Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Elnök Urak és Asszonyok,
Legfőbb Ügyészhelyettes Úr, Alkotmánybíró Úr,
Professzor Urak!
Hölgyeim és Uraim, kedves kollégák!
Minden alkotmánynak van értékkészlete. Hasonlósági pontok az egyes országok történelmének fejlődésében keletkező alkotmányos szabályok tekintetében a modernkori alkotmányok - értem ez alatt a polgári alkotmányosság követelményeit hordozó alkotmányokat - előtt is bőségesen fellelhetők voltak. A modernkori alkotmányok a XVIII.-XIX. századi kezdeteitől pedig nagyon nagymértékben azonos értékekkel rendelkeztek. Magyarországon a modernkori alkotmányosság - nem minden történeti előzmény nélkül - alapvetően az 1848-as törvények révén jelent meg közjogi rendszerünk jellemzőjeként. Egyes alapintézményei (mint például az államhatalmi ágak szétválasztása, a jogállamiság, az alapvető emberi jogok, a jogegyenlőség) a 48-as alapokon a kiegyezést követő évtizedekben teljesedtek ki a maga részleteiben. Mindennek kereteit a történeti alkotmányunk képezte, bizonyítva ennek az alkotmányi formának rugalmas, a kor változásait követni tudó természetét.
Ez a fejlődési folyamat töretlennek bizonyult egészen a II. világháborúig. Ekkor azonban a háborút közvetlenül megelőző időktől kezdve egyre súlyosabb sérülések érték történeti alkotmányunk vívmányait, majd a II. világháborút követően szuverenitásunk elvesztése és az idegen hatalomra támaszkodó diktatórikus hatalmi önkény véget vetett az alkotmányosság korszakának. Mintegy négy évtizedes pauza után az 1989-1990-ben kibontakozó rendszerváltozás hozta el az alkotmányosság értékeinek restaurációját. Ebben kulcsszerepet játszott a korábbi sztálinista alkotmánynak az 1989. évi XXXI. törvénnyel történt módosítása, mely tartalmilag gyökeresen átalakította az eredetileg a diktatúra államára és jogrendszerére vonatkozó alapvető szabályozást. Ezzel a változással az ország alapvetően egy demokratikus, az alkotmányos jogállam követelményeinek megfelelő alkotmányra tett szert. Ennek a szabályozásnak két lényeges "szépséghibája" volt. Egyfelől, mivel formailag a változás alkotmánymódosítással ment végbe, a tartalmilag új alkotmány magán viselte az 1949. évi XX. törvény megjelölése stigmáját, másfelől - legimitációját csorbítóan - megalkotására nem szabadon választott országgyűlés útján került sor. Ez a két hiátus mások mellett a leglényegesebb oka volt annak, hogy 2010/11-ben az új alkotmány, azaz az Alaptörvény megalkotására sor került.
Alaptörvényünk értékeit két csoportra osztom. Az első csoportot a már 1989-ben kiformált rendszerváltó alkotmányban jelenlévő alapértékek képezik: jelesül a demokrácia, mint a népszuverenitás korunk követelménye szerinti formája, a hatalommegosztás, a jogállamiság, a jogegyenlőség, valamint az alapvető emberi jogok érvényesülése. A másik csoportot az Alaptörvényben megjelenő, hangsúlyt kapó újabb értékek katalógusa alkotja: a közösség értékei, a keresztény értékek, a történeti jellegű értékek, és a jelenkor legjellemzőbb kihívásaira adott válaszok; így többek között a környezetvédelem ügye és a költségvetési egyensúly védelme.
A rendszerváltó alkotmányban megjelenő fenti, egyben a történeti alkotmány vívmányainak is minősülő alapértékekkel, melyek minden modernkori, az alkotmányossági követelményeknek megfelelő alkotmány sajátja, Alaptörvényünk kontinuitásban van; ezeket az értékeket az Alaptörvény is hangsúlyozottan tartalmazza. Az ezekre vonatkozó tételes szabályokat közismertségükre tekintettel nem idézném, csupán egynémely kapcsolódó alkotmányjogi konstrukció, illetve intézmény kapcsán teszek kitérőt.
Az alapvető államhatalmi ágak szétválasztásának és viszonylagos egyensúlyának montesquieu-i leírása, mint a hatalommegosztás tradicionálisnak tekinthető előzménye, legalábbis a parlamentáris rendszerekben világszerte is csak módosultan érvényesül. Miközben a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom közjogilag intézményes elkülönülése változatlanul fennáll, a hatalommegosztás mai viszonyában az államhatalom működésének politológiai megközelítésében a hatalommegosztás hangsúlyai eltolódtak. Jóllehet ma is alapvető tétel és a 48-as törvényeink által létrehozott parlamentáris rendszer sajátja a végrehajtó hatalom kormány útján történő felelőssége a törvényhozó hatalom előtt, a gyakorlatilag egy hatalmi politikai tényezőt képező, kormányt támogató parlamenti többség és a
- 59/60 -
kormány áll a hatalommegosztás rendszerének egyik oldalán, míg a másik oldalt döntően a bírói hatalmi ág, azaz az igazságszolgáltatás, az alkotmánybíráskodás, továbbá az ombudsman tevékenysége és más, extrakonstitucionális tényezők képezik. Hangsúlyozom, hogy ez a parlamentáris rendszerekben világjelenségeknek tekinthető és a magyar alkotmányos politikai életnek már a rendszerváltozás kezdetétől sajátja volt. A hatalommegosztás eme struktúrájában tehát megnőtt elsősorban a bírói hatalmi ág, az igazságszolgáltatás és az alkotmánybíráskodás szerepe.
Külön szeretnék szólni a jogállamiság követelményéről is. Definiciót sem a rendszerváltó alkotmány, sem Alaptörvényünk nem tartalmaz. A nemzetközi életben fellobbanó politikai viták pedig nézetem szerint aligha alkalmasak e fogalommal kapcsolatos kérdések, esetleges kételyek eloszlatására. A magam részéről a jogállam fogalmát először is a jog római kori meghatározására építve értelmezem. Ulpianus szerint: "ius est honeste vivere, neminem laedere, et suum cuique tribuere" azaz a jog: becsületben élni, senkit meg nem sérteni, és mindenkinek a magáét megadni. Szűkebb megközelítésben a jogállam fogalmi lényege, hogy az állam sem áll a jog felett, hanem annak alávetetten működik. Külön kiemelendőnek tartom a jogbiztonság követelményét, ami praktikusan azt jelenti, hogy a jogkövető ember mindig tisztában lehessen jogi lehetőségeivel, annak korlátaival, és esetleges túllépésekor beálló jogkövetkezményeivel. A jogbiztonság különösen fontossá teszi a normavilágosság követelményét.
A jogállamiság érvényesülése természetesen elválaszthatatlan a jogérvényesítés lehetőségétől, mely az Alaptörvényünkben is megjelenő tisztességes eljáráshoz való jog biztosításában nyer garanciát. Ettől ugyancsak elválaszthatatlan a bírói függetlenség intézménye, az Alkotmánybíróság Alaptörvényt és az alkotmányos jogokat védő szerepének maradéktalan érvényesülése, valamint a bűnüldöző és a többi jogvédő állami szerv funkciójának zavartalan megvalósulása. A jogállam eredményes és kiteljesedett megvalósulásának eredménye az emberi jogok és általában a jogrendszer által biztosított jogok maradéktalan érvényesülése. Ebben az értelemben szoktuk mondani mi alkotmánybírák, hogy az Alaptörvényben foglalt valamennyi jog a tulajdonképpen a jogállamiság részletezése. És így jutottunk vissza Ulpianus meghatározásához.
Alaptörvényünk nézetem szerint a jogállamiság követelményét kifogástalanul szabályozza és garanciáit hiánytalanul magában foglalja. Az ezen túli jogalkotás és a jogalkalmazás, valamint az Alkotmánybíróság alkotmányos jogokat védő tevékenységének felelőssége, hogy mindez a mindennapi életben is megfelelően érvényesüljön. Nem tisztem ezzel kapcsolatos értékítélet megfogalmazása, de annyit mindenképpen hangsúlyoznék, hogy ezen a területen sem maradunk el semmiben más alkotmányosan működő országoktól.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
