A Polgári Törvénykönyv jogharmonizációs célú módosításra irányuló, törvényjavaslat célja két európai közösségi irányelv átültetése a magyar jogba. Az egyik, a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállás egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv a szavatosság és jótállás kérdéskörét érinti; a másik, a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó fizetési késedelem leküzdéséről szóló 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv pedig a Ptk. kamat-szabályainak módosítását kívánja meg. Jelen írás a két irányelv rendelkezéseit átültető törvényjavaslat főbb szabályait kívánja bemutatni.
Az irányelv célja a fogyasztók védelme, következésképpen hatálya is kizárólag a fogyasztói ügyletekre terjed ki, s ezen belül is csak az ingó dolgok adásvételére. Ugyanakkor a javaslat - figyelemmel az új Polgári Törvénykönyv Koncepciójára (Magyar Közlöny, 2002. 15. szám, II. kötet) - kihasználva az irányelvi szabályok átvételében rejlő modernizációs lehetőséget, az új szabályokat a Ptk. kötelmi jogának általános részében helyezi el, s főszabály szerint azok hatályát minden szerződésre kiterjeszti, vagyis a szabályok alkalmazandósága nem szűkül a szerződés alanyai vagy a szolgáltatás tárgya függvényében. Ugyanakkor egyes irányelvi szabályok kifejezetten a gyengébb fél pozícióját kívánják erősíteni, ezért ezeket csak a fogyasztói ügyletekben kell alkalmazni. Fontos szűkítés, hogy az új szavatossági szabályok körében fogyasztói szerződésnek csak az a szerződés minősül, amelynek tárgya ingó dolog. Az új szabályok a fogyasztói szerződések tekintetében mindig egyoldalúan kógensek, vagyis azoktól a fogyasztó hátrányára érvényesen eltérni nem lehet. A gazdálkodó szervezetek közötti ügyletekre nézve viszont az új szabályok csak a felek eltérő rendelkezése hiányában érvényesülnek, tehát diszpozitívak.
A szavatosság csak a teljesítéssel szemben támasztott követelmények függvényében nyer értelmet. Ezért az irányelv, s azzal összhangban a törvényjavaslat meghatározza, hogy a kötelezett teljesítése mikor tekintendő szerződésszerűnek: a szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak; rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó - különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő - nyilvános kijelentését; alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett; rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévő tulajdonságokkal.
E kritériumrendszer különleges eleme, hogy a kötelezett teljesítése megfelelőségének megállapításakor figyelembe kell venni azt is, hogy rendelkezik e a dolog azokkal a tulajdonságokkal, amelyek meglétét a dologra vonatkozó reklámban (vagy az áru címkéjén) állították. E szabály két szempontból jelentős kötelmi jogi újítás: egyrészt a kötelezettnek (eladónak) tud be olyan nyilatkozatot, amelyet esetleg nem is ő tett, hanem pl. a termék gyártója vagy importálója, másrészt a reklámbeli állításokat szerződéses nyilatkozattá, kötelezettségvállalássá minősíti. E "kiterjesztéseket", amelyek a szerződési jog klasszikus tételeit lazítják fel, a fogyasztóvédelem igénye indokolja. Az eladó akkor szabadulhat e kötelezettség alól, ha a reklámbeli kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie, vagy a reklámbeli kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már módosították, vagy a reklámbeli kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta. Természetesen arra is lehetőség van, hogy az eladó a szerződésben expressis verbis kizárja reklámbeli kijelentéseknek való megfelelésért való helytállását. E szabály tehát diszpozitív, gondos szerződéskötéssel nem kívánt hatásai elháríthatók, azonban a felek ilyen rendelkezésének hiányában kötelezettséget teremt az eladó számára.
A javaslat a hibás teljesítésben megnyilvánuló szerződésszegés esetére meghatározza a szavatossági jogokat. Ha a teljesítés nem felel meg a szerződésnek, a jogosultat négyféle szavatossági jog illeti meg. Első lépésben térítésmentes kijavítást vagy kicserélést követelhet. A kért kijavítás helyett a kötelezett kicserélhet, illetve a kért kicserélés helyett kijavíthat, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget. A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. Megtartja a javaslat azt a hatályos szabályt is, amely szerint ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja. Másodsorban, ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs mód, a jogosult megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye. E korlátozó szabály - amely a joggal való visszaélés tilalmának speciális esetét rögzíti - szűken értelmezendő, s így csak kivételesen alkalmazható.
A hibás teljesítés fogalma érdemben változatlan marad: a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Kiegészítés a hatályos szabályokhoz képest, hogy hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelés szerződéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős. A kötelezett felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza.
A szavatosság a kötelezettet változatlanul csak az olyan hibák tekintetében terheli, amelyek a teljesítés időpontjában már megvoltak. A fogyasztó jogérvényesítését segíti azonban az a szabály, hogy fogyasztói szerződés esetében az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével, vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
