1. A 2010 óta folyó közjogi átalakítások egyik legfontosabb és legátfogóbb mozzanata a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályok megújítása volt. Az Országgyűlés 2011 végén fogadta el a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényt (a továbbiakban: Mötv.), ami már az Alaptörvény új alkotmányos berendezkedésére építette a helyi önkormányzatok szabályozását.
A HVG-ORAC Kiadó gondozásában 2012 végén látott napvilágot az új önkormányzati törvény első kommentárja,[1] ami egyszerre kísérli meg belehelyezni az új szabályozást a korábbi és most a formálódó közjogi rendszer kereteibe. Ennek alapvető nehézsége, hogy a Mötv. lépcsőzetes hatályba léptetése miatt a szabályozás még a kézirat lezárásakor sem volt teljesen véglegesnek tekinthető, valamint a szabályok törzse csak 2013. január 1-én léptett hatályba, vagyis a szerzők nem támaszkodhattak a helyi önkormányzatok új rendszerének gyakorlati tapasztalataira. A kísérlet azonban egyértelműen sikeresnek nevezhető, a kommentárkötet valós segítséget, iránymutatást nyújthat mind a jogalkalmazók, mind az elméleti szakemberek számára.
A szerzők a kötetet közösen jegyzik, az egyes fejezetek, részek nem jelölik, hogy mely résztanulmány kinek a tollából származik, így a fejezetről fejezetre egységesen magas színvonalon megírt szöveg minden szerző elismerésére szolgál. A szerzők (Balázs István, Balogh Zsolt Péter, Barabás Gergely, Danka Ferenc, Fazekas János, Fazekas Marianna, F. Rozsnyai Krisztina, Fürcht Pál, Hoffman István, Hoffmanné Németh Ildikó, Kecső Gábor és Szalai Éva) részben az ELTE Közigazgatási Jogi Tanszékének oktatói, részben pedig közigazgatási szakemberek, illetve bírósági, alkotmánybírósági munkatársak. Említést kell tenni azonban a kommentár szerkesztőiről is, hiszen Nagy Marianna és Hoffman István munkájának köszönhető, hogy ez a sokszerzős mű egységessé vált.
A kommentárkötet az új normaszöveg nyelvtani és teleologikus értelmezése mellett, igyekszik azt tágabb kontextusba helyezni. A szerzők a Mötv. szabályait egyfelől minden esetben az Alaptörvény tükrében értelmezik, másfelől a jogintézményeket történetiségükben is vizsgálják. Az egyes szabályokhoz kapcsolódó kommentárrészek összevetik a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) és az új Mötv. szabályait, valamint igyekeznek az új szabályozás fényében értelmezni az Ötv. alapján kialakult alkotmánybírósági, bírósági, ombudsmani gyakorlatot, és iránymutatást nyújtani annak alkalmazhatóságára a Mötv. vonatkozásában. A szabályozás könnyebb érthetőségét pedig az ágazati joganyagból átvett példákkal segítik.
A kommentár 500 oldal terjedelemben, a Mötv. szabályozási struktúráját követve szakaszról szakaszra elemzi a törvény szövegét, kitérve az általános rendelkezésekre, a feladat- és hatáskörök szabályaira, a szervezeti kérdésekre, a társulások szabályaira, a területszervezés kérdéseire, az önkormányzatok gazdálkodására, valamint az állami szervekhez való viszonyukra. A kommentárkötet terjedelmi és műfaji sajátosságai okán a recenzens korlátokba ütközik, hiszen ha a szabályozás minden mozzanatának elemzésére kísérelne meg reflektálni, az a recenzió műfaji kereteit egyértelműen szétfeszítené. Ezért a kommentárból szemezgetve, elsősorban a kötet azon részeinek bemutatására kerül sor, amelyek a Mötv. fontosabb újításait dolgozzák fel.
2. A szerzők a bevezetőben ("A helyi önkormányzásról a magyar közigazgatási jogban") fektetik le a kommentár elméleti alapjait. Ennek keretében a helyi önkormányzás fogalmát vizsgálják az Alaptörvény tükrében, valamint nemzetközi összehasonlításban, továbbá a szabályozás magyar történetét vázolják fel. Az Alaptörvény által hozott változások körében kiemelik, hogy - szemben a korábbi Alkotmánnyal, amely a helyi önkormányzáshoz való jogot az "autonómiaelemeket részletező szabályozással" a választópolgárok kollektív alapjogaként rögzítette - az Alaptörvény csak keretszabályokat állapít meg a helyi önkormányzatokról, és eltávolodik a korábbi, alapjogias szabályozástól. A helyi önkormányzatok szabályai az államszervezeti cikkek között kapnak helyet, ezzel is kifejezve a Mötv. preambulumában is egyértelművé tett elvet, amely szerint "a helyi önkormányzatok az egy-
- 268/269 -
séges államszervezet részei", "autonómiájuk célhoz kötött", amennyiben "hozzájárulnak az Alaptörvényben foglalt államcélok megvalósításához, elősegítik a jogszabályi kötelezettségek teljesítését".
A bevezetőből kiemelt gondolatmenet a kommentár I. fejezetében, az "Alapvető rendelkezések" tárgyalásakor folytatódik. A szerzők a Mötv. 2. §-hoz fűzött kommentárrészben hangsúlyozzák, hogy mivel az Alaptörvény nem határozza meg a helyi önkormányzáshoz való jog címzettjeit és tartalmát, ennek szabályozása törvényi szintre került le, a törvényalkotó pedig széles körű szabadságot kapott, hogy mely területi egységekre hoz létre önkormányzatokat, és kit tekint a jog címzettjeként. A Mötv. 2. §-a azonban részben a korábbi alkotmányos szabályozásra építve kimondja, hogy "a helyi önkormányzás a település, valamint a megye választópolgárai közösségének joga", így a Mötv. rendszere az önkormányzati szintek és az önkormányzáshoz való jog címzettjei tekintetében követi az Ötv. modelljét.
2. A szerzők a kommentár II. fejezetében részletesen foglalkoznak a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörének szabályozásával, ahol a Mötv. jelentős változásokat hozott, így mindenképp érdemes róla említést tenni. A szerzők a Mötv. szabályainak értelmezése előtt az önkormányzatok feladatrendszerének nemzetközi trendjeit tekintik át, elkülönítve a monista és a dualista rendszereket. A Mötv. szabályait elemezve, az önkormányzati feladatok három nagyobb csoportját különítik el: kötelező feladatok, önként vállalt feladatok, és e két csoport határán a más önkormányzattól vagy az államtól átvállalt feladatok (ezeket alternatív feladatoknak nevezik).
A kötelező feladatok kapcsán a szerzők szerint az önkormányzati autonómia garanciájaként érvényesül, hogy ilyen feladatot csak törvény állapíthat meg. A kötelező feladatok elsőbbségét pedig a Mötv. Több szakasza is biztosítja, így például a Mötv. 10. § (2) bekezdése, amely alapján az önként vállalt feladatok nem veszélyeztethetik a kötelező feladatok ellátását, ha erre mégis sor kerülne, az törvényességi felügyeleti intézkedéseknek (pótló aktus, bírság) nyitna teret.
Az önként vállalt, fakultatív feladatokkal összefüggésben a szerzők elemzik a feladatvállalás Mötv. szerinti feltételeit. Az Ötv. szabályaival összevetve új elemként kiemelik, hogy helyi népszavazással is lehet dönteni feladatvállalásról, ez azonban kollíziót okoz az Ötv. még 2014-ig hatályban maradó szabályai és a Mötv. szabályai között. Az Ötv. 46. § (4) bekezdése értelmében tilos helyi népszavazást tartani a helyi költségvetést érintő kérdésekben, márpedig az önkéntes feladatvállalás szükségszerűen érinti a helyi költségvetést, sőt a képviselő-testület hatáskörébe tartozó személyi, szervezeti döntéseket is. A szerzők a fakultatív feladatok kapcsán kiemelik, hogy a Mötv. Szabályainak egyik alapköve, hogy fakultatív feladatok finanszírozása csak saját forrásból történhet, illetve erre a célra rendelt külön forrás terhére (erre példaként említik az előadó-művészeti törvény ilyen jellegű szabályait).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
