Az Alkotmánybíróság a 995/B/1990. számú határozatában rögzíti, hogy "az ember neve arra szolgál, hogy őt mástól megkülönböztesse. A név egyben hordozója lehet a családi kapcsolatnak (leszármazás, családba tartozás vagy azon kívüli lét), a társadalmi helyzetnek (korábban nemesi, nagycsaládi hovatartozás, előjogok), nemiségnek és a nemzeti hovatartozásnak." Az Alkotmánybíróság a névviselés szempontjából lényeges 58/2001. (XII. 7.) számú határozatában (a továbbiakban: AB határozat) hangsúlyozza, hogy "minden embernek kell, hogy legyen saját neve és ez a név nem helyettesíthető sem számmal, sem kóddal, sem egyéb szimbólummal."
A gyermek nevének meghatározása azonban a részletes jogi szabályozás ellenére sem mindig egyszerű feladat. A gyermek nevének meghatározása a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (Ptk.) szereplő magánjogi kategória, amelyet gyakran kevernek össze az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvényben (At.) szabályozott névváltoztatási eljárással, amely a közjog szabályozási körébe tartozik. Az egybefonódás okai között szerepelhet többek között a jogintézmények jogi természetének hibás meghatározása, hatásköri szabályok téves megállapítása, a képzések hiányossága stb. Mivel a gyermek nevének meghatározása szorosan kapcsolódik az anyakönyvi eljáráshoz, a névváltoztatás pedig At. alapján anyakönyvi eljárás[1], ezért ahol lényeges, ott az igazgatási rendelkezésre és gyakorlatra is kitérek.
Bár a Ptk. a szülői felügyeletre vonatkozó szabályokat áttekinthetőbbé tette, egyes, már a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) alatt felmerült gyakorlati problémák megoldására továbbra sem ad egyértelmű útmutatást. A Csjt. megosztott hatásköri szabályokat tartalmazott a gyámhatóságokra és a bíróságokra vonatkozóan, attól függően, hogy a szülők együttesen gyakorolták a szülői felügyeleti jogot és nem tudtak egyetértésre jutni vagy a különélő szülők a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog tekintetében nem tudtak megegyezni.[2] A Ptk. már nem tartotta meg ezt a hatásköri elkülönítést, a döntést egységesen a gyámhatóságok hatáskörébe utalta.[3] A Ptk. sem szüntette meg azonban azt a gyakorlati problémát, amely már a Csjt. idejében is létezett a különélő szülők névváltoztatást érintő vitájával kapcsolatban. A Csjt. szabályozása alapján is kérdéses volt például az, hogy a bíróság, a szülők egyetértésének hiányában jogosult-e a gyermek nevének megváltoztatására. Előfordult olyan eset, amikor a bíróság a kérdésben érdemben döntött, azaz megállapította a gyermek új családi és/vagy utónevét.[4] Más határozat szerint a bíróság kizárólag abban volt jogosult dönteni, hogy indokoltnak tartja-e a gyermek részére a névváltoztatást ebben az esetben a bíróság peres eljárásban a különélő szülő névváltoztatáshoz szükséges jognyilatkozatát ítéletével pótolta.[5]
A Ptk. a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog esetén a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések körét a Csjt.-hez képest bővítette és konkretizálta, a felsorolás azonban a Csjt.-ben meghatározottakhoz hasonlóan taxatív. Míg a Csjt. alapján a gyermek sorsát érintő lényeges kérdés a kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve nevének megváltoztatása; a tartózkodási helyének kijelölése, valamint iskolájának, életpályájának megválasztása volt, addig a Ptk. a felsorolást bővítette a gyermek állampolgárságának megváltoztatásával, valamint pontosabban meghatározta a tartózkodási hely kijelöléséhez kapcsolódó közös szülői döntést. Ez utóbbinál a kiskorú gyermek szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartalmú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése kérdésében kötelesek a szülők közös döntés meghozatalára. A Ptk.-ba új elemként került be egy, a névváltoztatáshoz hasonlóan működő jogintézmény, a gyermek állampolgárságának megváltoztatása, amelyek esetében
- 1/2 -
a szülők döntési joga az eljárás kezdeményezése, valamint névváltoztatás esetén az új név meghatározása, a döntés meghozatala azonban mindkét esetben annak a hatóságnak a feladata, amelyhez a jogszabály a hatáskört telepítette.
A Ptk. alapján megszűnt a bíróságok és a gyámhatóságok közötti osztott hatáskör, a szülői felügyeleti jogosítványok tekintetében felmerült vitában való döntés meghozatala már kizárólag a gyámhatóságok hatáskörébe tartozik. A bíróságok által kialakított kettős gyakorlatot azonban a gyámhatóságok is megtartották, mivel a Ptk. az osztott hatáskör kivételével lényegében a Csjt. szabályait vette át. A Ptk. 4:175. § (1) bekezdése alapján a különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben közösen gyakorolják jogaikat akkor is, ha a szülői felügyeletet a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapján az egyik szülő gyakorolja, kivéve, ha a gyermekétől különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság e tekintetben korlátozta vagy megvonta. A Ptk. 4:168. § (1) bekezdése rögzíti, hogy ha a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására az egyik szülőt jogosítja fel, a gyermekétől különélő szülő a szülői felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével nem gyakorolhatja, a (2) bekezdés második fordulata alapján azonban - kivételes esetben, ha a gyermek érdekei megkívánják - a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való döntés jogát a bíróság korlátozhatja vagy megvonhatja.
A Ptk. a 4:175. § (3) bekezdése alapján, hogyha a különélő szülők egyes, a lényeges kérdések körébe tartozó, közösen gyakorolt felügyeleti jogosítványok tekintetében nem tudnak megegyezni, erről a gyámhatóság dönt. Az új Ptk. magyarázata[6] a szabályozás részletével kapcsolatban visszautal a Ptk. 4:166. §-ánál kifejtettekre, amely a bíróság és a gyámhatóság közötti hatáskörmegosztásra tartalmaz részletes magyarázatot, a gyámhatóság egyes kérdésekben történő döntési jogosultságáról azonban nem ad tájékoztatást.
A névviselés kérdésében hatásköri probléma merül fel abban az esetben, ha a különélő szülő nem szeretné a kiskorú gyermeke számára születési névváltoztatásra irányuló kérelem benyújtását vagy a szülők különböző nevet szeretnének a gyermekük számára. Az At. 49. § (1) bekezdése alapján magyar állampolgár születési családi és utónevének megváltoztatását - kérelmére - az anyakönyvi szerv engedélyezheti, a névváltoztatás iránti kérelmet az anyakönyvvezetőnél vagy a konzuli tisztviselőnél kell benyújtani. Az anyakönyvvezető és az anyakönyvi szervek eljárásáról és kijelöléséről, valamint az anyakönyvezéshez szükséges képesítési feltételekről szóló 174/2017. (VI. 30.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) 4. § (1) bekezdésében a Kormány anyakönyvi szervként a névváltoztatási eljárás lefolytatására Budapest Főváros Kormányhivatalát jelöli ki. A névváltoztatási eljárásban a hatáskört a Korm. rendelet egy meghatározott hatósághoz telepítette, eltérésre, névváltoztatási kérelem elbírálása során más hatóság eljárására nem ad lehetőséget.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
