A Magyar Közlönyben közzé nem tett határozatában az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) két rendelkezését vizsgálta (Be. 73-74. §§). A 73. § szerint a terhelt és a sértett köteles - a műtétet és a műtétnek minősülő vizsgálati eljárást kivéve - a szakértői vizsgálatnak magát alávetni, és tűrni az elengedhetetlenül szükséges vizsgálatot. A terhelt a tűrésre kényszeríthető is. A 74. § szerint a terheltet a bíróság legfeljebb egy hónapra elmegyógyintézetbe utalhatja, ha elmeállapotának hosszabb megfigyelése szükséges. Az Alkotmánybíróság - igazodva az indítvány terjedelméhez - a támadott jogszabályok alkotmányosságát csupán a terhelt alkotmányos jogai szempontjából vizsgálta. Az ügy előadója Erdei Árpád alkotmánybíró volt.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította: nem ellentétes az ártatlanság vélelmével, hogy a Be. előírja a szakértői közreműködés kötelezettségét, és lehetővé teszi a véleményadáshoz elengedhetetlenül szükséges szakértői vizsgálatra kényszerítést. Ugyancsak nem ütközik az ártatlanság vélelme követelményébe a terhelt elmeállapotának - a személyi szabadságtól megfosztást is magában foglaló - vizsgálatát biztosító törvényi rendelkezés. E cselekmények ugyanis nem a bűnösség jogerős megállapításának következményei, hanem a büntetőjogi felelősség eldöntéséhez szükséges és elengedhetetlen bizonyítás részei, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges.
2. A szakértői vizsgálatban közreműködés kötelezettsége, illetve a tűrésre kényszerítés, tekintettel a műtét lehetőségét e körben kizáró rendelkezésre is, továbbá az elmeállapot vizsgálatának elrendelése önmagában nem jelenti az emberi méltóság sérelmét. Azt, hogy ennek konkrét végrehajtási módja sem sértheti a méltóságot, az Alkotmánybíróság szerint a Be.-nek az az alapelvi rendelkezése garantálja, melynek értelmében a büntetőeljárásban az állampolgári jogokat tiszteletben kell tartani (Be. 4. §). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az "állampolgári jogok" kategóriájának tartalmát az Alkotmányban biztosított alapvető jogok adják. A büntetőeljárás egyes cselekményei tehát csak ezek tiszteletben tartásával hajthatók végre.
Az emberi méltóság jogából mint általános személyiségi jogból levezetett önrendelkezési jog korlátozása a szakértői vizsgálatban - figyelembe véve a cél fontosságát - megfelel az arányosság és szükségesség alkotmányos követelményeinek. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az elmeállapot vizsgálatát célzó alapjog-korlátozás megengedése szintén nem jelenti a terhelt rendelkezési jogának szükségtelen és aránytalan korlátozását.
Kétségtelen, hogy a terhelt személy szakértői vizsgálata (például egy vérvizsgálat) szükségképpen érinti az emberi méltóságból fakadó magánszféra védelméhez való jogot. Ha azonban ez a törvénynek megfelelően, az állami büntetőigény érvényesítése érdekében történik, szintén nem tekinthető sem szükségtelen, sem aránytalan korlátozásnak.
3. Az Alkotmánybíróság végül megállapította, hogy a sérelmezett törvényi rendelkezések nem adnak alapot kínzásra, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódra; a terhelt közreműködői kötelezettsége nem foglalja magában, hogy hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérlet alanya legyen.
Az Alkotmánybíróság határozata indokolását az Emberi Jogok Európai Bizottsága számos határozatára hivatkozva támasztotta alá.
- 155/156 -
A Btk. büntethetőséget megszüntető okokat tartalmaz a kábítószerrel visszaélés vétsége, illetve a kábítószer fogyasztásával összefüggő, kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő vétségek tekintetében. A megszüntető okok lényege, hogy a büntetőeljárás alá vont személy nem büntethető, ha az eljárás alatt okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószerfüggőséget megelőző vagy gyógyító kezelésben részesült. A kezelés időtartamára a Be. szabályai szerint az eljárás felfüggesztésének van helye.
Az Országgyűlés 1999. február 28-i hatállyal a büntethetőséget megszüntető ok megállapításának feltételeit két ponton szigorította: egyrészt már nem általában a kábítószerélvezők, hanem szűkebb csoportjuk, a már kábítószerfüggők esetében teszi lehetővé a büntetőjogi felelősségre vonás elmaradását, és ennek feltételéül - értelemszerűen - már nem a kábítószerfüggőséget megelőző és gyógyító, hanem csupán a kábítószerfüggőséget gyógyító kezelést határozza meg (Btk. 282/A. §). A Btk. módosításával egyidősen és összhangban módosultak a Be. vonatkozó rendelkezései is: az eljárásnak a gyógyító kezelés miatti felfüggesztésére is csak a kábítószerfüggő terheltek esetében van helye [Be. 137. § (2) bekezdés, 169. § (5) bekezdés.]
Az indítványozó szerint a Be. módosítása azt eredményezi, hogy azon kábítószerélvező terheltek esetében, akik cselekményüket a Btk. módosítását megelőzően követték el, tehát velük szemben még az enyhébb anyagi jogi rendelkezéseket kellene alkalmazni, nincs lehetőség az eljárás felfüggesztésére. Ez pedig közvetve a szigorúbb büntetőjogi szabály visszaható hatálya tilalmába ütközik. Az ügy előadója Erdei Árpád alkotmánybíró volt.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy önmagában a módosított Be. nem jelent visszaható hatályú büntető jogalkotást. Az a körülmény azonban, hogy a törvényalkotó nem alkotott a büntetőeljárás felfüggesztésére átmeneti szabályt arra az esetre, amikor a Btk.-nak az 1999. február 28-ig hatályos büntethetőséget megszüntető ok megállapítására van lehetőség, alkotmányellenes helyzetet idézett elő. Az átmeneti szabály hiánya ugyanis megakadályozza a Btk. 2. §-ban foglalt alapelv érvényesülését, azaz az elkövetés idején hatályos - adott esetben enyhébb elbírálást jelentő - büntető jogszabályok alkalmazását, így az Alkotmány 57. § (4) bekezdéséből közvetlenül levezethető a szigorúbb büntetőtörvény visszaható hatálya alkotmányos tilalmának gyakorlati megvalósulása.
Az ügy alapja a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvénynek (Be.) a 92. § (1) bekezdése, mely a terhelt előzetes letartóztatásának eseteit tartalmazza a szabadságvesztésssel büntetendő bűncselekmények esetében. E szerint előzetes letartóztatásnak akkor lehet helye, ha a terhelt megszökött, vagy szökésétől lehet tartani [a) pont]; ha alaposan feltehető, hogy az eljárást meghiúsítaná vagy megnehezítené [b) pont]; s végül ha az eljárás alatt újabb bűncselekményt követett el, alaposan feltehető, hogy a megkísérelt bűncselekményt véghezvinné, vagy újabb bűncselekményt követne el [c) pont]. Az indítványozók szerint e rendelkezések sértik a jogbiztonságot, valamint az Alkotmánynak a személyes szabadságot és az ártatlanság vélelmét biztosító rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezések egyetlen pontját találta alkotmányellenesnek. Határozata indokolásában az Alkotmánybíróság részletesen hivatkozott korábbi e tárgyú határozataira, valamint az egyezségokmány és az egyezmény szövegére és az Európa Ta-
- 156/157 -
nács több dokumentumára is. Az ügy előadója Erdei Árpád alkotmánybíró volt.
1. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a támadott rendelkezések nem ellentétesek az ártatlanság vélelmével. Több korábbi határozatra hivatkozva a döntés indokolása kifejtette, hogy az ártatlanság vélelmének lényegi eleme, hogy a terheltet mindaddig, amíg a bíróság jogerősen el nem ítéli, nem kezelhetik bűnösként. Az államnak azonban kötelezettsége van az állami büntetőhatalom gyakorlására, a büntetőigény érvényesítésére; indokolt, hogy ennek a feladatnak a teljesítéséhez az állami büntetőhatalmat gyakorló szerveknek hatékony eszközök álljanak rendelkezésükre. Az ilyen eszközök - különösen a kényszercselekmények - alkalmazása érinti a büntetőeljárás alá vont személy alkotmányos jogait, esetenként súlyosan jogkorlátozóak. Ezért alkotmányos követelmény, hogy e kényszercselekmények szükségesek és arányosak legyenek.
Az egyén személyi szabadságának a jogerős ítéletet megelőző bírói elvonása (ilyen az előzetes letartóztatás is) azonban nem jelenti a terhelt bűnösként való kezelését, azt, hogy az ártatlanság vélelme megdőlt volna, hiszen az ilyen kényszerintézkedés nem büntetés, hanem a büntetőigény hatékony érvényesítését célzó intézkedés.
2. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a Be. 92. § (1) bekezdése c) pontjának az a fordulata, mely nem csupán szabadságvesztéssel fenyegetett, hanem bármely újabb bűncselekmény megakadályozására lehetővé teszi a személyes szabadságtól megfosztást, az elérni kívánt célhoz képest aránytalan korlátozása az alapjognak, ezért alkotmányellenes.
3. Nem ellentétes azonban a személyes szabadság alkotmányos alapjogával, illetőleg e jog korlátozására vonatkozó, az Alkotmány 55. § (1) bekezdése és a 8. § (2) bekezdése összevetéséből levezethető követelményekkel az előzetes letartóztatás elrendelésének a Be. 92. § (1) bekezdésében meghatározott többi oka. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis az állami büntetőigény érvényesítése érdekében a társadalom védelme és a közérdek szempontjából alkotmányosan is szükséges, és indokolt annak lehetővé tétele, hogy az állam a bűncselekmény alapos gyanújával terhelt személyt szabadságától időlegesen megfossza a büntetőjogi felelősségre vonás meghiúsításának megakadályozása érdekében. ■
Visszaugrás
