Napjainkra az uniós országok szinte mindegyikének szembe kell néznie az ország határát átlépő, felnőtt hozzátartozókkal nem rendelkező gyermekek jelenlétéből fakadó megoldatlan kérdésekkel. A helyzet mindvégig problematikus. Az eljárás során az igazi fordulatot az jelenti, amikor megállapításra kerül, hogy a menedékjogot kérő kísérő nélküli kiskorúak nem rendelkeznek semmilyen formában születési adatokat igazoló okmánnyal.
A kísérő nélküli kiskorú fogalmának meghatározásánál a Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezményből kell kiindulni.[1] A dokumentum 1. cikke szerint "gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve, ha a rá alkalmazandó jogszabályok értelmében a nagykorúságát már korábban eléri". Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNCHR) által 1994-ben kibocsátott irányelvek szerint kísérő nélküli kiskorúak "azok a gyermekek, akik mindkét szülőtől elszakadtak, és nem gondoskodik róluk olyan felnőtt, aki a törvény vagy a szokás alapján ezért felelős".
Ez a definíció néhány évvel később, a Separated Children in Europe Program (a továbbiakban: SCEP) javaslatára, mely szerint a "kísérő nélküli kiskorú" (unaccompanied minor) helyett, az "elszakított gyermekek" (separated children) terminológiát kellene alkalmazni, némileg módosult.
Az SCEP szerint az elszakított gyermek fogalom alkalmasabb annak a kiszolgáltatott helyzetnek az érzékeltetésére, hogy miközben számos migráns gyermek esetében úgy tűnik, hogy róluk az utazásuk során vagy a megérkezéskor valamely felnőtt gondoskodott, valójában elszakadtak a szüleiktől, illetve azoktól, akik az elsődleges gondviselőik voltak.[2] A gyermekek migrációjával foglalkozó jog- és szakirodalomban mindkét fogalom fellelhető, azonban az Európai Unió dokumentumaiban, így a magyar jogban is a kísérő nélküli kiskorú megjelölés használatos.[3]
A családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv[4] (a továbbiakban: Irányelv) meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az EU-tagállamok területén jogszerűen tartózkodó nem uniós állampolgárok családegyesítési jogukat gyakorolhatják.
Az Irányelv célja a családi egység védelme és a harmadik országbeli állampolgárok beilleszkedésének elősegítése. Családegyesítést az a nem uniós állampolgár kérhet, aki valamely EU-tagállamban legalább egy évig érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, és a letelepedési jogosultság megszerzésére megalapozott kilátásai vannak. Az irányelv a poligám házasságot nem ismeri el: a családegyesítés joga kizárólag egy házastársat illet meg.
A tagállamok a közrend, a közbiztonság vagy a közegészség alapján elutasíthatják a családtagok beutazási és tartózkodási kérelmét, illetve visszavonhatják a családtagok tartózkodási engedélyét vagy elutasíthatják annak megújítását.
Az Irányelv - amely Írországban, Dániában és az Egyesült Királyságban nem alkalmazandó - nem zárja ki a nemzeti jogszabályok által elismert esetlegesen kedvezőbb feltételeket. Az EU-tagállamok előírhatják, hogy a nem uniós állampolgárnak és házastársának a családegyesítési jog gyakorlását megelőzően egy minimális életkort - legfeljebb a 21. életévet - be kell töltenie.
Az A, S és a Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie ügyben hozott ítélet[5] (a továbbiakban: Ítélet) alkalmat adott az Európai Bíróságnak (a továbbiakban: EuB, Bíróság) arra, hogy hiteles jogértelmezést adjon az Európai Unióba kiskorúként érkező olyan személyek részére biztosítandó védelemmel kapcsolatban, akik menekült jogállást kapnak, miközben a védelemre irányuló kérelmük elbírálása során nagykorúvá váltak, és e jogállás meg-
- 34/35 -
szerzését követően családegyesítésre irányuló eljárást kezdeményeztek.
"Mi a meghatározó időpont a kísérő nélküli kiskorú jogállásának értékelése szempontjából? Kísérő nélküli kiskorúként megilleti-e a családegyesítési jog egy harmadik ország olyan állampolgárát, aki valamely tagállam területére kiskorúként érkezett, és aki csak a nagykorúvá válását követően kap menedékjogot?" - tette fel a kérdést indítványában[6] (a továbbiakban: Indítvány) az ügyben eljáró Yves Bot főtanácsnok. Ítéletében az EuB - többek között - ezeket a kérdéseket is megválaszolta.
A családegyesítési jogról szóló irányelv 2. cikke bevezető fordulatának és f) pontjának értelmezésére vonatkozó az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az eritreai állampolgársággal rendelkező gyermeke ügyében az A és S és a staatssecretaris van Veiligheid en Justitie közti jogvita eldöntésére a hágai bíróság, a Rechtbank Den Haag terjesztette az EuB elé.
A és S kiskorú lánya, aki eritreai állampolgár, egyedül érkezett Hollandiába, ahol 2014. február 26-án menedékjog iránti kérelmet nyújtott be. A menedékjog iránti kérelmének elbírálására irányuló eljárás során, miközben még semmilyen végleges határozat nem született, 2014. június 2-án nagykorúvá vált. A Holland Királyság illetékes hatóságai egy 2014. október 21-én hozott határozattal a kérelme benyújtásának időpontjára visszamenőleges hatállyal menedékjog alapján öt évig érvényes tartózkodási engedélyt biztosítottak a számára.
2014. december 23-án a holland menekültügyi tanács Flevoland, Noord-Holland és Utrecht tartományokban működő menekültügyi szervezete a VluchtelingenWerk Midden-Nederland A és S lányának a nevében, családegyesítés jogcímén a lány szülei, valamint három kiskorú fiútestvére részére szóló ideiglenes tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be.
2015. május 27-i határozatával a holland belügyi és igazságügyi államtitkár, a Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie elutasította ezt a kérelmet azzal az indokkal, hogy a családegyesítési kérelem benyújtásakor az érintett személy nagykorú volt, és ennélfogva nem jogosult a kísérő nélküli kiskorú jogállásának elismerésére, amely alapján kedvezményes családegyesítési jog illetné meg. Álláspontja szerint a kérdés tekintetben a családegyesítési kérelem előterjesztésének időpontja a döntő.
Az e határozattal szemben emelt panaszt 2015. augusztus 13-án elutasították, mellyel szemben 2015. szeptember 3-án A és S az Amszterdamban eljáró Hágai Bíróság, a Rechtbank Den Haag, zittingsplaats Amsterdam előtt keresetet nyújtott be, többek között arra hivatkozva, hogy a 2003/86/EK irányelv 2. cikkének bevezető fordulata és f) pontja alapján annak megállapítása szempontjából, hogy egy személy "kísérő nélküli kiskorúnak" minősíthető-e, az érintett személy adott tagállamba történő beutazásának időpontja a meghatározó.
E bíróság rámutatott, hogy a Raad van State (államtanács, Hollandia) két, korábbi ítéletében már úgy határozott, hogy annak kérdése körében, hogy a külföldi állampolgár az Irányelv 2. cikke bevezető fordulata és f) pontjának hatálya alá tartozik-e, és hogy tekinthető-e "kísérő nélküli kiskorúnak", figyelembe vehető az a körülmény, hogy a nemzeti területre történő érkezését követően nagykorúvá vált.[7] Értelmezésében ez a rendelkezés magában foglalja, hogy a "kísérő nélküli kiskorú" fogalmát az érintett személynek a nemzeti területre történő érkezésének időpontjában kell vizsgálni az "érkeznek" kifejezés használata, valamint amiatt, hogy a 2003/86/EK irányelv 2. cikkének bevezető fordulatában és f) pontjában a szabály alól csak két kivétel van felsorolva, nevezetesen azon kiskorú helyzete, akinek eredetileg volt kísérője, majd kíséret nélkül hagyták, valamint ennek ellenkezője, azon kiskorú helyzete, akinek az érkezésekor nem volt kísérője, majd felelős felnőtt felügyelete alá került.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
