A fogyatékossági támogatás igénylése során közigazgatási szervek és bíróságok kezelik az igénylők egészségügyi adatait. Az egészségügyi adatok az érintettek által rendelkezésre bocsátott orvosi dokumentációval és az igénybejelentő lappal kerülnek az igényelbíráló szervhez, onnét a szakhatósághoz, adott esetben a bírósághoz. Az egészségügyi dokumentáció tárolása, kezelése a gyakorlatban számos problémát vet fel. Az egészségügyi adatok védelme a hatályos szabályozással nem biztosított.
Az egészségügyi dokumentáció az egészségügyi szolgáltatás során az egészségügyi dolgozó tudomására jutó, a beteg kezelésével kapcsolatos egészségügyi és személyazonosító adatokat tartalmazó feljegyzés, nyilvántartás vagy bármilyen más módon rögzített adat, függetlenül annak hordozójától vagy formájától.1 Az egészségügyi dokumentáció egészségügyi adatokat tartalmaz. Az egészségügyi adat fogalma a személyes adatok védelméről és közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényből (továbbiakban: Avtv.) és az egészségügyi és hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvényből (továbbiakban: Eüak.) vezethető le. Az Avtv. személyes és különleges adatok között tesz különbséget, az egészségi állapotra vonatkozó adat különleges adat.2
Az egészségi állapotot jelölő adat két részből áll: egészségügyi és személyazonosító adatból, s így minősül különleges adatnak. Az egészségügyi adat önmagában adatvédelmi szempontból értelmezhetetlen, hiszen nincs kihez kapcsolni, nincs érintettje. A személyazonosító adatok önmagukban a személyes adatok egy csoportját alkotják, s különleges, egészségi állapotra vonatkozó adattá csak az egészségügyi adatokkal együtt vállnak. Egészségügyi adatok az érintett testi, értelmi és lelki állapotára, kóros szenvedélyére, valamint a megbetegedés és elhalálozás körülményeire, a halál okára vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve az egészségügyi ellátó hálózat által észlelt, vizsgált, mért leképezett vagy származtatott adat; továbbá az előzőekkel kapcsolatba hozható, az azokat befolyásoló mindennemű adat, például magatartás, környezet, foglalkozás. 3 Személyazonosító adat:4 a családi és utónév, leánykori név, a nem, a születési hely és idő, az anya leánykori családi és utóneve, a lakóhely, a tartózkodási hely, a társadalombiztosítási azonosító jel együttesen vagy ezek közül bármelyik, amennyiben alkalmas, vagy alkalmas lehet az érintett azonosítására. Az egészségügyi adatok védelmének tárgya az egészségi állapotot jelölő adat, tehát egészségügyi adat és személyazonosító adat kombinációja. Már egy egészségügyi adat, s egy az érintett azonosítására alkalmas személyazonosító adat kimeríti az egészségi állapotot jelentő adat fogalmát.
Az egészségügyi adatok védelme az adatkezelés során merül fel. E tevékenységek jogszabályoknak megfelelőségéből, vagy ellenkezőleg a jogszerűtlenségéből következik az adatvédelem megléte vagy hiánya. Az adatkezelés az alkalmazott eljárástól függetlenül az adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége. Az Avtv. példálózó felsorolás segítségével pontosítja az adatkezelés fogalmát. Adatkezelésnek minősül az adatok gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása, megváltoztatása, felhasználása, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése és megsemmisítése, valamint az adatok további felhasználásának megakadályozása, a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, valamint a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (pl. ujj- vagy tenyérnyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése.5
Az Eüak. három lépcsőben6 szabályozza az egészségügyi adatok kezelésének célját. Az első lépcső kifejezetten az egészségügyi szolgáltatók gyógyító és megelőző tevékenységéhez, illetve a betegjogok érvényesítéséhez kötött adatkezelés. A második lépcső hosszú felsorolást tartalmaz, tág körű alkalmazást enged. Itt szabályozza a törvény a közigazgatási eljárásban történő adatkezelést. A jogszabály rendkívül tágan fogalmaz, konkrétumot, eljárástípust nem említ. A harmadik lépcső a legtágabb, itt az egészségügyi adatkezelést megengedi minden olyan esetben, melyet az első két lépcsőben a jogszabály nem szabályoz, de amelyekhez az érintett hozzájárult.
A szociális ellátórendszer egyik legösszetettebb része a fogyatékkal élők szociális ellátásai. A sokféleségét a jogosulti kör differenciáltságának, és annak köszönheti, hogy eltérő időpontokban, más - más céllal alakultak ki. Különbség tehető a fogyatékos személy támogatása során pénzbeli ellátások és személyes szolgáltatást nyújtó intézetek között.7 A fogyatékossági támogatásról szóló rendelkezéseket 1998-ban alkotta meg a jogalkotó. Célja a fogyatékos személyeknek járó szociális ellátások egységesítése volt. A fogyatékossági támogatás azonban csak a vakok személyi járadékát váltotta ki, egyébként pedig új ellátásforma minden 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos személy számára.8 A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (továbbiakban: Fot.) végrehajtási rendelete csak 2000-ben készült el, megszegve ezáltal a jogalkotó saját maga számára törvényben kitűzött 1999. szeptember 30. határidőt.
Közlönyállapotában a rendelet eredetileg a megyei, fővárosi egészségbiztosítási pénztárakat jelöli meg igényelbírálóként. A 2000. évi CXIII. törvény 281. § (2) bekezdés a) pontja a törvényt, a 206/2000. (XII. 11.) Kormányrendelet a végrehajtási rendeletet módosította. Az igényelbírálás a megyei, fővárosi egészségbiztosítási pénztáraktól a Magyar Államkincstár területi szerveinek jogelődjeihez a Területi Államháztartási Hivatalokhoz került át 2001. január 15-étől. Fogyatékossági támogatást legkorábban 2001. július 1-jétől lehet megállapítani.
A fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére jutatott havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. Célja az esélyegyenlőség elősegítése, a fogyatékos állapotból eredő társadalmi hátrányok mérséklése. Hatása a megélhetés biztosítása, mivel a fogyatékossági támogatást igénylők egy része más megélhetési forrással nem rendelkezik.
Fogyatékos személy az, aki érzékszervi - így különösen látás-, hallás-, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során.
Fogyatékossági támogatásra az a személy jogosult, aki 18. életévét betöltötte, súlyosan fogyatékos, az ellátás igénylésének időpontjában Magyarországon élő magyar állampolgár, letelepedett, bevándorolt jogállású, vagy a magyar hatóság által menekültként vagy hontalanként elismert, és aki látási, hallási, értelmi vagy mozgásszervi fogyatékos és állapota tartósan vagy véglegesen fennáll, továbbá önálló életvitelre nem képes vagy mások állandó segítségére szorul. Önálló életvitelre az a személy nem képes, aki a mindennapi életvitelhez, társadalmi életben való részvételhez szükséges tevékenységeket testi, illetőleg érzékszervi fogyatékossága vagy azzal összefüggő kommunikációs képtelensége miatt még a szükség szerinti segédeszköz igénybevételével sem képes mások közreműködése nélkül elvégezni.11 Önálló életvitelre az a személy sem képes, aki a mindennapi életvitelben értelmi fogyatékossága miatt állandó felügyeletet, irányítást igényel, mivel térben vagy időben tájékozódni nem tud, a lakásban nem képes egyedül élni anélkül, hogy ez önmagára vagy másokra nézve veszélyt ne jelentene, továbbá a pénz értékét nem ismeri, így a mindennapi élet szintjén önálló gazdálkodásra képtelen.12 A támogatásra nemcsak a magyar állampolgárok jogosultak, hanem más államok állampolgárai illetve a hontalanok is. A jogosultság szempontjából lényeges tényező, hogy az igénylő az igénybejelentés időpontjában a Magyar Köztársaság területén tartózkodjon.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
