Az azonos tényállásra kiszabott büntetések eltérése jogszabályban biztosított lehetőség, a büntetést kiszabó bíró kezében eszköz a jogszabályi célok eléréséhez. A tapasztalatok szerint azonban a kiszabott büntetések területi divergenciája jelentős. Néha a megfigyelésekből levont következtetések ezért átlépik az alkotmányossági ingerküszöböt. A feltehetően szignifikáns különbségek hátterében elsősorban a jogalkalmazás szervezeti kultúrájának eltérései, különböző módon szerveződő regionális terei állhatnak, ám a statisztikailag mérhető különbségeket befolyásolhatják a bírósági szervezeten belül ható, a közvetett formális, valamint közvetlen formális és informális csatornákban áramló, szervezeti nyomássá összeérő elvárások. A jogot alkalmazó bíró, személyiségének autonómiáját érvényesítve e determinánsok keretein belül tud és képes dönteni.
A jogszociológiai és a jogelméleti irodalom sarkalatos témája a büntetőbíróságok ítélkezési gyakorlata.[1] Az élesedő viták, a pró és kontra érvek arra utalnak, az elemzések a bírói gyakorlat jelentős problémakörét vették célkeresztbe. A büntetéskiszabás gyakorlatának alaposabb kutatása azonban nem véletlenül merült fel itthon. Hazai és nemzetközi folyamatok, nemegyszer komoly jelzések tették egyértelművé, valami "zavar" van e területen. A hazai folyamatokra utalva, nem vált egyszer láthatóvá - szignifikánsan összehasonlítható - büntetőügyben az érintett bíróságok büntetéskiszabási gyakorlatának egyenetlensége. Az azonos tényállást, azonos jogi minősítést megállapító másodfokú, jogerős ítéletekben a kiszabott büntetések nagymértékben eltértek egymástól. Egyértelművé vált a jelzés akkor, amikor a másodfokú ügyek elintézésére a szomszéd megyéből kirendelt bírák lényegesen enyhítették a kirendelés helye szerinti bíróságok ítéleteit. Hab a tortán, hogy egy korábban végzett jogszociológiai kutatás[2] e két megye büntetőbíróságait, mint az ország legszigorúbb és legenyhébb büntetéskiszabási gyakorlatát folytató bíróságokat írta le.
Az igazságszolgáltatás vezetői szintjein elhangzó érvelés szerint a büntetéskiszabás ilyen mértékű eltérése megengedhetetlen, mert az az egységes jogalkalmazás alapelveit kérdőjelezi meg. Az ellenérvek - nem tagadva az egységes ítélkezés szükségességét - az eset egyediségéhez mért büntetéskiszabás jogszerűségére, a bírói mérlegelés lehetőségére, a bíró függetlenségre és az irányadó jogszabályi előírásokra hivatkoztak. Voltak, akik a generális prevenció területi különbségeinek tényéből vezették le az eltéréseket.
A büntetéskiszabás egységessé (hasonlóvá) tételének nemzetközi követelménye nem új keletű elvárás. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága R (92) 17. sz. ajánlásában (továbbiakban: Ajánlás) foglalkozott a büntetéskiszabás egyöntetűségének lehetőségével. Az Ajánlás kiindulópontja szerint az igazságszolgáltatás alapvető elve, hogy "hasonló eseteket hasonlóan kell megítélni". A tagállamokban jelentkező indokolatlan aránytalanságokat a büntetéskiszabás területén az Ajánlás szellemében javasolták csökkenteni, "felismerve, hogy az indokolatlan aránytalanság és az igazságtalanság érzése a büntető igazságszolgáltatás tekintélyét csorbítja". A bírói függetlenséget tiszteletben tartva, az ügy egyedi körülményeit elismerve, az elkövető személyi körülményeihez igazodva azonban olyan nemzeti (tagállami) szabályozást "ajánlott", amely megfelel a tagállamok alkotmányos alapelveinek, jogi hagyományainak. Megfontolásra érdemes büntetéskiszabási elveket rögzített, ám a döntést rábízta a tagállami jogalkotóra és/vagy a felsőbíróságokra.
Az Ajánlást szem előtt tartva a Kúria 56. sz. BK vélemé-
- 431/432 -
nye (továbbiakban: Vélemény) rögzítette a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőket. A Vélemény - igazodva a 2012. évi C. törvény (Btk.) rendelkezéseihez - részletesen foglalkozik a büntetést meghatározó valamennyi szemponttal és figyelembe veendő körülménnyel. Az enyhítő körülmények mellett számba veszi a súlyosító körülményeket, s külön kitér néhány speciális bűncselekményre, illetőleg büntetőeljárási helyzetre. Az Ajánlás és a Vélemény azonban nem mindenben "kompatibilis" egymással, mivel az Ajánlás címzettje inkább a tagállami Törvényhozás, bár nem zárták ki a "felsőbíróság iránymutató határozatának" lehetőségét sem.
A röviden bemutatott, annál erőteljesebben észlelt hazai büntetéskiszabási anomália azonban nem új a hazai joggyakorlatban, jelenlétére empirikus kutatások figyelmeztettek.
A kutatási előzmények szerteágazóak, mivel az előtörténethez tartoznak a "bírói jogértelmezéssel" foglalkozó elemzések éppúgy, mint a kifejezetten a büntetéskiszabás területi egyenlőtlenségeire fókuszáló vizsgálatok. Idesorolhatóak azok a tudásszociológiai tanulmányok, írások is, melyek a bírói döntés természetrajzából igyekeztek megérteni a bírói joggyakorlatot, nem tagadva az egymástól eltérő döntések lehetőségét. Meg kell említenünk a különböző jogi kultúrát elemző, a különböző döntéseket e tényből levezető magyarázatok megszületését.
A bírói jogértelmezésre mutató elméletek szerint az eltérések fő oka a különbözőképpen lehívott jog. Jóllehet az elemzésének igazi terepei a "common law" jogrendszerek, Blutman László a jogértelmezéstan fő funkcióját mégis abban látta, "hogy lehetővé teszi a bírói (vagy más jogalkalmazói) gyakorlat egy-egy vonatkozásának leírását és elemzését, egy ehhez megfelelő fogalmi keret és módszertan kialakításával"[3]. Blutman rendszerező tanulmányában felsorolta a jogértelmezés különböző "módszereit" és típusait, végtelenre bővítve a hazai és a nemzetközi jogirodalmi példák számát. Pokol Béla egy 2014-es írásában pedig a textuális jogértelmezési típuson belüli különböző "értelmezési kánonokat" mutatott be. Szerinte a kontinentális (és a német jogcsaládhoz tartozó) jogrendszerekben a törvény szövege mellett a hivatalos indokolásnak (hazánkban miniszteri indokolás), vagy a felsőbírósági "konkretizáló" gyakorlatnak jut fontos szerep az értelmezésben. A bírói döntés igazi tartalmát mindezek miatt ebben a jogi térben kell feltárnunk, de korlátait is.[4] Amennyiben a jogi előírás egyértelmű (pl. a büntetéskiszabásra vonatkozó törvényi előírások) a bírónak a törvény szövegét nem áll módjában értelmeznie.
A jogértelmezéssel foglalkozó kutatások összességükben csak közvetetten érintették a büntetőítélkezési gyakorlatot, igaz a bírói gondolkodás és a bírói döntés természetrajzának megértéséhez közelebb vittek. A kutatási előzmények között azonban találunk olyan kutatásokat is, melyek empirikus módszerekkel tárták fel a büntetéskiszabás gyakorlatát.
A területi egyenlőtlenségekről szóló elemzésük eredményeit Badó Attila és Bencze Mátyás tárták a szakmai közvélemény elé. A vizsgálatot 2005-2006-ban végezték, amely időpontnak az ad különös jelentőséget, hogy ekkor még nem működtek az ítélőtáblák, sőt - a sajátos jogi, szervezeti megoldásokra tekintettel - a büntetéskiszabási kérdések kikerültek a Legfelsőbb Bíróság látóköréből. Írhatnánk, a büntetéseket jogerősen kiszabó bíróságoknak "elengedték a kezét", melynek következtében a területi jogalkalmazói jogszokások, vagy éppen területi különbségek markánsabban érvényesülhettek. A kutatás során a 2003. március 1. és 2005. október 30. napja között jogerősen befejezett ügyeket vizsgáltak négy bűncselekmény-kategóriában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
