Várhatóan szeptemberben jelenik meg a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény kommentárja. A kézirat első változatának elkészültét követően annak véleményezésére a szerző Jóri András volt kollegáját, az adatvédelmi biztos munkatársát, Bártfai Zsoltot kérte fel. "Egyrészt érdekelt, felfedezhetők-e ellentmondások a kötetben felvázolt, szándékom szerint ellentmondásmentes dogmatikai rendszerben, másrészt olyan szakértő véleményére voltam kíváncsi, aki a közvetlen közelről szemléli a legújabb adatvédelmi biztosi gyakorlat alakulását, és ismeri az abban történt elmozdulások mögött húzódó megfontolásokat. A vélemény elkészült, és azt messzemenően figyelembe vettem a kézirat véglegesítésekor. Ugyanakkor az felvetett számos olyan, az adatvédelmi törvény értelmezésével kapcsolatos alapkérdést is, amelyek - bár reflektálatlanul - eddig is megjelentek a jogalkalmazói gyakorlatban." A véleményre alapozva ezért megszületett ez a cikk. E kettős tanulmány célja, hogy e kérdéseket felvesse, és ütköztesse a lehetséges véleményeket - az utolsó szó kimondásának igénye nélkül. Az alábbiakban tehát két szerző: Jóri András (JA) és Bártfai Zsolt (BZS) véleménye olvasható az adatvédelmi törvénnyel kapcsolatos egyes értelmezési kérdésekről.
Az adatvédelmi törvény hatályával kapcsolatban felvethető az a kérdés, hogy az minden személyes adatra vonatkozik (tehát egyes személyes adatokra, és nyilvánosságra került személyes adatokra is), vagy csak azokra az adatokra, amelyek rendezetten, adatbázisba szervezve állnak az adatkezelő rendelkezésére. Ezzel összefüggésben kérdésként merül fel az, hogy a már nyilvánosságra hozott adatok vonatkozásában érvényesülnek-e az olyan adatvédelmi követelmények, mint a célhozkötöttség, stb.
BZS:
Mélyebben még nem jártam körül a fenti kérdés első részét, ti. az Avtv. alkalmazási köre kiterjed-e "minden adatkezelésre" (ahogy az Avtv. saját maga hatályát meghatározza), vagy csak az adatbázisokra alkalmazható-e. Mindenesetre hajlok abba az irányba, hogy az Avtv. elsősorban a (jogszabállyal rendszeresített) adatbázisokra alkalmazható gond nélkül. E körből kilépve ugyanis igen sokszor életszerűtlen, abszurd következményekkel jár(hat) az Avtv. alkalmazása. Nem hiszek a "józan ész adatvédelmé"-ben olyan értelemben, hogy nem fogadom el: ha egy magatartást az Avtv. hatálya alá sorolunk (adatkezelésnek tekintünk), akkor csak a "józan ész" miatt nem vonjuk le egy jogellenesnek minősített adatkezelés abszurd következményeit. Álláspontom szerint, ha egy magatartás az Avtv. hatálya alá esik, akkor az Avtv. összes szabályát alkalmazni kell rá. Ha nem alkalmazható, akkor nem a "józan ész" segít, hanem azt kell megvizsgálni, valóban az Avtv. hatálya alá eső tényállásról van-e szó (pl. az adatkezelőnek adattovábbítási nyilvántartást kell vezetnie, be kell jelentkeznie az adatvédelmi nyilvántartásba, adott feltételek mellett helyesbítési és törlési kötelezettség terheli. Értelmezhetők-e ezek minden "adatkezelésre"?). Tekintettel arra, hogy 2004. január 1-jétől az adatvédelmi biztosnak már nem csak joga, hanem kötelessége is jogellenes adatkezelés esetén a jogellenesség megszüntetésére felszólítania az adatkezelőt, különös gondot kell(ene) fordítani annak vizsgálatára, hogy egy-egy eset valóban az Avtv. hatálya alá esik-e.
Rátérve a kérdés második felére, ti. a már nyilvánosságra hozott személyes adatok további felhasználása esetén alkalmazni kell-e az Avtv. szabályait, álláspontomat a következőkben összegzem:
a) A nyilvánosságra hozatal nem valamilyen célból, hanem valamilyen érdek miatt történik [vö. Avtv. 2. § 5. pont, 3. § (4) bekezdés], ráadásul olyan "célokért" (helyesebben: indokok alapján), mint pl. a hitelezők érdekeinek védelme. Ez az általános célmeghatározás azonban - álláspontom szerint - nem elégíti ki a "cél pontos meghatározása" követelményét. Ezen kívül hogyan kell érvényesíteni a nyilvánosságra hozatal célja esetleges megváltozásának következményeit? Egyáltalán a legtöbb esetben hol és hogyan rögzül a nyilvánosságra hozatalkor az a cél, amelyet akár évekkel később bárki más is megismerhet és ahhoz igazodhat [vö. 15/1991. (IV. 13.) AB határozat]? Azt az álláspontot tartom tehát elfogadhatónak, miszerint a nyilvánosságra hozatal céljából átadott adatok tekintetében vélelmezett hozzájárulás [Avtv. 3. § (5) bekezdés] bármely célú adatkezeléshez történő hozzájárulásként értelmezhető.
b) Másrészt: a nyilvánosságra hozatal után - a 60/1994. (XII. 24.) AB, a 26/2004. (VII. 7.) AB és 44/2004. (XI. 23.) AB határozatok szerint - a személyes adat közérdekből nyilvános adatnak minősül és a közérdekű adat jogi sorsát osztja, nincs szükség tehát külön érdekeltség, cél stb. igazolására a további "adatkezeléshez". "A személyes adat nyilvánosságra hozatalát az Avtv. 3. § (3) bekezdése[1] szerint 'törvény közérdekből - az adatok körének kifejezett megjelölésével - elrendelheti'. Ekkor a személyes adat is a közérdekű adatokéhoz hasonló jogi elbírálás alá esik, amelynek a szabályait az adatvédelmi törvény III. fejezete tartalmazza." [ABH 1994, 354.] A 607/K/2003. sz. ügyben[2] az adatvédelmi biztos ehhez hozzátette: "Mivel az Avtv. 3. §-ának (1), illetve (2) bekezdése az érintett hozzájárulását és a törvény engedélyét azonos 'erősségű' jogcímnek ismeri, az Alkotmánybíróság megállapítása az érintett hozzájárulása alapján nyilvánosságra került személyes adatok esetén is alkalmazandó."
c) Harmadrészt: ha az Avtv. I-II. fejezet hatálya kiterjed a nyilvánosságra hozás utáni időre
- 159/160 -
is, fel kell tenni a következő kérdést: Hogyan lehetséges az, hogy a törvény a nyilvánosságra hozatal esetén megelégszik a hozzájárulás vélelmével, miközben a nyilvánosságra hozatal korlátozza leginkább érintett információs önrendelkezését? Álláspontom szerint a megoldás máshol keresendő: a nyilvánosságra hozatalhoz az érintett kívánságának önkéntes és határozott kinyilvánítására van szükség, ám a nyilvánosságra hozatal után már beáll a vélelem: az érintett bárkinek - tér- és időbeli korlát nélkül - hozzájárulását adta meghatározott adatai kezeléséhez. Célhozkötöttséget (még pontosabban: valamilyen indokot), valamint az Avtv. egyéb szabályainak betartását legfeljebb a jogszerű nyilvánosságra hozatal előtt lehet megkövetelni, a nyilvánosságra hozatal után ezek nem értelmezhetőek (pl. az "adattovábbítás" feltételeit megkövetelni értelmetlen, hiszen "bárki" megismerheti az adott adatot).
Meggyőződésem, hogy a nyilvánosság szférájában a jogvédelmet már nem az Avtv. nyújtja, hanem a Ptk., a Btk. és a szabálysértési törvény. Azaz a nyilvánosság szférájában nem arról beszélhetünk, hogy "mit szabad csak" (Avtv.), hanem ellenkezőleg: "mit nem szabad egy adattal tenni". Ha az alapállás az lenne, hogy "mit szabad csak" tenni, a nyilvánosság szférájában zajló eseményeket elejétől a végéig szabályozni kellene. Ez technikailag sem kivitelezhető, de alkotmányjogilag megközelítve a kérdést egyenesen alkotmányellenes lehetne csak (vö. Alkotmány 54. §-ának alkotmánybírósági értelmezése).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
