1. Az Európai Unióba (EU) átnőtt Európai Közösség (EK) alapító szerződése (továbbiakban: EKSZ) 3. §-a rögzíti azokat a célokat, amelyeket az EK tagjai el kívánnak érni, és amely területeken ennek megfelelően tevékenykednek. Témánk szempontjából a 3. § (1) bek. g) pontja lényeges: eszerint létre kell hozni egy olyan rendszert, amely biztosítja azt, hogy a belső piacon folyó versenyt a torzításoktól megóvják. Ez a rendelkezés az alapja a közösségi versenyjognak csakúgy, mint az EKSZ számos más rendelkezésének.
A versenyjogi szabályozást két csoportra lehet osztani: a vállalatok közötti viszonyokat az EKSZ 81. (régi - az Amszterdami Szerződést megelőző számozással- 85.) és 82. (régi 86.) §-ai szabályozzák, míg az állami versenykorlátozásokkal a 10. (régi 5.) §, a 31. (régi 37.) §, a 86. (régi 90.)§, és 87-89. (régi 92-94.) §-ok foglalkoznak. A 10. § a tagállamok együttműködési kötelezettségét mondja ki azoknak az EKSZ-ből eredő kötelezettségei teljesítése érdekében, a 31. § az állami kereskedelmi monopóliumokkal, a 86. § az állami-közszolgálati szektor vállalataival, a 87-89. §-ok pedig az állami támogatásokkal foglalkoznak.
2. A fenti szabályok közös alapgondolata az. hogy az EKSZ-el létesített közös belső piacon folyó versenyt meg kell óvni a torzításoktól: ez azonban csak a mögöttes, általános cél. A közvetlen cél az egyesített közös belső piac működőképességének, egységének fenntartása. A belső piac alapja ugyanis a négy szabadság: az áruk, szolgáltatások, személyek és a tőke szabad áramlásának lehetővé tétele és folyamatos fenntartása, biztosítása. Ezért hozták létre 1958-ben az Európai Gazdasági Közösséget: ha ez a közös piac külön féle versenyt torzító akciók révén - legyenek azok vállalati, vagy állami jellegűek, eredetűek - ismét a tagállamok nemzeti piacaira esik szét, funkcióját, értelmét veszti az EKSZ. Az EK alapvető gazdaság- és jogpolitikai célja ezért annak megakadályozása, hogy ez megtörténhessen. Ennek érdekében rögzíti a 3. § (1) bek. g) pontja a közvetett célt, hogy ti. a versenyt a torzításoktól meg kell óvni: a közvetlen cél azonban az áruk, szolgáltatások stb. szabad mozgásának biztosítása, fenntartása.
Ez az az alapvető gazdaság- és jogpolitikai premissza, amely a nemzeti és a közösségi versenyjogokat egymástól elválasztja, megkülönbözteti. Míg a nemzeti-tagállami versenyjogok azt a gazdaság- és jogpolitikai célt követik, hogy a verseny intézményét, szabadságát megóvják, a közösségi versenyjogi szabályok ezt a célt csak közvetetten, mögöttesen követik: a közvetlen cél a négy szabadság biztosítása, mindenekelőtt az áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának fenntartása, biztosítása.
Minthogy a versenyt sokféle módon és eszközzel lehet korlátozni, az EKSZ számos rendelkezést tartalmaz ennek meggátlására: e rendelkezések közül elvi jelentőséggel emelkednek ki a fent idézettek. E tanulmányban nem foglalkozunk a 10., a 31. és a 86. §-ok által megragadott tényállásokkal, csupán az állami támogatásokra vonatkozó 87-89. §-okat elemezzük.
3. Az állami versenyt torzító akciók, így az állami támogatások nyújtásának a verseny szempontjából azért van jelentősége, mert módosítják a támogatott vállalat, illetve terméke, szolgáltatása piacra jutásának induló feltételeit, így a vállalatok nem azonos "rajtvonalról" indulnak. Mivel pedig az áruk/szolgáltatások egységes belső piacon mozognak, így az állami támogatás versenyt torzító hatása mintegy "begyűrűzik" a többi tagállamba, végigvonul az EK teljes belső piacán. Ha egy tagállam bizonyos - saját tagállamban honos - vállalati kört vagy tevékenységet az állami támogatás révén előnyösebb helyzetbe hoz, ezzel szükségképpen hátrányosabb helyzetbe hozza a többi tagállamban honos versenytársakat. Mások a versenyfeltételek tehát az egyik - támogatást nyújtótagállamban, mint a többiben: ez a körülmény az egységes közös belső piac egységét kezdi ki, "vissza"-frag-
- 353/354 -
mentál(hat)ja az egységes piacot az 1958 előtti állapotba.
A verseny torzítása tehát adott: az EKSZ 3. § (1) bek. g) pontjának megfelelően ez ellen fel kell lépni. A vonatkozó szabályozást az EKSZ említett 87-89. §-ai tartalmazzák.
1. A szabályozás lényegesen eltér a vállalati versenykorlátozásokat szabályozó 81-82. §-ok szerkezetétől és gondolatvilágától (ezek megtiltják a versenyt korlátozó, így pl. a kartellszerződések kötését és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést). Az állam azonban nem kartell-szerződést köt, hanem általános érvényű jogszabályokkal, vagy egyedi jogi aktusokkal támogatást nyújt - a szabályozás középpontjában ezért az adott jogszabály vagy egyedi közigazgatási aktus áll.
A 87. (régi 92.) § célja tehát az, hogy korlátok közé szorítsa a tagállamok által bizonyos vállalatoknak, gazdasági ágaknak vagy bizonyos termékeknek adott támogatásokat. A szabályozás eme jogpolitikai célját megvalósító szabályozás szerkezete a következő.
2. A 87. nem tartalmaz általános és szigorú - kivételt nem tűrő - tilalmat: "Amennyiben e szerződés másként nem rendelkezik, azon állami vagy állami pénzeszközökből nyújtott - bármilyen fajtájú - támogatások, amelyek bizonyos vállalatok vagy termelési ágazatok kedvezményezése révén a versenyt torzítják vagy annak torzításával fenyegetnek, összeegyeztethetetlenek a Közös Piaccal, amennyiben hátrányosan befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet," [87. § (1) bek)].
A 87. § (2) bek.-e viszont kifejezetten kivételt konstruál az összeegyeztethetetlenség alól kijelentve, hogy összeegyeztethetők az ott felsorolt fajtájú, tárgyú támogatások (pl. fogyasztóknak juttatott szociális támogatások, ha az áruk eredete szerint nem diszkriminálnak, vagy természeti katasztrófák által okozott károk leküzdése). A (3) bek. egyfajta mentesülés lehetőségét fogalmazza meg kijelentve, hogy az ott felsorolt fajtájú, tárgyú támogatások viszont (esetleg) összeegyeztethetőnek "tekinthetőek".
3. A 87. § szövegének elemzése arra enged következtetni, hogy a jogalkotó törekvése inkább az állami támogatások "kézben tartására" irányul. Míg a kartelltilalmat kimondó - szigorú tiltást megfogalmazó - 81. § (1) bek. "a Közös Piaccal összeegyeztethetetlen és tilos" fordulattal ragadja meg a vállalatok közötti versenyt korlátozó megállapodásokat, a 87. § "csak" összeegyeztethetetlen állami támogatások jogi szabályozására irányul. A "tilos"-kifejezés mellőzése tehát elvi-dogmatikai jelentőségű. A tilos szerződés ipso facto érvénytelen, az állami támogatások köréből viszont a rendelkezés eleve kihasítja a versenyt meghamisítóakat, és ezeket nyilvánítja - mintegy deklarative, és nem tiltva - a Közös Piaccal összeegyeztethetetlennek.
4. A 88-89. §-ok az így körülírt tárgykörbe tartozó állami támogatások felügyeletét institucionalizálják: tisztázzák, hogy a Bizottságnak van hatásköre a tagállami támogatási szabályozások folyamatos felülvizsgálatára [88. § (1) bek.]. A Bizottság e hatáskörének gyakorlását új állami támogatás, valamint meglévő módosításának szándéka esetén beálló tagállami bejelentési kötelezettség garantálja [87. § (3) bek.]. Ugyanezen bekezdés rögzíti azt, is, hogy a tagállam nem hajthatja végre a tervezett intézkedést, amíg a Bizottság nem nyilatkozott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
