Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium 2006 november 16-án az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának aulájában "A biztonság dimenziói" címmel konferenciát rendezett a Magyar Tudomány Napja alkalmából. A rendezvény programjában három előadás szerepelt, a hallgatóság a biztonság különböző dimenzióival ismerkedhetett meg. A konferencia meghívott előadói: dr. Kondorosi Ferenc habilitált egyetemi docens, államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium), dr. Korinek László tanszékvezető egyetemi tanár (Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Kriminológiai és Büntetés Végrehajtási Jogi Tanszék) és dr. Rónaky József főigazgató (Országos Atomenergia Hivatal).
Dr. Oros Paulina titkárságvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Államtitkári Titkársága) üdvözlő szavait követően dr. Kondorosi Ferenc "A biztonság fogalmának változásai a nemzetközi kapcsolatokban " címmel tartott előadást, melynek bevezetőjében a globalizáció okozta világméretű változásokra hívta fel a hallgatóság figyelmét. A 21. században az államok közötti kapcsolatok intenzívebbé válnak, aminek következtében - a jog területét tekintve - a nemzetközi jog jelentős fejlődésen megy keresztül. Bővül a nemzetközi jog szabályozási köre, átalakul a hagyományos szuverenitás-fogalom. Az államok olyan kérdésekben lépnek fel közösen, amelyek korábban a kizárólagos belügyek körébe tartoztak, illetve amelyek megoldása csak globális összefogás eredményeként valósítható meg (pl. határon átnyúló bűnözés, kábítószer-kereskedelem, szegénység elleni küzdelem, globális felmelegedés, nukleáris balesetek veszélye, terrorizmus).
A hidegháború befejeződésével, és különösen 2001 szeptember 11-ét követően, a nemzetközi biztonság és veszélyeztetettség új aspektusai jelentek meg. Az előadás legfőbb mondanivalója az volt, hogy a biztonság fogalma a 21. század elejére jelentősen átalakult, jóllehet a biztonság fogalma a biztonságpolitikával foglalkozó szerzők számára sem egységes. Míg a hidegháború korszakában a biztonság fogalmán elsősorban nemzeti biztonságot, az állam katonai védettségét értették, addig a második évezred elejére a hagyományos nemzetbiztonsági koncepción kívül más megfontolások is megjelentek. Az új biztonságfogalom a katonai aspektuson túl politikai, gazdasági, társadalmi, valamint környezeti szempontokat is magában foglal. Ez a paradigmaváltás a biztonság átfogó, érték- és emberközpontú megközelítését eredményezte, kialakult az ún. humán biztonság kategóriája, amely koncepció az állam felelősségvállalásán kívül az egyén felelősségét is hangsúlyozza a 21. századi veszélyek elleni küzdelemben.
Napjainkban számos (környezeti, személyközi, életstílusbeli, orvosi, közbiztonsági, technológiai stb.) kockázattal kell számolnunk. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az egyént és a társadalmi közösségeket sokkal több veszélyforrás éri, mint az államot. A humán biztonság ennek tükrében azt jelenti, hogy a biztonságot olyan átfogó fogalomként kell meghatározni, amely a katonai jellegű veszélyforrások mellett tartalmazza mindazokat a kockázatokat, amelyekkel az egyén napjainkban szembesül, s amelyek elkerülése jórészt nemzetközi együttműködés kereteiben valósítható meg.
A humán biztonság nem felváltja, sokkal inkább új dimenziókkal bővíti ki a hagyományos biztonságmegközelítést, valamint a biztonság alanyának már nem az államot, hanem az individuumot tekinti. A humán biztonság alapkoncepciója az egyes egyén védelme, az emberhez méltó környezet és életminőség alapvető feltételeinek biztosítása. Ez az egyén szintjén a mindennapok méltóságában és biztonságában, míg társadalmi szinten a békében, a társadalmi igazságosságban, az emberi jogok garantálásában, a jogállamiságban, a szabadságban, a demokratikus államberendezkedésben, az egészséges környezetben és a fenntartható gazdasági fejlődésben realizálódik.
A prezentáció második részében az előadó a humán biztonság és az emberi jogok kapcsolatrendszerét mutatta be, hangsúlyozva, hogy a 20. század második felében megjelent globális problémákra adott válaszként került sor az emberi jogok harmadik generációjának deklarálására. Ezeket az új típusú jogokat szolidaritási jogoknak is szokás nevezni, mivel elsődlegesen a szolidaritás megvalósítására irányulnak. Azonban az emberi jogoknak e harmadik nemzedéke sok tekintetben eltér az emberi jogok korábbi generációitól, ugyanis sem alanyuk, sem tartalmuk, sem kötelezettjeik köre nem világos. Az előadás során a hallgatóság számára a humán biztonság és az emberi jogok (különösen az egészséges környezethez, az egészséghez való jogok és a jövő nemze-
- 187/188 -
dékek jogai) viszonya néhány konkrét - a magyar joggyakorlatból származó - példán keresztül vált érthetőbbé.
Az előadás harmadik, egyben záró részében az emberi jogokat veszélyeztető kockázati tényezők közül a terrorizmus és a humanitárius intervenciót célzó katonai támadások ismertetésére került sor. A terrorizmus kettős veszélyt jelent az emberi jogokra. Egyrészt a terrorista cselekmények közvetlenül sértik az élethez és testi épséghez való jogokat, illetve az állampolgárok biztonságérzetét, másrészt az antiterrorista intézkedések veszélyeztetik a szabadságjogok általános érvényesülését. Ez utóbbira példaként szolgálnak az ún. biometrikus azonosító rendszerek, amelyek ugyan alkalmasak lehetnek a terroristák azonosítására, de ezzel együtt minden "ártatlan" emberről is - a későbbiekben valamire felhasználható - személyes adatokat gyűjthetnek. A terrorizmus elleni harc számos - alapjogokat érintő - kérdést vet fel. Korlátozható-e a véleménynyilvánítás szabadsága abban az esetben, ha a kijelentés terrorcselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg, azonban a közlés nem éri el az Alkotmánybíróság által alkalmazott nyilvánvaló és közvetlen veszély tesztjét? Terroristák által eltérített repülőgép fedélzetén tartózkodó emberek élete felett rendelkezhet-e az állam?
Az állam cselekvési terének - a biztonság érdekében tett - tágítása csak bizonyos területeken, megfelelő korlátok között, valamint szigorú felülvizsgálati és jogorvoslati lehetőségek biztosítása mellett lehetséges, semmiképpen nem a jogállami garanciák és a magánszféra teljes feladásával. A terrorellenes intézkedések ugyan lehetővé teszik egyes alapjogoknak (pl.: magánszférához való jog, személyi szabadság) az erőteljesebb korlátozását, ezzel párhuzamosan azonban elengedhetetlen, hogy a közhatalmi szervek tartsák tiszteletben a rendkívüli körülmények között sem korlátozható jogokat (pl. a kínzás tilalmát) és a szükségesség, az arányosság, az ésszerűség követelményeit. A szabadságjogok korlátozását nem igazolja az állampolgárok feltételezett biztonságérzete. Ezért az államnak elsődlegesen arra kell törekednie, hogy az alapvető jogok korlátozása nélkül próbáljon meg minél teljesebb körű biztonságot nyújtani a polgároknak.
Az emberi jogokat veszélyeztető másik lényeges tényező a katonai erőszak. Az erőszak tilalma a nemzetközi kapcsolatokban eredetileg kizárja a humanitárius okokból indított fegyveres intervenció jogszerűségét. Mégis számos olyan esetre került sor, amikor a katonai akcióra a megtámadott állam súlyos emberi jogi jogsértése szolgáltatott alapot (pl.: Jugoszlávia elleni NATO bombázás). Az emberi jogok védelmében indított háború azonban mindig emberi jogi sérelmekkel jár (pl. civil lakosságé). Ezért a fegyveres konfliktusokról a hangsúlyt a fegyverkorlátozásokra, a leszerelésre kellene helyezni, hogy a konfrontáció helyébe a kooperáció, mint konfliktusrendezési módszer lépjen. A nemzeteknek ugyanis meg kell érteniük, hogy a világ békéjének elérése fontosabb, mint bizonyos ideológiai vagy politikai álláspont érvényesítése.
Dr. Korinek László "A közbiztonságról. Hogyan érzékeljük, és mit tehetünk érte?" címmel tartott előadása a közbiztonság fogalmának értelmezésével kezdődött. A rendészet tanulmányozásához elengedhetetlen a rendészeti igazgatás két alapfogalmának - a közrendnek és a közbiztonságnak - a pontos fogalmi meghatározása, ugyanakkor ez korántsem könnyű feladat. Sem az Alkotmány, sem az Alkotmánybíróság vagy valamely törvény nem ad a közrendre és a közbiztonságra egyértelmű definíciót. A jogtudományi álláspontok sem egységesek e kérdésben.
A rendészeti feladatok elsődleges célja a közbiztonság védelme. A közbiztonság normatív értelemben mindazokat a meghatározásokat jelenti, amelyek a hatályos közjogban megtalálhatóak, materiális értelemben pedig a közbiztonság nem más, mint a közjog által védendő értékek összessége. A közbiztonság helyi, regionális, országos, integrált és globális szinten értelmezhető. Míg korábban a hangsúly a helyi és területi közbiztonságon volt, addig a 21. század elejére az integrált és a globális közbiztonság iránti igény felerősödött. Ez a folyamat elsősorban a globalizáció jelenségének, a határokon átnyúló bűnözés megjelenésének és dominánssá válásának köszönhető.
A közbiztonságnak az alkotmányos demokráciákban elfogadott általános fogalma szoros kapcsolatban van a társadalmi értékek büntetőjogi védelmével. Az egyén életét, testi épségét, tulajdonát, vagyoni viszonyait - azaz a közbiztonság részét képező személy- és vagyonbiztonságot - legsúlyosabb mértékben a jogellenes magatartások veszélyeztetik. Nem véletlen, hogy a közbiztonság mérésére leggyakrabban a bűnügyi statisztikákat használják. Azonban az alkotmányos demokráciákban a bűnüldözésnek egyensúlyt kell találnia a törvényesség és az eredményesség között. Jogállami értékeket nem lehet jogtip-rással megvédeni.
Az előző előadáshoz hasonlóan, Korinek László is rámutatott arra, hogy a 21. század elején az egyén a kockázatok soha nem tapasztalt tömegének van kitéve, a nemzeti, az európai és a nemzetközi biztonságpolitikának pedig számos kihívással kell megbirkóznia. Ennek ellenére a közbiztonság nem elavult fogalom, hanem továbbra is olyan nemes államcél, amelyet meg kell őrizni. A jól megfogalmazott közbiztonsági stratégia a bölcs kormányzás hatékony eszköze. A közbiztonság alkalmas arra, hogy an-
- 188/189 -
nak megőrzése a legkülönbözőbb politikai erők közös ügye lehessen, a közbiztonsági stratégia lehetne a felelős politizálás első terméke.
Az előadás második része a közbiztonság befolyá-solhatóságáról és a közbiztonság érzékeléséről szólt. Az általános társadalmi vélekedés, miszerint a közbiztonság mértéke az egyén biztonságérzetével fejezhető ki, az előadó szerint nem teljesen helytálló. A lakosság a közbiztonságot ugyanis csak áttételesen érzékeli. Az általános értelemben vett bűnözésről senki nem rendelkezik átfogó képpel. Az emberek félelme sokszor nem azonos azzal a reális veszéllyel, amit a bűnügyi statisztikák indokolnának. A bűnügyi statisztikák által közvetített képet nevezzük objektív biztonságnak. Amit az állampolgár érzékel - a szubjektív biztonság - ennek sajátos leképeződése. A biztonságról kialakított személyes képzetet a média és az egyén személyes beállítottsága (szorongásra való hajlam) jelentősen befolyásolja. A szorongás diffúz elbizonytalanodás, amikor az egyén számára kiszámíthatatlan fenyegető kockázatot túlértékel, ez általában az idősek, a nők és a falun élők jellemzője. A tömegtájékoztatás mellett a gazdasági stabilitás is a rend érzetének fontos tényezője. Amikor az egyén a saját jövőjét biztonságban érzi, akkor az ország bűnözési leterheltségét is elviselhetőbbnek találja.
A közbiztonság mérésének másik sajátos megközelítése a lakosságnak a rendőrséggel való elégedettsége. Magyarországon a közbiztonságról alkotott vélemények még mindig elsődlegesen a rendőrség tevékenységéről alkotott kép függvényei. Ez azonban torz képet eredményezhet, mivel például a magánbiztonsági szervezetek elterjedése, az általuk nyújtott szolgáltatások erősen megkérdőjelezik a biztonságvédelem rendőri monopóliumát.
A biztonságvédelem már nem csak a rendőrség kötelezettsége, hanem a rendőrség, a biztonsági vállalkozások, az önkormányzatok és más szervek, a polgári önszerveződések, valamint az egyes polgárok között létrejövő biztonsági partnerség együttes feladata. Ez azonban nem jelenti a rendőrség gyengítését, csupán a feladatok megosztását a hatékony biztonságvédelem érdekében. Az előadás külön kiemelte a polgárőrség intézményét, valamint az egyén szerepét a közbiztonság garantálásában. Az egyén a jogsértő cselekmények feljelentésével, a hatósággal való együttműködéssel, óvintézkedések megtételével (pl. biztonsági rendszerek, zárak alkalmazásával) tehet a bűnüldözési és bűnmegelőzési feladatok hatékonyságának növeléséért. Az előadás a kockázati társadalom elméletének rövid ismertetésével fejeződött be.
Rónaky József "A nukleáris biztonság dimenziói" című előadása zárta a rendezvényt. A nukleáris energia, mint a biztonság érvényesülési igényének sajátos területe került bemutatásra - a konferencia címéhez méltóan - az atomenergia-felhasználás veszélyeinek három dimenzióján (atomsorompó rendszer, nukleáris biztonság, nukleáris terrorizmus) keresztül.
Az atomenergiát a világ 1945-ben ismerte meg, amikor az amerikai hadsereg Hirosimára és Nagaszakira atombombát dobott. Ezt követően mind az atomenergia katonai alkalmazása, mind békés felhasználása gyors fejlődésnek indult. Az előbbit a titkosság, utóbbit a nyilvánosság iránti igény jellemezte, ezért olyan nemzetközi megoldást kellett kidolgozni, amely lehetővé teszi az atomenergia békés felhasználását, de megakadályozza a nukleáris fegyverek terjedését. 1957-ben megalakult a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, a nyugat-európai országok megkötötték az EURATOM szerződést. Az 1972-ben hatályba lépett atomsorompó egyezményt számos nemzetközi szerződés követte, kiépítve az atomsorompó komplex rendszerét, ami az atomenergia biztonságának első dimenzióját jelenti.
Az atomenergia békés felhasználását végző atomerőművek a bennük keletkező radioaktív anyagok miatt veszélyes létesítmények. Az 1986. évi csernobili katasztrófa döbbentette rá a világot a szigorú biztonsági előírások fontosságára. Ezt követően a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kialakította a nukleáris biztonság globális rendszerét, amit az előadó a biztonság második dimenziójának nevez. 2001 szeptember 11-én a világ a terrorfenyegetettség új korszakába lépett. Ettől kezdve az atomenergia biztonságát fenyegető új veszély jelent meg, a nukleáris terrorizmus. A világ ismét gyorsan reagált. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nukleáris terrorizmus elleni alapot hozott létre, és elkezdte a nemzetközi erőfeszítések összehangolását. Az ENSZ közgyűlése 2005-ben elfogadta a nukleáris terrorizmus elleni egyezményt.
Az előadás végén a nemzetközi és hazai kihívásokra hívta fel az előadó a hallgatóság figyelmét. A fosszilis tüzelőanyagok mennyiségének csökkenése és árának emelkedése újra az atomenergiára irányítja a figyelmet. Az atomerőművek biztonsága és gazdaságossága általában növekszik, de a globalizálódó világban a multinacionális vállalattá szervezett atomerőműveknek a liberalizált piac miatti költségcsökkentései kockázatot jelenthetnek. Míg a gyártás és a fejlesztés néhány multinacionális cég kezében összpontosul, addig a hatósági ellenőrzés nemzeti kompetencia.
Magyarországon az atomenergia békés célú és biztonságos felhasználásának jogi és intézményi feltételei adottak. Az Európai Unió szervei megállapították, hogy mind a jogrendszerünk, mind intézményeink megfelelnek a legmagasabb színvonalnak. A paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbí-
- 189/190 -
tása, teljesítményének növelése és ezek biztonságos megvalósítása komoly feladat az üzemeltető, a hatóság és a műszaki háttérintézmények számára. Jóllehet csak erős, forrásokkal ellátott, független biztonsági hatóság garantálhatja az atomenergia hazai alkalmazása magas biztonsági szintjének megőrzését.
A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat immár kilenc éve kerül megrendezésre. Számos jól sikerült konferencia, nemzetközileg elismert előadó, szakmai-tudományos igényességgel megformált és előadott prezentáció bizonyítja e rendezvénysorozat magas színvonalát. A hallgatóság e konferencián sem csalódhatott. Három kitűnő prezentáció hangzott el a téma kiváló szakértőinek tolmácsolásában. A résztvevők tanulságos konferenciának lehettek tanúi, miszerint a biztonság - legyen az jog-, köz- vagy nukleáris biztonság - közös érték, amire vigyáznunk kell. A rendezvényen elhangzott előadások az "Acta Humana Studiosorum" című kiadványsorozatban jelennek meg. ■
JEGYZETEK
* Beszámoló az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által 2006 november 16-án rendezett konferenciáról
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
