A tanulmány a társasági jogban megjelenő kockázatok természetét vizsgálja, különös tekintettel a gazdasági társaságok működésére. Az elemzés bemutatja, hogy a társaságok alapítása, működése és megszűnése során a kockázatok hogyan befolyásolják a tagok felelősségét, a hitelezővédelmet és a vezető tisztségviselők gondossági kötelezettségét. A kockázatközösség elméleti hátterét a római jog "Societas Leonina" tilalmának bemutatásával helyezi kontextusba, amely a nyereség- és veszteségviselés arányos elosztásának fontosságára világít rá. Az írás részletesen elemzi a jogi személyiséggel kapcsolatos felelősségi kérdéseket, a korlátolt felelősséggel való visszaélés problematikáját, valamint a vezető tisztségviselők szigorú gondossági követelményeit. Emellett kitér a társasági működésben rejlő további kockázatokra, például a vagyoni hozzájárulás teljesítésének problémáira, a tőkeleszállításra vonatkozó szabályokra, valamint az előtársasági szakasz sajátos kockázataira. A szerző hangsúlyozza a jogalkotás és a joggyakorlat szerepét a kockázatok mérséklésében, valamint a társasági jog stabilitásának és rugalmasságának jelentőségét a gazdasági életben.
The study examines the nature of risks inherent in corporate law, focusing on their impact on business associations. The paper explores how risks influence the formation, operation, and dissolution of companies, with specific attention to member liability, creditor protection, and the duty of care required of executive officers. The theoretical foundation of risk-sharing is contextualized through the Roman law prohibition of Societas Leonina, which underscores the importance of proportional distribution of profits and losses. The paper thoroughly analyzes liability issues related to legal personality, the challenges of abuse of limited liability, and the stringent standards of diligence imposed on company executives. Further, it addresses operational risks, including problems associated with capital contributions, capital reduction rules, and the unique risks of pre-incorporation phases. The author emphasizes the critical role of legislation and judicial practice in mitigating risks and highlights the importance of corporate law's balance between stability and flexibility in supporting a robust economic framework.absztrakt
A kockázatok életünk velejárói. Nehéz arra a kérdésre válaszolni, hogy pozitív vagy negatív jelenség-e a létünknek. Kockázata van a helyzetünk valós értékelésének, döntéseinknek, annak, hogy nem látunk a jövőbe hiszen korunkban a bizonytalanság erősebb, mint valaha volt. Próbálunk úgy kockázatokat felvállalni, hogy közben tapasztalatokat gyűjtünk, de azok birtokában mégis sokszor vagyunk túlságosan óvatosak. Mindez természetesen igaz az üzleti döntéseinkre is.
De van-e a kellő megfontolásra, a lehetséges kockázatok felmérésére mindig elég idő és lehetőség? Aligha lehet erre a kérdésre igennel válaszolni. A kockázat kétarcú, egyszerre jelent esélyt, de veszélyt is. Emiatt elkerülhetetlen kísérője a döntéseinknek.
Jelen rövid írásunkban az üzleti vállalkozások színtereiül szolgáló gazdasági társaságokat átható kockázatokról állítottunk össze egy parányi csokrot. A kereskedelmi jog máig nagy hatású hazai művelője Kuncz Ödön közel száz éve akként vélekedett a kereskedelmi-üzleti élet nagy kockázatáról, hogy az "árnyékként kíséri "az aki mer az nyer" jelszóval küzdelemre induló kereskedelmet"[1] A kereskedelmi szerződésekkel átszőtt kereskedelmi tevékenység során ez a megállapítás különösen látványosan észlelhető. A kereskedelmi jog másik ágán a gazdasági társaságok körében - melyre jelen írásunk fokuszál - ugyancsak megfogalmazhatók ezek a kérdések, jelesül, hogy azok alapítása, működése és megszűnése során a kockázatok milyen természetűek és azok mérséklésére milyen lehetőségek vannak akár a jogalkotás vagy a gyakorlat által? Merthogy a kockázatok esetleges negatív hatásait szükséges mérsékelni. Ez feladata a jogalkotásnak, a joggyakorlatnak és a társaságnak, tisztségviselőknek és tagoknak egyaránt.
Természetesen nem lehet teljes világosságot ígérni a témával összefüggésben, de fényeket mindenképpen szükséges gyújtani, azért is, hogy a társasági jogi kultúrának részévé váló egyre nagyobb kockázatokra felkészülhessünk. Jelen rövid áttekintés tehát csupán arra ad lehetőséget, hogy a társaságokra vonatkozó jogi rezsimből kiemeljünk néhány olyan szempontot, megközelítést, amely a társasági jogi kockázatok kezelését, felismerését és ezzel együtt a szükséges tompítását megkönnyíthetik.
Tézisként rögzíthető, hogy a gazdasági-kereskedelmi társaságok, mint vállalkozások fokozottan kitettek az üzleti élettel együtt járó kockázatoknak, mert az üzletszerű gazdasági tevékenység az, ami egyéb jogi szemé-
- 13/14 -
lyektől megkülönbözteti őket. Azáltal, hogy a tagjai/részvényesei a nyereségből közösen részesednek és a veszteséget közösen viselik, a társaság alapításával, vagy a társaságba történő belépésükkel egy kockázatközösséget is létesítenek és tartanak fenn[2].
Fontos utalni arra, hogy a jelenkori társasági jogokat feldolgozó munkákban is sokszor idézett római jogból ismert Societas Leonina tilalma[3] egyszerűen nem is tekintette társaságnak azt az együttműködést, ahol a nyereségrészesedésből teljesen kizártak egy tagot, míg a veszteséget viselnie kellett. Ennek a szabálynak vélhetően a hátterében az állt, hogy nem feleltethető meg a societas eszmeiségének, hogy a veszteség és nyereség viselési kockázatok megfelelő elosztása nem történik meg a tagok között. A Societas Leonina tilalma ugyanakkor nem zárja ki a kockázatok polarizációját, annak lehetőségét, hogy a nyereségből való részesedés, valamint a veszteségek kockázatainak különböző mértékben történő elosztását lehetővé tegyék a társaság tagjai. Ez azonban már a tagi szabadságon, a tagi kockázatvállaláson és üzleti megfontolásokon múlik.
A kockázatelosztás határait nem vonják meg a társasági jogalkotások, mert példának okáért a nyereségből való részesedés ugyan alanyi jog, de a tagok döntésére van bízva, hogy arra igényt tartanak-e[4]. Természetesen a nyereségből való részesedés és a veszteségviselés mikénti szabályozása során korlát, hogy e döntés ne ütközzön kógens, eltérést meg nem engedő szabályba, így a magyar Ptk. esetében a 3:88. § (2) bekezdésbe, amely szerint semmis az a létesítő okirati rendelkezés, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből teljesen kizár. Úgy véljük, hogy az sem megengedhető, hogy a tagok erre vonatkozó megállapodása alapelveket, vagy speciális társasági jogi elveket sértő legyen. Így tere kell legyen e tekintetben is a hitelezők védelmének, a kisebbség és munkavállalók jogai biztosításának, a jogszerűségnek, a joggal való visszaélés tilalma, a jóhiszeműség és tisztesség követelménye érvényesülésének.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
