A Ptk. 6:194. § (1) bekezdése szerint a követelés akkor engedményezhető, ha az engedményezéskor már létezik az a - jelen esetben a Ptk. 6:2. § (1) bekezdése alapján károkozásból fakadó kötelmi - jogviszony, amelyből a követelés fakad. E § (2) bekezdése szerint az engedményezett követelést a kötelezett, a jogcím, az összeg és az esedékesség megjelölésével vagy egyéb olyan módon kell meghatározni, amely az engedményezés időpontjában, jövőbeli követelések esetén legkésőbb a követelés létrejöttekor az engedményezett követelést azonosíthatóvá teszi. A Kommentár e szakaszhoz fűzött magyarázata kizárólag a jövőbeli követelések engedményezhetőségével foglalkozik, amely alatt azon követeléseket érti, amelyek még létre sem jöttek az engedményezés (a róluk való rendelkezés) időpontjában, de ezt forgalmi érdekből megengedi, a fentiek szerinti - alapjogviszony létezésének és a követelés azonosíthatóvá tételének - feltételei teljesülése esetén. Ugyanakkor a bírói gyakorlat körében utal BDT 2013.2854. sz. döntésre, amely kifejezetten kimondta, hogy a feltételhez kötött követelés is engedményezhető, feltéve, hogy az engedményezéskor már létezik az a jogviszony, amelyből a jövőbeli követelés fakadhat.
Ez alapján a kártérítési követelés mind a megállapítási per előtt, alatt, és annak jogerős lezárását követően, mint feltételhez kötött követelés engedményezhető.
Azaz önmagában az a körülmény, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti, vagy azt követően a Cstv. 33/A. § (10) bekezdése szerinti feltételek még nem teljesültek, magánjogi akadályát nem képezi a kártérítési követelés átruházásának (engedményezésének).
A bevezetőben említett, "A felszámoló jogállása a Cstv. 51. §-ában meghatározott kifogás alapján indult eljárásban" tárgykörben felállított Joggyakorlat-elemző Csoportja összefoglaló véleményének tanulsága szerint, eleddig fel nem oldott vita áll fenn a felszámoló jogállását illetően. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése körében azonban szerencsére a jogalkotó egyértelműen - bár meglátásom szerint hibás elméleti alapon - döntött akként, hogy a felszámoló az adós nevében, tehát közvetlen képviselőjeként indítja a pert.
Hibás azért, mert az adósnak közvetlen vagyoni haszna ebből nem származik, hiszen a fentiek szerint a felszámolás alatt lévő cég vagyonába e követelés nem kerülhet. Azaz e körben a felszámoló úgy okoz felszámolási költséget az adós törvényes képviselőjeként eljárva a megállapítási per megindításával, hogy nincs annak elméleti esélye sem, hogy a felszámolási vagyon annak eredményeként gyarapodna.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése függetlenül attól, hogy melyik hitelező vagy - az adós nevében - a felszámoló indítja a megállapítási pert az adós volt vezetőivel szemben, a bizonyítandó tényállási elemek között nincs felperesi hitelező specifikus tény. Azt kell bizonyítani e perben, hogy a vezetők a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők - tehát nem a keresetet érvényesítő hitelező - érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők (bármelyike) követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat. E bekezdés alkalmazásában a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó tevékenységnek minősül az is, ha a vezető elmulasztotta a környezetkárosodás megelőzésére, a környezetkárosítás abbahagyására, illetve a kármentesítésre vonatkozó, jogszabályban meghatározott kötelezettségeket, és ennek következtében a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat.
Ez azt jelenti, hogy nem zárja el akár a felszámoló, akár más hitelező keresete alapján a felelősséget jogerősen kimondó megállapítási ítélet bármely más, egyéb feltételeket teljesítő hitelezőt attól, hogy megállapítási ítélet alapján sikeresen érvényesítsen immár személyes vagyona vonatkozásában, a vezető tisztségviselő neki történő károkozása miatti megtérítési igényt.
A következetes bírói gyakorlat (BH 1997.199., Legf. Bír. Gfv. X. 32.705/1995. sz.) a perbizomány intézményét - ez alatt értve azon esetet, amikor az anyagi jogi igény jogosultjának (törvényi felhatalmazás hiányában adott) megbízása alapján más személy bizományos peres félként az igényt saját nevében, azaz félként a megbízója javára kívánja perben érvényesíteni - nem ismeri el, így a jogügyleti perbizományosnak nincs perbeli legitimációja.
A jogügyleti perbizományostól meg kell különböztetni tehát a törvényes perbizományost, a törvényes képviselő elnevezésének analógiájára, akinek tehát törvény biztosítja a felhatalmazást más anyagi jogának perbeli érvényesítésére.
- 1/2 -
A közérdekű igényérvényesítési esetkörök közül kiemelendő az, amikor egy meghatározható alanytöbbség érdekében, de saját néven való perindítási jogot biztosít a Ptk. 6:105. § (1) bekezdése a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt az ügyésznek, a miniszternek, az autonóm államigazgatási szerv, a kormányhivatal, a központi hivatal vezetőjének, a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetőjének, a gazdasági és szakmai kamarának vagy érdekképviseleti szervezetnek, és az általa védett fogyasztói érdekek körében a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületnek, és az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának joga alapján a fogyasztói érdekek védelmére létrejött szervezetnek.
Ilyen későbbi károsulti kártérítési igényérvényesítést megalapozó, mások érdekében álló keresetindítási jogot biztosít az ügyésznek vagy a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületnek a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény [39. § (1) bek.] annak megállapítására, hogy a vállalkozás tevékenysége jogszabálysértő volt, amely a fogyasztók széles, személyében nem ismert, de a jogsértés körülményei alapján meghatározható körét érintette vagy jelentős nagyságú hátrányt okozott. E törvény a fogyasztók kárigényének az érvényesítésére is biztosít közérdekű igényérvényesítési jogot korlátozottan (38. §), ez azonban itt annyiban releváns, hogy a jogsértés megállapítására való jog helyett, jogsértésen alapuló marasztaláshoz való jogot biztosít.[1]
A felszámoló a felszámolási hitelezői közösségért való eljárását, ezért közérdekű keresetindítását az teszi észszerűen vitathatatlanná, hogy annak eredményeként az adós cég vagyona nem gyarapodhat, így, ha a felszámoló a törvény betűje szerint "az adós nevében" pert indít, az adós tekinthető a saját hitelezői érdekében fellépő közérdekű igényérvényesítőnek. Bármely hitelező közérdekű keresetindítását pedig az teszi megállapíthatóvá, hogy bár önmaga javára is eljár, eljárása nyomán bármely más hitelező is jogosult lesz a Cstv. 33/A. § (11) bekezdése alapján marasztalási keresetet előterjeszteni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
