Azokban a kérdésekben, ahol jogegységi határozat született, egyetlen bíróságnak, így az ítélőtábláknak sincs lehetősége eltérő gyakorlat kialakítására. Amennyiben a jogegységi határozat alkotmánybírósági felülvizsgálatára vonatkozóan a jelenlegitől elérő gyakorlat alakul ki, vagy jogszabály születik, természetesen az ítélőtábla tanácsainak lehetősége lesz az eljárás felfüggesztése mellett a jogegységi határozat alkotmányellenességének megállapítását kérni; és ha a kezdeményezés sikeres, eltérő határozatot hozhat elvi kérdésben.
Az elvi határozatokkal kialakított gyakorlat esetében az eltérés nem kizárt, mivel az elvi határozat nem köte-lező erejű. A Bsz. jelenlegi szabályai alapján ez alól a főszabály alól csak a Legfelsőbb Bíróság kivétel, a Bsz. 29. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében ugyanis jogegységi eljárást kell lefolytatni, ha a Leg-felsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának az elvi határozatától. Amennyiben a Pp. szabályait is figyelembe vesszük, láthatjuk, hogy a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének bb) pontja alapján felülvizsgálati eljárás kezdeményezésére ad okot az, ha az ítélőtábla eltér a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatától.
Az eltérésre pedig úgy tűnik igény van, s erre egy példát hozok fel.
A Cstv. 40. §-a lehetővé teszi, hogy a hitelező és a felszámoló megtámadja az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző egy éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha a törvényben tételesen felsorolt feltételek fennállnak. Nem szabályozza a törvény azt, hogy a szerződés sikeres megtámadása esetén a szerződés hatálytalanságát vagy érvénytelenségét kell megállapítani.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében azt az álláspontot foglalta el, hogy a Cstv.-ben szabályozott feltételek megvalósulása esetén a szerződés hatálytalan. [A Legfelsőbb Bíróság gyakorlatát ismerteti Dancs Mária a Csődtörvény a gyakorlatban (HVG-ORAC 2000) c. könyve 137-147. oldalán.]
A Baranya Megyei Bíróság az 5/1998. (V. 29.) kollégiumi ajánlásában úgy foglalt állást, hogy a Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének a) pontja esetében a szerződés hatálytalansága, a b) és c) pont esetében a tényállástól függően a szerződés érvénytelensége, s ha ennek feltételei hiányoznak, a szerződés hatálytalansága állapítható meg. [Lásd Juhász László: Megtámadási perek a felszámolási eljárásban (Magyar Jog 1999/3.).]
A Csongrád Megyei Bíróság álláspontja az, hogy a Cstv.-ben szabályozott szerződés eredményes megtámadása esetén a szerződés érvénytelen. [Lásd: Kemenes István: A szerződés megtámadása a Cstv. 40. §-a alapján. (Céghírnök 1998/8.)]
Amennyiben a Pécsi, illetve a Szegedi ítélőtábla magáévá teszi a korábbi megyei bírósági kollégiumi véleményben megfogalmazott álláspontot, azzal a veszéllyel hozhat ilyen határozatot, hogy felülvizsgálati eljárás kezdeményezése esetén a határozatát megváltoztatják. Ezért véleményem szerint csak az az út járható, hogy a Bsz. 33. §-ának (2) bekezdése alapján az ítélőtábla kollégiuma javasolja a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetőjének a jogegységi eljárás kezdeményezését. Amennyiben a kezdeményezés alapján jogegységi határozat születik, az fogja meghatározni az ügy eldöntésének alapjául szolgáló elvi kérdést. (Akik az elmúlt években végigkövették a gazdasági ítélkezés gyakorlatának alakulását, azok tudják, hogy szinte minden jogterületen számtalan hasonló helyzet áll fenn.)
Azokban a kérdésekben, ahol elvi határozat meghozatalára nem került sor, az ítélőtábla az általános szabályok szerint járhat el. A Legfelsőbb Bíróság még hosszú ideig nem lesz abban a helyzetben, hogy a fel-merülő kérdésekben gyorsan állást tudjon foglalni. A gyakorlat viszont nem tud éveket várni egy elvi jogkérdés megoldását a. Ezért az ítélőtáblák kollégiumainak a legfontosabb szerepe az lesz, hogy a felmerülő jogkérdésekben lehetőleg minél gyorsabban adjanak tájékoztatást a régióba tartozó bíróságok számára. Ez a tájékoztatás elsősorban kollégiumi vélemény, másodsorban iránymutató másodfokú határozat lehet. Ebben az esetben fordulhat elő, hogy az ítélőtáblák eltérő módon értelmeznek egy törvényt, és régiónként eltérő gyakorlat alakul ki.
Ennek elkerülésére az ítélőtáblák horizontális kapcsolatfelvétele a legjobb módszer, s az, hogy ha az elvi kérdésben az ítélőtáblák nem tudnak azonos álláspontot elfogadni, akkor a Legfelsőbb Bíróság felvállalja a gyors döntéshozatalt.
Az ítélőtábla kollégiumvezetője az ítélőtáblák eltérő gyakorlata esetén nem kezdeményezheti a jogegységi eljárás megindítását a Bsz. 33. §-ának (3) bekezdése alapján, mert ez a joga csak az ítélőtábla területén kialakult eltérő gyakorlat esetére van fenntartva. Szigorúan értelmezve a jogszabályt, erre a Bsz. 28. §-a sem ad lehetőséget, ezért elsősorban a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetőjének és elnökének kell az indítványt megtenni.
1. Lehetővé kell tenni kifejezett törvényi előírással, hogy a jogegységi határozatot a Legfelsőbb Bíróság adott kollégiuma, több kollégiumot érintő kérdésben a kollégiumok együttes ülése hatályon kívül helyezhesse, illetve módosíthassa.
2. Elő kell írni, hogy az ítélőtáblák kollégiumainak kezdeményezése alapján kötelező a jogegységi eljárás lefolytatása.
3. A Legfelsőbb Bíróságnak át kell tekinteni az elvi határozatait. Az ellentétes elvi határozatok esetén jogegységi határozattal kell eldönteni a követendő jogértelmezést. A fenntartott elvi határozatokat ki kell adni. Ennek a feladatnak az elvégzését az új Ptk. megalkotása az ítélőtáblák felállásától függetlenül sürgetővé teszi.
4. A már meghozott elvi határozatokat összegyűjtve közzé kell tenni, mert a jogalkalmazók a Legfelsőbb Bíróság kiadványát nem ismerik, s azzal sincsenek tisztában, hogy csak az itt közzétett döntések minősülnek elvi határozatnak.
5. Át kell vizsgálni az 1999. előtt hozott eseti döntéseket, és amelyek elvi jelentőségűek, azokat az elvi határozatok között közzé kell tenni.
Ezek az intézkedések nagyban elősegítenék a jogbiztonságot, és megkönnyítenék minden jogalkalmazó munkáját. ■
Visszaugrás
