Az élethez és az emberi méltósághoz való jog kapcsolatának értelmezése rendkívül nehéz helyzet elé állítja az alkotmánybíróságokat azokban az esetekben, amikor az emberi lét a tét. A két jog egymáshoz való viszonyának kibontásakor a magyar Alkotmánybíróság a halálbüntetés eltörléséről szóló határozatban abból indult ki, hogy az "emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot, és minden mást megelőző legnagyobb érték."[1] Ez a felfogás alapot adott az oszthatatlansági doktrína megfogalmazására, melynek értelmében az élethez és méltósághoz való jog ugyancsak egységet alkotó oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog."[2] A testület az ember életét és méltóságát egységben szemlélő monista emberfelfogás mellett foglalt állást és elvetette a test és lélek dualizmusára épülő felfogást, amely szerint a testi jogok különválaszthatók az abszolút emberi méltóságtól. Az Alkotmánybíróság felfogása szerint emberi jogi nézőpontból a monista felfogás és az abból eredő oszthatatlansági elv többletvédelmet biztosít az egyén számára a két jog különállását valló felfogással szemben. A monista felfogásból ugyanis a dualista felfogással szemben az élethez való jog korlátozhatatlansága következik.[3]
A német Szövetségi Alkotmánybíróság is úgy tekint ugyan az emberre, mint a test, lélek és szellem egységére,[4] ebből azonban nem következtet az élethez és az emberi méltósághoz való jog egységére. A Grundgesetz ugyanis két különálló rendelkezésben szabályozza a két alapjogot, és az emberi méltóságot érinthetetlennek [1. cikk (1) bekezdés], az élethez és a testi épséghez való jogot pedig korlátozhatónak [2. cikk (2) bekezdés 3. mondat] nyilvánította. A Grundgesetz tehát kifejezetten különválasztotta a biológiai-fizikai létezés jogát és az emberi méltósághoz való jogot, így az egység gondolata kifejezetten fel sem merült az alkotmánybírósági gyakorlatban.[5]
Ennek ellenére a Szövetségi Alkotmánybíróság is elismerte, hogy az élethez való jog és az emberi méltósághoz való jog kapcsolata sajátos, mivel emberi élet nélkül nincs emberi méltóság, ahol pedig emberi élet van, azt megilleti az emberi méltóság.[6] Felmerül a kérdés, hogy a két érték egymást kölcsönösen feltételező volta milyen következményekkel jár a két alapjog értelmezése során.
A Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában az emberi méltósághoz való jog alapozza meg az alapjogi értékrendszert[7] és ennek megfelelően az alapjogok lényeges tartalmának részét képezi.[8] A következőkben azt vizsgálom, hogy az
- 501/502 -
élethez való alanyi jog[9] védelmi körén belül milyen problémakörök tartoznak az élethez való jog emberi méltóság-magjába,[10] illetve miben nyilvánul meg az élethez, valamint a testi épséghez való jog önálló tartalma a német alkotmánybírósági gyakorlatban.
A Grundgesetz 2. cikk (2) bekezdésének első mondata biztosítja az élethez való jogot és a testi épséghez való jogot.[11] A két jog együtt biztosítja az ember, mint a test, lélek és szellem egységének fizikai létét, amely egyúttal a szellemi lét előfeltételét képezi.[12] A két jog védelmi köre között tehát átfedés van, így az élethez való jog egyúttal testi épséghez való jog, és az élet sérelme egyúttal testi sértést is megvalósít. A testi épség védelme azonban az életet már annak veszélyeztetéstől védi,[13] így annak az élethez való jogtól különálló tartalma van. Az élethez való jog pedig szorosabb kapcsolatban van az emberi méltósághoz való joggal, mivel az élethez való jog korlátozása az ember létét érinti.
Az élethez való alanyi jog az ember biológiai-fizikai létének biztosítására szolgál, amely megtiltja az államnak azt, hogy az ember életéről rendelkezzen, az embert életétől megfossza. Mivel a német jogrend szerint sem az öngyilkosság, sem az abban való közreműködés nem bűncselekmény,[14] felmerül a kérdés, hogy az élethez való alanyi jog magában foglalja-e a halálhoz való jogot. A Szövetségi Alkotmánybíróság ebben a kérdésben még nem foglalt állást, a szakirodalomban pedig két ellentétes nézet küzd egymással.[15]
A testi épséghez való jog az ember testi integritását védi a fizikai és egyéb behatásoktól.[16] A Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában az alapjog védelmi köre kiterjed a testi integritásról való önrendelkezési jogra is.[17] A testi épséghez való jog ugyanakkor nem azonos az egészséghez való joggal, mivel nem átfogóan az egészséget, hanem csupán annak meghatározott elemeit védi. A testület - arra hivatkozással, hogy a Grundgesetz csupán a testi épség védelmét nevesíti - elhatárolódott az Egészségügyi Világszervezet egészség fogalmától, miszerint az egészség nem csupán a betegség hiányát jelenti, hanem a teljes testilelki és szociális jóllét állapotát. [18] Az egészségnek a fenti fogalma a szakirodalom szerint is túlmutat a Grundgesetz 2. cikk (2) bekezdésének védelmi körén.[19]
A testi épséghez való jog ugyanakkor magában foglalja a betegséghez való jogot ("Freiheit zur Krankheit") is, és ezzel az orvosi ellátás visszautasításának jogát, még az orvostudomány pillanatnyi állásának megfelelő sürgős szükség esetén is.[20]
A Szövetségi Alkotmánybíróság szerint alapvetően az egyénnek kell döntenie a kizárólag az ő gyógyulását előmozdító egészségügyi beavatkozásokba való beleegyezésről.[21] A testület nem vizsgálta érdemben az eutanázia[22] problémát,
- 502/503 -
az aktív eutanázia megengedhetőségére irányuló alkotmányjogi panaszt ugyanis visszautasította.[23] Eutanázia határozat hiányában is megállapítható azonban, hogy a testi épséghez való jog - az autonómia tartalmára tekintettel - védelemben részesíti az egyén döntését az egészségügyi ellátás visszautasításáról abban az esetben is, ha a kezelés elmaradása halálához vezet.[24]
Az élethez és testi épséghez való jog a Grundgesetz 2. cikk (2) bekezdés harmadik mondata értelmében törvénnyel korlátozható. A jogkorlátozási klauzulában (Vorbehaltsklausel)[25] foglalt korlátozási fenntartás (Gesetzesvorbehalt)[26] az alapjog korlátozását csupán ahhoz a formai feltételhez köti, hogy a korlátozás szabályait törvény állapítsa meg (einfaches Gesetzvorbehalt).
A jogkorlátozási klauzula mindkét alapjogra egyformán vonatkozik, tekintettel azonban arra, hogy az élethez való jog korlátozása az ember létét érinti, a két alapjog korlátozását külön vizsgálom.
A Szövetségi Alkotmánybíróság az élethez való jogot az egyik legfőbb értéknek tekinti, az élet kiemelkedő értékként való elismerése azonban nem jelenti annak korlátozhatatlanságát. Az élethez és testi épséghez való jog kiemelkedő jelentőségére tekintettel a korlátozás feltétele - a lényegesség tana (Wesentlichkeitstheorie) értelmében[27] - az, hogy a korlátozás törvényben szabályozott legyen.[28] Az élet és testi épség veszélyeztetése esetén a testület kevésbé szigorúan értelmezte a korlátozás törvényben való szabályozásának követelményét, amennyiben megelégedett azzal, hogy a törvényalkotó implicite elismerte, hogy az életveszélyt kiváltó technológia jóváhagyása a törvényalkotó akaratán alapul.[29]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
