A gazdasági élet változása, az Európai Unió versenypolitikájának fejlődése nagyban érintette a tagállamok hagyományos tulajdonosi szerepét. Egyes piaci területeken az állami monopólimokat teljes egészében felváltotta a piaci verseny, míg máshol az állami monopolszerep megmaradt vagy épp az utóbbi időben újra megerősödött. A 2020-ban kirobbanó világjárvány pedig számos kérdést felvet e területen, mivel a tagállami mentőcsomagok nagyrészt az állami vállalatok számára jelentettek pénzügyi támogatást - sokszor az Európai Bizottság jóváhagyásával. Jelen tanulmány három liberalizált szektor: a telekommunikáció, a posta és az audiovizuális médiaszolgáltatások példáján keresztül mutatja be, hogy miképpen van jelen az állam tulajdonosként, és eközben az uniós privatizációs és liberalizációs folyamatok milyen hatást gyakoroltak tagállami szinten.
State-owned enterprises play a particularly important role in some public services. It is often difficult to achieve a level playing field in practice, especially in the case of enterprises that are important from a national strategic perspective. In response to crises, national support packages have been adopted in recent years, involving significant government investment. The role of state-owned enterprises is examined in three liberalised sectors of the European Union's internal market, such as telecommunications, postal services and audiovisual media services. The aim of the research is to show how the state has remained involved as an owner in different sectors at Member State level in the context of privatisation and liberalisation.
Tárgyszavak: állami tulajdonú vállalatok a piacgazdaságban, liberalizált ágazatok, telekommunikáció, posta, audiovizuális médiaszolgáltatások
A piaci elégtelenségek kezelése érdekében egyes közszolgáltatások állami monopólium általi ellátása bevett gyakorlat és kezelési módszer. Ugyanakkor folyamatos diskurzus tárgyát képezi az, hogy meddig terjedhet az állami szerepvállalás mértéke, s milyen formában valósuljon meg az.[1] A gazdasági élet differenciálódása, az Európai Unió versenypolitikája nagyban érintette a tagállamok e hagyományos szerepét, persze ágazatonként eltérő mértékben, sőt földrajzi tekintetben is eltérő módon és formában valósult meg mindez. Egyes piaci területeken az állami monopóliumokat teljes egészében felváltotta a piaci verseny, míg máshol az állami monopolszerep megmaradt vagy épp az utóbbi időben újra megerősödött. A 2008-as gazdasági világválság új megvilágításba helyezte az állami vállalatok szerepét, s a hagyományos vagyongazdálkodási, feladatellátási szerepeken kívül egyes kormányok stratégiai szerepeket látnak benne. Mára kérdésessé válik az is, hogy mit tekinthetünk állami vállalatnak, milyen és mekkora tulajdonosi befolyás az, amely képessé teszi a kormányzati politika végrehajtását az adott feladatellátásban. A 2020-ban kirobbanó világjárvány további kérdéseket vet fel e területen, mivel a tagállami mentőcsomagok nagyrészt az állami vállalatok számára jelentettek pénzügyi támogatást - mindez sokszor az Európai Bizottság jóváhagyásával.
Jelen írás az állami tulajdonú vállalatok szerepét vizsgálja az Európai Unió belső piacán. Az állami szerepvállalás formáinak és indokainak hagyományos jogelemző áttekintése után az OECD, a Eurostat és az Orbis Europe vállalati adatai alapján vizsgálat tárgyát képezi a jelenlegi folyamatok, tendenciák áttekintése. Három liberalizált szektor példáján - telekommunikáció, posta, audiovizuális médiaszolgáltatások - keresztül kívánom bemutatni, hogy az egyes szektorokban miképpen van jelen az állam tulajdonosként, s az uniós privatizációs és liberalizációs folyamatok milyen hatást gyakoroltak tagállami szinten.
A kutatás fő hipotézise az, hogy az állami befolyás továbbra is kimutatható egyes meghatározó szektorokban, igaz eltérő mértékben és újonnan eltérő formában. Ugyanakkor az nem vitás, hogy összességében az állami tulajdonú vagy állami befolyás alatt álló vállalatok köre továbbra is kiterjedt. Ennek jelentősége abban áll - a kutatás szempontjából különösen -, hogy az uniós liberalizációs és privatizációs politika újraértékelése és más szempontból történő megvilágítása szükséges. Feltételezhető, hogy az egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz kapcsolódó állami célok és érdekek, az ellátás költséghatékonysága, az uniós szabályozási politika és piaci jellemzők mentén szór.
Az állami vállalatok működésére vonatkozó uniós (és OECD) iránymutatások szerint, ha az állami vállalatok gazdasági tevékenységet folytatnak, akkor azt úgy kell végezniük, hogy mindeközben biztosítsák a tisztességes piaci versenyt anélkül, hogy a többi állami tulajdonú társasághoz vagy magánvállalkozáshoz képest indokolatlan előnyök vagy hátrányok származzanak belőle. Ugyanakkor az egyenlő versenyfeltételek a gyakorlatban sokszor nehezen teremthetők meg, különösen abban az esetben,
- 418/419 -
ha az állami vállalatok a gazdasági tevékenységüket fontos közpolitikai célkitűzésekkel kombinálják. A 2008-as gazdasági válságot követően újabb gazdasági kihívás nehezíti a versenysemlegesség biztosítását, nevezetesen a Covid-19-járványra válaszul az elmúlt években meghozott nemzeti mentőcsomagok jelentős kormányzati tőkebefektetéssel járnak egyes állami tulajdonú vállalkozások esetében is. Ez különösen azért fontos, mivel számos uniós tagállamban az állami tulajdonú vállalatok adják a gazdasági kibocsátás és a foglalkoztatás nagy részét.[2] Emellett különösen fontos szerepet játszanak e vállalkozások a hálózatos szolgáltatások körében (mint például az energia, közlekedés, posta, hírközlés stb.), amelyek a társadalmi, gazdasági működés elengedhetetlen részei.
Számos társadalmi, gazdasági, politikai és történelmi tényező magyarázza azt, hogy az államok miért hoztak létre és tartanak fenn állami tulajdonú vállalatokat. Azokban az iparágakban, ahol a gazdasági feltételek olyanok, hogy a leghatékonyabb az, ha csak egy szolgáltató van, természetes monopóliumok jöttek létre. Vagy épp azon piacokon, ahol a verseny nem tökéletes, a kormányok gyakran a szolgáltatók közvetlen ellenőrzése mellett döntöttek. Az állami tulajdonszerzést az is indokolhatja, hogy nemzeti szinten stratégiai, de kockázatos vagy hosszú távú beruházásokat hajtsanak végre ott, ahol magánszektorbeli befektetők ezt nem valósítanák meg (például autópálya, gyorsvasút, ivóvízhálózat, stadion építése stb.).
Általánosságban elmondható, hogy az államok a gazdaság számára kulcsfontosságú ágazatokban működtettek és működtetnek állami tulajdonú vállalatokat, ezáltal kihasználva az állami tulajdonú vállalatok pozitív externáliáit más iparágak javára vagy más, például szociális célkitűzések elérésére.[3] Ez a helyzet például a támogatott vagy nonprofit szolgáltatásokat nyújtó állami tulajdonú vállalatok esetében. A nyereségorientált cégek megtagadhatják a különösen kiszolgáltatott fogyasztóknak vagy távoli területeknek élőknek nyújtott közszolgáltatásokat. Az államok éppen ezért méltányossági szempontok miatt avatkoztak be közvetlenül az alapvetőnek tekintett szolgáltatásokhoz való hozzáférés minimális szintjének biztosítása érdekében. Arra is láthattunk példát az elmúlt évszázadban, hogy bizonyos magánvállalatok azt követően váltak állami tulajdonúvá, hogy a csőd elkerülése érdekében az állam felvásárolta azokat.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
