Egy alkotói munkásság és aki mögötte van - Bemutatjuk Zongor Gábor festőművészt (Jegyző, 2013/1., 42-43. o.)

Nem tudjuk, tudták-e Kedves Olvasóink, hogy a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára, Dr. Zongor Gábor itthon és a nemzetközi képzőművész világban rangosan elismert és jegyzett festőművész. Az önkormányzatok világában tevékenykedő szakértőt most egy másik nézőpontból kíséreljük meg bemutatni. Azt szeretnénk, s arra bátorítjuk a jegyzőket, aljegyzőket, körjegyzőket, hogy minél többen nyilvánuljanak meg bátran e rovat hasábjain. Egy kicsit másként, civilben, alkotó, játékos, kreatív emberként is, megnyílva, bemutatkozva a szakmának, a közvéleménynek. Higgyék el, sokakat érdekel, sokan kíváncsiak a szépre, a jóra, az értékesre.

Őszintén reméljük, hogy Zongor Gábor igényes, értékeket közvetítő megjelenése erre garancia, s egyben kiváló inspiráció. Ki lesz a következő?

(Mivel folyóiratunk oldalai terjedelmileg meghatározottak, a Művész alkotásainak többségét a Jegyzo.hu weboldalon külön is megtekinthetik.)

"Nem képzőművészeti elemzés tárgyai ezek a képek, hanem egy másfajta világszemlélethez vezető gondolkodás alapjai. A merészség építőkockái, amelyekből össze lehet állítani egy újfajta valóságot. Olyat, amelyről elhisszük, hogy nem szakadt el végleg tőlünk, nem idegenedett át egy másik, rideg dimenzióba. Zongor Gábor olyan világról mesél, amelyről még merjük hinni, hogy tudjuk alakítani. Olyan világról, ahol a sorssal időtlen idők óta folytatott játékban nekünk is van esélyünk a nyerésre, de legalábbis beleszólásra. Csak merjünk hinni az álmainknak!"

Szigethy András, író, újságíró

"Sajátosan izgalmas az az út, amelyen Zongor Gábor jár. Nem értelmezhető, nem magyarázható az ezredvégre kialakult művészeti és esztétikai törekvésekkel, mivel más a viszonya a művészethez, más a viszonya a világhoz.

Az álomszerűségen túl vagy azzal egyidőben tárgyiasult a képi mese, Meseországban a történet időtlenné válik. Talán múlt, talán jövő. A nézőnek kell eldöntenie, vagy hagynia kell magát belesodródni abba a világba, ahol a dolgok elveszítik eredeti jelentésüket."

Horváth Lajos, festőművész

"Ne tessék tévedni: Zongor Gábor nem irányfestő, nem programfestő de még csak szólamokban sem gondolkodik. Többször rákérdeztem már ötleteinek, szimbólumainak születési titkára, de mindig elutasító választ adott, amit most már hiszek is: azt mondta, nem tudja. Csak érzi, hogy most ki kell lépnie a fészer-műterembe, le kell hasítania egy deszkalapot, még a formáját sem tudja előre, s akkor elkezd, mint egy művészinas, magától festeni az ecsetje. Mert megszületett benne a gondolat, amit nem adhat vissza a szó, a zene, csak a kép, a szín, a forma."

Praznovszky Mihály, irodalomtörténész

"Ne morfondírozzunk, hogy Zongor Gábor vajon politikus, képviselő, tanár, festő vagy inkább grafikus. Aki ily módon tud és mer kilépni a síkból, az igazi "homo ludens", aki közben önmagán is képes derülni. Az ő virtuális valósága még nem érthető azoknak, akik nem képesek vele együtt álmodozni, mert a rideg valóságunk leszoktatta őket a szabadgondolkodó művészi bátorságról, az ódon korlátoktól mentes, emberarcú világ megteremtésének vágyától."

Czuczor Sándor, tanár

"De visszatérve kérdésünkhöz: miért és hogyan szeret sakkozni Zongor Gábor? És miért szerepelteti képein a sakkot? És mit rejt a jövő az Ő kártyavetésében, és miről szólnak megfestett csillagképei? Lehetne folytatni a kérdéseket: mit szóljunk ahhoz, ha egy manósapkás csak úgy a hóna alá veszi a fény szimbólumát? És mi a szerepe nála a többi, sajátságosan szerepeltetett szimbólumoknak? Azt hiszem, okosabb, ha nem szólunk semmit. Így nem esünk a tudálékos, okoskodó metafizikus blabla-termelés bűnébe, nem is tűnünk műveltség-fitogtató sznob kékharisnyának, okosabb,

- 42/43 -

ha önfeledten böngésszük képeit, élvezzük groteszkbe-hajló humorát, rejtett bölcsességét, iróniáját és öniróniáját, és élvezzük zabolátlan fantáziáját, miközben biztatjuk: egész nyugodtan másszon továbbra is fel a kétágú létrán, átfesteni a holdat!"

Gopcsa Katalin, művészettörténész

»MÁGUS: Jó elfogadom, hogy nem vagyok halott, hanem élek és eszem birsalmasajtodat. Végül is te festettél engem, de ettől még nem leszel jó festő. Iskolázatlan vagy, nem végeztél művészeti stúdiumokat.

GIL: Nem tudom milyen festő vagyok, de mentségemre legyen, hogy gyerekkorom óta rajzolok, festek. Sohasem birtokoltam az anatómia, a perspektíva és a színtan racionális ismeretanyagát. A tárgyak, az események, az alakok megjelenítésénél le kellett mondanom a hagyományos, megtanulható kifejezési eszközökről. Ha tanultam valakitől, akkor azoktól, akiket szeretek képeikért - a németalföldi festőktől, Boschtól, Henri Rousseau-tól, Toulouse-Lautrec-től, Chiriko-tól, Bálint Endrétől, akinek a képeit egyetemistaként láttam, aztán Dalitól és a naivaktól és a legtöbbet Csontvárytól, aki azt mondja: "Az ember művelődik önön magától, ha világtapasztalásra indul." Így aztán csak az ösztöneimre, érzéseimre, a bennem felsejlő kép ábrázolására hagyatkozhattam.«

Kőszegi Lajos, filozófus

"Zongor Gábor munkái jelképvilágukkal maradtak meg bennem. A jelkép alkalmazása egyidős az emberi civilizációval - az ősember barlangfestményeitől kezdve a templomi táblaképeken keresztül a reklámok nem mindig esztétikus szólamaiig minden kultúrában fellelhetők. Véleményem szerint Zongor Gábor a jelkép ezen ősi módszerével dolgozik. Mondandója és előadásmódja összhangban van egymással, művei mégis izgalmat keltenek a figyelmes nézőben, aki a látottakat kénytelen egy más dimenzióba helyezni, s ott értelmezni. Mindegy, hogy Zongor Gábor síkban vagy térben helyezi el mondandóját - a mese, mint egy képregényben, a jelképek nyelvén folytatódik bennünk, újabb értelmezési kapukat nyit meg. Ezek a jelképek nem harsogóak, nem rettentenek meg a szürrealizmus eszközeivel, csak fantáziánktól és érzelmeinktől függően lezárnak egy történetet. És a visszafogott jelképek mesterien kezelt színharmóniáknak engedik át a teret."