A Summa legum Raymundi Parthenopei felfedezésétől kezdve már számos tanulmány tárgya volt. Magyar és külföldi jogtörténészeink közül olyan nevek foglalkoztak vele, mint Seckel[1] berlini, Rebro[2] pozsonyi, Salvioli[3] és Monti[4] nápolyi, Besta[5] milánói, R. Bartsch[6] bécsi, Schiller[7] budapesti professzorok, hogy Savigny[8] és Bónis György[9] nevével sem maradjunk adósak. Mindezek ellenére sajnos ma is érvényes Rebronak[10] az a megállapítása, amely szerint "rimangono a chiarire molti interrogativi riguardanti la Summa legum Raymundi."
A Summa legum Raymundi Parthenopei és a Tripartitum viszonyát illetően a magyar szakirodalom Schiller Bódog előadásával tett nagy lépéseket. Schiller előadásának célja tulajdonképpen az volt, hogy megvédje Werbőczy eredetiségét. Egymás mellé állítva a két szöveget azt bizonygatta, hogy Werbőczy nem a Summa legum Raymundi Parthenopeiből, hanem közvetlenül a római jogi forrásokból vette át mindazokat a részeket, amelyeket a Prológusban és máshol találhatunk. Ez tulajdonképpen a Timon Ákos-féle nacionalista felfogás védelmezése, és kísérlet annak tudományos igazolására. Schiller állításaival Gábor szállt szembe, aki szerint a Tripartitum anyaga tulajdonképpen két részből áll. Az egyik maga a Prológus, a másik pedig az összes többi. Ez két részre osztás egyúttal műfaji megkülönböztetés is. Maga a hazai jog anyaga nem a Prológusban található. Azt állítja, hogy a Prológusnak az ius consuetudinarium regnihez "absolute semmi köze".[11] A római jogi elemek díszítő jellegűek, valójában nem is tartoznak a hazai joghoz. Ez persze teljességgel nem igaz, hiszen a gyámság jogát illetően számos olyan római jogi elemet vett át, amely a hazai jog részét képezi. Degré a gyámsági jog történetét elemezve azonban kimutatta, hogy a gyakorlat éppen ezeket a szabályokat nem alkalmazta.[12] Gábor célja azonban az volt, hogy bebizonyítsa, hogy ha elismerjük azt, hogy Werbőczy a Summa legum Raymundi Parthenopei-ből merített, egyáltalán nem kisebbíti országos jogunk első írásbafoglalójának nagy érdemeit.
Gábor másik nagy felfedezése volt, hogy megtalálta a Summa legum Raymundi Parthenopei elveszettnek hitt pozsonyi példányát, amelyet ma is az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában őriznek.[13] Éles szemmel figyelte meg, hogy a Summa legum Raymundi Parthenopei pozsonyi példányát a magyar viszonyokra alkalmazták, Bologna helyett ugyanis Buda városát iktatták be a szövegbe.[14] Erről a kéziratról el kell mondani
- 229/230 -
még azt is, hogy Ebendorfer Miklós budai esküdt számára készítették, amint azt a Gábor által idézett bejegyzés is bizonyítja.[15] Azt, hogy valóban használatban volt, különösen pedig azt, hogy magyar használatban volt, az bizonyítja, hogy egybe van kötve a tárnokjogi cikkelyek egy példányával. Persze ez sem egyedülálló a Summa kéziratai között. Iványi Béla közlése szerint az eperjesi példány szintén a tárnokjogi cikkelyekkel egybekötve maradt fenn.[16]
Gábor és Schiller után a kérdést behatóan Bónis György professzor vizsgálta meg.[17] Akadémiai értekezésében mutatta ki, hogy Werbőczy a Tripartitum összeállításakor nem az Ebendorfer kódexet, hanem az 1506-ban nyomtatásban megjelent Commune privilegiumot használta fel. Ezt meggyőző szövegösszehasonlítással igazolta egymás mellé téve a két szövegváltozatot. Azonkívül Werbőczy magatartását politikai szimpátiával is indokolta. Bónis professzor szerint Werbőczy, mint a köznemesi párt vezetője és szószólója természetes érdeklődéssel fordult a Jan Laski által képviselt irányzathoz, akinek a nevéhez az 1506-i törvénykiadvány fűződik. Tehát a Tripartitumhoz felhasznált szövegváltozat az, amelyet Gál az F-jelzéssel látott el.
A Prol. 2. §. 4.-ben a Tripartitum szövege a solum szóval több az Ebendorfer-kódexnél, s ebben kizárólag a lengyel kiadvánnyal egyezik. Ugyanott a 8. §.-ban ez egy szóvégződésére (contraria áll). Néhány Summa legum Raymundi Parthenopei-párhuzam (1,56,123) ugyancsak a krakkói nyomtatvány felhasználására vall[18]. Bónis György nevéhez fűződik az a közlés is, hogy a Summa legum Raymundi Parthenopei kassai példánya jelenleg Hajdú megye levéltárában található (O 138).[19]
A Summa legum Raymundi Parthenopei országos jogra gyakorolt hatását, mint a fentiekben is láttuk, már elég behatóan megvizsgálták. Sokkal hiányosabb az irodalom akkor, ha azt a kérdést nézzük, hogy milyen hatást gyakorol a Summa legum Raymundi Parthenopei egyrészt az egyes városok jogára, másrészt pedig mint fellebbviteli fórumra, a tárnokjogi ítélkezésre. A Summa legum Raymundi Parthenopei magyarországi fellelhető példányai ugyanis kivétel nélkül városi levéltárakban, azon belül is a tárnokjogi városok levéltáraiban maradtak fenn és voltak használatban.
Az 1405. évi 4. és 12. tc.-ek állapították meg a városok szabad fellebbezési jogát a tárnokmesterhez, vagy a város kiváltságlevele illetve szabad választása szerint az anyavároshoz.[20] Ezzel a törvényi intézkedéssel vált különálló bírósággá a tárnoki bíróság. Üléseit nem is Buda várában, hanem a városban kellett megtartani. Polgári jellegű bírósággá azáltal vált, hogy a Zsigmond uralkodása alatt lezajlott fejlődés eredményeként a tárnokmester mellett a főurakat a városok küldöttei váltották fel. Ekkor, vagyis a XV. század derekán állandósult a tárnoki városok száma. A hét szabad királyi város, amelyek tárnokjogi ítélkezés alá tartoztak Buda, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Eperjes és Sopron voltak. Ekkor már a hét tárnoki város jogszokásai váltak uralkodókká s a budai jog hatott a legerősebben a bíróságnak 1456 óta többször megszövegezett statutumaira.[21]
Tudjuk, hogy az előbb említett hét tárnoki város közül Budán, Kassán, Pozsonyban, Nagyszombatban, Bártfán és Eperjesen megtalálható ma is, vagy megtalálható volt a Summa legum Raymundi Parthenopei kézirata. Egyedül Sopron az a város, ahol tudomásunk szerint nem volt megtalálható a Summa legum Raymundi Parthenopei. Ez azonban nem jelenti azt, hogy további kutatások ne hozhatnának felszínre olyan tényeket, amelyek esetleg arra mutatnának, hogy Sopron szabad királyi városban is megtalálható volt annak egy példánya. Feltevésként esetleg még az is szóba jöhet, hogy a ma Bécsben vagy Olmützben őrzött példányok közül valamelyik Sopronban is megfordult. Az is igaz persze, hogy Sopron nem tartozott a budai jogú városok közé,[22] és a Summa legum Raymundi Parthenopei-t nem is annyira a tárnokjogi ítélkezéssel, mint a budai anyajoggal kell kapcsolatba hoznunk. Mindesetre feltűnő, hogy a tárnokjogi városok közül egy kivételével mindegyikben legalább egy példányt, de esetenként többet is megtalálhatunk.[23] Az is feltűnő, hogy több példány van a tárnokjogi cikkelyek kéziratával egybe kötve,[24] ami egyrészt bizonyítja a gyakorlati használatot, másrészt felveti azt az érdekes kérdést, hogy
- 230/231 -
miért pont a tárnokjogi cikkelyekkel és miért nem más jogszabállyal vannak ezek egybekötve. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nagyban elősegítené a Summa legum Raymundi Parthenopei magyarországi szerepének tisztázását. A fentiekből ugyanis már kitűnt, hogy a Summa legum Raymundi Parthenopei jelentősége nem is annyira az országos jogot tekintve (Werbőczy Tripartituma), hanem a városi jogokra nézve meghatározó. Ezt azonban eddig még senki sem tette beható és részletes vizsgálódás tárgyává, pedig a római jog magyarországi hatását vizsgálva ez kiemelkedően fontos.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
