Czine Ágnes[1]: Az alkotmányjogi panaszok szerepe a büntető ügyekben (FORVM, 2015/2., 7-16. o.)

I. Az alkotmányjogi panaszok megoszlása az egyes ügyszakokban 2014. évben

Jóllehet 2014. évben is a büntető vonatkozású - anyagi és/vagy eljárásjogi - alkotmányjogi panaszok az összes alkotmányjogi panaszok között összesen csak 13%-os (45 panasz) arányt képviseltek, jelentőségük azonban megdönthetetlen. Látható, hogy a civilisztikai és a közigazgatási tárgyú alkotmányjogi panaszok százalékos aránya, és így a száma jóval nagyobb.

I. ábra[1]

Az Alkotmánybíróságra azonban 2014. évben az I. tábla adataiban feltüntetett alkotmányjogi panaszoknál jóval több alkotmányjogi panasz érkezett. Ennek az is a magyarázata, hogy számos esetben közvetlenül az Alkotmánybírósághoz és nem a rendes

- 7/8 -

bíróságokhoz nyújtják be a panaszosok az alkotmányjogi panaszt, jóllehet az Abtv. szabályozza ezt a kérdéskört (Abtv. 53. § (1) és (2) bekezdése).

2014. évben az Alkotmánybírósághoz összesen 689 alkotmányjogi panaszt nyújtottak be, amelyből 139 ügyet már az Alkotmánybíróságról szóló törvényben meghatározott - 55. § (1)-(3) bekezdése alapján - rendelkezések alapján érdemben nem is vizsgálhatott az Alkotmánybíróság. A panaszos ugyanis nem teljesítette, vagy nem a meghatározott határidőben teljesítette a főtitkári hiánypótlásban előírtakat.

2014. évben az Abtv. vonatkozó rendelkezései szerint - 55. § (5) bekezdés - az eljáró egyesbírák 186 ügyet utasítottak vissza az Abtv. 55. §-ának (4) bekezdésben foglalt okok alapján.

Az előbb ismertetett - 2014. évi adatok - számadatok nem tartalmazzák azt a 310 alkotmányjogi panaszt, melyeket lényegében azonos szövegezéssel és tartalommal nyújtottak be a devizahiteles ügyekben.

II. Az alkotmányjogi panaszok előterjesztése a Fővárosi Törvényszék és az ország többi törvényszékén hozott határozatokat figyelembe véve

Érdekes következtetésekre juthatunk akkor is, ha elemezzük az egyes bíróságokról, pontosabban a Fővárosi Törvényszékről és az ország többi törvényszékéről érkező alkotmányjogi panaszok megoszlását.

2. ábra[2]

A számok, számarányok önmagukért beszélnek. A Fővárosi Törvényszéken hozott jogerős határozatok vonatkozásában benyújtott alkotmányjogi panaszok száma magasabb, mint az ország összes törvényszékén hozott jogerős határozatok miatt benyújtott alkotmányjogi panaszok száma. Többféle következtetés is levonható ebből a statisztikai adatból.

- 8/9 -

Az egyik, hogy a Fővárosi Törvényszék ügyérkezése még 2014. évben is jelentős az ország összes bíróságának ügyérkezéséhez képest, és nyilván az elbírálandó ügytípusoknak is szerepe van. Másrészt a jogi képviselők, az ügyvédek szerepe az alkotmányjogi panaszok előterjesztésében kétségbevonhatatlan.

Jóllehet nincs ügyvédkényszer az Alkotmánybíróság előtti eljárásban, azonban az alkotmányjogi panaszokkal szemben támasztott követelmények teljesítése komoly jurista kihívás, és elenyésző azoknak az alkotmányjogi panaszoknak a száma, amelyeket ügyvéd (jogi képviselő) ellenjegyzése nélkül terjesztettek elő és mégis sikerre vezetett, vagyis befogadta az Alkotmánybíróság, sőt érvényesült a szubjektív jogvédelem is.

II.1. A törvényszékekre érkezett alkotmányjogi panaszok tárgy szerinti és százalékos megoszlása

Általánosságban rögzíthető, hogy a civilisztikai ügyekben előterjesztett alkotmányjogi panaszok száma jóval magasabb a büntető ügyekben előterjesztetteknél. Az ilyen típusú ügyek aránya ezt egyértelműen igazolja. Ugyanakkor az is látható, hogy egyes törvényszékek esetén, pl. a Veszprémi Törvényszéknél ez csak 10%-os arányt jelent.

A Tatabányai Törvényszékre 2014. évben mindössze 3 civilisztikai alkotmányjogi panasz érkezett. A Szombathelyi Törvényszékre pedig ugyanebben az évben (2014. év) csak 2 büntető vonatkozású alkotmányjogi panaszt nyújtottak be. A fenti számokból nehéz olyan összefüggést megállapítani, amely minden körülmények között helytálló. Nyilván részletes elemzés, az alkotmányjogi panasszal érintett ügyek tüzetes vizsgálata alapján nagyszámú következtetés is megállapítható.

1. sz. táblázat[3]

- 9/10 -

III. A büntető vonatkozású alkotmányjogi panaszok jellemzői az indítvány tartalma szerint

A büntető vonatkozású indítványt előterjesztők közül jelentős azoknak a száma, akik a büntetés-végrehajtási intézetben töltik a szabadságvesztésüket, és amennyiben nincs jogi képviselőjük, akkor nagyon kicsi az esély, hogy befogadható alkotmányjogi panaszt terjesztenek elő.

Az indítványozók egy része arra hivatkozik, hogy nem követte el a bűncselekményt, ártatlanul ítélték el, és az Alkotmánybíróság hozzon "igazságos" ítéletet. Idézzen meg újabb tanúkat és folytasson le egy új bizonyítási eljárást, és az így beszerzett bizonyítékokat a javára értékelje. Az Alkotmánybíróság az ártatlanságát állapítsa meg, vagyis felmentő rendelkezést hozzon, és semmisítse meg a bűnösségét rögzítő rendes bírósági határozatokat. Gyakran a büntetőeljárás azonnali felfüggesztését is kérik az Alkotmánybíróságtól. Az Abtv. 61. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság eljárásában kivételesen a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére hívja fel a bíróságot, ha az alkotmánybírósági eljárás várható tartamára vagy a várható döntésre tekintettel, vagy súlyos és helyrehozhatatlan kár vagy hátrány elkerülése érdekében, vagy más fontos okból ez indokolt. A törvényi lehetőség valóban adott, azonban ritkán fordul elő, hogy az Alkotmánybíróság alkalmazza ezt a jogszabályhelyt, mert a legtöbb esetben e törvényhely alkalmazásának a feltételei nem állnak fenn. Az indítványozók másik része pedig elismeri a bűncselekmények elkövetését, de azért terjeszti elő az alkotmányjogi panaszt, hogy az Alkotmánybíróság lényegesen csökkentse a kiszabott szabadságvesztés tartamát. Ezekben az esetekben az indítványozók valóban egy negyedfokú jogorvoslatként eljáró bíróságként tartják számon az Alkotmánybíróságot.

III.1. Az eljárási határidők megtartása

Ezekben az ügyekben azonban a tartalmi vizsgálatot megelőzően egy formális feltételt vizsgál az Alkotmánybíróság: a határidők megtartását. Az Abtv. 30. §-a egyértelműen rögzíti, hogy a 180 napos határidő mintegy jogvesztő határidő; és az általános a 60 napos határidő, vagyis a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított 60 nap [Abtv. 30. § (1) bek., Ügyrend 28. § (1)-(2) bek.] alatt kell előterjeszteni az alkotmányjogi panaszt. Gyakran a 200. és 300. napon túl, sőt előfordult, hogy 2-3 év, - a határozat kézbesítését követően - elteltével terjeszti elő az elítélt az alkotmányjogi panaszt.

- 10/11 -

III.2. Az alkotmányjogi panaszok megoszlása a sérelmezett büntető anyagi és a büntető eljárásjogi rendelkezések alapján

Az elmúlt évekre is visszatekintve megállapítható, hogy a büntető-eljárásjogi alkotmányjogi panaszok száma jóval meghaladja a büntető anyagi vonatkozású alkotmányjogi panaszok számát. A néhány év alatt hozott AB határozatok a büntetőeljárási törvény leglényegesebb rendelkezéseit érintették.

Az Alkotmánybíróságnak az elmúlt 25 év alatt hozott határozatai a Be. (Büntetőeljárási tv.) alábbi rendelkezéseire vonatkoznak:

- az alapos gyanú [36/B/2000. AB hat., 14/2004.(V.14.)AB hat.]

- anyanyelv használata [45/2000.(XII.14.) AB hat.,]

- az ártatlanság vélelme [325/2014(II.17.) AB hat.,]

- a bizonyítás [20/2005.(V.26.) AB hat.,]

- a bűnügyi költség [17/2005.(IV.28.)AB hat.,]

- az elévülés [20/2005.(V.26.) AB hat.,]

- az eljárási feladatok megoszlása [14/2004.(V.7.)AB hat.]

- az elkobzás [4/2003.(II.26.) AB hat.,]

- az elővezetés

- az előzetes letartóztatás [25/2013. (X. 4.) AB hat.]

- a fellebbezés

- a fiatalkorúak elleni eljárás

- az ideiglenes kényszergyógykezelés

- az ítélet

- a jogorvoslat [4/2015.(V.26.) AB hat.,]

- a kényszerintézkedések [25/2013. (X. 4.) AB hat.,]

- a kegyelmi eljárás

- a kizárás

- a külön eljárások.

Érzékeltetni szeretném, hogy a büntetőeljárási törvényt érintő alkotmánybírósági határozatok a büntetőeljárás számos és egyben a legjelentősebb rendelkezéseit érintik.

Az elmúlt években jó néhány esetben szintén a büntetőeljárás leglényegesebb törvényhelyeit érintő alkotmányos követelményt állapított meg az Alkotmánybíróság.

III.3. Alkotmányos követelmény megállapítása

Ezek közül kiemelendő a 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, amely a törvényszéki bíró, mint egyesbíró kizárására vonatkozik.

Vitathatatlan annak az alkotmányos követelménynek a fontossága, amelyet a 25/2013. (X. 4.) AB határozatban fogalmazott meg az Alkotmánybíróság. Ennek értelmében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (1)

- 11/12 -

bekezdésének c) pontjában meghatározott felülvizsgálati eljárást megalapozhatja a törvény 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány".[4]

IV. A leggyakoribb Alaptörvényi cikkek megjelenése

A büntető anyagi és eljárásjogi vonatkozású alkotmányjogi panaszokban a leggyakrabban megjelenő hivatkozások: citálás a B Cikk (1) bekezdése, XXIV. Cikk és a XXVIII. Cikk. (1) és a (7) bekezdése.

Úgy gondolom nem jelent meglepetést, hogy a büntető (anyagi és eljárásjogi) vonatkozású alkotmányjogi panaszok, de még a bírói kezdeményezések esetén is, a leggyakrabban a B Cikk (1) bekezdésére, a jogállamiságra-jogbiztonságra hivatkoznak.

IV.1. A B cikk citálása

A B cikk (1) bekezdésére, vagyis a - a jogállamiság elvéből fakadó - jogbiztonság megsértésére hivatkozott alkotmányjogi panaszában a kiskorú veszélyeztetésének bűntette és más bűncselekmény miatt elítélt is. Állította, hogy a B cikk (1) bekezdésében foglaltakat a rendes bíróságok azzal sértették meg, hogy nem vették figyelembe "a gyermek által elmondottak és a valóság között feszülő ellentmondást". Tipikus a "B cikkre", Alaptörvény B Cikk (1) bekezdésére történő hivatkozás, jóllehet az Alkotmánybíróság már számos határozatában ([3315/2014.(XI. 21.)]AB végzés, Indokolás [11] 3237/2013.(XII. 21.) AB végzés, Indokolás [19]) rögzítette és az Alaptörvény hatályba lépése után is fenntartotta azt a korábbi értelmezését, amely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog. Így a B cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén lehet alapítani. (3268/2012.(X.4.) AB végzés Indokolás[14][17]; [3150/2015.(VII.24. AB végzés))

IV.2. A tisztességes eljárás

A másik gyakori citálás az Alaptörvény XXVIII. Cikkének az (1) bekezdésére, vagyis a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére történő hivatkozás.

Az indítványozót maradandó fogyatékosságot okozó közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ítélte el jogerősen pénzbüntetésre és egy évi időtartamú B kategória hatálya alá tartozó közúti járművezetéstől eltiltásra a bíróság. Az indítványozó az 1978. évi IV. tv. 83. §-ának (1) bekezdését. A büntetés kiszabásának elvei 83. § (1): "A büntetést - céljának (37. §) szem előtt tartásával - a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez",[5] vagyis a büntetés kiszabására vonatkozó szabályt támadta, az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésének megsértését sérelmezve. Egyben kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a fenti törvényi rendelkezést, ezt követően pedig az Abtv. 45. § (6)

- 12/13 -

bekezdése alapján rendelje el a jogerős ítélettel befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát. Álláspontja szerint a bíróság a törvény teljes szigorát alkalmazta vele szemben, amikor a közúti járművezetéstől eltiltotta, jóllehet az okozott kárt megtérítette, és a sértetteket teljes egészében kompenzálta. Az indítványozó szerint a Btk. támadott rendelkezése azért ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésével, mert nem juttatja érvényre a bűncselekmény elkövetője által okozott kár kompenzációjának megfelelő értékelést a büntetés kiszabása során. Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelménye csak akkor valósulhat meg, - az indítványozó érvelése szerint -, ha a bíróság értékeli a büntetéskiszabás során a sértettnek okozott kár megtérítését.

Az indítványozó idézett okfejtése azonban nem mutatta be, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott elvrendszer melyik elemével (pl. a bírói függetlenséggel, a pártatlansággal vagy az ésszerű időn belüli eljárással) összevetve tekinthető aggályosnak, és miért ütközik az Alaptörvény ezen cikkébe. Másrészt a hatályos (2012. évi C. tv.) és a korábbi (1978. évi IV. tv.) Büntető Törvénykönyvben rögzített büntetéskiszabási szempontrendszer sohasem jelentett egy lezárt állapotot, a bíróságnak a törvényekben megállapított büntetéseket és intézkedéseket alkalmazva korábban is szabad mozgástere volt. Másképp fogalmazva "a bíróságnak az egyedi ügyekben a büntetés mértékének megállapítása során ezek között van szabad mozgástere"[6] [16/2014. (V. 22.) AB határozat 2002 ABH, 85,90.] A törvényi rendelkezésen túlmenően az 56/2007. BK vélemény III. pont 9. alpontjában foglalt elvek figyelembe vételével az eljáró bíróság feladata, hogy a terhelt által a kár jóvátétele érdekében tett erőfeszítéseket értékelje.

V. A jogszabályok eltérő jogértelmezése miatt előterjesztett alkotmányjogi panaszok, bírói kezdeményezések

V.1. A jogszabályok eltérő, félreérthető jogértelmezése indítja az indítványozókat arra, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljanak.

Gyakran egy jogszabály módosítása, például a közérdekű munka és a pénzbüntetés végrehajtása elévülési idejének felemelése (3 évről 5 évre történő felemelése) miatt fordultak a bírák az Alkotmánybírósághoz. A jogszabály lényeges módosítása következtében ugyanis a meghosszabbított elévülési idő értelmezése polarizálta a joggyakorlatot. A Kúria - kollégiumvezetői kezdeményezésre - az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében ugyan megalkotta a 2/2013. büntető jogegységi határozatot, azonban a bírák a visszaható hatályú jogalkotást és így a B. cikk (1) bekezdésében foglaltakat sérelmezve mégis az Alkotmánybírósághoz fordultak. A bírák érvelése szerint a jogegységi határozat azért ellentétes a jogbiztonság követelményrendszerével, mert az elévülési idő számításának szabályait az elévülési idő folyása alatt az elítélt terhére megváltoztatja. A korábbi alkotmányos büntetőjogot formáló alkotmánybírósági gyakorlat felidézése mellett a törvényszéki bírák arra mutattak rá, hogy a büntetések végrehajtása során ugyanazok az alkotmányos követelmények érvényesek, mint amelyek mérceként szolgálnak a büntetőjog egészének a megítéléséhez.

- 13/14 -

Az Alkotmánybíróság határozatában rögzítette, hogy: "a jogerős határozattal kiszabott közérdekű munka vagy pénzbüntetés végrehajthatóságának elévüléséről szóló 2/2013. Büntető jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket elutasítja."[7]

Az Alkotmánybíróság határozatában arra is hivatkozott, hogy "Ugyanakkor a jogbiztonságból fakadó visszaható hatályú jogalkotás tilalma nem feltétlen és kizárólag a jogalanyok helyzetét elnehezítő (ad malem partem)jogalkotásra irányadó (110/2009. (XI. 18.) AB határozat, ABH 2009, 971, 984.). Nem terjed ki továbbá a jogszabályok módosíthatóságának időbeli korlátaira. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis "[ö]nmagában az, hogy az állampolgárok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna a jogszabály módosítását, nem ad módot a jogbiztonság címén az alkotmányellenesség megállapítására. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogilag indokolhatatlan."[8]

Ugyanakkor jól mutatja az alkotmánybírósági szavazási arány: 8 igen és 6 nem - a különvélemények -, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság követelményének és az abból fakadó visszaható hatályú jogalkotás tilalmának a megítélése nem csak a rendes bírósági eljárás bíráit, hanem az alkotmánybírákat is megosztotta.

VI. A XXVIII. cikk (7) bekezdésére való hivatkozás

A büntető vonatkozású határozatokban gyakran hivatkoznak az indítványozók a fenti cikkre, vagyis a jogorvoslati jog sérelmére.

Egy új jogintézmény bevezetése, majd az arra vonatkozó szabályok módosítása, és az ennek kapcsán kialakult, részben eltérő jogértelmezés és joggyakorlat szolgált az alkotmányjogi panasz előterjesztésének az alapjául. A Be. (1998.évi XIX. tv.) 324. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre a pótmagánvádló is jogosult. Annak ellenére, hogy a pótmagánvádas eljárásban a pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelező, kizárólag a pótmagánvádló jogosult a fellebbezésre, a pótmagánvádló jogi képviselője nem. (Kivéve, ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik.)

A joggyakorlatban többnyire a nyelvtani értelmezést alkalmazták, és abban az esetben, ha nem a pótmagánvádló, hanem annak jogi képviselője nyújtotta be a fellebbezést - és nem jelölte meg, hogy a pótmagánvádló helyett és nevében nyújtja be a jogorvoslatot -, akkor a bíróságok a pótmagánvádló jogi képviselője által benyújtott fellebbezést a jogi képviselő önálló, "saját nevében előterjesztett", a pótmagánvádlótól független fellebbezésének, jogorvoslatának értékelték, ezért azt - mint nem jogosulttól származót - a Be. 341. § (1) bekezdése alapján elutasították.

Ez a jogértelmezési kérdés még hangsúlyosabban jelentkezett abban a jogi szituációban, amikor a pótmagánvádló nem magánszemély, hanem például egy gazdasági társaság volt, és a gazdasági társaság jogi képviselője nyújtotta be a fellebbezést a pótma-

- 14/15 -

gánvádló helyett. A bíróságok foglalkoztak ezzel a jogértelmezési kérdéssel is. A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) 90/2011. BK véleményének (a továbbiakban: BKv.) a III/7. pontja alapján megállapította, hogy a pótmagánvádló jogi képviselője arra jogosult, hogy a pótmagánvádlót megillető jogorvoslati nyilatkozatokat és indítványokat akkor terjessze elő, ha a pótmagánvádló nincs jelen. Leszögezte továbbá, hogy a pótmagánvádló jogi képviselője az elsőfokú bíróság végzésével szemben csak a pótmagánvádló nevében eljárva terjeszthet elő fellebbezést, a pótmagánvádló jogi képviselőjét önálló, a pótmagánvádlótól független fellebbezési jog nem illeti meg.

Időközben a Kúria a Büntető Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásán felülvizsgálta a korábban kialakított álláspontját, és az alkotmánybírósági határozat megszületése előtt lényegében ugyanazt a jogértelmezést alakította ki, mint amit az Alkotmánybíróság a 14/2015(V.26.) AB határozatában megfogalmazott. Az Alkotmánybíróság így az alábbi alkotmányos követelményben lényegében megerősítette a rendes bíróságok jogértelmezését az alábbiak szerint: "a Be. 56. § (4) bekezdése és a Be. 324. § (1) bekezdés c) pontja együttes alkalmazása során az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből, a jogorvoslathoz való jogból eredő alkotmányos követelmény, hogy a pótmagánvádas eljárásban a pótmagánvádló szabályszerű meghatalmazással rendelkező jogi képviselőjének a képviseleti jogosultsága az eljárás egészére kiterjed, illetve a képviselet jogkörének a bíróságok irányában történő korlátozása annyiban hatályos, amennyiben a korlátozás a meghatalmazásból kitűnik, ezért a pótmagánvádas eljárásban a pótmagánvádló szabályszerű meghatalmazással rendelkező jogi képviselőjének a vádlói szerepkörében eljáró pótmagánvádló nevében tett és a meghatalmazás kereteit túl nem lépő nyilatkozatát - további feltétel megkövetelése nélkül - a pótmagánvádló képviseletében benyújtott jognyilatkozatnak kell értékelni."[9]

VII. Összegzés

A büntető vonatkozású alkotmánybírósági határozatok közül a legismertebb és a magyar állampolgárok által is a legvitatottabb a halálbüntetés eltörlését megállapító 23/1990. (X. 31.) AB határozat. Számomra, volt büntető bíró számára nem kétséges a határozat meghozatalának feltétlen indokoltsága, mint a jogállamiság egyik alapköve.

Az Alkotmánybíróság fennállásának 25 éve alatt, az Alaptörvény hatályba lépése óta is számos olyan jelentős, nagy horderejű alkotmánybírósági határozat és alkotmányos követelmény született, amelyek a büntető eljárásban, a büntető tárgyalótermekben az alapjogok védelmét biztosítják, és jelentősen megváltoztatták a rendes bíróságok jogértelmezését és joggyakorlatát érvényt szerezve a szubjektív jogvédelemnek is. Az Alaptörvény hatályba lépését követő legjelentősebb alkotmánybírósági határozatok a védelemhez való jog érvényesülésről szóló [(8/2013.(III.1.) AB hat.], a bűnhalmazatról, életfogytig tartó szabadságvesztés kötelező kiszabásáról szóló [23/2014.(VII. 15.) AB hat.], a törvényszéki bíró kényszerintézkedésekről döntő eljárásáról szóló [34/2013.(XI:22.) AB hat.], a felülvizsgálati eljárást megalapozó kizárásról szóló [25/2013.(X.4.) AB hat.] is és még sorolhatnám a határozatokat.

- 15/16 -

Summary - Ágnes Czine: The Role of Constitutional Complaints in Criminal Cases

The paper examines the role of constitutional complaints in criminal cases. Based on the statistical evidence provided by the National Office of the Judiciary and the Constitutional Court of Hungary, the Author argues that even though the proportion of criminal-law related (which includes complaints bringing up criminal procedural and substantive criminal law issues, as well) constitutional complaints was only 13% in 2014 of all cases, their role and importance is unquestionable in the Hungarian legal system.

The Author examines the statistical proportion of constitutional complaints on the base where (at which court) there were submitted. She draws noteworthy conclusions from the available data. More than 50 (exactly 53%) of all criminal-law related constitutional complaints were submitted at the Budapest-Capital Regional Court. There are two underlying reasons behind this fact, she argues. One is the huge case-load of the Budapest-Capital Regional Court. The other is role of metropolitan defense lawyers in submitting constitutional complaints who specialize in this field.

The Author also examines the subject matter of the constitutional complaints. She infers from the cases adjudged that the overwhelming majority of complaints are submitted by prisoners who argue for the shortening of their prison sentence or ask for a 'just judgment' in their cases (they treat the Constitutional Court as a fourth-instance ordinary court). It could also be inferred from the statistics that the majority of cases relate to one or more of the criminal procedural norms of the Act on Criminal Procedure rather than to one of the substantive criminal law provisions of the Act on the criminal Code.

The Author points out that in most of the cases the petitioners claim the violation of (1) rule-of-law clause (especially the prohibition of retroactive law-making requirement and the need for the uniform interpretation of the law), (2) fair trial requirement and the right-to-(judicial) redress clauses of the Fundamental Law.

Finally, the Author points out the most important decisions of the Constitutional Court that formed Hungarian criminal law and provided individual redress for the petitioners. The Author concludes that most important criminal-law related decisions of the Constitutional Court of Hungary was the abolition of death penalty [Decision 23/1990. (XI. 23.)], which serves and served as a cornerstone of the rule-of-law state in Hungary. ■

JEGYZETEK

[1] Az Országos Bírósági Hivatal által az alkotmányjogi panaszok és egyedi normakontroll eljárások iránti kezdeményezésekkel kapcsolatos célvizsgálat számadatai. I. ábra.

[2] Az Országos Bírósági Hivatal által az alkotmányjogi panaszok és egyedi normakontroll eljárások iránti kezdeményezésekkel kapcsolatos célvizsgálat számadatai. II. ábra.

[3] Az Országos Bírósági Hivatal által az alkotmányjogi panaszok iránti kezdeményezésekkel kapcsolatos célvizsgálat számadatai I. sz. táblázat.

[4] 25/2013. (X. 4.) AB határozat.

[5] 3078/2015.(IV.23) AB végzés.

[6] 2002 ABH, 85,90.

[7] [16/2014.(V.22.) AB hat.]

[8] "(elsőként lásd: 55/1994. (XI. 10.) AB határozat, ABH 1994, 305., hasonlóan lásd: 174/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 870, 878.)."

[9] 14/2015(V.26.) AB hat.