatják, visszaigazolják azt a hazai és nemzetközi tapasztalatot, hogy a megelőzés, helyi ellátás magas színvonalú biztosítása, a családok megerősítése, saját erőforrásaik mobilizálása, aktív részvételük segíthet a gyermek- és fiatalkori bűncselekmények elkövetésének jelentős csökkenésében, az érintettek védelmének és támogatásának megvalósításában. A nevelőszülői ellátás elutasítása pedig ugyancsak az ellátórendszer kettőségét mutatja. A nevelőcsaládok sokkal inkább személyes, érzelmileg is bevonódást jelentő kapcsolatot jelentenek, ami adott esetben fájdalmasabb és nehezebb, mint a gyermekotthoni ellátás. A vérszerinti családot nem tudja pótolni semmi, még ha súlyos problémákkal terhelt is. Ugyanakkor bármelyik ellátási forma csak akkor lehet eredményes, ha a működés feltételei biztosítottak, és a kitűzött céloknak megfelelőek.
A gyermekvédelem intézményrendszere alapvetően elkülönül az igazságszolgáltatástól, nagyon esetleges az átjárás a két rendszer között, se idő, se megfelelő keretek, szakmai lehetőségek nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy integrált megközelítést, közös munkát várhassunk el a szakemberektől és intézményektől, ami nem zárja ki persze az egyéni, helyi erőfeszítéseket és eredményeket.
A nemzetközi és hazai adatok azt jelzik, hogy a visszaesések, újbóli elkövetések magas száma elsősorban a rendszer diszfunkcióinak számlájára írható. Számtalan adat és tapasztalat bizonyítja, hogy a gyerekek és fiatalok számára a személyre szabott, családi, közösségi programok, és intenzív beavatkozás jóval eredményesebb, és hosszú távú hatásokat jelent számtalan területen, így a szociális készségek, iskolai sikeresség, önértékelés, önbizalom, agresszió kezelés területén. Azt is látni kell azonban, hogy a legtöbb esetben a súlyos bűncselekményt elkövető gyerekek és fiatalok nagyon traumatikus előzményeket hoznak korábbi életükből, így az elsődleges feladat a törvénnyel való összeütközést okozhatnak, és nem oknak kezelni, megérteni, mi és miért vezetett a deviáns viselkedéshez. Ez nem csak az egyén szempontjából fontos feladat, hanem a közösségi erőforrások haté-
- 7/8 -
kony felhasználása céljából is, mivel a szűkös források minél eredményesebb hasznosítása a cél, tehát az elzárásra, büntetésre költhető pénz alternatív programokra fordítása, biztosan jobb és tartósabb eredményeket hozhat.
Mindenekelőtt persze a megelőzés, korai beavatkozás, a családok megerősítése, a szakemberek megfelelő felkészítése és segítése a legoptimálisabb lehetőség, annak tudatosításával, hogy mindenki jelentős mértékben hozzájárulhat e munkához, még ha tevékenysége, nagyon távolinak is tűnhet a büntető igazságszolgáltatástól. A védőnő, bölcsődei gondozó, óvodapedagógus, szabadidő programot szervező kiemelkedően fontos szereplők, a jól ismert szakemberek, a szociális munkás, pedagógus, bűnmegelőzéssel foglalkozó rendőr, pszichológus, pszichiáter mellett.
A speciális nevelőszülői ellátás egy újabb lehetőséget teremthetne Magyarországon is, esélyt adva a már bajba került gyerekek és fiatalok számára, egyben erősítve az intézménykiváltási erőfeszítéseket. ■
JEGYZETEK
[1] British Association for Adoption and Fostering, http://www.baaf.org.uk/ourwork/developing-intensive-and-remand-fostering-programmes
[2] Eurochild egy civil hálózat, melynek 184 tagja van 32 európai országban. Célja, hogy a szakpolitikák fókuszában a gyermekek jogai és jólléte kerüljön, tiszteljék a gyerekek jogait az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye alapján www.eurochild.org, www.csagyi.hu
[3] Az International Juvenile Justice Observatory egy brüsszeli központú belga alapítvány, amelyet 2002-ben alapítottak. A társadalmi kirekesztettség miatt veszélyeztetett gyerekek és fiatalok jogaiért küzd, különösen azokkal, akik összeütközésbe kerültek a törvénnyel, vagy bekerültek az erőszak valamiféle körébe, illetve fiatalkorú elkövetők. http://www.oijj.org/en
[4] E képzési programnak a BAAF szerzői jog tulajdonosa, angol nyelven elérhető csak, de a jövőben sor fog kerülni a lefordítására, ha reményeink szerint, igény és jogi, szakmai lehetőség lesz ilyen képzés indítására is.
[5] http://deinstitutionalisationguide.eu/wp-content/uploads/2013/05/Common-European-Guidelines_Hungarian-version.pdf, és http://www.csagyi.hu/jo-gyakorlatok/hazai/item/873-alternativ-gondoskodas-a-gyermekekrol-utmutato
[7] http://unicef.hu/wp-content/uploads/2014/10/ENSZ-egyezmény-a-gyermekek-jogairól.pdf
[8] Saját fordításban idézem, mert sajnos, a korabeli fordítás szövege pontatlan, ami szerint: "4. Rendelkezések egész sorát, így különösen a gondozással, az irányítással és a felügyelettel, a tanácsadással, a próbára bocsátással, a családi elhelyezéssel, általános és szakmai oktatási programokkal és nem intézményes megoldásokkal kapcsolatban rendelkezéseket kell hozni annak érdekében, hogy a gyermekek számára jólétüknek megfelelő, valamint helyzetükhöz és az elkövetett bűncselekményhez mért elbánást lehessen biztosítani."
[9] United Nations Standard Minimum Rules for the Administration of Juvenile Justice ("The Beijing Rules") http://www.ohchr.org/Documents/ProfessionalInterest/beijingrules.pdf
[10] United Nations Rules for the Protection of Juveniles Deprived of their Liberty 45/113
http://www.ohchr.org/Documents/ProfessionalInterest/res45_113.pdf
[11] 45/112. United Nations Guidelines for the Prevention of Juvenile Delinquency (The Riyadh Guidelines), http://www.un.org/documents/ga/res/45/a45r112.htm
[12] Children’s rights in juvenile justice, http://www2.ohchr.org/english/bodies/crc/docs/CRC.C.GC.10.pdf
[13] R(87)20 concerning social reaction to juvenile delinquency, 1987
[14] Rec(2003)20 concerning new ways of dealing with juvenile delinquency , https://wcd.coe.int/com.instranet.InstraServlet?command=com.instranet.CmdBlobGet&InstranetImage=2622640&SecMode=1&DocId=692778&Usage=2
[15] http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/childjustice/Source/GuidelinesChildFriendlyJustice_HU.pdf
[16] Child Friendly Justice, http://ec.europa.eu/justice/fundamental-rights/rights-child/friendly-justice/index_en.htm
[17] Multidimensional Treatment Foster Care, https://www.crimesolutions.gov/ProgramDetails.aspx?ID=141
[18] Biehal, Nina, Dixon, Jo, Sinclair, Elizabeth, Green, Jonathan, (2014): The Care Placements Evaluation (CaPE): Evaluation of Multi-dimensional Treatment Foster Care in England (MTFCE), http://php.york.ac.uk/inst/spru/research/summs/tfc.php
[19] Tájékoztató a gyermekkorúak és a fiatalkorúak bűnözésével összefüggő egyes kérdésekről, http://www.mklu.hu/repository/mkudok9816.pdf
[20] A javítóintézeti nevelésről, KSH, 2014. október 3. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/javitointezet.pdf
[21] http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/haDetails.jsp, http://ujbtk.huhttp://statinfo.ksh.hu/Statinfo/haDetails.jsp?query=kshquery&lang=hu
[22] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről.
[23] Btk. 106. § (1) bek.
[24] Btk. 106. § (2) bek.
[25] Btk. 106. § (3) bek.
[26] http://gyermekbarat.kormany.hu/mit-kell-tudni-a-gyermekbarat-igazsagszolgaltatasrol
[27] 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.
[28] 513/2013. (XII. 29.) Kormányrendelet a nevelőszülői foglalkoztatási és helyettes szülőkre vonatkozó közös szabályokról, http://emmiugyfelszolgalat.gov.hu/aktualitasok/2015-januar-1-valtozasok
[29] Az alapvető jogok biztosának jelentése az AJB-1384/2014. számú ügyben http://www.ajbh.hu/documents/10180/1957691/Jelentés+a+nevelőszülői+rendszerről+1384_2014/9092baf4-7390-48e1-a361-ba078804d693;jsessionid=47B14E40459846485D150647AC4E5E90?version=1.1,
Gyermekvédelem rohamtempóban, http://orokbe.hu/2014/03/12/gyermekvedelem-rohamtempoban/,
A gyermekvédelem rabszolgái, http://www.tabunyitogato.eoldal.hu/cikkek/hianyos-jogszabalyok/a-gyermekvedelem-rabszolgai.html,
Újabb és újabb buktatókkal gáncsolják a nevelőszülőket, http://www.origo.hu/itthon/20140509-a-neveloszulokre-vonatkozo-uj-szabalyok.html
Lábjegyzetek:
[1] Csc, Szakmai vezető, Család, Gyermek, Ifjúsági Egyesület
[2] "EU Daphne III gyermekbarát igazságszolgáltatás kezdeményezés, JUST/2011-2012/DAP/AG/3054" keretében finanszírozott projekt, 2013. január-2014. december között, http://www.csagyi.hu/projektek/aktualis/nevelo-szuloi-kepzes-bunelkoveto-fiatalok-ellatasara. A kutatás leírása, mely a cikk alapját is képezi a "Alternatives to Custody for Young Offenders - Developing Intensive and Remand Fostering Programs" című kötetben jelent meg, http://www.baaf.org.uk/ourwork/developing-intensive-and-remand-fostering-programmes
Visszaugrás
