2015 márciusában elhunyt Horváth Tibor, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának professzor emeritusa, a Kar egyik alapítója, első egyetemi tanára, egykori dékánja. Június 10-én a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara és az MTA Miskolci Területi Bizottsága, rá emlékezve tartott konferenciát az MTA Miskolci Területi Bizottságának konferencia termében.
A konferencia felkért előadói volt tanítványok, munka- és pályatársak voltak, valamennyien a büntető jogtudomány kiemelkedő kutatói, akiknek pályája, életük valamely szakaszában kapcsolódott Horváth Tiborhoz. A konferencia programja két részre tagolódott. Az első rész témája a professzor büntetés-végrehajtási joggal kapcsolatos munkássága volt, majd a konferencia második részében került sor a büntető anyagi jogtudomány művelésében betöltött szerepének méltatására.
Az emlékkonferenciát Farkas Ákos, a Miskolci Jogi Kar dékánja, egyetemi tanár, Horváth professzor volt tanítványa és kollegája nyitotta meg. Farkas Ákos felidézte első találkozásuk emlékét, amikor egy a büntetőjogban járatos, elegáns, de távolságtartó embert ismert meg, és kezdetben úgy érezte, mintha az Északi sarkot akarta volna megközelíteni. Jobban megismerve a professzort azonban kiderült számára, hogy tiszta és melegszívű ember, aki hagyja tanítványait önállóan dolgozni, de arra biztatja őket, hogy fegyelmezett és kitartó munkásai legyenek a jogtudománynak. Horváth Tibor hat éven át volt a Miskolci Jogi Kar dékánja. Egy olyan nehéz időszakban vállalta ezt a feladatot, amikor a karnak fel kellett nőnie az ország többi jogi karához és fel kellett vennie velük a versenyt. Farkas Ákos hangsúlyozta, hogy Horváth Tibor a kar kiemelkedő egyénisége volt és az is marad mindig, egy olyan személyiség, aki bekerült a bűnügyi tudományok nagyjai közé, és aki számos tehetséges embert indított el a pályáján, akiket nevelt és vezetett, majd velük együtt dolgozott.
A köszöntő után az előadások sorát Lőrincz József, nyugalmazott bv. dandártábornok nyitotta meg "Horváth Tibor szerepe a büntetés-végrehajtási jogtudomány fejlesztésében és oktatásában" címmel. Horváth Tibor 1972-től oktatott a Rendőrtiszti Főiskolán, és nevéhez fűződik az első, már tankönyvnek nevezhető gyűjtemény létrehozása, amely tudományos igénnyel tartalmazta a büntetés-végrehajtási jog addigi eredményeit és alapvető dokumentumait. Majd 1983-ban Horváth professzor tollából jelent meg az első igazi büntetésvégrehajtási tankönyv is. Előadásának második részében Horváth Tiborra mint emberre emlékezett. Felidézte, hogy a kor, amelyben Horváth professzor élt egy nehéz időszak volt. Szerény körülmények között élő családból származott, és tehetségéhez kitartó munka és önfegyelem is társult. Visszaemlékezett arra, hogy Horváth Tibor visszavonulása után Óbudára költözött, így őt az a szerencse érte, hogy többször is vendégül láthatta otthonában. Végül megköszönte a professzor inspiratív munkáját, kutatásait, oktatását, iskolateremtő tevékenységét.
Sorban a másodikként Vókó György egyetemi tanár, "A büntetés-végrehajtási jog, mint egyetemi diszciplina" című előadását hallhattuk. A tudományterület kezdeteiről szólva elmondta, hogy az 1800-as években Deák Ferenc már felhívta a figyelmet arra, hogy hiába az anyagi büntetőjog tudományos művelése, ha minden tervünk, elképzelésünk elbukik a büntetés végrehajtásban. Finkey Ferenc pedig 100 éve szorgalmazta, hogy a joghallgatók járjanak fegyházakba, börtönökbe. Vókó professzor hozzátette, hogy talán még ma is van ezen a téren pótolnivalónk. Fölidézte, hogy Horváth Tibor nevéhez fűződött a ’70-es, ’80-as években a Rendőrtiszti Főiskolán a büntetés-végrehajtás oktatása. A büntetés-végrehajtási jog oktatása először speciálkollégium formájában valósult meg, majd jogi szakvizsga tárgy lett, és csak ezt követően vált az egyetemen kötelező tárggyá. Fölhívta a figyelmet, hogy az egyetemi oktatásban ma is mutatkoznak hiányosságok ezen a területen, hiszen nem minden jogi egyetemen kötelező tárgy. Vókó professzor utalt arra is, hogy a kiszabott és a végrehajtott büntetés alapjaiban tér el egymástól. A büntetés végrehajtási jogban elsősorban az elítéltre esik nagyobb figyelem, hisz az ő alapvető jogainak a korlátozásáról van szó. A jogállam a társadalom és a sértett védelme érdekében korlátozhatja az elítélt jogait, de csak megfelelő garanciákkal. A büntetés-végrehajtás hatálya alatt álló személy mindig valamilyen jogkorlátozás alatt áll. A büntetés szükségszerű rossz, de nem szükséges, hogy csak rossz legyen. A büntetés célja a megbomlott társadalmi egyensúly helyreállítása. Horváth Tibor a nagy elődök nyomdokába lépve, felismerte a büntetés végrehajtás fontosságát, és amit alkotott az fenn fog maradni a jövő generációi számára is. Végül Vókó György kijelentette, hogy ez a konferencia kiváló alkalom arra, hogy mindezekért Horváth Tibornak köszönetet mondjunk.
Mezey Barna rektor, egyetemi tanár "Adalékok a reformkori börtönügyhöz" című előadásából megtudhattuk, hogy ő nem volt ugyan tanítvány, mégis nagyon sokat tanult Horváth Tibortól. Ő maga azt követően kezdte el kutatásait, amikor Horváth Tibor büntetésvégrehajtási tankönyve megjelent. A büntetés-végrehajtás története addig egy feltáratlan terület volt, Horváth Tibor munkája kezdte pótolni ezt a hiányt.
A börtönügy tudományos feldolgozása Beccaria, és John Howard nyomán vette kezdetét, és a büntetés végrehajtás egy új tudományként jelent meg Európában.
- 541/542 -
Ebben az időszakban elmondható, hogy Magyarország nincs nagyon lemaradva Európához képest, ám nálunk nem tudományos gondolkodásként indult el a börtönügyről való diszkurzus, hanem alapvetően akkor is és mindig politikai kérdés volt. Azok, akik a reformkorban vitáztak a börtönügyről, mind jogi végzettséggel rendelkező, szakmailag felkészült személyek voltak, de legalábbis igen erős jogi műveltséggel rendelkeztek.
Horváth Tibor "A büntetési elméletek fejlődésének vázlata" című munkájában igen kemény kritikát fogalmazott meg a reformkor hazai börtönhelyzetével kapcsolatosan, nevezetesen, hogy "15-20 ezer emberen úgy hajtanak végre szabadságvesztést, hogy nincsenek igazi börtönök hazánkban". Ezzel a professzor nyilvánvalóan arra utalt, hogy ekkor még nincs országos szintű börtön, hiszen a Szempci intézmény inkább egy elkriminalizálódott dologház volt. A korabeli törvények tehát nem ismerték ezt a büntetést, de a törvénynek egyébként sem volt abban az időben még nagy súlya. A magyar helytartó tanács vármegyékre koncentrálva igyekezett a kérdést szabályozni. Végül az előadó fontosnak tartotta megjegyezni, hogy bár Horváth Tiborral személyes találkozásaik ritkák voltak, de a tőle ajándékba kapott életrajzát és publikációit a mai napig becses ajándékként őrzi.
Palló József bv. ezredes "A pilot judgement és hatásai a magyar büntetés-végrehajtási szervezetre" címmel tartott előadást. Az elmúlt 30 év büntetés-végrehajtást "alapjaiban" meghatározó történéseinek sorában, az egyik legnagyobb hatású eseménynek nevezi hazánk strasbourgi elmarasztalását. A pilot eljárásra akkor kerül sor, ha egy-egy állammal szemben tömegesen ugyanolyan jellegű panaszok érkeznek. Ez alkalmat teremt a strasbourgi bíróság számára a rendszerszintű problémák azonosítására, azonban rendszerint az államok ilyenkor türelmi időt, ún. moratóriumot kapnak. Magyarország azonban ilyen moratóriumot nem kapott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
