Már az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalakulása és annak Európai Közösséggé (EK), majd Európai Unióvá (EU) történt alakulása előtt a nyugat-európai országok fokozatosan kollektív (tarifa) szerződéseket kötöttek annak érdekében, hogy a felnövekvő generáció egészségesen fejlődjön és társadalmilag hasznossá nevelődjön, bevezették különböző formákban a szülői szabadságot. Egyre több államban a neveléspolitika ugyanis rájött arra, hogy a gyermek egészséges fejlődésében az iskolai oktatás és nevelés mellett az együttes szülői ráhatás, vagyis a családi környezetben történő nevelés az iskolai oktatást kiegészítő jellege miatt nemcsak hasznos, hanem elengedhetetlenül szükséges is. Kezdetben a firmatarifa, majd a területi, később pedig az országos ágazati, majd a hasonló ágazatközi kollektív szerződések a munkáltatókat arra vették rá, hogy a szülő nők és kisgyermeket gondozó, nevelő anyákat a szakszervezeti oldallal megállapodva munkaidő-kedvezményben részesítsék. Az egyes nyugat-európai államok szabályrendszerében ennek alapulvételével alakult ki először tarifális jogilag, majd pedig tételes jogilag a szülői szabadság jogdogmatikai rendszere, ráépülve mintegy folytatásképpen a szülői és a csecsemőgondozási szabadságra, amelyet már korábban is biztosítottak a kötelező társdalom-biztosításon keresztül az egyes európai államok. Később, amikor a szülői szabadság tételes jogilag is szabályozásra került, a legtöbb államban az is bekerült a társadalombiztosítás keretei közé.
E folyamat során kétféle megoldás alakult ki. Nyugat-Európa nemzeti államai valóban a gyermek egészséges nevelése érdekében - mint már jeleztük - először kollektív szerződések formájában, majd pedig fokozatosan jogszabályi úton meghatározták azt a minimumot, hogy a megszületett gyermek után a szülők részéről a szülési és csecsemőgondozási szabadság lejártát követően tarifálisan, majd tételes jogilag megállapított életkorának betöltéséig összesen hány heti, illetve hány hónapi szülői szabadság vehető ki. Ezt az időtartamot, amit a legtöbb helyen tarifaszerződéssel, később pedig jogszabályi úton egyenlő arányban éves taglalással elosztották. E megszorítási időkeretek között az így megállapított gyermek-életkorig bezárólag a szülők olyan részletekben és akkor vehetik ki a szülői szabadságot, amikor úgy látják, hogy a gyermek fejlődése, nevelése, betegsége, veszélybe, vagy más krízishelyzetbe kerülése miatt fontos. Legtöbbször ilyen eset a bölcsődébe, a bölcsődéből az óvodába, az óvodából pedig az iskolába kerüléssel járó társas és tárgyi környezet-, valamint tevékenységváltozás. A szülői szabadságot először az anyák részére biztosították, majd pedig az egyenlő bánásmód, illetve az esélyegyenlőség elve alapján az apák részére is biztosításra került és így egymást felváltva vehetik ki, ami a gyermekkel való közvetlen teljes idős foglalkozási idő megduplázását jelentheti. A tarifaszerződések, majd pedig az azok alapulvételével megalkotott jogforrások minimál-standardokkal szavatolták a szülési szabadság idejére a felmondási tilalmat és azt, hogy annak lejárta után a munkavállaló visszatérhet a munkahelyére és ugyanannak, vagy hasonló munkakörnek ugyanazon, vagy hasonló feltételekkel történő elfoglalására jogosult, mint amelyből a szülői szabadság kivételekor távozott. Ugyanakkor rugalmas megoldásként a tarifaszerződések arra is nyitottá váltak, hogy a szülői szabadságot részmunkaidős foglalkozás formájában vehessék ki a szülők, aminek a lehetőségével legtöbbször az anyák éltek és élnek ma is.
A másik rendszer, amelyet elsősorban a szovjet-orosz reálszocialista érdekszférához tartozott közép-, és kelet-európai államok követtek szovjet-orosz mintára, abban állt, hogy az éves rendes fizetett szabadságot a gyermekek számától függően bizonyos napokkal meghosszabbították. Ennek a megoldásnak az alapját az adja, hogy elsősorban a gyermek gondozása - ápolása céljából vehető igénybe. Ennek a szabadságnak a kiadását elsősorban a gyermek gondozási szükséglete határozza meg és nem a regenerálódási célzat. A szülő ilyenkor nem a munka fáradalmait piheni ki, hanem a családi élethez való jog egyik jogintézményét veszi igénybe.
- 14/15 -
Ebben az esetben a szabadsági kiadására/ igénybevételére vonatkozó általános határidők nem lehetnek irányadók. Azt ugyanis még a legfelkészültebb szülő sem látja előre, hogy gyermeke 15 napon belül lázas lesz-e vagy sem. Az sem világos a hazai szabályozásból, hogy a szülői szabadság igénybevétele beletartozik-e abba az időkeretbe, mely alapján a munkavállaló szabadon rendelkezik a szabadságos napjainak egy részével. Az esetek egy jelentős részében ez a látszólag egyértelmű célokkal rendelkező látszólag racionális megoldásnak csupán az az egy hátránya van, hogy nem akkor veszi ki a gyermeket nevelő dolgozó szülő, amikor a gyermek nevelése, vagy más szempontjából szükséges, hanem erősen függve a munkáltató akaratától, aki a szabadság idejének nagyobb hányadának kivevési időpontjának meghatározási jogával rendelkezik. Éppen ezért a szülői szabadságnak ez a rendszere, amely alól a magyar jogi szabályozás sem mentes, nem tölti be a nevelési és a gondozási célt, hanem csak arra szolgál, hogy a szülők rendbe tehessék azt a lakást, amelyet a gyerekek minden évben leamortizálnak. Gyulavári Tamás szerint ez is szülői szabadság.[2] Szülői szabadságnak legfeljebb csak úgy lenne minősíthető, ha hozzá vesszük a beteg gyermek gondozására irányuló ápolási szabadságot. Ebben az esetben is azonban hiányzik a nevelési jelleg.[3]
Az európai gazdasági, és a közösségi, majd az uniós irányelvi jogi rendezés érthetően az az első modellt vette alapul, amely uniós irányelvi normaalkotásban három szakaszt, egy gazdasági közösségi, egy közösségi és egy uniós szakaszt különböztethetünk meg, melyek közül az elsőre egy irányelvi javaslat, a másik kettőre egy-egy irányelv vonatkozik.
Az előbb bemutatott dogmatikai és egyúttal szabályozási rendszer a szociális piacgazdaság John Mayrnald Keynestől eredő koncepcióját, valamint az ezzel összhangban álló jóléti társadalom és állam (welfare society et state) filozófiai irányzatát valló Németország és Franciaország politikusai, szociológusai, valamint elméleti és gyakorlati szakjogászai dolgozták ki. Az így elkészült jogi normákat vették egészben vagy részben kisebb-nagyobb módosításokkal az egyes tagállamok nyugati felében. Mindezek szintéziseként dolgozta ki az EGK a 84/c.316/09. sz. javaslatát (továbbiakban: J.) a szülői szabadságról a német-francia megoldás alapulvételével, amelyet 1984. november 15-én tett közzé.
A J. 1. cikkelye célként a nők számára az esélyegyenlőségnek a munkahelyen a munkavégzés és az előmenetel terén történő érvényre juttatásának biztosítását, valamint a munkavállaló nőnek a gyermekneveléssel és a háztartásvitellel kapcsolatos terheinek a csökkentését emelte ki azzal, hogy ezek a terhek oszoljanak meg a teljes háztartásvitel tekintetében is. E célok megvalósítása érdekében a J. 2. cikkelye gyermek születése esetén mind a két szülő részére biztosítani kívánta a szülői szabadságot, a gyermeknek a két szülő között történő "tényleges gondozásával és nevelésével járó terhek megosztásának és mind a két szülőnek az e téren fennálló felelősségének a hangsúlyozásával. A J. a szüléssel és a gyermekneveléssel, valamint az egyéb családi terhek megosztásával összefüggő feladatokkal összefüggésben a munkaviszonyból fakadó kötelezettségek alóli mentesülés három esetét jelöli meg. Az első, a nőt a terhessé válástól kezdődően a szülést követő több helyen regenerálódásra és csecsemőgondozásra szánt munkavégzés alóli időszak, amelyből a szülés előtti egy hónapot megelőző előrehaladott terhességi idő alatt orvosi vizsgálatra és terhes gondozásra kíván biztosítani a J. időszakos munkavégzés alóli távolmaradási lehetőséget, ha pedig a terhességgel összefüggő hosszabb lefolyású egészségügyi probléma adódik, ami több napos vagy hetes munkából való távolmaradással jár, azt olyan speciális betegszabadságként kell kezelni, amit nem lehet más betegszabadsági időt csökkentő jelleggel figyelembe venni. Másodikként a J. a szülést megelőző időre egyhavi, azt követően pedig kéthavi minimális "szülési és csecsemőgondozási szabadságot" irányoz elő az anya részére, míg az apa részére a szülést követően minimálisan kétheti szabadságot kívánt megadni, amelyet az anya szülési és csecsemőgondozási szabadsága alatt az anyával egyeztetve egyben vagy részletekben vehet ki. Ebben csak ez utóbbi a nóvum, tekintettel arra, hogy az anyát megillető munka alóli mentesülési időket a J. megfogalmazása előtt is már biztosították a társadalombiztosítási törvények.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
