Schäfer István a bűnügyi tudományoknak hazánkban a legutóbbi időkig kevéssé számontartott egykori képviselője. Annak ellenére így volt ez, hogy az 1911. február 15-én Budapesten született Schäfer 1957-ig Magyarországon élt és jelentős itthoni munkássága.[1]
A hazai ismertséget és elismertséget sokáig még az sem segítette, hogy az Amerikai Egyesült Államokban való 1961-es letelepedése után, döntően a bűncselekmények áldozatainak állam általi kompenzációja és az elkövető által az áldozatnak nyújtandó jóvátétel kutatójaként, Stephen Schäfer néven nemzetközi hírű kriminológussá vált.
Schäfer István személyével és tudományos tevékenységével magam is csak azt követően kezdtem el foglalkozni, miután az 1980-as évek végén, kandidátusi disszertációmon dolgozva kezembe került A kábítószerek és a nemzetközi büntetőjog feladatai c. kismonográfiája.[2]
A mű felkeltette érdeklődésemet Schäfer iránt és kisebb-nagyobb rendszerességgel gyűjtöttem a munkásságára vonatkozó adatokat, információkat. Életútja és tudományos munkássága megismerése szempontjából mérföldkövet jelentett számomra, amikor 2018. február 1.-június 30. között Fulbright-ösztöndíjjal azon az egyetemi karon végezhettem kutatómunkát, amelyben Stephen Schäfer tanított, a Bostonban lévő Northeastern University School of Criminology and Criminal Justice-ban. Itt találkoztam két egykori tanítványával, Jack R. Greene professzorral, a rendőrségi kutatások kiváló szakemberével és Simon I. Singer professzorral, a fiatalkorúak igazságszolgáltatásának kitűnő kutatójával, továbbá kapcsolatba kerültem Schäfer fiával, a New Yorkban élő neves orvosprofessorral, Andrew I. Schäferrel. Az előzőek nyomán állítottam össze a Schäfer István Emlékkötetet, amely 2021-ben jelent meg a Magyar Kriminológiai Társaság kiadványaként.[3]
A következőkben, részben az idézett Emlékkötet alapján, Schäfer István, azaz Stephen Schäfer, amerikai egyesült államokbeli munkásságával foglalkozom.
Schäfer István, feleségével és akkor kilencéves kisfiával 1957-ben emigrált Magyarországról.
1957-től 1961-ig Angliában éltek. Schäfer ez alatt különböző fizikai munkákat végzett. Fia visszaemlékezéséből azonban kiderül, hogy éjszakánként írt. "Szüntelenül írt a kis nappali szobánkban, amíg én a házi feladatomat csináltam, anyám pedig tévét nézett. Dermesztő hideg volt télen a szobában, a csövek állandóan csöpögtek, és mindent elleptek a bogarak..." - idézi fel a londoni napokat Andrew Schäfer - majd hozzáteszi: "Ami végül ebből született, az a Restitution to Victims of Crime című mű, melyet 1960-ban publikáltak."[4]
A könyvnek köszönhetően Schäfer részfoglalkozású oktatói állást kapott a Polytechnic Institute of London-ban, az intézmény esti tagozatán tanított.
1961-ben a család az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Stephen Schäfer a Florida State University oktatója lett, Tallahasseeben. Az ottani és az egyetemi körülményekről, valamint apja ("István") helyzetéről a következőket írja Andrew Schäfer: "Abban az időben Tallahassee izolált, körülbelül 40 ezer fős kisváros volt az USA déli részén, ahol a rasszizmus mindennapos jelenség volt, valamint a bevándorlókat és a zsidókat sem látták szívesen. Egyetemi adjunktusként alkalmazták, és a fizetése becsléseim szerint körülbelül huszada volt, mint az egyetemi focicsapat edzőjének. Mind a pozíció, mind a fizetés a lehető legalacsonyabb volt az egyetemen elérhetőek közül. István főnöke, a dékán, megátalkodott rasszista és antiszemita volt, aki az első pillanattól kezdve utálta apámat. [...] A munkakörülményei megalázóak voltak, de sosem hallottam őt panaszkodni. Apám emberfeletti túlélési ösztöne és bámulatos alkalmazkodó képessége lehetővé tette, hogy ugyanolyan megszállottsággal vesse bele magát a munkába az USA-ban is, mint Budapesten és Londonban. [...] Az eredmény ezúttal talán alapvető munkája, a The Victim and His Criminal volt."[5]
Bár a dékán nem kedvelte, a diákok viszont annál inkább. Ennek elsődleges oka vizsgáztatási felfogása volt. Álláspontja szerint "a legrosszabb jegy, amit egy diák kaphat, az a 4-es. Úgy gondolta, magyarázta a diákoknak, hogy a 4-esnél rosszabb jegy nem a diák hibája, hanem a tanár felelőssége. Ennek megfelelően csak 5-ös vagy 4-es jegyet adott, 4-esnél rosszabbat sohasem."[6]
- 102/103 -
A Florida State University után 1965-ben egy évre az Ohio State University következett, majd 1966-ban teljes állású egyetemi tanár lett a Bostonban lévő Northeastern University-n. Az egyetem College of Criminal Justice intézményében[7] tanított haláláig, mint a szociológia és a kriminológia professzora. Stephen Schäfer a Northeastern University oktatójaként, kutatójaként vált nemzetközileg elismert kriminológussá, viktimológussá. Elismertségének köszönhetően lett Boston házigazdája a Második Nemzetközi Viktimológiai Szimpóziumnak. Stephen Schäfer rendkívül aktívan vett részt a szervezésben, azonban a Szimpózium megkezdése előtt 38 nappal, 1976. július 29-én, szívrohamban elhunyt.[8]
"Édesapámat, Schäfer Istvánt - írja visszaemlékezésében Andrew Schäfer - West Roxburyben, Boston külvárosában, a Baker Street-i Zsidó Temetőben temettük el. Ez a temető más vallások temetőivel van körbevéve. Ezt akarta."[9]
Stephen Schäfernek 1961-től 1976-ban bekövetkezett haláláig az Amerikai Egyesült Államokban 20 publikációja jelent meg, ebből 11 könyv és 9 tanulmány.[10]
A művek többsége viktimológiai tárgykörű, azon belül is a bűnöző/elkövető és az áldozat kapcsolatával, az áldozatok állam általi kompenzációjával, illetve a bűncselekménnyel az áldozatnak okozott kár elkövető általi jóvátételével foglalkoznak. Ez a tárgykör és témakörök álltak Schäfer kutatói érdeklődésének középpontjában, viktimológiai munkássága alapozta meg nemzetközi hírnevét. Hozzá kell azonban ehhez tenni, hogy más témákban is jelentős műveket alkotott. Így például kriminológia-elméleti munkái közül különösen fontos a Theories in Criminology: past and present philosophies of the crime problem[11] című, 1969-ben megjelent monográfiája.[12] A politikai bűnözőről írt munkái ugyancsak figyelemreméltóak.[13]
A továbbiakban Stephen Schäfer viktimológiai és kriminológiai-elméleti munkásságával foglalkozom.
Stephen Schäfer viktimológiai kutatásai két kérdéskörre irányultak. Az egyik: az elkövető-áldozat kapcsolati dinamikája, milyen szerepe lehet, van az áldozatnak a bűncselekmény létrejöttében, megvalósulásában. A másik: az áldozat kártalanításának lehetősége, módjai.
Mindkét kérdéskörrel átfogóan a The Victim and His Criminal: A Study in Functional Responsibility című[14], 1968-ben megjelent monográfiájában[15] elemezte. A mű egyik ihletője a kriminálviktimológia alapmunkája, Hans von Hentig 1948-ban kiadott The Criminal and His Victim, Studies in the Sociobiology of Crime című[16] könyve[17]. Schäfer könyvének címe - amint erre Görgényi Ilona és Zséger Barbara rámutatnak - "pontosan ellentéte Hentig 20 évvel korábbi könyvcímének."[18]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
