A Jura 2007. évi 2. számában megjelent tanulmányomban[1] a felsőoktatási joggal összefüggő korai alkotmánybírósági határozatok feldolgozásakor az a cél vezérelt, hogy áttekintést nyújtsak a testület ez irányú gyakorlatáról, és csokorba gyűjtsem az alkotmányos követelményként megfogalmazott alkotmánybírósági megállapításokat azok könnyebb tudományos hasznosíthatósága érdekében. Ennek érdekében igyekeztem rávilágítani a testület gyakorlatában mutatkozó következetlenségekre is. Nem titkolt célom volt az is, hogy megkönnyítsem a hatályos felsőoktatási törvénnyel kapcsolatos alkotmánybírósági határozatok vizsgálatát. A korábbi kutatás ennek fényében tehát alapozó jellegű volt, elsősorban a későbbi alkotmánybírósági gyakorlat elemzésének megkönnyítését szolgálta.
Ebben a tanulmányban célom, hogy az Alkotmánybíróság új felsőoktatási törvénnyel kapcsolatos határozatainak tematikus vizsgálatával foglalkozzam; hangsúlyozom ugyanakkor, hogy a konkrét közjogi tényállások helyett elsősorban a ratio decidendire igyekszem koncentrálni, és ennek fényében következtetéseket megfogalmazni a felsőoktatási joggal kapcsolatos jövőbeni alkotmánybírósági gyakorlatra vonatkozóan.
A felsőoktatáshoz való alapvető jogra vonatkozó rendelkezések az Alkotmány 70/F. § és 70/G. §-ai alapján, azok összevetésével állapíthatóak meg. A 70/F. § (2) bekezdése a művelődéshez való jogról rendelkezve kimondja, hogy az állam a művelődéshez való jogot - többek között - képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, és az oktatásban résztevők anyagi támogatásával valósítja meg. Az Alkotmány 70/G. §-a alapján "a Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát"; ugyanez a szakasz értelmében "tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak". A vizsgált alkotmánybírósági határozatok közös jellemzője, hogy azok az Alkotmány vonatkozó szakaszainak részletes, különböző szempontsorok segítségével végzett elemzését tartalmazzák.[2] Az alkotmánybírósági értelmezés nyomán feltétlenül kiemelést érdemel, hogy a felsőfokú tanulmányok folytatásához való alanyi jog közvetlenül kapcsolódik az emberi méltóság általános személyiségi jogának a személyiség kibontakozását, a személyi adottságok és törekvések kifejleszthetőségét, illetve érvényesíthetőségét garantáló összetevőjéhez.[3]
Fentebb idézett korábbi munkámban a felsőoktatási joggal kapcsolatos alkotmánybírósági határozatokat a) terminológiai, b) tartalmi, c) hatásköri és ez utóbbin belül d) szelekciós szempontból csoportosítottam. A rendszerezést jelen munkában is alkalmazom; e cso-portosítási módszer elemei közül az utóbbi kettőt a korábbiakkal azonos tartalmúnak tekintem, ezért tisztázó jelleggel csupán az első kettőre térek ki.
a) Terminológiai szempontból előző munkámban "korai határozatoknak" tekintettem mindazokat az alkotmánybírósági döntéseket, amelyek az 1993-tól 2005-ig hatályos felsőoktatási törvénnyel[4] (a továbbiakban: régi Ftv.) összefüggő alkotmányossági vizsgálatok eredményeképpen keletkeztek.[5] Ennek nyomán a címben is jelzett "újabb határozatoknak" nevezem a hatályos felsőoktatási törvénnyel[6] (a továbbiakban: Ftv.) és annak keletkezése okán meghozott határozatokat.
b) Tartalmi szempontból az Alkotmánybíróságnak azokat a határozatait tekintem a felsőoktatási jog körébe tartozóknak, amelyek az Alkotmány 70/F. § és 70/G. §-ának értelmezését, tartalommal való megtöltését végzik el. E tartalmi megközelítést támasztja alá az Ftv. 1. § (1) bekezdése is, amely szerint a törvény célja "a tanítás és a tanulás alkotmányos jogának érvényesüléséhez szükséges jogi garanciák megteremtése. A tanuláshoz való jog alapján a Magyar Köztársaság minden állampolgárának joga, hogy igénybe vegye a felsőoktatás által nyújtott szolgáltatásokat, feltéve, hogy képességei alkalmassá teszik a felsőfokú tanulmányokra". A tanítás, a kutatás és a művészeti élet szabadsága a felsőoktatásban a felsőoktatási intézmények autonómiáján keresztül valósul meg. Nem vitás, hogy az intézményrendszer működését alapvetően határozza meg a tanuláshoz való jog és a tudományos és művészeti tevékenység szabad gyakorlásának biztosítása.
- 198/199 -
Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a tanítás szabadsága megnyilvánulhat egyéni és intézményi formában. A tanítás szabadságának egyik, intézményi megnyilvánulási formája az egyes felsőoktatási intézmények, az egyetemek és főiskolák önállósága annak meghatározása tekintetében, hogy milyen képességekkel és előképzettséggel rendelkező személyeket tartanak alkalmasnak a felsőoktatási intézményben oktatott ismeretek elsajátítására. Az Alkotmánybíróság szerint "a felsőoktatási intézmények a legalkalmasabbak arra, hogy a személyi és tárgyi feltételeket számbavéve meghatározzák, hogy a tanítás kellő színvonala milyen létszámmal biztosítható. A létszámnak a tanítás minőségét csökkentő mértékű megállapítása az egyébként felvett hallgatók jogát csorbítaná arra, hogy képességeiknek megfelelő, magas színvonalú oktatásban részesüljenek. A felsőoktatási intézményeknek a felvételi követelményeket és a felveendő hallgatók létszámát illető döntési önállósága azonban nem korlátlan, határait a művelődéshez, azon belül a felsőoktatásban való részvételhez való, az Alkotmányban körülírt jog szabja meg. A felsőoktatás önállósága ezen a területen nem eredményezheti önkényes, az intézmények oktatási feladatának ellentmondó, nem a tanítás színvonalát szem előtt tartó felvételi szempontok és létszámok megszabását. A művelődési és közoktatási miniszter jogosultsága az állam által a felsőoktatási intézmény rendelkezésére bocsátott eszközök hatékonyságának és jogszerűségének ellenőrzésére az önállósággal való visszaélést akadályozza".[7] Az Alkotmánybíróság korábban több határozatában, több szempontból elemezte az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésébe foglalt, a felsőoktatásban való részvételhez való jog tartalmát a felsőoktatási intézményekbe való felvétel szempontjából.[8] Határozataiban - többek között - megállapította, hogy "[a]z Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése a felsőfokú oktatásban való részvételt azok számára biztosítja, akik az ehhez megfelelő képességekkel rendelkeznek. Ebből következően senkinek sincs alkotmányos joga ahhoz, hogy valamely konkrétan meghatározott felsőoktatási intézményben folytathasson tanulmányokat".[9]
Ezt követően 28/2005. (VII. 14.) AB határozatában a testület megállapította, hogy az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdéséből nem következik az sem, hogy a jelentkező adott, az általa kívánatosnak tartott évben kezdhesse meg felsőoktatási tanulmányait.[10] Az Alkotmánybíróság szerint "a felvételi eljárás célja a felsőfokú tanulmányokra legalkalmasabb jelentkezők kiválasztása".[11] Az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése - értelmezésemben - azt biztosítja, hogy a felsőfokú oktatás bárki számára, aki erre megfelelő képességekkel rendelkezik, elérhető legyen, és nem azt, hogy mindenki akkor és abban a felsőoktatási intézményben kezdhesse meg tanulmányait, amelyikben szeretné.
A felsőoktatási jog területén túlmutatóan a testület határozatában megfogalmazta, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből, a jogbiztonság elvéből fakadó alkotmányos követelmény az, hogy "ha a jogalkotó valamely korábban, hosszú ideig fennálló és működő rendszerhez kapcsolódóan radikális változtatásokkal alapjaiban új rendszert vezet be, azt úgy tegye, hogy az érintetteknek megfelelő idő álljon rendelkezésre a rendszer egészének, valamint a részletszabályoknak nem csak a teljes körű megismerésére, hanem azok megértésére és alkalmazásuk elsajátítására is."[12]
Az Alkotmánybíróság - a köztársasági elnök indítványának helyt adva - kifejtette, hogy az Alkotmány 70/G. § (2) bekezdésével ellentétes, ha kormányrendelet határozza meg "az egyes tudományterületekhez tartozó tudományágakat, amelyeken a doktori képzés folyhat", hiszen ez a megoldás a tudomány területére tartozó kérdésben döntési jogot ad a Kormánynak[13] . A köztársasági elnök indítványa[14] utalt arra, hogy az Alkotmány 70/G. § (2) bekezdése értelmében tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak. A köztársasági elnök szerint hosszú távon azonban nem képes "túlélésre" az a tudományág, melynek művelői a doktori képzéssel nem tudják kinevelni saját utánpótlásukat.[15] Az Alkotmánybíróság már korábbi határozataiban is kifejezésre juttatta, hogy a tudományterületek, tudományágak meghatározása, illetve annak rögzítése, hogy mely tudományágakon folyhat doktori képzés, a tudományos élet művelését, az oktatási, kutatási tevékenység folytatását, ezek támogatását, a tudomány leendő művelőinek utánpótlását alapvetően és hosszú távon befolyásolja.[16] A tudományos minőségnek ez a meghatározása az intézményi autonómia folytán a tudomány művelőinek a joga. Az Alkotmánybíróság szerint a rendeleti szintű szabályozásra adott felhatalmazás - a tudományos élet szereplőinek a döntéshozatalban való megfelelő részvétele nélkül - akár a tudománytól idegen szempontok szerinti meghatározást is lehetővé teszi, mely
- 199/200 -
a tudományos fokozatszerzés szabadságát és a tudományágak professzionalizációját veszélyezteti.[17] Megjegyezte az Alkotmánybíróság, hogy a tudományterületek, tudományágak normatív módon történő meghatározása önmagában nem kifogásolható, biztosítani kell azonban az autonómia alanyai érdemi részvételét.[18] Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az Alkotmány 35. § (1) f) pontjának értelmében a Kormány "meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait, és biztosítja az ezek megvalósulásához szükséges feltételeket". Ennek értelmében tehát a Kormánynak a doktori képzést érintő rendeletalkotása - ellentétben az Alkotmánybíróság álláspontjával - alkotmányossági szempontból nem kifogásolható.[19]
Az Alkotmánybíróság indítvány alapján megvizsgálta az Ftv. azt a rendelkezését, amelynek értelmében "főiskolai tanári, egyetemi tanári, kutatóprofesszori, tudományos tanácsadói munkakörökben az oktató, illetve a kutató közalkalmazotti jogviszonyban hatvanötödik életéve után is foglalkoztatható, legfeljebb a hetvenedik életévének a betöltéséig".[20] Megjegyzést érdemel, hogy az indítvány eredendően a régi Ftv. azonos megfogalmazású bekezdését támadta, ám annak időközben történt hatályvesztését észlelve az Alkotmánybíróság a hatályos Ftv. változatlan tartalmú rendelkezésével szemben folytatta le a vizsgálatot.[21] Az indítvány szerint a megjelölt szabályok azáltal, hogy a köztisztviselői, illetőleg a közalkalmazotti jogviszonyuk a 65., illetőleg a 70. életévük betöltésével a törvény erejénél fogva megszűnik, sértik az Alkotmány 70/A. §-át és 70/B. § (1) bekezdését.[22] Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül". Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az életkor, mint "egyéb helyzet" szerinti különbségtétel alkotmányos összefüggéseivel, olyan indítványok alapján, amelyek valamely életkor szerinti különbségtételnek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével való ellentétét állították. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a törvényalkotó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés sérelme nélkül meghatározott tisztség, munkakör, foglalkozás tekintetében alsó és felső életkori határt írhat elő, aki ezt választja annak ezzel a feltétellel is számolnia kell.[23] A támadott rendelkezések nem tekinthetőek indokolatlannak - a törvényes nyugdíjkorhatárt jelentősen meghaladják -, nem tekinthetők önkényesnek, hiszen az azonos szabályozási körbe tartozó személyekre egységesen, azonosan vonatkoznak, nem állnak ellentétben az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt indokolatlan megkülönböztetés tilalmával, ezért az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt.[24]
4.1 A 41/2005. (X. 27.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a köztársasági elnöknek az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálatára benyújtott indítványa alapján megállapította, hogy a felsőoktatásról szóló, az Országgyűlés 2005. május 23-i ülésnapján elfogadott törvény számos rendelkezése alkotmányellenes.[25]
4.1.1 A köztársasági elnök - az Alkotmány 70/G. §-ába foglalt tudományos élet szabadságával kapcsolatos, korábban tárgyalt alkotmánybírósági gyakorlatra való hivatkozással - azt állította, hogy az állami felsőoktatási intézmények léte önmagában még az alapvető jog érvényesülését nem garantálja.[26] Álláspontja szerint a szabadságjog jogosultjai - a tudomány művelői - csak akkor tudják indokolatlan befolyástól mentesen folytatni tudományos tevékenységüket, ha azt a felsőoktatási intézmény szervezete, azon belül is a tudományt - kutatást és oktatást - közvetlenül érintő döntések meghozatalának rendje kellő módon biztosítja. Ennek megvalósulásához a felsőoktatási intézménynek a tudományos tevékenységgel közvetlenül összefüggő kérdésekben a végrehajtó hatalommal szemben autonómiával kell rendelkeznie. Ez pedig a kutatással és oktatással közvetlenül összefüggő kérdésekben feltételezi a tudományos élet szabadságához való jog jogosultjai, a tudomány művelőinek közössége önálló döntési jogát. A köztársasági elnök szerint ebben az értelemben tehát a tudományos élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát a felsőoktatási intézmények önkormányzata (autonómiája) valósítja meg.[27] Az autonómia hordozója a felsőoktatási intézmény. Ezt a logikát követve az Alkotmány 70/G. §-ából következő intézményvédelmi kötelezettségbe ütközik a felsőoktatási intézmény autonómiájának olyan korlátozása, amely által a tudomány művelésével közvetlenül összefüggő kérdések eldöntése kikerül annak a közösségnek a kezéből, melyet az adott felsőoktatási intézményben a tudományos élet szabadsága jogosultjai alkotnak. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó törvényi rendelkezések[28] által létrehozni szándékozott irányító testület tagjai nem állnak jogviszonyban a felsőoktatási intézménnyel, nem tag-
- 200/201 -
jai az intézmény tudományos közösségének, s nem vesznek részt az intézmény tudományos tevékenységében, ezért nem szükségszerűen rendelkeznek a tudomány mindennapi működésére vonatkozó ismerettel. Ennek hiányában pedig - állítja a köztársasági elnök - az irányító testület nem tekinthető olyan önkormányzati szervnek, amely a tudományos élet szabadságához való jog jogosultjai, a tudomány művelői számára az Alkotmány 70/G. §-ának megfelelő beleszólási jogot ad a tudomány művelését közvetlenül érintő kérdésekbe.
4.1.2 Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a felsőoktatási intézmények működése és autonómiája - ahogyan az fentebb látható volt - az Alkotmány 70/F. és 70/G. §-ával összefüggő szabályként szerepel, s ezzel a testület már több határozatában foglalkozott.[29] A felsőoktatási intézmények autonómiáját - az Alkotmánynak megfelelően - az Ftv. 1. §-a is deklarálja. Az Ftv. 1. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a "tanítás, a kutatás és a művészeti élet szabadsága a felsőoktatásban a felsőoktatási intézmények autonómiáján keresztül valósul meg". Az Ftv. 1. §-ába foglalt intézményi autonómiával kapcsolatban a miniszteri indokolás az alábbiakat tartalmazza: "A művelődéshez való jog és az Alkotmány 70/G. §-a szerinti tanítás és tanulás szabadsága a tudományos és művészeti élet külső beavatkozástól való mentességének biztosításában, a tudományos, művészeti kérdéseknek a tudomány, illetve a művészeti ág művelői vagy ezek testületei általi értékelésében nyilvánul meg. Ezt a célt szolgálja a felsőoktatási intézmények számára biztosított intézményi autonómia, a függetlenség törvényi szintű garanciáinak megteremtése, az autonómia, a függetlenség céljának, tartalmának és korlátjainak meghatározása. (... ) Ez az autonómia az oktatás, kutatás, az intézmény belső szervezetének kialakítása, a működtetés és gazdálkodás önállósága területén nyer értelmet, alanyai az intézmény, az oktató, a kutató, a hallgató, illetve ezek közössége. Az autonóm joggyakorlás egyéni vagy közösségi formája azonban nem sértheti más jogosultak ilyen igényét."
4.1.3 A fentiek alapján tehát az Alkotmány 70/F. §-ába foglalt művelődéshez (oktatáshoz) való jog biztosítja a felsőoktatási intézmények létrehozását és működését, az Alkotmány 70/G. §-a pedig a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát garantálja. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az államot intézményvédelmi kötelesség terheli. (Az állam az objektív intézményvédelmi kötelességéből eredően "úgy alakítja ki az egyes alapjogok megvalósításához szükséges jogszabályi és szervezeti feltételeket, hogy mind a többi alapjoggal kapcsolatos, mind pedig egyéb alkotmányos feladataira is tekintettel legyen; az egyes jogoknak az egész rend szempontjából legkedvezőbb érvényesülését teszi lehetővé, s mindezzel az alapjogok összhangját is előmozdítja".[30] ) A hivatkozott alapjogokkal összefüggésben az állam köteles gondoskodni olyan intézményekről, illetve megfelelő szervezeti szabályokról, amelyek a tudományos, oktatási és kutatási tevékenység szabad folytatását garantálják. A szabad tudományos tevékenység lényegét a tudományos értékrend külső befolyástól mentes érvényesülése jelenti. Az Alkotmánybíróság szerint a tudományos minőség szabad meghatározása érdekében biztosítani kell a tudomány művelői önálló döntési jogát és függetlenségét, vagyis a tudomány autonómiáját.[31] A tudomány autonómiája önkormányzati jogokon keresztül valósul meg, melyeket az állam intézményvédelmi kötelessége alapján létrehozandó felsőoktatási intézményeknek kell biztosítani. A tudományos, oktatási és kutatási tevékenység szabad művelésének ezért alapvető biztosítéka az önkormányzatisággal, autonómiával rendelkező felsőoktatási intézmények megteremtése. Az Alkotmánybíróság szerint a felsőoktatási autonómia folytán a felsőoktatási intézmény a Kormánytól, az államigazgatástól önálló és független.[32] Az önállóság és függetlenség azonban nem csak a szűk értelemben vett tudományos, oktatási és kutatási tevékenységre terjed ki, hiszen a tudomány autonómiájának biztosítása érdekében a felsőoktatási intézményt szervezetalakítási, működési és gazdálkodási önállóság is megilleti. Az Alkotmánybíróság szerint az intézményi autonómia alapján garantált a felsőoktatási intézmény szervezeti önállósága és önigazgatáshoz való joga.[33] Az önálló, vagyis autonóm működés úgy biztosítható, "ha törvény rögzíti a felsőoktatási intézményekre vonatkozó alapvető szabályokat, s az Országgyűlés határozza meg a felsőoktatási intézmények létét és működését érintő alapvető döntéseket (létrehozás, megszüntetés, felsőoktatási intézetek központi költségvetési támogatása stb.). Az országgyűlési döntés keretében pedig a felsőoktatási intézmény belső életét, szervezetét és működését a saját maga által elfogadott intézményi szabályzat állapítja meg. Ezekről a kérdésekről tehát az Országgyűlésen és a felsőoktatási intézményeken kívül más szervek és szervezetek nem dönthetnek".[34] A felsőoktatási intézmény, mint minden autonómiával, vagyis önkormányzatisággal rendelkező intézmény, választott képviseleti szervvel, önkormányzattal kell, hogy rendelkezzen. Az érintettek joga az autonóm képviseleti szervek megalakítása, s ezek a szervek gyakorolhatják a felsőoktatási intézményt megillető önkormányzati jogköröket. A felsőoktatási autonómia hordozója, alanya a felsőoktatási intézmény, vagyis az oktatók, a tudományos kutatók és a hallgatók közössége.[35] Ezért az oktatók, tudomá-
- 201/202 -
nyos kutatók, hallgatók részvételét biztosítani kell az autonóm képviseleti szervekben és az autonómiából eredő önkormányzati jogosultságok gyakorlásában. Ebbe a tevékenységbe az oktatókon, tudományos kutatókon és hallgatókon kívül külső szakembereket, az alapító, a fenntartó szervezet képviselőjét is be lehet vonni, de csak a felsőoktatási intézmény autonómiájának biztosítása mellett.
4.1.4 Az intézményi autonómiához hozzátartozik a gazdálkodási autonómia is.[36] Ennek megfelelően a felsőoktatási intézmény - a törvény keretei között - megállapíthatja a saját költségvetését, illetve a pénzeszközeivel önállóan gazdálkodhat. A szabad tudományos, oktatási és kutatási tevékenység folytatásának biztosítéka a felsőoktatási intézmény állami támogatása. A felsőoktatási intézmény autonóm működését nem veszélyeztetve a jogalkotó jogosult az állami támogatást úgy meghatározni, hogy a felsőoktatási eszközök elosztásánál a tudomány szempontjainak megfelelő teljesítménykritériumok érvényesüljenek.
Az Alkotmánybíróságnak az autonómia, az autonómiával rendelkező szervek védelmében Alkotmányból származó feladata van (pl.: az önkormányzatokat, korábban a felsőoktatási intézményeket, szakmai kamarákat illetően). Az Alkotmánybíróság az autonómia, illetve az önkormányzati jogok korlátozásának alkotmányos terjedelmét a helyi önkormányzatok kapcsán korábban részletekbe menően már vizsgálta. Bár a helyi önkormányzatok, mint területi alapon létrehozott autonóm szervezetek és a felsőoktatási intézmények, mint autonóm közintézetek között számos eltérés van, de az autonómiával (önkormányzatisággal) összefüggő megállapítások a felsőoktatási intézmények vonatkozásában is alkalmazhatók. Ennek alapján "nem tekinthető alkotmányosnak az a törvényi szabályozás, amely az önkormányzatok szervezetét olyan módon szabályozza, hogy az a szervezetalakításhoz való jog lényeges tartalmát korlátozza, az önkormányzati jog tartalmának kiüresedéséhez, annak tényleges elvonásához vezet, kizárja azt, hogy az önkormányzat önálló felelősséggel döntsön a saját szervezetének kérdéseiben".[37] Ennek megfelelően a felsőoktatási intézmény autonóm működését az Alkotmánybíróság alkotmányos értékként ismerte el, védelmét az Alkotmánybíróság eddigi határozatai is megalapozzák. Az Alkotmány által biztosított és az Alkotmánybíróság által védett autonómia azonban nem zárja ki az autonóm jogkörök megengedett törvényi korlátozását. A korlátozásnál figyelembe kell venni az Alkotmányban és az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban foglaltakat. Nem alkotmányellenes a felsőoktatási intézmények tudományos, oktatási tevékenységeinek gazdaságossági és szervezeti racionalizálási szempontok alapján való ellenőrzése, gazdaságossági követelmények előírása a fenntartó részéről, a költségvetési eszközök és juttatások teljesítményhez kötött biztosítása. Nem alkotmányellenes továbbá az intézmény működéséhez, tudományos, kutatási és oktatási feladatainak ellátásához szükséges alapot meghaladó költségvetési támogatások - előre pontosan meghatározott, a tudomány szempontjainak megfelelő - teljesítménykritériumok szerinti elosztása sem.
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének határozata szerint azonban az irányító testület - amelynek hatáskörei tekintetében az alkotmányellenesség megállapítását kérte a köztársasági elnök - helyzetét és összetételét tekintve nem a felsőoktatási intézmény önkormányzati szerve. A felsőoktatási intézményektől ily módon idegen irányító testületet nem lehet felhatalmazni a felsőoktatási intézmény autonómiájával védett, az intézményi autonómia hordozói számára biztosított önkormányzati jogosultságok gyakorlására, mert ez az autonómia elvonását jelentené.
Kifejtette ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy a gazdaságos működésre törekvés, a felsőoktatási intézmény teljesítményelvű értékelése önmagában nem alkotmányellenes, "a felsőoktatási intézménytől idegen szervezet azonban a teljesítmény értékelésén keresztül az alapjogokból eredő feladatot ellátó felsőoktatási intézmény önkormányzati jogköreit nem gyakorolhatja. A teljesítményértékelésnél egyébként sem szabad pusztán hasznossági és célszerűségi szempontokat, bizonytalan és meg nem ismerhető kritériumokat figyelembe venni, mert ez a felsőoktatási autonómia kiüresítését jelenti".[38] Az Alkotmánybíróság hivatkozott 861/B/1996. AB határozata szerint a felsőoktatási intézmény autonómiáját megtestesítő személyi kör: az oktatók, a tudományos kutatók és a hallgatók közössége,[39] a teljes ülés szerint pedig kizárólag az autonómia alanyai gyakorolhatják az intézményi autonómiából származó önkormányzati jogokat.
4.1.5 A határozathoz különvéleményt csatoló Kiss László alkotmánybíró kifejtette, hogy az indítványokban felvetett alkotmányossági aggályok elemzésénél elengedhetetlennek látta volna az önkormányzatiság (autonómia) meghatározó elemeinek számbavételét, s velük kapcsolatban annak vizsgálatát, hol húzódnak, hol húzódhatnak az állami beavatkozás határai.[40] Álláspontja szerint az Alkotmánybíróság 870/B/1997. AB határozatában foglaltakkal ütközik az a - többségi határozatban megjelenő - felfogás, amelyik nem ismeri el az autonómiát korlátozó rendeleti szabályozás alkotmányosságát. A hivatkozott határozat egyértelmű ebben a kérdésben: "(...) az intézményi autonómia nem korlátlan, a törvénnyel vagy annak felhatalmazása alapján kibocsátott más jogszabályokkal, azt közérdekből - például
- 202/203 -
a felsőoktatás egységesítése, az oklevél kibocsátásának alapjául szolgáló képzés alapkövetelményeinek biztosítása érdekében - korlátozhatja és korlátozza is".[41] A törvényhozónak jogában áll tehát az intézmények belső struktúrájának alapelemeit is meghatározni, ami azt jelenti, hogy az e téren megmutatkozó állami beavatkozás nem értékelhető az intézményi autonómia sérelmeként.[42]
A gazdasági önállósággal kapcsolatban - amely lényeges eleme az intézményi autonómiának - Kiss László megjegyezte, "hogy az államnak joga és egyben kötelessége is arra törekedni, hogy a felsőoktatási intézményrendszer "működőképes" legyen. Ennek érdekében önmagában nem alkotmányellenes az, ha a jelenleginél hatékonyabbnak tűnő, új szervezetet hoz létre. Kötelessége viszont az, hogy az új szervezetet úgy helyezze el a felsőoktatás (irányító) szervezetrendszerében, hogy azzal ne sértse meg az Alkotmány 70/F. és 70/G. §-ában foglalt rendelke-zést".[43] Egy új szervezet alkotmányosságának, alkotmányellenességének voltát nem puszta léte, hanem az dönti el, hogy a neki szánt hatáskörök nem lehetetlenítik-e el az intézményi testületek Alkotmányban biztosított szerepkörének érvényesülését. Erre pedig - Kiss László szerint - a választ csak az indítvánnyal támadott rendelkezések egyenkénti vizsgálatával lehet megadni. Az állam mindezek mellett "jogosult a képzés alapvető rendjét is meghatározni. Fenntartóként (törvényi szabályozásban rögzítve) akár akként is differenciálhat, hogy milyen képzéseket támogat (sőt preferál), s melyeket hagy szabadon, az intézményekre bízva, beleértve azok intézmények általi finanszírozását is".[44] E jogkörének - fenntartó általi - gyakorlása nem sérti az Alkotmány 70/F. §-át sem, ellenkezőleg ez éppen ebből fakadó kötelezettsége. A felsőfokú oktatási intézményekben egyidejűleg kell biztosítani egyfelől a tudományos kutatás szabadságát, a tanszabadságot, a tanítás szabadságát, másfelől az állampolgárok művelődéshez való jogát, e jogának érvényesülési feltételeit. Az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése szerint az állampolgárok számára képességeik alapján hozzáférhetővé kell tenni a felsőfokú oktatásban való részvételt. Ebből következik az állam kötelessége az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésének megfelelő felsőfokú intézményrendszer működtetésére (anyagi stb. feltételei biztosítására), ugyanakkor - ebből fakadóan - az állam joga a felsőfokú intézmények működési rendjének a kialakítása. Ebben az összefüggésben a felsőfokú intézmények nem rendelkeznek teljes autonómiával, ebből az aspektusból az állam - a művelődéshez való jog érvényesítéséhez szükséges mértékben és módon - beavatkozhat a felsőfokú oktatási intézmények felépítésébe, szervezetébe, működési rendjébe, a képzés struktúrájába.[45]
4.2 A 39/2006. (IX. 27.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a köztársasági elnöknek az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény rendelkezése alkotmányellenességének előzetes vizsgálatára benyújtott indítványa alapján megállapította, hogy az Ftv. módosításáról szóló, az Országgyűlés 2006. július 24-i ülésnapján elfogadott törvény (a továbbiakban: Ftvmód.) részben alkotmányellenes, mert "egy felsőoktatási önkormányzati szervnek nem minősülő testület számára teszi lehetővé a felsőoktatási intézmények autonómiája által védett döntések meghozatalának megakadályozását".[46]
4.2.1 A köztársasági elnök kifejtette, hogy az Ftvmód. által létrehozni kívánt "gazdasági tanács" nem tekinthető a felsőoktatási intézmény autonóm képviseleti szervének.[47] Ez következik abból, hogy a gazdasági tanácsban az oktatási és kulturális miniszter által delegált tagok szavazati joggal bírnak. Ezen túlmenően a gazdasági tanács csak egyetlen tagjánál feltétel a felsőoktatási intézmény oktatási, tudományos, kutatási, művészeti tevékenységének megfelelő felsőfokú végzettség.[48] A köztársasági elnök - korábbi alkotmánybírósági határozatokra figyelemmel - azt állította, hogy "a gazdasági tanács egyetértési joga alá rendelt döntések a felsőoktatási intézmény autonómiájával védett tudományos, oktatási és kutatási tevékenységét érintő, alapvető döntések".[49] A köztársasági elnök az alkotmányellenesség előzetes vizsgálatát ténylegesen az Ftvmód. 2. § (1) bekezdésének azzal a részével kapcsolatban kezdeményezte, mely az Ftv. 25. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe egy új rendelkezést iktatott. Ennek értelmében a rektor az Ftvmód. 2. § (1) bekezdése szerinti, autonóm döntések elfogadására irányuló előterjesztéseit csak a gazdasági tanács egyetértésével nyújthatja be a szenátusnak. A rektor kezdeményezési joga kizárólagos, hiszen az Ftv. szabályai az Ftvmód. 2. § (1) bekezdése szerinti tárgykörökben a rektoron kívül más szervnek vagy személynek kezdeményezési jogosultságot nem biztosítanak.
4.2.2 A felsőoktatási intézmény autonóm képviseleti szervének nem minősülő gazdasági tanács egyetértési joga az Alkotmánybíróság szerint megbéníthatja a rektor, vagyis az egyik felsőoktatási önkormányzati szerv kizárólagos kezdeményezési jogát.[50] Az egyetértési jog arra ad felhatalmazást, hogy a gazdasági tanács a rektori kezdeményezést akár pusztán gazdaságossági szempontok alapján is meggátolhassa, s így a tudományos minőség érvényesülését esetlegesen megakadályozza. A rektori kezdeményezés megakadályozásán keresztül tehát a gazdasági tanács közvetve ellehetetleníti a szenátus döntéshozatalát is.[51] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a gazdasági tanács számára a szenátusi döntéshozatal rektori kezdeményezéséhez biztosított előzetes
- 203/204 -
egyetértési jog alkalmas arra, hogy a felsőoktatási önkormányzati szervek működését, az autonóm döntéshozatalt megakadályozza. Az Alkotmánybíróság szerint a felsőoktatási autonómiába tartozó önkormányzati jogok szabad gyakorlásának megakadályozása a felsőoktatási intézmény önállóságának és függetlenségének korlátozását, megszűnését jelentheti, s a felsőoktatási autonómia sérelmét vonja maga után, ezért a tervezett szabályozás ellentétes az Alkotmány 70/F. és 70/G. §-aival.[52]
4.2.3 A határozathoz fűzött különvéleményében Kiss László alkotmánybíró kifejtette, hogy - álláspontja szerint - nincs alkotmányos alap arra, hogy a hivatkozott rendelkezések közvetlenül kapcsolatba hozhatóak legyen a felsőoktatási intézmény autonóm működésével (s vele együtt a tudomány szabad művelésével).[53] Véleménye szerint a magyar állam is levonhatja annak szervezeti konzekvenciáit (akár új, eddig ismeretlen típusú szervezetek létrehozásával is), hogy jelenleg pusztán a kollegialitás alapelvén működő javarészt a menedzsmentben járatlan laikusok vezette igazgatás jellemzi a felsőoktatást.[54] Felfogása szerint erre szolgál a rendszerbe állított gazdasági tanács, amely összetételénél fogva nem minősíthető "külső" szervnek, amiként azt a többségi határozat indokolása állítja. A többségi határozat a gazdasági tanács egyetértési jogának - differenciálatlan - alkotmányellenessé nyilvánításával "megszabadította a felsőoktatási intézményeket e szervezetektől, s gyakorlatilag az autonómia biztosítására hivatkozással olyan függetlenséget teremtett a fenntartó-finanszírozó államtól, amelyhez fogható még egy nem található a magyar igazgatási és intézményi rendszerben" - írja Kiss László. Ebben a konstrukcióban a fenntartó államnak csak a finanszírozás kötelezettsége marad: az általa nyújtott források felhasználásához azonban már nincs köze. Álláspontja szerint szükségesnek látszott volna, hogy a többségi határozat egyértelműen tisztázza: végül is a felsőoktatási intézményekben ki az "autonóm"? "Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatának értelmében ugyanis nem a szenátus, nem a rektor az autonóm, hanem maga a felsőoktatási intézmény".[55] Következésképpen fontos elvi kérdés az, hogy amikor a felsőoktatási intézmény egyes szervei (rektor, gazdasági tanács) meghatározott ügyekben csak egyetértésben járhatnak el, akkor az egyetértési jog sérti-e általában magának az intézménynek az autonómiáját? A köztársasági elnöki indítványnak - álláspontja szerint - ez a lényegi tartalma. Válasza pedig az, hogy az autonómiát élvező intézmény egyes szerveinek meghatározott ügyekben való egyetértési joga az intézmény autonómiáját a maga általánosságában még nem sérti.
4.3 Az Alkotmánybíróság teljes ülése e két határozatában karakteresen megfogalmazta a felsőoktatási intézmények autonómiájával kapcsolatos álláspontját, amely - megítélésem szerint - szinte teljes mértékben függetleníti az intézményeket az alapítói és fenntartói jogokat különböző szervein keresztül gyakorló államtól. Úgy vélem, hogy a teljes ülés határozataiban anélkül tért el a korábbi gyakorlatából megismert állásponttól, hogy annak kellő indokolását adta volna. Korábbi határozataiban[56] ugyanis kifejtette, hogy "a felsőfokú oktatási intézmények működőképessége az Alkotmány és az állam által védett értéknek minősül (...) a felsőoktatási intézmények működőképességének fenntartásához az államnak jogában áll a képesség és alkalmasság szintjéhez igazodó feltételekről rendelkezni".[57] Ez az állítás kifejezi, hogy a felsőoktatási intézmények autonómiája messze nem korlátlan, hiszen a cél, aminek érdekében e kiváltsággal az intézmények rendelkeznek, nem lehet maga az autonómia; az önigazgatás joga csupán eszköz az Alkotmányban rögzített jogok érvényesíthetőségéhez, és kizárólag akkor funkcionál, ha a fenntartó működő autonómiát biztosít, és - amennyiben szükséges - megvan a lehetősége arra, hogy az önigazgatás eszközének fenntartása érdekében korlátozza a felsőoktatási intézmény önállóságát. Ez annál is inkább igaz, hiszen az autonómia biztosítása alapvető jogok garanciájaként is felfogható.[58] "A működési autonómia két alkotmányi alapjog garanciáját jelenti: a tanszabadságét és a tudomány (művészetek) szabadságáét, amelyek a felsőoktatásban összefonódva, akadémiai szabadságként jelennek meg. (.) Az ettől eltérő szabályozás (.) kiüresítené a tudományos (és művészeti) élet szabadságához való jogot".[59] Az államnak az Alkotmány 70/F. §-a szerint kötelessége felsőfokú oktatást biztosító intézményrendszer fenntartása, ugyanakkor ebből fakadó joga a felsőfokú intézmények működési rendjének a kialakítása. A felsőfokú intézmények nem rendelkeznek teljes autonómiával, ebből az aspektusból az állam - a művelődéshez való jog érvényesítéséhez szükséges mértékben és módon - beavatkozhat a felsőfokú oktatási intézmények felépítésébe, szervezetébe, működési rendjébe, a képzés struktúrájába.[60] "Az alkotmánybírósági döntések kötelező ereje és dogmatikai meggyőző hatása közötti megkülönböztetés magában rejti annak lehetőségét és szükségességét is, hogy tartalmasabb, koherensebb, korszerűbb, alkotmányosabb érveléssel - esetleg a megalapozott kritikák hatására - az alkotmánybíróság megváltoztatja korábbi döntését" - vallja Ádám Antal.[61] Az Alkotmánybíróságnak tehát megvan az elvi lehetősége arra, hogy korábbi álláspontjától "ellépve", megfelelő érvrendszer felvonultatásával a korábbihoz képest merőben eltérő tartalmú döntést hozzon. Úgy vélem azonban, hogy a konk-
- 204/205 -
rét ügyben nem mutatható ki az Ádám Antal által egzakt módon megfogalmazott "lehetőség és szükségesség". Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az Alkotmánybíróság tagjai többségének kicserélődésével a testület többségi véleménye az adott kérdésben gyökeresen megváltozott. Tilk Péter ezzel kapcsolatosan megjegyzi, hogy "az alkotmánybírák lelkiismerete szerinti véleményalakítás a véleménynyilvánítás szabadságának egyik speciális csoportja, az alkotmánybírák tekintetében érvényesülő válfaja".[62] Ennek lehetőségét elismerve is fennáll azonban az indokolás követelménye; sőt, nézetem szerint nem csupán a konkrét döntés indokolásának általános kötelezettsége, hanem olyan érvrendszer megfogalmazásának szükségessége is, hogy korábbi döntéseit miért hagyta figyelmen kívül a testület. Ezzel - álláspontom szerint - az Alkotmánybíróság jelen ügyben (ügyekben) adós maradt.
1. Az Alkotmánybíróság felsőoktatási joggal kapcsolatos határozatainak tematikus áttekintése után megállapíthatjuk, hogy a testület ez irányú gyakorlata számos nagy jelentőségű - nemegyszer alkotmányos követelmény formájában megfogalmazott - tézissel gazdagította a magyar közjogi rendszert, ezen belül pedig a felsőoktatási jogot. A kutatás eredményeképpen felszínre kerültek a felsőoktatási jog legfontosabb kérdései, amelyek napjainkban is foglalkoztatják a joganyaggal foglalkozókat, tágabb értelemben pedig az egész felsőoktatási szférát (legaktuálisabb módon utalva itt a tandíj-kérdésre[63] ).
Az Alkotmánybíróság - határozatainak útján -részletesen kibontotta az Alkotmány 70/F. § és 70/ G. §-ainak tartalmát. A - leendő - alkotmányozás szempontjából ez annak lehetőségét és szükségességét is jelenti, hogy a testület határozatainak nyomán pontosításra kerüljenek az Alkotmány vonatkozó ren-delkezései.[64]
2. Az Ftv. megalkotásakor a jogalkotó jórészt hasznosította az elfogadás időpontjáig napvilágot látott alkotmánybírósági döntésekben foglaltakat, ám az ezt követő előzetes normakontroll-eljárások következtében az eredeti jogalkotói szándékhoz képest "felpuhult" törvény a későbbiekben még számos szakmai vita - és ennek folyományaként újabb alkotmánybírósági eljárás - forrása lehet, amelyhez a kiindulópontot - vélhetően - a fentiekben kritizált autonómia-határozatok jelenthetik.
3. A két újabb autonómia-határozat - a 41/2005. (X.27.) AB határozat, illetőleg a 39/2006. (IX. 27.) AB határozat - vizsgálatát követően megállapítható, hogy a jogalkotó az alkotmányosság határait feszegető módon igyekszik (igyekezett) az Alkotmánybíróság által meghatározott értelmezési tartományon belül alakítani a felsőoktatás jogi szabályozását. Ennek oka elsősorban az, hogy a jogalkotó által elérni kívánt változások nem állták ki az alkotmányosság próbáját, ám a jogalkotó továbbra is kitartott eredeti elképzelése mellett. Az ismételt alkotmánybírósági eljárásnak számos következménye lett.
3.1 A testület 39/2006. (IX. 27.) AB határozatával megszilárdította a 41/2005. (X.27.) AB határozatában újdonságszerűen megfogalmazott autonómia-felfogását, ami leendő döntéseinek tekintetében valószínűsíti a kialakult gyakorlat folytatását. Ez annál is inkább hátrányosnak minősíthető, mert az alaptétel olyan felfogásra épít, amely napjaink felsőoktatási szférájának tekintetében egyre kevésbé tűnik tarthatónak. A többségi határozat azt a nosztalgikus autonómiaképet tükrözi, amely összetéveszti az önigazgatást a teljes szabadsággal, ami a jelenlegi társadalmi feltételek között legalábbis illuzórikus elképzelés.[65]
3.2 A tanulmányban részletesen nem tárgyalt konkrét kérdésben - a gazdasági tanácsok felállítása tekintetében - "öszvérmegoldás" született, amely tovább nehezítette a kor követelményeihez egyébként is nehezen alkalmazkodó, körülményes igazgatás jellemezte felsőoktatási intézmények számára a lendületes fejlődéshez elengedhetetlen szervezeti reformok véghezvitelét. Azáltal, hogy az Alkotmánybíróság az intézményi autonómia védelmének érdekében keresztülhúzta a jogalkotó számításait, fennáll a veszélye annak, hogy az oly nagyon védeni kívánt autonómia önmaga áldozatává válik, hiszen a felsőoktatási intézmények önigazgató képessége napjainkban jelentős deficittel küszködik. ■
Jegyzetek
[1] Kocsis Miklós: A felsőoktatási joggal összefüggő korai alkotmánybírósági határozatokról, Jura 2007. 2. sz. 189-199. o.
[2] Lásd erről bővebben: Kocsis, i. m. 189. o.
[3] 35/1995. (VI. 2.) AB határozat, ABH 1995. 163, 166; idézi: Chronowski Nóra-Drinóczi Tímea-Petrétei József-Tilk Péter-Zeller Judit: Magyar alkotmányjog III. Alapvető jogok. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2006. 581. o.
[4] Az 1993. évi LXXX. törvény a felsőoktatásról.
[5] Ezt az időszakot megelőzően érdemi felsőoktatási AB-gyakorlatról nem beszélhetünk.
[6] A 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról.
[7] 1310/D/1990. AB határozat, ABH 1995, 579, 587
[8] Ennek elemzéséről lásd Kocsis, i. m. 193. o.
[9] 375/B/2001. AB határozat, ABH 2004, 1527, 1530.
[10] 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 302.
[11] 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 302.
[12] 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 290.
[13] 41/2005. (x. 27.) AB határozat, ABH 2005, 459, 480.
[14] http://www.keh.hu/keh/ab.html
[15] http://www.keh.hu/keh/ab.html
[16] 34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 182. Ennek elemzéséről lásd Kocsis, i. m. 191. o.
[17] 41/2005. (X. 27.) AB határozat, ABH 2005, 459, 480.
- 205/206 -
[18] 41/2005. (X. 27.) AB határozat, ABH 2005, 459, 480-481.
[19] A gondolat felvetéséért Ádám Antalnak tartozom köszönettel.
[20] Ftv. 91. § (1) bekezdés b) pont
[21] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, amennyiben a támadott rendelkezést az új jogszabály azonosan tartalmazza, akkor az alkotmányossági vizsgálatot az új jogszabály tekintetében végzi el. Lásd erről többek között: 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457, illetőleg
766/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1664-1674.
[22] A 276/B/2003. AB határozattal (ABH 2005, 1159-1163.) elbírált ügyben az indítványozó az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésének a sérelmét állította. A tárgyalt ugyancsak hivatkozik az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésének a sérelmére, ebben az összefüggésben tehát "ítélt dolognak" minősül. Az indítvány azonban az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésén túl az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének a sérelmét is állítja e tekintetben tehát az Alkotmánybíróságnak le kellett folytatnia a vizsgálatot.
[23] Az Alkotmánybíróság az 1596/B/1990. AB határozattal elutasította azt az indítványt, amely az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 15. § (1) bekezdés a) pontja - az Alkotmánybíróságban betöltött tagság megszűnik a 70. életév betöltésével - alkotmányellenességét állította. ABH 1991, 615-616.
Az 1350/B/1992. AB határozat elutasította azt az indítványt, amely az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 5. § (1) bekezdése azt a részét támadta, amely szerint az Alkotmánybíróság tagjává olyan magyar állampolgár választható, aki a 45. életévét betöltötte. ABH 1993, 619-621.
A 857/B/1994. AB határozat a régi Ftv. 63. § (4) bekezdés utolsó fordulatában foglalt rendelkezést -- "a szervezeti egység vezetését hatvanöt év feletti személy nem láthatja el" - nem találta alkotmányellenesnek. "Ez az életkori korlát a tanszékvezetői, intézetigazgatói stb. tisztségek betöltésére vonatkozik. A tisztségek betöltésére engedélyezett életkor a jelenlegi törvényes nyugdíjkorhatárt évekkel meghaladja, ezért az életkori korlát nem tekinthető önkényes és indokolatlan feltételnek, nem sérti az emberi méltósághoz való jogot és ennek folytán nem valósítja meg az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésén alapuló - egyéb helyzet szerinti - megengedhetetlen diszkriminációt." ABH 1995, 716-718. Idézi Kocsis, i. m. 192. o.
Az 1280/B/1992. AB határozat nem állapította meg a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 5. § (1) bekezdésének alkotmányellenességét, amely szerint "a hivatásos szolgálat felső korhatára a betöltött ötvenötödik év." ABH 1995, 640-644.
Az Alkotmánybíróság a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § f) pontja - a közjegyzői szolgálat megszűnik a 70. életév betöltésével - alkotmányellenességét állító indítványt elutasítva a 161/B/2000. AB határozatának indokolásában kiemelte: "Nem alkotmányellenes tehát az olyan törvényi előírás, amely bizonyos tisztségek betöltéséhez - nem önkényesen - feltételeket szab, s megkövetel egy minimális életkort, illetőleg egy adott életkor betöltéséhez a tisztségből való felmentés törvényi következményét fűzi." ABH 2001, 1108-1111.
[24] 880/B/2005. AB határozat, ABH 2006, 1795, 1800.
[25] 41/2005. (X. 27.) AB határozat, ABH 2005, 459. Ehelyütt jelzem meg, hogy a tanulmánynak nem tárgya Kovács Péter alkotmánybírónak a határozathoz csatolt különvéleménye, amely önálló tanulmány tárgya kell legyen a jövőben, tekintettel arra, hogy a témával kevéssé összefüggő, ám nemzetközi jogi vonatkozásaiban kiemelkedően jelentő állításokat tartalmaz.
[26] http://www.keh.hu/keh/ab.html. 2008. 02. 01.
[27] http://www.keh.hu/keh/ab.html. 2008. 02. 01.
[28] Az akkori törvényszöveg szerint az Ftv. 25§ fg) pontja.
[29] Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/F. §-ába foglalt művelődéshez (oktatáshoz) való jog értelmezésével azt állapította meg, hogy: "Az államnak a felsőoktatással kapcsolatos alkotmányos feladata, hogy a tanuláshoz való jog objektív, személyi és tárgyi előfeltételeit megteremtse és azok fejlesztésével e jogot igénye szerint bármely, a felsőfokú oktatásban való részvétel szempontjából megfelelő képességekkel rendelkező állampolgár számára biztosítsa." (1310/D/1990. AB határozat, ABH 1995, 579, 586.) Majd az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy az Alkotmány 70/F. §-a alapján "az államra sokirányú szabályozási, szervezési és ellátási feladatok hárulnak az állami és a nem állami felsőoktatási intézmények működési feltételeinek kialakításában." (35/1995. (VI. 2.) AB
- 206/207 -
határozat, ABH 1995, 163, 166.) Más határozatában kiemelte az Alkotmánybíróság, hogy az "oktatáshoz való jog részeként a felsőfokú tanulmányok folytatásához való jog gyakorlása (... ) csak úgy biztosítható, ha az állam megteremti a felsőfokú tanulmányok folytatásának a feltételeit." (51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 686.) Később a felsőoktatási intézmények önkormányzatát (autonómiáját) az Alkotmánybíróság a régi Ftv. rendelkezéseivel összefüggésben vizsgálta: "Az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos élet szabadságát, valamint a tanszabadságot és a tanítás szabadságát. Ezt a szabadságot valósítja meg a felsőoktatási intézmények önkormányzata (autonómiája), amelyet a [régi Ftv.] negyedik része fejt ki. A [régi Ftv.] 64. §-a szerint a felsőoktatási intézmény dönt minden olyan intézményi ügyben, amelyet törvény vagy felhatalmazása alapján más jogszabály nem utal állami vagy helyi önkormányzati hatáskörbe. A [régi Ftv.] 65. § (1) bekezdése szerint az állam a felsőoktatással kapcsolatos feladatait a felsőoktatási intézményeknek az Alkotmányban és e törvényben szabályozott jogai, kötelezettségei és hatáskörei tiszteletben tartásával látja el. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a felsőoktatási intézmény autonóm döntésére tartozó ügyekben az egyetemek és a főiskolák nem minősülnek a Kormány által irányított szervnek." (40/1995. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1995, 170, 172.) Az intézményi autonómia hordozóival kapcsolatban az Alkotmánybíróság kifejtette: "Az Ftv. 32. § (1) bekezdése ugyanis nem szűkíti le a tudományos élet szabadságához fűződő jogosultságok kedvezményezetti körét az egyetemi tanárokra, ellenkezőleg; azt kifejezetten az egyetemi autonómiát megtestesítő személyi körre terjeszti ki (»A felsőoktatási intézmények az oktatók, a tudományos kutatók és a hallgatók számára biztosítják az oktatás, a tudományos kutatás, a művészi alkotó tevékenység és a tanulás szabadságát.«). Az autonómia hordozója pedig az intézmény, az egyetem; ennek adja meg az Ftv. az önkormányzati jogokat, vele szemben merül fel az az elvárás, hogy a tanszabadság letéteményese legyen, s biztosítékot jelentsen a tudományos kutatás szabadságának érvényesítéséhez is." (861/B/1996. AB határozat, ABH 1998, 650, 654.)
[30] 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 302-303.
[31] 41/2005. (X. 27.) AB határozat, ABH 2005, 459, 474.
[32] 41/2005. (X. 27.) AB határozat, ABH 2005, 459, 474.
[33] 41/2005. (X. 27.) AB határozat, ABH 2005, 459, 474.
[34] 41/2005. (X. 27.) AB határozat, ABH 2005, 459, 474.
[35] 41/2005. (X. 27.) AB határozat, ABH 2005, 459, 474.
[36] 41/2005. (X. 27.) AB határozat, ABH 2005, 459, 475.
[37] 1/1993. (I. 13.) AB határozat, ABH 1993, 27, 28-29.
[38] 41/2005. (X. 27.) AB határozat, ABH 2005, 459, 479.
[39] ABH 1998, 650, 654.
[40] Lásd erről bővebben Kiss László alkotmánybírónak a 41/2005. (X. 27.) AB határozathoz csatolt különvéleményét. ABH 2005, 459, 489.
[41] ABH 1999, 611, 613. Idézi Kocsis, i. m. 192. o.
[42] 870/B/1997. AB határozat, ABH 1999, 611, 613. Idézi Kocsis, i. m. 192. o.
[43] A német Alkotmánybíróság 1/BvR 911/00, 2004. 10. 26. számú határozata is a megfelelő helyén kezeli az ilyen intézményeket: "Annak biztosítására, hogy a felsőoktatási intézmények szervezetét érintő döntések tudományos szempontból megfelelőek legyenek, szükséges a tudományos tevékenységet végzők részvétele; e közreműködésnek nem kell minden esetben a hagyományos értelemben vett önkormányzatiság jegyében zajlania. A felsőoktatás intézményén kívüli szervezetek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egyfelől az állami irányítást a tudomány szabadsága védelmében korlátozzák, másfelől szembeszálljanak a status quo érdekek tiszta "önkormányzati modellbeli rögzülésének veszélyével". Ennek jegyében hangsúlyozta: "A jogalkotó sem a fennálló felsőoktatási struktúrákhoz, sem ezek egyes elemeihez nincs kötve. Nem csupán új modelleket és irányítási technikákat fejleszthet és próbálhat ki (vö. BVerf.GE 47, 37<404>: tudománymenedzsment), hanem egyenesen köteles az eddigi szervezeti formák kritikai megközelítésére és korszerűsítésére. (vö. BVerf.GE 35, 79<117> alkotmánybírósági állásfoglalás.)" Idézi Kiss László alkotmánybírónak a 41/2005. (X. 27.) AB határozathoz csatolt különvéleménye, ABH 2005, 459, 497.
[44] Kiss László alkotmánybíró különvéleménye a 41/ 2005. (X. 27.) AB határozathoz, ABH 2005, 459, 498.
[45] Kiss László alkotmánybíró különvéleménye a 41/ 2005. (X. 27.) AB határozathoz, ABH 2005, 459, 498.
[46] 39/2006. (IX. 27.) AB határozat, ABH 2006, 498, 498-499.
[47] http://www.keh.hu/admin/data/00000003/_fix/00000000/_fix/00000002/_fix/00000000/_file/20060802AB_inditvany_felsooktatasi_torveny.pdf 2008. 02. 01.
[48] http://www.keh.hu/admin/data/00000003/_fix/00000000/_fix/00000002/_fix/00000000/_file/20060802AB_inditvany_felsooktatasi_torveny.pdf 2008. 02. 01.
[49] http://www.keh.hu/admin/data/00000003/_fix/00000000/_fix/00000002/_fix/00000000/_file/20060802AB_inditvany_felsooktatasi_torveny.pdf 2008. 02. 01.
[50] 39/2006. (IX. 27.) AB határozat, ABH 2006, 498, 504.
[51] 39/2006. (IX. 27.) AB határozat, ABH 2006, 498, 505.
[52] 39/2006. (IX. 27.) AB határozat, ABH 2006, 498, 505.
[53] Kiss László alkotmánybíró különvéleménye a 39/2006. (IX. 27.) AB határozathoz, ABH 2006, 498, 507.
[54] Kiss László alkotmánybíró különvéleménye a 39/2006. (IX. 27.) AB határozathoz, ABH 2006, 498, 508.
[55] Ennek igazolására lásd elsősorban a 861/B/1996. AB határozatot: "Az autonómia hordozója pedig maga az intézmény, az egyetem, (...) vele szemben merül fel az az elvárás, hogy a tanszabadság letéteményese legyen, s biztosítékot jelentsen a tudományos kutatás szabadságának érvényesítéséhez is." (ABH 1998, 650, 654.) Kiss László alkotmánybíró különvéleménye a 39/2006. (IX. 27.) AB határozathoz, ABH 2006, 498, 508. illetőleg Kocsis, i. m. 191. o.
[56] Ezek elemzésének tekintetében lásd Kocsis, i. m.
[57] 35/1995. (VI. 2.) AB határozat, idézi Kocsis, i. m. 194. o.
[58] Lásd erről bővebben Chronowski Nóra-Drinóczi Tímea-Petrétei József-Tilk Péter-Zeller Judit: i. m.: "a felsőoktatási autonómia azért érdemel külön kiemelést a tanszabadság részjogosítványai közül, mert szoros kapcsolatban áll a tudomány szabadságával, sőt a tudomány szabadsága érvényesülésének alapvető intézményi feltétele és biztosítéka".
[59] Chronowski Nóra: A felsőoktatási autonómia "igazi tartalma". Élet és Irodalom 2007. 21. sz.
[60] Lásd erről bővebben Kiss László alkotmánybíró különvéleményét a 41/2005. (X. 27.) AB határozathoz.
[61] Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás, Osiris Kiadó, Budapest 1998. 197. o.
[62] Tilk Péter: Az Alkotmánybíróság hatásköre és működése, PTE ÁJK, Pécs 2005. 385-386. o. Tilk Péter megjegyzi, hogy a magyar Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "a tanácsban eljáró, a határozathozatalnál kisebbségben maradt bírónak a különvélemény megfogalmazásához való joga és a véleménynyilvánítási szabadsága között nincs összefüggés". 385/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 982, 984. Idézi Tilk, uo.
[63] A témában tartandó népszavazással és a téma alkotmányjogi megközelítésével kapcsolatosan lásd. Chronowski Nóra-Kocsis Miklós: Mire jó a népszavazás? (A közvetlen hatalomgyakoroltatás alkotmányjogi buktatói) De Jure 2007. 5. szám 16-21. o, illetve Chronowski Nóra-Kocsis Miklós: Az OVB és az AB (több mint hétszer) a népszavazásról. Jogtudományi Közlöny 2007. 9. szám 371-383. o, valamint Kocsis Miklós: A tandíjviták alkotmányjogi háttértörténetéről, De Jure 2007. 12. sz.
[64] Jelen tanulmánynak - tartalmi keretek okán - nem tárgya az Alkotmány megszövegezésének kérdése, amely kérdésnek a jövőben önálló tanulmányt kívánok szentelni.
[65] A témában lásd Barakonyi Károly: Rendszerváltás a felsőoktatásban.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
