A tanulmány azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mennyiben kapcsolódik egymáshoz a társas elkövetői minőség[1] és a büntetőjogi felelősségre vonhatóság[2] fogalma. A következőkben megvizsgáljuk, hogy minősülhet-e társas elkövetőnek olyan személy, aki eljárásjogi körülmények [I. pont], látszólagos halmazat [II. pont], anyagi jogi büntethetőségi akadály fennállása [III. pont], vagy tényállási elemek hiánya [IV. pont] miatt nem vonható büntetőjogi felelősségre.[3]
A fenti kérdés mikénti megoldása gyakorlati jelentőséggel bírhat, ha a bűncselekmény társasan elkövetettnek minősítésére (és az ehhez fűzött szigorúbb anyagi büntetőjogi jogkövetkezmények[4] alkalmazására) csak akkor lenne lehetőség, ha a szükséges létszámba a büntetőjogilag felelősségre nem vonható elkövetőt is beleszámítjuk.
- 155/156 -
A Győri Megyei Bíróság szerint: "A csoportos elkövetés megállapításának [...] nem előfeltétele, hogy a cselekményt együttesen ténylegesen elkövető személyek mindannyian név szerint ismertek legyenek, és az sem, hogy - ha ismertek mindannyiuk ellen vádat emeljenek".[5] Ennek megfelelően az említett bíróság megállapította a hivatalos személy elleni erőszak csoportos elkövetését, abban az ügyben, amelyben "[...] a hivatalosan eljáró rendőr őrmestert a két vádlott a nyomozás során ismeretlenül maradt személlyel együtt közösen bántalmazta".[6] A Legfelsőbb Bíróság a fenti tételt a társas elkövetés más alakzataira is kiterjesztette, kimondva, hogy "[a] csoportos [...] vagy más többes elkövetés megállapításának [...] nem akadálya az, hogy a törvényi tényállást megvalósító egy vagy több személ[l]y[el] [...] szemben - bármely okból - vádemelés nem történt".[7] A Legfelsőbb Bíróság egy másik ügyben "az elsőfokú bíróság által megállapított garázdaság vétsége helyett a VI. r. és a XII. r. vádlott cselekményét a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének a) pontja szerinti minősülő, társtettesként [...] elkövetett garázdaság bűntettének minősítette", tekintettel arra, hogy "az adott esetben a garázda, erőszakos magatartást négy személy - a VI. r. és a XII. r. vádlottak és két ismeretlen társuk - akarategységben, közösen követték el".[8]
- 156/157 -
Részünkről is lehetségesnek tartjuk azon személyek társas elkövetőnek minősítését, akik a társasan elkövetett bűncselekményért valamely eljárásjogi feltétel hiánya, vagy akadály megléte miatt nem vonhatók felelősségre. A bűncselekmény társas elkövetése ugyanis független az ehhez képest későbbi időpontban jelentkező eljárásjogi körülményektől.
A Be. 136. § (1) bekezdés I. fordulata szerint: "A gyanúsított kihallgatása után a további nyomozást mellőzni lehet olyan bűncselekmény [...] miatt, amelynek az elkövetett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségrevonás szempontjából nincs jelentősége." Hasonló szabályokat tartalmaz a vádemelés mellőzése vonatkozásában a Be. 147. § (1) bekezdése, az eljárás megszüntetése kapcsán pedig a Be. 170. § f) pont I. fordulata és a 213. § d) pontja. E jogintézmény által érintett személy társas elkövetői minőségének elismerése logikai értelmezési szabály - a kevesebbről a többre következtetés (argumentum a minore ad maius) - alkalmazásával is alátámasztható. Eszerint abból, hogy megállapítjuk a társas elkövetést, amikor mindegyik résztvevő csak az ilyen módon elkövetett bűncselekményben vesz részt, az következik, hogy ugyanúgy kell dönteni abban az esetben is, ha egyikük emellett még másik jelentősebb súlyú deliktumot is elkövet.
A Be. lehetővé teszi, hogy bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja esetén az ügyész előzetes jóváhagyásával a nyomozó hatóság a nyomozást megtagadja, vagy megszüntesse, ha "a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel történő együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdek." A nyomozás azonban ilyen esetben sem tagadható vagy szüntethető meg "azzal szemben, aki más életének szándékos kioltásával járó bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható alaposan." [Be. 127. § (2) bek., 139. § (2) bek.]. E jogintézmény alkalmazása gyakran a bűncselekményben közreműködő többi elkövető felelősségre vonásának elősegítését szolgálja. Ezzel a jogpolitikai céllal lenne ellentétes, ha a hatósággal való együttműködés ellenében történő nyomozás megtagadás/megszüntetés kedvezményében részesült gyanúsított társas elkövetői minőségének megtagadásával egyes esetekben lehetetlenné tennénk a többi elkövetőtárs szigorúbb felelősségre vonását a bűncselekmény társas elkövetéséért.
A joggyakorlatban felmerült esetben "A II. r. vádlott az italbolt előtt elhelyezett kerékpárokból magához vette K. L. sértett 960 forint értékű kerék-
- 157/158 -
párját [...]", ezt követően a vádlottak kb. 80 méter távolságra elhagyták az italbolt környékét, majd rövid idő múlva visszatértek oda. "Időközben K. L. észrevette, hogy a kerékpárja eltűnt; bár a sötétség miatt a vádlottakat nem látta, de hallotta a csörömpölést s - mivel a II. r. vádlottat ismerte is - hangosan kijelentette, hogy «Sanyi hozzátok vissza a kerékpáromat», majd az út szélén várakozott. A vádlottak - a kerékpár megtartása érdekében - fenyegetően, támadóan közeledtek feléje. Közben az I. r. vádlott elővette a kését és a közepesnél nem nagyobb erővel K. L-t hasba szúrta, majd mindhárom vádlott a sértettől eltávozott".[9]
Az első fokú bíróság a fentebb leírt cselekmény miatt "az I. r. vádlottat nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérlete", míg a II. r. és III. r. vádlottat "[...] csoportosan elkövetett rablás büntette" miatt ítélte el.[10] A másodfokú eljárásban a védelem "azzal érvelt, hogy a [...] rablás nem minősülhet csoportosan elkövetettnek, mivel az első fokú bíróság ebben a bűncselekményben csupán két vádlott bűnösségét állapította meg, az I. r. vádlott e cselekményét nyereségvágyból elkövetett emberölés büntette kísérletének minősítette; a csoportosan elkövetéshez viszont a Btk. 137. §-ának 11. pontja[11] értelmében legalább három személy részvétele szükséges". A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a "védelemnek ez az érvelése téves" és kimondta: "A rablás csoportosan elkövetettként minősítését nem érinti, ha a csoport egyik tagjának cselekményét nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette kísérletének kell minősíteni." A Legfelsőbb Bíróság szerint ugyanis "az a körülmény, hogy a csoportosan bűncselekményt elkövető vádlottak egyike többletmagatartásával egy súlyosabban minősülő bűncselekményt valósít meg, nem eredményezheti a vádlott-társak cselekményének enyhébb elbírálását", és utalt arra is, hogy: a "tényállásból kitűnően az I. r. vádlott a rablás tényállási elemeinek megvalósítása során - a dolog megtartása végett alkalmazott erőszakkal - egy súlyosabb bűncselekményt, a nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérletét valósította meg. Ennek elmaradása esetén, ha a cselekmény nem fejlődik élet ellenivé, a magatartás ugyancsak csoportosan elkövetett rablásnak minősült volna".[12]
Tehát az adott esetben a Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlottat olyan cselekménye alapján nyilvánította rablás csoportos elkövetőjévé, amely magatartása a halmazati értékelés során - a nyereségvágyból elkövetett emberöléshez
- 158/159 -
képest - háttérbe szorult.[13] Ez az álláspont teljes egészében összhangban van a látszólagos halmazatról Tokaji Géza és Nagy Ferenc által kifejtett felfogással. A szerzőpáros ugyanis a "halmazat kiküszöbölésének elvi alapját [...] a kétszeres értékelés tilalmában" látja, ezért szerintük "a tilalmat nem érintő vonatkozásokban büntetőjogi kihatásai az olyan cselekménynek is lehetnek, amelyek miatt az elkövető a halmazat kizárása folytán külön nem ítélhető el. Így pl. előfordulhat, hogy az egység-többség viszonylatában háttérbe lépő bűncselekmény a kizárólag hozzá fűződő részesség szempontjából a felbujtás, illetve a bűnsegély tettesi alapcselekményének minősül."[14] Nézetünk szerint a látszólagos halmazatban háttérbe szoruló bűncselekmény - a fentiekhez hasonlóan - arra is alkalmas, hogy megalapozza más elkövetők társas elkövetésért történő fokozott felelősségének megállapítását. Az ilyen kihatás - hasonlóan a részesek felelősségének megalapozásához - nyilvánvalóan azért nem sérti a kétszeres értékelés tilalmát, mert az adott cselekményt más elkövető felelőssége szempontjából vesszük figyelembe, mint amely vádlott vonatkozásában a halmazat megállapítását az említetett büntetőjogi alapelv kizárja.
A Legfelsőbb Bíróság döntésének indokolásában jól láthatóan a kevesebbről a többre történő következtetés logikai értelmezési szabályát is alkalmazta. Eszerint ha csoportosan elkövetettnek minősítjük azon három elkövető cselekményét, akik mindegyike a lopott dolog megtartása végett könnyű testi sértéssel járó erőszakot alkalmaz, akkor amennyiben egyikük szándéka a sértett halálára is kiterjed, a másik két elkövető vonatkozásában legalább ugyanilyen minősítés indokolt. Megemlítjük, hogy a fenti logikai séma akkor is alkalmazható, ha a társasan elkövetett bűncselekményhez képest a halmazatban előtérbe lépő bűncselekmény tényállása az egyik elkövetőre enyhébb elbírálást tesz lehetővé. Ugyanis a logikai többletet nemcsak a bűncselekmény súlyában, hanem a tanúsított magatartásban, vagy különleges személyes körülményben is meg lehet találni.
A fentiek alapján általános érvénnyel beszámítjuk a bűncselekmény társas elkövetéséhez szükséges létszámba azt a személyt is, aki az ilyen módon
- 159/160 -
elkövetett deliktumért az egység-többség (halmazat) tanának szabályai alapján nem felel.
A BK 480. számú állásfoglalás szerint: "Amennyiben a törvény valamely bűncselekmény több személy által történő elkövetéséhez, mint minősítő körülményhez súlyosabb jogkövetkezményhez fűz, ennek a büntetőjogilag felelősségre vonható személy vonatkozásában történő alkalmazását nem zárja ki, ha olyan személy is rész vesz az elkövetési tevékenységek megvalósulásában, akinek a büntethetősége büntethetőségi akadály folytán kizárt."[15] A fenti iránymutatást - többek között - a következő indokolással támasztották alá: "A jogtárgyak - a többes elkövetésből folyó - fokozott veszélyeztetettségének is ez a jogértelmezés felel meg, amely a társadalmi érdekek védelmét megfelelően biztosítja. Az ezzel ellentétes álláspont esetén nem kerülhetne értékelésre az a lényeges körülmény, hogy az elkövetők többsége, nagyobb száma az egyes elkövetőkre önmagában is szándékerősítően hat, s egyben a sértett irányában gyakorolt lenyűgöző hatása is fokozott."[16] Ezt az állásfoglalást egyébként csak azért helyezték később hatályon kívül , mert az "[a] bírói gyakorlatban való meghonosodása folytán feleslegessé vált [...]" [BK 2. sz. áf. I/C. pont][17] A Legfelsőbb Bíróság ezzel összhangban kimondta, hogy "[a] [...] csoportos [...] vagy más többes elkövetés megállapításának ugyanis nem akadálya az, hogy a törvényi tényállást megvalósító egy vagy több személy bármely okból nem büntethető [...]".[18] Sőt a fenti iránymutatás szövege későbbi döntések (pl. BH 1991. 265.) indokolásában - szinte szó szerint - visszaköszön.[19]
A következőkben a fenti általános tétel érvényesülésének lehetőségeit vizsgáljuk meg a két nagy csoport: a bűncselekmény fogalmán kívüli (ún. má-
- 160/161 -
sodlagos) [ld. A) pont], illetve a bűncselekmény fogalmi elemet kizáró (ún. elsődleges) [ld. B) pont] büntethetőségi akadályok tekintetében.[20]
A "garázdaság csoportosan [...] elkövetettként minősítését nem teszi kizárttá, hogy az elkövetők egyike - halála miatt - nem volt felelősségre vonható".[22] Ebből Belovics Ervin arra következtet, hogy ez a felfogás más büntethetőséget megszüntető okokra is irányadó.[23]
A fenti felfogással összhangban - azt némileg kibővítve - nézetünk szerint azok a személyek is társas elkövetőnek tekinthetők, akik bármilyen másodlagos büntethetőségi akadály[24] fennállása miatt nem vonhatók büntetőjogi felelőségre. Ennek indokolásaként utalunk arra, hogy a bűncselekmény társas elkövetésének fogalmára nem lehetnek kihatással az ettől nevükből eredően fogalmilag elkülönülő - de nem szükségszerűen eltérő időpontban létrejövő[25] - büntethetőségi akadályok.
A többek által elkövetett erőszakos nemi bűncselekmények minősített eseti tényállásait [Btk. 197. § (2) bek. c) pont, 198. § (2) bek. c) pont, 200. § (2)
- 161/162 -
bek. c) pont] - a törvény szóhasználata alapján (amely csak "cselekmény"-ről szól) -, olyan magatartás is megvalósíthatja, amely bűnösséget vagy - meglehetősen nehezen elképzelhetően[27] - jogellenességet kizáró okból nem minősül bűncselekménynek.
Tekintettel a csoportos, illetve a bűnszövetségben (bűnszervezetben) történő elkövetést definiáló törvényi rendelkezések szóhasználatára (amelyek "bűncselekményről" tesznek említést), olyan álláspont is képviselhető lenne, amely szerint ezen társas elkövetési alakzatok vonatkozásában nem vehető figyelembe olyan cselekmény, amelynek bűncselekményi minősége elsődleges büntethetőségi akadály fennállása miatt kizárt. Szerintünk ez a felfogás olyan terminológiai precizitást tulajdonítana a hatályos Büntető Törvénykönyvnek, amivel az - legalábbis a "cselekmény" és a "bűncselekmény" kifejezés használata vonatkozásában - nem rendelkezik. A Btk. ugyanis nem mindig különbözteti meg konzekvensen a "cselekmény" és "bűncselekmény" kifejezéseket. Lásd pl. a Btk. 2. §-ának első mondatát, amely (szerintünk pontatlanul) a bűncselekmény, és második mondatát, amely (helyesen) a cselekmény elbírálásáról szól. A Btk. egyes bűncselekményeinek minősített eseteiben néhol a "bűncselekmény" (pl. háborús fosztogatás [Btk. 159. § (2) bek.]), máshol a "cselekmény" (pl. embercsempészés [Btk. 218. § (3) bek.]) kifejezést, megint más esetekben a tényállás megnevezését (pl. emberrablás [Btk. 175/A. § (2) bek. a) pont]) használja. A jogirodalom és a joggyakorlat a Btk. rendelkezéseinek értelmezésénél nem annak tulajdonít elsődleges fontosságot, hogy az adott törvényhely szövege a "cselekmény" vagy a "bűncselekmény" kifejezést használja. Pl. A Btk. 195. § (2) bekezdésének szövege ugyan "bűncselekmény" elkövetéséről tesz említést, de a vonatkozó bírói gyakorlat és jogirodalom a tényállás körébe vonja - egyéb feltételektől függően - azt az esetet is, amikor a gyermekkorú személyt objektíve társadalomra veszélyes és büntetni rendelt cselekményre bírják rá, vagy törekszenek rábírni.[28] A bírói gyakorlat annak ellenére nem tartja elsődleges büntethető-
- 162/163 -
séget kizáró oknak a Btk. 28. §-át, hogy annak szövege nem bűncselekményről, hanem csak cselekményről szól.[29] Úgy véljük a fenti példákból is nyilvánvaló, hogy sem a törvényalkotó, sem a bírói gyakorlat és a jogirodalom nem tulajdonít olyan jelentőséget a "bűncselekmény" kifejezés Büntető Törvénykönyvbeli használatának, amiből önmagában arra lehetne következtetni: a jogalkotó nem kívánta alkalmazhatóvá tenni a csoportos, illetve bűnszövetségben (bűnszervezet tagjaként) történő elkövetés fogalmait a - bűnösséget vagy jogellenességet kizáró okból - bűncselekménynek nem minősülő magatartásokra.
A következőkben megvizsgáljuk, hogy egyéb szempontokra tekintettel lehetséges-e olyan személyt társas elkövetőként elismerni, aki
- a bűnösséget, illetve
- a jogellenességet kizáró okokból nem büntethető.
1. A szándékos[30] bűnösséget kizáró okok. a) A BK 475. számú állásfoglalás szerint "A többek által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés [1961. évi. Btk. 276. § (2) bek. b) pontja] megállapításának nem akadálya, hogy a bűntett elkövetési magatartását megvalósító két személy egyikének büntethetőségét elmebetegsége vagy gyengeelméjűsége kizárja."[31] A Legfelsőbb Bíróság fenti állásfoglalását módosított szövegezéssel és új számozással (BK 71. sz.) tartotta fenn [BK 2. sz. II. pont],[32] eszerint: "A
- 163/164 -
többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette [Btk. 197. § (2) bek. b)[33] pont] megállapításának nem akadálya az, hogy a bűncselekmény elkövetési magatartását megvalósító két személy egyikének büntethetőségét a kóros elmeállapot kizárja".[34] Ez az iránymutatás a többek által elkövetett szemérem elleni erőszak és természet elleni erőszakos fajtalanság tekintetében is irányadó. [Btk. 198. § (2) bek. c) pont, Btk. 200. § (2) bek. c) pont.][35] Az ilyen felfogás büntetőpolitikai indokoltságát az alábbi módon világították meg: "a bűncselekmény tárgyi súlyát, büntetőjogi rosszallást érdemlőségének fokát egyáltalán nem csökkenti az a körülmény, hogy azt [...] nem büntethető személlyel együttműködve [...] valósították meg".[36] A BK 480. sz. állásfoglalás indokolása megemlítette, hogy a többek által elkövetett erőszakos közösülés [1961. évi. Btk. 276. § (2) bek. a) pontja] akkor is létrejön, ha "az egyik elkövető 14 éven aluli személy volt."[37]
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott: A korábban kialakult bírói gyakorlat szerint akkor is lehetséges a csoportos elkövetés megállapítása, "ha az elkövetésben olyan személy vesz részt, akinek a büntethetősége büntetőjogi akadály folytán (pl. kóros elmeállapot, gyermekkor stb.) kizárt."[38] Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság csoportosan elkövetett rablásnak minősítette azon elkövető cselekményét, aki értékek megszerzése érdekében "két gyermekkorú társával megtámadta és bántalmazta az idős P. P. sértettet".[39]
- 164/165 -
Berkes György szerint: "a bűncselekmény csoportos elkövetése [Btk. 137. § 12. pont[40]] akkor is megállapítható, ha az elkövetők száma csak a gyermekkorúval együtt éri el a hármat."[41]
A joggyakorlat és a jogirodalom tehát egyöntetűen elismeri, hogy olyan személy is beleszámít az erőszakos nemi bűncselekmények többek általi megvalósításához vagy a csoportos elkövetéshez szükséges létszámba, aki gyermekkor vagy beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapot miatt nem büntethető. Ezt a felfogást részünkről az említett két társas elkövetési alakzat vonatkozásában a bűnösséget kizáró okok teljes körére, tehát - az említettek mellett - a beszámítási képességet kizáró kényszerre vagy fenyegetésre,[42] a társadalomra veszélyességben tévedésre,[43] illetőleg elvárhatóságot kizáró okokra is kiterjeszthetőnek tartjuk.
Az, hogy a nem bűnös személyt is beleszámítjuk az erőszakos nemi bűncselekmény többek általi megvalósításához, illetve a csoportos elkövetéshez szükséges létszámba, nem ellentétes a fenti két társas elkövetési alakzat fogalmával, amely nem követel meg többet, mint a cselekmények együttes végrehajtásához szükséges tudati összehangoltságot. Ezt a kritériumot az erőszakos nemi bűncselekmények többek általi elkövetésre tekintettel kialakított minősítő körülményei explicit módon tartalmazzák: megvalósulásukhoz "egymás cselekményéről" való (azaz kölcsönös) tudomást (de csak ennyit) követelnek meg. Ezzel szemben az, hogy a csoportos elkövetéshez is szükség van szubjektív elemek meglétére, csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha a büntető törvényi definíció (Btk. 137. § 13. pont) mellett a jogirodalom és a joggyakorlat által használt fogalomra, illetve a csoportosulás rendőrségi törvény által adott meghatározására is tekintettel vagyunk. A csoportos elkövetés - a jogirodalom és a joggyakorlat szerint - a törvényben expliciten szereplő feltételeken felül a bűncselekmény "egyidejű, együttes" megvalósítását is feltételezi.[44] Ezzel viszont az is együtt jár, hogy az elkövetők egymás
- 165/166 -
cselekményéről kölcsönös tudomással bírva követik el cselekményüket. A rendőrségi törvény "alkalmazásában [...] csoportosulás: 3-10 főből álló, egységes akaratelhatározással fellépő csoport" [1994. évi XXXIV. törvény 97. § (1) bek. d) pont], amely definíciót Berkes György említést érdemlőnek tart a 229. § (4) bekezdés magyarázatával kapcsolatban.[45] Nyilvánvaló viszont, hogy a hivatalos személy elleni erőszakra (vagy más bűncselekményre) irányuló csoport az ezen (vagy más) deliktum elkövetése során sem veszti el egységes akaratelhatározását.
Az egymás cselekményéről való tudomás kialakulásának lehetősége nyilvánvaló, ha elvárhatóságot kizáró ok akadályozza meg a szándékos bűncselekmény megvalósulását.[46] Ilyen esetben ugyanis a szándékos bűnösségnek csak normatív eleme hiányzik, de annak összes pszichikai feltétele fennáll.[47] A társadalomra veszélyességben való - akár gondatlan - tévedés sem zárja ki annak lehetőségét, hogy az elkövetők egymás tevékenységéről tudva kövessék el cselekményüket (pl. magánlaksértés vélt végszükségben való elkövetése).[48] A beszámítási képességet kizáró kóros elemállapot sem mindig jelenti a tudati működés teljes hiányát. Az ilyen személy cselekménye is lehet akaratlagos,[49] sőt egyes formái pl. a gyengeelméjűség (különösen a debilitás) akár a tényszándék létrejöttét is lehetővé teszi.[50] Ennek megfelelően a beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapot esetén is létrejöhetnek az erőszakos nemi
- 166/167 -
bűncselekmény többek általi megvalósítása, illetőleg a csoportos elkövetés által megkövetelt szubjektív elemek. Hasonló felfogás irányadó a beszámítási képességet kizáró kényszer vagy fenyegetés vonatkozásában is. Gyermekkorú elkövetők nemcsak akkor képesek tudatosan összehangolt magatartás tanúsítására, ha beszámítási képességgel és társadalomra veszélyesség tudatával követik el a cselekményt (tehát amikor a 23. §-ban foglalt büntethetőségi akadály a bűnösség normatív elemét zárja ki), hanem akkor is, amikor nem képesek magatartásuk társadalmi jelentőségét felismerni (tehát amikor a bűnösségük pszichés eleme is hiányzik).[51]
Büntetőpolitikailag is helyeselhető az olyan személy beszámítása az erőszakos nemi bűncselekmény többek általi megvalósításához, illetve a csoportos elkövetéshez szükséges létszámba, aki bűnösséget kizáró okból nem büntethető, mert az ilyen elkövető cselekménye is hozzájárulhat a bűncselekményi tényállás által védett jogi tárgyat ért, vagy fenyegető veszély fokozódásához. Így a betörőbanda gyermekkorú tagjai is közreműködhetnek a megfelelő alkalom kipuhatolásában, a garázdaságban résztvevő kóros elmeállapotú személy is képes növelni a keletkezett riadalmat, a passzív alany védekezését azon elkövető cselekménye is gátolhatja, aki vélt jogos védelemben cselekszik, valamint a bűncselekmény felderítésének megnehezítésében a megfenyegetett személy is közreműködhet.
b) A joggyakorlatban és a jogirodalomban vitatott kérdésnek számít, hogy megállapítható-e a bűnszövetségben történő elkövetés, ha az ehhez szükséges két fő egyikének cselekménye bűnösség hiányában nem minősül bűncselekménynek.
A Bírósági Határozatokban 1991. 265. számon megjelent döntés alapjául szolgáló "tényállás lényege szerint a terhelt besurranásos lopásokat követett el. Ezek kivitelezésébe bevonta a gyermekkorú - 13 éves - B. M-et. A gyermekkorú általában kint várakozott és figyelt, amíg a vádlott az egyes sértettek lakásába bement, de volt olyan eset is, amikor együtt mentek be, és közösen vettek el különböző ingóságokat".[52] Az első fokú bíróság megállapította a vádlott terhére a lopások bűnszövetségben történő elkövetését, amit az ügyben eljáró Baranya Megyei Bíróság - az alábbiakra hivatkozva - nem tartott törvényesnek:
"A bűnszövetség megállapításának feltételei közül kiemelkedő az, hogy legalább két személynek kell megfelelő magatartást tanúsítania, amelyre jel-
- 167/168 -
lemző legalább két bűncselekmény elkövetése vagy az arra vonatkozó megállapodás. A megállapodás és a szervezett elkövetés egyaránt kifejezetten lélektani kapcsolatra utal: az elkövetők tudata átfogja a szervezett bűnözésben való részvétel fokozott társadalmi veszélyességét. Az elbírált ügyben a vádlott és a gyermekkorú személy kapcsolatában az említett lélektani, tudati tényezők csak részben, és csupán a vádlott oldalán ismerhetők fel."[53]
Szerintünk a bűnszövetségben elkövetés szubjektív oldala nem azonosítható "a szervezett bűnözésben való részvétel fokozott társadalmi veszélyességé"-nek ismeretével. Objektíve jogtárgysértő cselekmények[54] szervezett elkövetésében megállapodni és ezeket a megegyezésnek megfelelően megvalósítani ugyanis olyan személy is képes, akinél a társadalomra veszélyesség tudata a beszámítási képesség hiánya,[55] vagy pl. a keretkitöltő jogszabályban való tévedés[56] miatt hiányzik. (Megemlítjük, hogy a Baranya Megyei Bíróság álláspontjának elfogadása esetén sem válna lehetetlenné egyes gyermekkorú és az elvárhatóságot kizáró okokból nem büntethető elkövetők vonatkozásában a bűnszövetségben elkövetés megállapítása, hiszen ezen büntethetőséget kizáró okok érvényesülése esetén a társadalomra veszélyesség tudata fennállhat, illetve fennáll.)
A Baranya Megyei Bíróság további érveket is felsorakoztatott a bűnszövetségben történő elkövetés megállapításának mellőzése mellett. Eszerint: "A vádlott magatartásának lényege és elsődleges célja az volt, hogy a gyermekkorú személyt rábírja a bűncselekményekben való részvételre, illetőleg az azokban való segítségnyújtásra. A vádlottnak ez a lényegileg felbujtói magatartása eredményre vezetett, a gyermekkorú elfogadta a vádlott ajánlatát. A gyermek beleegyező magatartása azonban nem azonosítható a bűncselekmények elkövetésére vonatkozó előzetes megállapodással. A gyermek rendszeres részvétele a bűncselekmények elkövetésében ugyancsak a vádlott rábírási tevékenységéhez kapcsolódik, lélektanilag azzal van szoros összefüggésben. Ekként a bűnszövetségben való elkövetés megállapítása ugyanazon elkövetői magatartás kétszeres értékelését jelentené."[57]
- 168/169 -
Nézetünk szerint a megállapodás fogalma szempontjából nincs jelentősége annak, ha a több bűncselekmény szervezett elkövetésében való közreműködésbe történő beleegyezés döntő motívuma mások befolyásoló hatása. Ugyanis a megállapodás ilyen esetekben is alkalmas arra, hogy a bűncselekmények kivitelezése során biztosítsa az elkövetők tevékenységének összehangolását és ezzel növelje az elkövetett cselekmény jogtárgyra való veszélyességét.[58] A logikai értelmezés - a kevesebbről a többre történő következtetés - alapján is nyilvánvaló, hogy a Baranya Megyei Bíróság álláspontjának elfogadása esetén éppen a veszélyesebb módon (kezdeményezéssel, akár fenyegetéssel) megvalósuló, súlyosabb megítélést érdemlő (felbujtói, közvetett tettesi) cselekmények vonatkozásában maradna el a bűnszövetségben elkövetés megállapítása.[59]
Teljesen tévesnek tartjuk azt a felvetést, hogy a bűnszövetségben elkövetés megállapítása az adott ügyben a kétszeres értékelés tilalmába ütközött volna.
A vádlott azon magatartása, hogy az egyes sértettek lakásába bement és onnan eltulajdonítási célzattal különböző ingóságokat vett el - a lopás vonatkozásában - tényállásszerűnek minősül. Azon cselekmények vonatkozásában, amikor a vádlott a gyermekkorúval együtt ment be az egyes sértettek lakásába és vele közösen vett el ingóságokat, a vádlott nem minősülhet társtettesnek. A Baranyai Megyei Bíróság utalt rá, hogy a "Btk. indokolásán alapuló bírói gyakorlat szerint nincs helye társtettesség megállapításának akkor, ha a felnőtt korú és büntetőjogilag felelősségre nem vonható személy együtt hajt végre bűncselekményt [BH 1982/9-361. sz. jogeset]."[60] Anélkül, hogy e kérdés
- 169/170 -
részletesebb vizsgálatába belemerülnénk, rámutatnánk arra, hogy a társtettesség törvényi fogalmában szereplő "szándékos bűncselekmény törvényi tényállását [...] valósítják meg" kitétel [Btk. 20. § (2) bekezdés], úgy is értelmezhető, hogy itt nem szándékos bűnösségre, hanem csak a tényállási elemekre vonatkozó szándékra van szükség. Amennyiben a bírói gyakorlat a továbbiakban is ragaszkodik a Btk. miniszteri indokolásában foglaltakhoz[61] az ilyen és ehhez hasonló esetekben is biztosítani kell, hogy a vádlottat azoknak a tárgyaknak az értékéért is felelősségére lehessen vonni, amelyeket az ő szándékával egyezően a gyermekkorú személy vett el. Nézetünk szerint ennek a igénynek a biztosítására a kiegészült önálló tettesség[62] konstrukciójának megfelelő alkalmazása lenne alkalmas. Ennek segítségével a tényállásszerű magatartást tanúsító elkövető terhére lehet róni azokat a cselekményrészeket is, amelyeket nem ő, hanem szándékának megfelelően a vele együttműködő olyan személy valósít meg, akinek a cselekménye nem bűncselekmény (nem bűnös személy közreműködésével kiegészült önálló tettesség).[63] Az adott esetben a vádlott közvetett tettesként is megvalósította a lopás bűncselekményét, hiszen gyermekkorú személyt bírt rá bűncselekmény elkövetésére. Ezen közvetett tettesi cselekmény azonban a vádlott tényállásszerű magatartásához képest - önállótlan részcselekményként - látszólagos halmazatban áll.[64] A vádlott önálló tettesnek minősül azon lopási cselekmények vonatkozásában, ahol egyedül ment be a sértettek lakásába és vett el onnan ingóságokat, miközben a gyermekkorú személy kint várakozott és figyelt. A vádlott azon magatartása, hogy a gyermekkorút segítségnyújtásra bírta rá, a közvetett tettesség mintájára nem büntethető személy felhasználásával elkövetett közvetett bűnsegélyként lenne értékelhető. Ezen cselekménye azonban önálló tettesi magatartásához képest látszólagos halmazatban áll, amit az is indokol, hogy a gyermekkorú cselekménye a vádlott saját tényállásszerű magatartásához kapcsolódik.
- 170/171 -
A vádlott tényállásszerű tettesi cselekményei - mivel azokat előzetes megállapodás alapján, szervezetten és egy gyermekkorú személlyel együtt valósította meg - bűnszövetségben elkövetettnek minősülnek. A gyermek rendszeres részvétele a lopások elkövetésében - mint azt a Baranya Megyei Bíróság is megállapította - nem a vádlott tényállásszerű magatartására, hanem egy másik rábírásban testet öltő tevékenységére vezethető vissza. Ezen utóbbi a célszemély életkora alapján közvetett tettességet (közvetett bűnsegélyt) megvalósító cselekmény - mint láttuk - a halmazati értékelés során háttérbe szorul a vádlott tényállásszerű tettesi közreműködéséhez képest. Ez a körülmény azonban - a . pontban látott felfogás alapján - nem akadálya annak, hogy ezt magatartást a bűnszövetség megalapítása szempontjából relevánsnak tekintsük.[65]
Adott ügyben tehát - legalábbis a Baranya Megyei Bíróság által felhozott érvek alapján - nem kellett volna mellőzni a vádlott cselekményeinek bűnszövetségben elkövetettként történő minősítését.
A közzétett döntés szövege külön is hangsúlyozza: "A teljesség kedvéért a másodfokú bíróság utal arra, hogy hasonló rábíró magatartás hiányában - az egyéb törvényi előfeltételek esetén - a felnőtt korú elkövető terhére a bűnszövetségben történő elkövetés megállapítására törvényesen sor kerülhetne. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint ugyanis: amennyiben a törvény valamely bűncselekmény több személy által történő elkövetéséhez, mint minősítő körülményhez súlyosabb jogkövetkezményt fűz, annak a büntetőjogilag felelősségre vonható személy vonatkozásában történő alkalmazását nem zárja ki, hogy olyan személy is részt vett az elkövetési tevékenység megvalósulásában, akinek büntethetősége - büntethetőségi akadály folytán - kizárt."[66] Ebből teljesen nyilvánvaló, hogy a Baranya Megyei Bíróság mindössze azt állapította meg, hogy az adott cselekmény nem felel meg a bűnszövetségben elkövetés - szerintünk részben általa kreált - feltételeinek. Arról azonban a döntés szövegében sehol nincs szó, hogy a gyermekkorú személy bűnszövetségi tagsága elvileg kizárt lenne.
Ehhez képest az idézett döntés a Bírósági Határozatokban az alábbi vastag betűvel szedett ún. "összefoglaló résszel" jelent meg: "lopásoknak [...] bűnszövetségben elkövetése nem állapítható meg, ha a terhelt a cselekményeit [...] gyermekkorú személy közreműködésével viszi véghez".[67] Lát-
- 171/172 -
ható, hogy a Bírósági Határozatokban megjelent összefoglaló rész tartalma kifejezetten megtévesztő és egyáltalán nem áll összhangban az alatta közölt döntés tartalmával. A közzétett szöveg és összefoglaló rész ellentétéből eredhet, hogy ugyanez a döntés két gyökeresen eltérő felfogás alátámasztásaként is szerepel a jogirodalomban. Nyilvánvalóan az összefoglaló rész szövegére volt tekintettel Berkes György, aki szerint "gyermekkorú közreműködése a cselekmény elkövetésében bűnszövetség megállapítására nem szolgálhat alapul (BH 1991. 265.)".[68] Hozzá hasonlóan Kiss Zsigmond úgy vélekedik, hogy "A bűnszövetség alapvető feltétele, hogy [...] abban [...] legalább két vagy annál több személy vegyen részt. Ezt nem alapozza meg azonban, ha a terhelt a bűncselekményeit [...] büntetőjogilag felelősségre nem vonható gyermekkorú személlyel valósítja meg (BH 1991. 265.), vagyis a bűnszövetség létrejöttének [...] feltételeként jelentkező legalább két személynek a bűncselekmény alanyává váláshoz szükséges feltételekkel kell rendelkeznie."[69] A fenti két szerzővel szemben Belovics Ervin a bűnszövetség kapcsán a döntés szövegének alábbi részét idézi: "A bírói gyakorlat szerint »amennyiben a törvény valamely bűncselekmény több személy által történő elkövetéséhez mint minősítő körülményhez súlyosabb jogkövetkezményt fűz, annak a büntetőjogilag felelősségre vonható személy vonatkozásában történő alkalmazását nem zárja ki, hogy olyan személy is részt vett az elkövetési tevékenység megvalósulásában, akinek büntethetősége - büntethetőségi akadály folytán - kizárt« (BH 1991. 265.)".[70] Részünkről Belovics Ervin megoldását tartjuk megfelelőnek. A BH 1991. 265. sz. döntés ugyanis semmiképpen sem idézhető olyan látszatot keltve, mint amely azt bizonyítaná, hogy a bírói gyakorlat elvileg kizártnak tartja a gyermekkorú személyek bűnszövetségi tagságát. A döntésből kiindulva legfeljebb olyan általánosítás tehető, hogy a gyermekkorú elkövetők - életkorukból eredően - nehezebben tudják teljesíteni a bűnszövetségi tagsághoz szükséges kritériumokat. Ettől függetlenül természetesen lehetséges, hogy nem csak erre a döntésre alapozva tartja kizártnak Berkes György a gyermekkorú, Kiss Zsigmond pedig a bűncselekmény alanyiság feltételeivel nem rendelkező elkövetők bűnszövetségi tagságát. Az ilyen felfogásuk bírálatához azonban szükséges lenne érvrendszerük részletes megismerése.
- 172/173 -
Nézetünk szerint a bűnszövetség vonatkozásában sincs ok eltérni attól a felfogástól, amely a bűnösséget kizáró okból nem büntethető személyeket is beszámítja a társas elkövetéshez szükséges létszámba. A bűnszövetség fogalma sem tartalmaz ugyanis olyan fogalmi elemet, amely kizárttá tenné, hogy olyan személy kövesse el a bűncselekményt ezen társas elkövetési alakzatnak megfelelően, akinek a vonatkozásában nem lehet szándékos bűnösséget megállapítani.
Ha a megállapodás fogalmát a bűnszövetség vonatkozásában nem különítjük el a szándékos bűnösségtől, akkor, ha ezt a felfogást következetesen végigvisszük, olyan abszurd dogmatikai következményekkel találjuk magunkat szembe, amelyek jól mutatják a kiinduló tétel helytelenségét. Így pl. azon (és csak azon) bűncselekmények vonatkozásában, amelyek a megállapodás fogalmát elkövetési magatartásként tartalmazzák (vö. Btk. 18. § (1) bek. V. f., 207. § (4) bek.], az objektív tényállási elemek közé tartozó elkövetési magatartás tanúsítása egyből maga után vonná a szándékos bűnösség megállapítását.
A szervezett elkövetés kritériuma valóban magasabb szintű pszichikai kontaktust feltételez a résztvevők között, mint egymás tevékenységének puszta tudata, azonban ilyen kifinomultabb együttműködés nem csak szándékos bűnösség esetén tud kialakulni.
2. A jogellenességet kizáró okok. Nézetünk szerint azok a személyek is társas elkövetőnek minősülnek, akiknek a cselekménye jogellenességet kizáró okból nem bűncselekmény. A tényállás által védett jogtárgyra háruló veszély nagyságát ugyanis egyáltalán nem befolyásolja az a körülmény, hogy az egyik elkövető tényállásszerű cselekményét a jogrend - más társadalmi előnyre tekintettel[71] - mégis megengedi.
Wiener A. Imre szerint: "A büntetendőséget kizáró objektív körülmények a felelősségrevonás olyan feltételei, amelyek megvalósulása minden résztvevőre nézve kizárja a bűncselekmény megállapítását."[72] E büntethetőségi akadályok tulajdonképpen a más szerzők által jogellenességet kizáró okok
- 173/174 -
nevezett esetcsoporttal egyeznek meg.[73] Erre tekintettel olyan érvelés is felmerülhet, hogy büntetőjogi felelősségre vonható elkövető és így anyagi büntetőjogilag releváns gyakorlati kihatás hiányában jogellenességet kizáró okok érvényesülése esetén felesleges elismerni a társas elkövetői minőséget.
A következőkben bizonyítjuk, hogy Wiener A. Imre fenti meglátása csak rendszerint érvényesülő törvényszerűség, de korántsem kizárólagosan érvényesülő elvi tétel. Emellett bemutatjuk, hogy a nem jogellenes cselekményt tanúsító személyek társas elkövetői minőségének elismerése anyagi büntetőjogi szempontból is jelentős lehet.
A jogellenességet kizáró végszükség [Btk. 30. § (1) bek.][74] megállapításának azon feltétele, hogy "a veszély előidézése nem róható [az elkövető] [..] terhére" - mint arra Bodnár M. László rámutatott - "személyes jellegű, így ha a mentésben többen működtek közre mindegyiküknél külön-külön vizsgálandó. A büntetlenség azonban nemcsak arra terjed ki, aki saját maga vétlen, hanem a saját felróhatóságától függetlenül arra is, aki vétlen személyt a mentésre rábír vagy neki abban segít. Az elhárítást ténylegesen kifejtő vétlen személy cselekménye ugyanis nemcsak nem büntethető, de nem is bűncselekmény, így vele kapcsolatban - tettesi alapcselekmény hiányában - részesség sem állapítható meg. Minden más esetben azonban csak a saját vétlenség mentesít."[75]
A, B és C felhergelnek egy pitbull terriert, amely eltépve láncát üldözni kezdi őket. Menekülés közben egy olyan zsákutcába érnek, amelyből gyalogosan sem lehet tovább haladni. Ekkor leverik az egyik hétvégi ház kapuján lévő lakatot és mindhárman beugranak az ahhoz tartozó kertbe (bekerített helyre) és becsapják a kaput. Mindhárman társtettesként valósítják meg a magánlaksértés bűntettét. [Btk. 176. § (4) bek. (tekintettel az (1) bekezdés I. fordulatára és a (2) bekezdés d) pontjára)]. Cselekményük nem minősülhet
- 174/175 -
végszükségben elkövetettnek, hiszen a veszély előidézése a terhükre róható. [vö. Btk. 30. § (1) bek.] Amennyiben C csak később csatlakozik az eb elől menekülő A-hoz és B-hez, az ő részéről fennállhat a végszükségben elkövetés megállapítása, hiszen a veszély előidézése nem róható a terhére. Azonban az, hogy C mentesül a magánlaksértés miatti büntetőjogi felelősség alól, nem érinti A és B felelősségét e bűncselekmény csoportos elkövetése miatt.
A magyar jogrendszerben a fedett nyomozó felelősségének kizárására vonatkozó szabályok a büntető-eljárásjog körében helyezkednek el. A vonatkozó rendelkezések szerint: "A bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja esetében az ügyész a nyomozást megtagadja, ha a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható fedett nyomozó (131/A. §) a cselekményt a szolgálati feladatának teljesítése közben bűnüldözési érdekből követte el, és a bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, amely az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződik." [Be. 127/A. § (1) bek.] "Az (1) bekezdés esetén a nyomozás nem tagadható meg azzal a fedett nyomozóval szemben, aki más életének szándékos kioltásával járó bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható alaposan." [Be 127/A. § (4) bek.] Ehhez hasonló rendelkezést tartalmaz a nyomozás megszüntetésével kapcsolatban a Be. 141/C. § (1) és (4) bekezdése.[76] A legújabb magyar Btk. módosítási javaslat szerint a jogalkotó a fedett nyomozó által elkövetett bűncselekmények miatti felelősségről az anyagi büntetőjogi kódexben kíván rendelkezni.[77] Eszerint a Büntető Törvénykönyv - többek között - az alábbi rendelkezéssel egészülne ki: "136/E. § (1) Nem büntethető a fedett nyomozó (Be. 131/A. §), ha a cselekményt a szolgálati feladatának teljesítése közben bűnüldözési érdekből követi el,
- 175/176 -
és a bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, amely az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződik. (2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem alkalmazható arra, aki más életének szándékos kioltásával járó bűncselekményt követ el."[78] Ezen büntethetőségi akadály tulajdonképpen olyan jogellenességet kizáró okként lenne kategorizálható, amely jól láthatóan - a Mezger féle csoportosítást alapul véve - a túlnyomó érdekek elvén (Prinzip des "überwiegenden Interesess") alapul.[79] A fenti rendelkezés megvalósulása azonban csak a fedett nyomozó vonatkozásában zárná ki a cselekmény bűncselekményi minőségét, azaz személyre szóló jogellenességet kizáró okként érvényesülne. Ez alól természetesen kivételt jelentene a fedett nyomozó cselekményéhez fűződő - tettesi alapbűncselekmény hiányában - nem büntetendő részesség esete.[80]
A autó tolvajok eseti megrendelései alapján lopott gépjárművek alvázszámának "átütésével" foglalkozik. A rendőrség F-et, a fedett nyomozót autószerelőként beépíti A műhelyébe. F feladata itt abból áll, hogy figyelemmel kíséri a lopott gépjárművek forgalmát, és a műhelyben feltűnő illegális üzletfeleket. A egy idő után bizalmába fogadja F-et, és bevonja őt az illegális tevékenységbe. F több esetben részt vesz az alvázszámok "átütésében". A és F megvalósítja az egyedi azonosító jel meghamisításának tényállását [Btk. 277/A. § (1) bek. a) pont I. f.], amelyet - többek között - bűnszövetségben követnek el. [Btk. 277/A. § (2) bek. b) pont] F ezen cselekményért - a tervezett törvénymódosítás hatályba lépése után - nem büntethető, tekintettel a reá vonatkozó (anyagi jogi) büntethetőséget kizáró okra. Ez a körülmény azonban nem akadályozza meg, hogy F közreműködése megalapozza A felelősségét az egyedi azonosító jel meghamisításának bűnszövetségben való elkövetése miatt. Ezen eset kapcsán az általunk elfogadott felfogás jogpolitikai indokolásaként utalnánk az együttműködő gyanúsítottal szembeni nyomozás megtagadás/megszüntetés kapcsán mondottakra.[81]
Tehát a jogellenességet kizáró okok érvényesülése - mint az a fenti példákból látszik - nem zárja ki minden esetben a bűncselekmény összes elkö-
- 176/177 -
vetőjének büntetőjogi felelősségét. Ennek figyelembevételével - közvetlenül az anyagi büntetőjog terén is - gyakorlati kihatása lehet annak, ha elismerjük a jogellenességet kizáró okból nem büntethető személy társas elkövetői minőségét.
Véleményünk szerint társas elkövető az olyan személy is, akinél az adott bűncselekmény valamely szubjektív tényállási eleme hiányzik.
A következőkben négy példán keresztül mutatjuk be, hogy az egyes társas elkövetési alakzatok szubjektív oldala olyan elkövetőnél is fennállhat, aki az adott bűncselekményért ténybeli tévedés miatt [Btk. 27. § (1) és (3) bek.] vagy célzat hiányában nem büntethető.
1. a) P és R egy tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel, annak beleegyezésével, azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, úgy közösül, hogy mindketten tudnak a passzív alany életkoráról. Ekkor P és R is - a Btk. 210. §-ban foglalt értelmező rendelkezésre tekintettel - a többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntettét követi el. [Btk. 197. § (1) bekezdés második változat II. fordulat, (2) bek. c) pont][82] b) Tegyük fel, hogy R - alappal vagy gondatlanságból - testi fejlettsége alapján a passzív alanyt tizenkét évesnél idősebbnek feltételezi, így ténybeli tévedés miatt mentesül a Btk. 197. §-ban meghatározott bűntett elkövetése alól.[83] R magatartása azonban ennek ellenére - az erőszakos közösülés vonatkozásában - objektíve tényállásszerű marad és úgy véljük alkalmas arra, hogy megalapozza P felelősségét az erőszakos közösülés többek általi elkövetéséért. [Btk. 197. § (2) bek. c) pont]
- 177/178 -
2. a) A kitekintve a helyi italmérés ablakán meglátja H-t, a nyugállományú körzeti megbízottat. A-nak eszébe jut, hogy egy éve H megbírságolta őt. E felett érzett dühében A odaszól barátainak B-nek és C-nek, hogy: "Ez a ... rendőr bírságolt meg. Verjük meg!". Ezt követően mindhárman kirohannak az italboltból és elkezdik bántalmazni H-t. Ilyen esetben mindhárman hivatalos személy elleni erőszak csoportos elkövetése miatt felelnek. [Btk. 229. § (1) bek. IV. fordulat, (5) bek., (2) bek. I. fordulat] b) Módosítsuk annyiban a példát, hogy A csak annyit mond barátainak H-ra mutatva: "Ellenszenves az a fazon. Kössünk bele és verjük meg". Erre mindhárman belekötnek H-ba és ütlegelni kezdik. Ez esetben B és C ténybeli tévedés miatt nyilvánvalóan nem felel hivatalos személy elleni erőszak bűncselekményéért.[84] Mivel azonban B és C mindketten objektíve megvalósították a hivatalos személy elleni erőszak csoportos elkövetésének tényállását - nézetünk szerint - ezen magatartásuk megalapozhatja, hogy A felelősségét a 229. § (2) bekezdés I. fordulatában írt minősített eset alapján állapítsák meg.
3. a) K fogadós üzletet ajánl Zs-nek, a tolvajnak. K egyes utazók italába altatót kever. Zs feladata az lesz, hogy az öntudatlan állapotban lévő vendégeket a szobájukba kísérje és elvegye tőlük értékes ingóságaikat. Az eltulajdonított holmin pedig később megosztoznak. Zs el is fogadja a fenti ajánlatot és egy vendégtől négyszázezer forint értékű ingóságot el is vesz. K és Zs ezen magatartásuk alapján rablás[85] társtettesei lesznek, amit bűnszövetségben követnek el. [Btk. 321. § (1) második változat I. fordulat, (2) bek. c) pont I. fordulat] b) Tegyük fel, hogy K csak annyit közöl Zs-vel, hogy a kocsmában lerészegedett utazókat kell a szobájukba kísérnie és eközben elvennie tőlük az ingóságaikat. Zs ekkor rablás tényállási elemeit átfogó szándék és ezen bűncselekmény együttes elkövetésének tudata hiányában rablás társtettesének nem tekinthető. Zs lopás (Btk. 316. §) elkövetéséért vonható felelősségre. Zs ezen cselekményéhez K szándékosan segítséget nyújtott. K ezen magatartása - a . pontban írt felfogás alapján - alkalmas arra, hogy megalapozza Zs cselekményének bűnszövetségben elkövetettnek minősülését. [Btk. 316. § (5) bek. b) pont I. f.] K megkezdte a rablás tényállásának megvalósítását, amikor a passzív alanyt öntudatlan állapotba helyezte, abból a célból, hogy tőle vagyontárgyait Zs jogtalan eltulajdonítás végett elvegye. [Btk. 321. § (1) második változat I. fordulat] A tényállás megvalósí-
- 178/179 -
tását azonban nem ő, hanem Zs fejezte be, amikor az értéktárgyakat jogtalan eltulajdonítási célzattal elvette a sértettektől. K annak ellenére nem lehet rablás társtettese, hogy szándéka kiterjedt Zs jogtalan eltulajdonítási célú cselekményére, mivel Zs oldalán hiányzott annak tudata, hogy K a sértetteket öntudatlan állapotba helyezte. K cselekményének kísérleti minősítése pedig nem venné figyelembe azt, hogy a cselekmény objektíve Zs magatartása folytán befejeződőtt. Nézetünk szerint K magatartásának megfelelő értékelésére a kiegészült önálló tettesség[86] konstrukcióját kell alkalmazni. Ennek alapján K nemcsak saját (önmagában csak rablás kísérletének magállapítására alkalmas) magatartása miatt felel, hanem Zs jogtalan eltulajdonítási célú elvételi cselekményéért is, amelyet mindkettejük szándéka átfogott (ténybeli tévedés miatt nem büntethető személy cselekményével kiegészült önálló tettesség). K egyébként, a rablás tényállási elemében tévedésben lévő (és így ezért e bűncselekményért nem büntethető) Zs-t használta fel a Btk. 321. §-ában meghatározott erőszakos vagyon elleni bűncselekmény elkövetésére, ezért közvetett tettesként is felelősséggel tartozna Zs magatartásáért. K ezen cselekménye azonban a vádlott tényállásszerű (kiegészült önálló tettesi) magatartásával természetesen látszólagos halmazatban áll. Az a cselekmény, mellyel Zs jogtalan eltulajdonítási célból idegen dolgokat vett el a sértettől, a rablás vonatkozásában objektíve tényállásszerű cselekménynek számít, amely arra is alkalmas, hogy megalapozza K felelősségét rablás bűnszövetségben való elkövetéséért. [Btk. 321. § (2) bek. c) pont I. fordulat][87]
4. a) M rábírja V-t arra, hogy szedje be a környékbeli vendéglők tulajdonosaitól a védelmi pénzt. Ennek során V-nek mindig M utasításai szerint kell eljárnia (mind az üzletek kiválasztása, mind a igényelt pénzösszeg tekintetében). M a behajtott összeg 10 %-ával fogja javadalmazni V-t. M azt is közli V-vel, hogy ha a kiszemelt illetők nem fizetnek, akár erőszakkal vagy fenyegetéssel is bírja rá őket a teljesítésre. V el is megy az első vendéglőbe és ott a tulajdonost T-t megfenyegeti, hogy szétverik az üzletet, ha először két nap múlva, majd azt követően havonta nem fizet neki ötvenezer forintot. T két nap múlva átadja a kívánt összeget. Ebben az esetben M és V bűnszervezet tagjaként elkövetett zsarolás miatt felel. [Btk. 323. § (1) bek., (3) bek.], amelyet M felbujtóként, V pedig tettesként követ el.[88] b) Más lesz a minősí-
- 179/180 -
tés, ha M az erőszakkal beszedendő összegekről valótlanul azt állítja, hogy azok adósságok. Ilyenkor ugyanis V jogtalan haszonszerzési célzat hiányában, nem lehet zsarolás tettese, azonban cselekménye önbíráskodás bűntetteként értékelhető. [Btk. 273. § (1) bek.] M zsarolás közvetett tetteseként felel, mivel a bűncselekmény tényállását olyan személlyel valósítatta meg, aki jogellenesen, és szándékosan, de a szükséges célzat nélkül járt el.[89] Természetesen V magatartása ilyenkor sem veszíti el objektíve tényállásszerű jellegét a zsarolás vonatkozásában és így alkalmas lesz arra, hogy megalapozza M felelősségét az általa közvetett tettesként megvalósított deliktum bűnszervezet tagjaként történő elkövetéséért. [Btk. 323. § (3) bek.]
A társas elkövetői minőség függetlenítése a szubjektív tényállási elemektől büntetőpolitikailag is indokolt. A jogtárgy sérelem vagy veszélyeztetettség mértéke szempontjából ugyanis irreleváns, hogy valamely személy az objektív tényállási elemekre kiterjedő szándékkal, vagy anélkül jár el, illetve az is, hogy célzatos magatartást tanúsít vagy sem.[90]
A Legfelsőbb Bíróság BK 480. sz. állásfoglalásának több megfogalmazása is utal arra, hogy minimálisan objektíve tényállásszerű magatartást tanúsítása szükséges ahhoz, hogy valakit beszámítsunk a több elkövető közreműködését fokozottan szankcionáló minősített eset megvalósulásához szükséges elkövetői létszámba.[91]
Nézetünk szerint objektíve büntetni rendelt (tettesi vagy részesi) cselekmény hiányában senki sem számítható társas elkövetőnek. Ellenkező felfogás követése esetén a társas elkövetői minőség fogalmának határai elmosódnának. Ez pedig ellentétes lenne a jogbiztonság követelményével, ami talán fokozottabban jelentkezik egy olyan kategória vonatkozásában, amelynek megállapításához esetenként igen súlyos jogkövetkezmények fűződhetnek.
Nagy Ferenc és Tokaji Géza szerint a csoportos elkövetés megállapításához szükséges, hogy az elkövetésnél jelen lévő felelősségre nem vonható személy
- 180/181 -
"akár tettesi, akár részesi jellegű elkövetési magatartást fejtsen ki. Így a gyakorlatban előfordult furcsa jogesetben, midőn a magánlaksértést elkövető anya egyik karjában csecsemőjét tartotta, a másik kezével az óvodás korú gyermekét vezette, a csoportos elkövetés megállapítása természetesen szóba sem jöhet."[92]
Adott esetben a csecsemő korú gyermek valóban nem tanúsított olyan cselekményt, amit a magánlaksértés elkövetési magatartásának lehetne minősíteni. Az, hogy bejutott a lakásba, nem minősíthető bemenetelnek, hiszen helyváltozása nem saját aktív akaratlagos testmozgásának eredménye volt, az pedig, hogy ott bent is maradt, nem számíthat mulasztásnak, mivel ilyen korú személynek nincs kimeneteli lehetősége. (Az adott esetben valószínűleg nem más bemenetelének a megakadályozásáról volt szó [Btk. 176. § (3) bek.], de nyilvánvaló, hogy ezen elkövetési magatartást a csecsemő még kevésbé valósíthatta volna meg.)
Úgy véljük a fentiekben sikerült meggyőzően bemutatnunk, hogy a társas elkövetői minőséghez objektíve büntetni rendelt cselekmény tanúsítása szükséges. Nem feltétele tehát e fogalom megvalósulásának, hogy az elkövetett cselekményt tényszándékkal, materiálisan jogellenesen, vagy szándékos bűnösséggel valósítsák meg. Társas elkövetőnek minősül az is, aki az elkövetett bűncselekményért másodlagos (anyagi jogi) büntethetőségi akadály, látszólagos halmazat, eljárásjogi körülmények miatt nem tartozik büntetőjogi felelősséggel.[93]
Az ilyen felfogás biztos dogmatikai alapokon állva képes kielégíteni azt a megalapozott kriminálpolitikai igényt,[94] hogy akkor is megállapítható legyen a büntetőjogilag felelősségre vonható elkövetők fokozott felelőssége a bűncselekmény társas elkövetése miatt, ha az ehhez szükséges létszám csak olyan elkövető beszámítása esetén áll fenn, aki a deliktumban objektíve büntetni rendelt cselekménnyel közreműködött, de azért - valamely más körülményre tekintettel - nem vonható büntetőjogi felelősségre.
- 181/182 -
* * *
by Miklós Hollán
The Hungarian Criminal law contains provisions which attach consequences (e.g. in the form of aggravating circumstances) to the perpetration of a crime in the framework of criminal gangs (e.g. conspiracies or criminal organisations). The author deals with the question concerning the applicability of the above mentioned provisions as to what extent the above mentioned provisions are applicable (concerning the punishable principals or accessories) when the required number of the contributors (e.g. three persons) in met only by taking into account a perpetrator who cannot be held criminally responsible. According to the author that perpetrator is to be included in the required number who fulfil the objective side of the definition of the given crime, but he or she cannot be held responsible owing to error of facts (which excludes his intention), a justification, an excuse, any other substantive obstacle of punishability, or procedural bar. The author touches upon not only the theoretical basis of his view, but its advantages concerning the claims of criminal policy.■
- 182 -
JEGYZETEK
[1] A továbbiakban csak a társas elkövetés törvényben tipizált megvalósulásaira (alakzataira), azaz az erőszakos nemi bűncselekmények többek általi megvalósítására [1978. évi IV. törvény (továbbiakban Btk.) 197. § (2) bek. c) pont, 198. § (2) bek. c) pont, 200. § (2) bek. c) pont], a csoportos (Btk. 137. § 13. pont), a bűnszövetségben [Btk. 137. § 7. pont] (bűnszervezet [Btk. 137. § 8. pont] tagjaként) történő bűncselekmény elkövetésre leszünk tekintettel, mivel a jogszabályok ezekhez fűznek jogkövetkezményeket.
[2] Büntetőjogi felelősségre vonhatóságon a továbbiakban a megbüntetés lehetőségét értjük, azaz mindazon - akár büntető anyagi-, akár eljárásjogi eredetű - feltétel fennállását (akadály hiányát), amely ahhoz szükséges, hogy az illetőre a bíróság büntetőjogi büntetést szabjon ki. Feltétel pl. a cselekmény tényállásszerűsége, (amennyiben szükséges) joghatályos magánindítvány előterjesztése, a vádemelés; akadály pl. a büntethetőséget kizáró ok (pl. kényszer és fenyegetés [Btk. 22. § c) pont, 26. § (1) bek.]) megvalósulása, az adott cselekmény látszólagos halmazatban való háttérbe szorulása, az együttműködő gyanúsítottal szembeni nyomozás megtagadás [1973. évi I. törvény (továbbiakban Be.) 127. § (2) bek.].)
[3] A vizsgálati sorrend kialakításakor a társas elkövetői minőség maximális kapcsolódásának lehetőségéből indultunk ki, és ehhez képest vizsgáljuk annak függetlenítésének lehetőségét.
[4] Anyagi büntetőjogi jogkövetkezmény pl. a Btk. 229. § (2) bek. I. fordulatában meghatározott minősítő körülmény, a Btk. 47. § (4) bek. e) pont II. fordulatában szabályozott feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizáró ok, illetve a Btk. 42. § (2) bek. b/3. pontjában foglalt fegyház fokozatot meghatározó rendelkezés. A következőkben csak az anyagi büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazási lehetőségére leszünk tekintettel, és nem vesszük figyelembe a bűncselekmény társas elkövetéséhez fűzött más jogági rendelkezéseket, mint pl. amilyeneket "A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról" szóló 1999. évi LXXV. törvény vezetett be. E jogszabály 4. §-ának s) pontja szerint "szervezett bűnözéssel függ össze: az a bűntett, amelyet bűnszervezet tagjaként (Btk. 137. § 8. pont) követnek el".
[5] BH 1980. 418. sz. Hasonlóan vélekedik BELOVICS E.: Értelmező rendelkezések. In: A Büntető Törvénykönyv magyarázata. Szerkesztő-lektorok: Györgyi K.-Wiener A. I. KJK, Budapest, 1996. 261., bár ebben a vonatkozásban - feltehetőleg elírás miatt - a BH 1981. 270. számon közzétett döntésre hivatkozik, amely azonban az általunk elemzett kérdéssel nem foglalkozik.
[6] BH 1980. 418.
[7] BH 1988. 303. (Kiemelés tőlem - H. M.)
[8] BH 1996. 512.
[9] BH 1981. 486. (Kiemelés tőlem - H. M.)
[10] BH 1981. 486.
[11] Azóta jogszabály változás következtében 13. pontja.
[12] BH 1981. 486. (Kiemelés tőlem. - H. M.)
[13] Vö. BERKES GY.: A bűncselekmény és az elkövető. In: Magyar büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára. Szerk.: Berkes Gy. HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. Budapest, 1999. 24., 27. Más felfogás szerint ilyenkor a törvényi egység zárja ki a halmazatot. Uo. 27.
[14] TOKAJI G.-NAGY F.: A bűncselekmény tana. In: A magyar büntetőjog általános része. Szerk.: Nagy F. Korona kiadó, Budapest, 1998. 237. A látszólagos alaki halmazatban háttérbe szoruló cselekmény büntetőjogi kihatásait már Kádár Miklós és Kálmán György is elismeri. KÁDÁR M.-KÁLMÁN Gy.: A büntetőjog általános tanai. KJK, Budapest, 1966. 629.
[15] In: Büntető elvi határozatok. KJK, Budapest, 1973. 215. (Kiemelés tőlem - H. M.)
[16] In: Büntető elvi határozatok. KJK, Budapest, 1973, 216.
[17] In: Büntető elvi határozatok 1973-1980. KJK, Budapest, 1982.
[18] BH 1988. 303. (Kiemelés tőlem - H. M.)
[19] BH 1991. 265. Egyébként a bíróság az adott esetben a bűnszövetségben való elkövetést nem állapította meg. Ezzel kapcsolatban lásd részletesen a B/1/b. pontot.
[20] Tokaji Géza szerint "indokolt különbséget tenni aközött, hogy a cselekmény bűncselekmény-e vagy sem, s ama további kérdés között, hogy a bűncselekménynek minősülő cselekmény egyszersmind büntethető-e vagy annak valamely ún. másodlagos körülmény útját állja". TOKAJI G.: A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban. KJK, Budapest, 1984. 70.
[21] TOKAJI-NAGY: i. m. 192.
[22] BH 1988. 303. Egyetért vele: KISS ZS.: Értelmező rendelkezések. In: Magyar büntetőjog. ... i. m. 303.
[23] BELOVICS: i. m. 261.
[24] Másodlagos büntethetőségi akadályok közé Tokaji Géza és Nagy Ferenc szerint a másodlagos büntethetőséget kizáró okok (pl. a magánindítvány hiánya [Btk. 22. § h) pont, 31 §]) és a büntethetőséget megszüntető okok (pl. elévülés [Btk. 32. § b) pont 33. §-35. §]) tartoznak. TOKAJI-NAGY: i. m. 192.
[25] A bűncselekmény megvalósulásával egy időben létrejönnek a másodlagos büntethetőséget kizáró okok (pl. magánindítvány hiánya), annak ellenére, hogy később lehetőség van ezek kiküszöbölésére (pl. a magánindítvány előterjesztésére). Ld. TOKAJI: i. m. 243. BERKES Gy.: A büntetőjogi felelősségre vonás akadályai. In: Magyar büntetőjog. i. m. 52.
[26] TOKAJI-NAGY: i. m. 192.
[27] Ilyen lehet, pl. a fedett nyomozóra vonatkozó speciális jogellenességet kizáró ok. [Ld. bővebben 2. pont.] Megjegyezzük, hogy de lege ferenda tarthatatlannak tartjuk, hogy a fedett nyomozóra vonatkozó az eljárásjogi törvényben elhelyezett felelősséget kizáró rendelkezés az erőszakos közösülésre is vonatkozhat.
[28] Nagy Ferenc szerint a Btk. 195. § (2) bekezdése vonatkozásában: "Bűncselekményen az objektíve társadalomra veszélyes és büntetendő, azaz a Btk. különös részi tényállás keretei közé illő cselekmény értendő. [...] Az nem szükséges, hogy a magatartás fogalmilag is bűncselekménynek minősüljön. Így ebben a körben az olyan cselekmény is »bűncselekmény«, amikor az elkövető - büntethetőségi akadály miatt - in concreto nem büntethető." NAGY F.: A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények. In: A magyar büntetőjog különös része. Szerk.: Nagy F. Korona Kiadó, Budapest, 1999. 260. Hasonlóan Berkes György, aki úgy véli, hogy a Btk. 195. § (2) bekezdése kapcsán "»a bűncselekményt« [...] tágabban kell értelmezni: az olyan cselekményt is jelenti, amely csak akkor lenne bűncselekmény, ha az elkövetőjét felelősségre lehetne vonni." BERKES Gy.: A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények. In: Magyar büntetőjog. i. m. 585. A gyakorlat kifejezetten e tényállás körébe vonja - egyéb feltételek fennállása esetén - a 14 éven aluli személy büntetendő cselekményre történő rábírását is (vö. BH 1991. 265., BH 1982. 269.)
[29] Ld. még TOKAJI-NAGY: i. m. 146.
[30] A társas elkövetés - értelemszerűen - csak szándékos bűncselekményi tényállások vonatkozásában nyert minősített esetként szabályozást. Vö. 259. § (2) bekezdés a) pontját és (4) bekezdését.
[31] In: Büntető elvi határozatok i.m. 210. Az állásfoglalás indokolása egyébként utalt arra, hogy az iránymutatás "nem korlátozódik a többek által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés esetére. Ez ugyanis minden olyan bűntettel kapcsolatban felmerül, amelynél a szükségszerű több személynek az elkövetési magatartás megvalósításában való részvétele." Uo.
[32] In: Büntető elvi határozatok 1973-1980 i. m.
[33] Jogszabályváltozás folytán jelenleg c) pont.
[34] BH 1979/9.
[35] Annak, hogy az állásfoglalás csak az erőszakos közösülést említi az az oka, hogy a fenti minősítő körülmény másik két erőszakos nemi bűncselekmény tényállásába való beiktatására az állásfoglalás megalkotását követően az 1993. évi XVII. törvény 45-46. §-ával került sor, és a változást azóta - tudomásunk szerint - az állásfoglalás szövegén még nem vezették át. A hivatkozott szakaszokhoz fűzött miniszteri indokolás szerint a javaslat "a szemérem elleni erőszak és a természet elleni erőszakos fajtalanság bűntettének törvényi tényállását a minősítő körülmények tekintetében a Btk. 197. §-ában meghatározott erőszakos közösülés bűntettéhez hasonlóan szabályozza" [Részletes indokolás az 1993. évi XVII. törvény 45-46. §§-ához], indokolt tehát, hogy lehetőség legyen az erőszakos közösülés minősítő körülményeinek vonatkozásában kialakult megoldások megfelelő alkalmazására a másik két erőszakos nemi bűncselekmény minősített esetei tekintetében is.
[36] BK 71. sz. áf. Hasonlóan a BK 475. sz. állásfoglalás indokolása is. In: Büntető elvi határozatok i. m. 211.
[37] In: Büntető elvi határozatok. i. m. 215-216.
[38] A BH 1987. 194. Egyetértően hivatkozik erre: BELOVICS: i. m. 261. KISS: i. m. 303. Ld. még TOKAJI-NAGY: i. m. 233.
[39] BH 1987. 194.
[40] A csoportos elkövetést meghatározó értelmező rendelkezés sorszámát "13."-ra változtatta az 1998. évi LXXXVII. törvény 34. §-a.
[41] BERKES: A büntetőjogi felelősségre vonás... i.m. 53.
[42] A kényszert és fenyegetést a hatályos törvényi szabályozásra tekintettel - Tokaji Géza és Nagy Ferenc nyomán - a beszámítási képesség körében tárgyaljuk. Vö. TOKAJI-NAGY: i. m. 175.
[43] A ténybeli tévedést a tényszándékhoz kapcsolódóan a tényállásszerűség körében [ld. IV/A. pont] tárgyaljuk. Vö. BERKES: A bűncselekmény... i. m. 13.
[44] TOKAJI-NAGY: i. m. 233., BH 1981. 270., BH 1982. 449., BH 1993. 482. Berkes György a Btk. 229. § (4) bekezdésben foglalt csoportosulás-fogalom kapcsán mutat rá, hogy a törvényi meghatározás ugyan "nem tartalmazza ugyan kifejezetten ezt a követelményt", de ez felel meg "a csoport köznapi értelmének". BERKES GY.: Az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények. In: Magyar büntetőjog. i. m. 666.
[45] BERKES: Az államigazgatás... i. m. 666.
[46] De lege lata nem bír jelentőséggel az elvárhatóságot kizáró okból nem büntethető személyek beleszámítása az erőszakos nemi bűncselekmények többek általi megvalósításhoz, illetve a csoportos elkövetéshez szükséges létszámba, hiszen nem ugyanazon szándékos bűncselekményi tényállásoknál szabályoz a törvény elvárhatóságot kizáró okot [Ld. TOKAJI-NAGY: i. m. 177-178.], mint amelyeknél a jogalkotó a társas elkövetés fenti változatait minősítő körülményként értékesíti. Azonban de lege ferenda - pl. a fenyegetés rendszerbeli helyének módosulása esetén - ezen kérdés tisztázása gyakorlati jelentőséget nyerhet. A fenyegetést de lege ferenda bűnösséget kizáró okként említi TOKAJI-NAGY: i. m. 175. és FÖLDVÁRI J.: Magyar büntetőjog. Általános rész. Osiris kiadó, Budapest, 1998. 159.
[47] TOKAJI-NAGY: i. m. 163.
[48] Részünkről azokkal a szerzőkkel értünk egyet, akik a vélt végszükségre - nem a ténybeli, hanem - a társadalomra veszélyességben való tévedésről szóló rendelkezéseket tartják alkalmazhatónak. Pl. TOKAJI-NAGY: i. m. 156. Vö. még Uo. 154.
[49] TOKAJI-NAGY: i. m. 107.
[50] Uo. 169.
[51] Uo. 163., 165.
[52] BH 1991. 265.
[53] BH 1991. 265. (Kiemelés tőlem - H. M.)
[54] Vö. 2. pont.
[55] A beszámítási képesség hiánya és a társadalomra veszélyesség tudatának kapcsolatára ld. TOKAJI-NAGY: i. m. 168-169.
[56] Vö. BÉKÉS I.: A büntetőjogi felelősségre vonás akadályai. In: A Büntető törvénykönyv magyarázata. Szerk.: László Jenő KJK, Budapest, 1986. 88.
[57] BH 1991. 265. (Kiemelés tőlem - H. M.)
[58] Az ilyen "együttműködés" előnyei kompenzálhatják annak hátrányait. Előny pl. a determináló hatás alatt lévő elkövetők könnyebb irányítása, a belső viszályok (engedetlenkedés) és a lelepleződés veszélyének kisebb mértéke. Hátrány a kreativitás, a kezdeményezőkészség, az változó körülményekhez való alkalmazkodóképesség kisebb foka vagy hiánya.
[59] A közvetett tettesség (többek között mivel tettesség) súlyosabb elkövetői alakzat, mint a felbujtás (amely részesség). Utal rá WIENER A. I., Büntetendőség - büntethetőség (felelősségtan). In: Büntetendőség, büntethetőség. Büntetőjogi tanulmányok. Szerk.: Wiener A. I. KJK-MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, Budapest, 1999. 194.
[60] "A [Btk. - H.M.] 20. § (2) bekezdés miniszteri indokolásából kitűnően akkor állapítható meg társtettesség, ha a tettest a bűncselekményt nem egyedül, hanem - egy vagy több - más személlyel együttesen követi el, s ha ez a más személy büntetőjogilag felelősségre vonható. Ebből következik, hogy ha az elkövető olyan személlyel együtt hajtja végre a bűncselekményt, aki büntetőjogilag felelősségre nem vonható társtettesség nem létesül." idézi BÉKÉS I.: A bűncselekmény és az elkövető. In: A Büntető törvénykönyv magyarázata i.m. 74. A bírói gyakorlat töretlenül követi a miniszteri indokolás útmutatását: az említett határozatokon kívül ld. még BH 1987. 194., BH 1992. 565. I.
[61] Wiener A. Imre jegyzi meg, hogy: A gyakorlat sajátos módon használja fel a törvényjavaslat miniszteri indokolását a jogszabály értelmezése során. "Ha a miniszteri indokolásban foglaltak támogatják az értelmezést, akkor a jogalkalmazás hivatkozik rá, ellenkező esetben viszont a miniszteri indokolásban foglaltakat nem cáfolja." WIENER A. I.: Büntetőpolitika - büntetőjog (jogszabálytan). In: Büntetendőség, büntethetőség i. m. 68.
[62] Vö. TOKAJI-NAGY: i. m. 214.
[63] Az olyan felfogást, amely akkor is tagadja a társtettesség fennállását, ha az elkövetők egyike másodlagos büntethetőségi akadály miatt nem büntethető, teljesen elfogadhatatlannak tartjuk.
[64] TOKAJI-NAGY: i. m. 245. A halmazati értékelés mellőzését a közvetett tettesség hézagpótló szerepe [Uo. 217.] is indokolja.
[65] Vö. II. pont.
[66] BH 1991. 265. (Kiemelés tőlem - H. M.)
[67] BH 1991. 265.
[68] BERKES: A büntetőjogi felelősségre vonás... i. m. 53.
[69] KISS: i. m. 292. (Kiemelés tőlem - H. M.)
[70] BELOVICS: i. m. 256.
[71] Tokaji Géza és Nagy Ferenc szerint ilyenkor a létrejött jogtárgysértést, illetőleg veszélyeztetést megfelelő társadalmi előny "ellensúlyozza: kompenzálja, esetleg túlkompenzálja" TOKAJI-NAGY: i. m. 144.
[72] WIENER A. I.: Dogmatika - filozófia. In: Büntetendőség, büntethetőség... i. m. 147. WIENER: Büntetendőség - büntethetőség (felelősségtan) i. m. 169-170. "Az objektív körülmények a bűncselekmény büntetendőségét zárják ki [...]. Ennek egyik jelentősége, hogy több elkövető esetén mindegyikre kihat". Uo. 200-201.
[73] Wiener A. Imre ugyan megjegyzi, hogy: "Az elmélet a kizáró körülményeket jogellenességet vagy felróhatóságot kizáró okoknak nevezi. Azért használom az objektív és a szubjektív megkülönböztetést, mert ezek az elmélettől független kategóriák. A büntetőjog elméletében találni ugyanis olyan felfogást, amely a jogellenességbe szubjektív elemeket is belevisz." Wiener: Büntetendőség - büntethetőség (felelősségtan) i. m. 201. Ezzel együtt ugyanis az általa megjelölt negatív körülmények megfelelnek a más szerzők által a jogellenességet kizáró okok közé sorolt akadályoknak (pl. jogos védelem, sértett beleegyezése). Vö. Uo. 200-212. és pl. TOKAJI-NAGY: i. m. 147-160.
[74] Amelyet Wiener A. Imre a büntetendőséget kizáró objektív körülmények között helyez el. Vö. WIENER: Büntetendőség - büntethetőség (felelősségtan) i. m. 205.
[75] Bodnár M. L.: A végszükség a büntetőjogban. A Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Kara, Szeged, 1981. 36. (Kiemelés tőlem - H. M.) Ld. még TOKAJI-NAGY: i. m. 155-156.
[76] Nyíri Sándor megkísérelte a fedett nyomozó tevékenységének anyagi jogi értékelését. Ld. NYÍRI S.: A fedett nyomozó. Belügyi Szemle, 1999/12. 184-185. Részünkről a szerző számos felvetésével nem értünk egyet, de egész egyszerűen nem tartjuk helytállónak azt a megállapítását, hogy "az eljárási törvény, amikor büntetlenséget ígér a fedett nyomozónak, vélelmezi, hogy a jogos védelem körében cselekedett". Uo. 185. Azon esetekre nézve ugyanis, ahol a fedett nyomozó valóban jogos védelemben jár el a nyomozás megtagadás vagy a megszüntetés - a Btk. 22. § f) pontjára és a 29. § (1) bekezdésére tekintettel - a Be. 127. § (1) bekezdés b) pont I. fordulatán vagy a 139. § (1) bekezdés b) pont I. fordulatán alapul. Az eljárásjogi törvény 127/A. és 141/C. §-ában szabályozott felelősségkizáró rendelkezés alkalmazására nyilvánvalóan akkor kerül sor, ha a fedett nyomozó anyagi jogilag bűncselekményt követ el.
[77] Ez a szabályozási módszer önmagában véve nem tekinthető problematikusnak, hiszen így tesznek más kelet európai jogok is ld. LAMMICH, S.: A szervezett bűnözés elleni küzdelem Kelet-Európa országaiban a titkos, operatív nyomozási eljárások példáján. In: Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok XXXIII. Szerk.: Irk Ferenc, Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet, Budapest, 1996. 232-233.
[78] Törvényjavaslat a büntető jogszabályok módosításáról (Tervezet 2000. március 10.) 7. §.
[79] HAFT, F.: Strafrecht Allgemeiner Teil. Eine Einführung für Anfangssemester C. H. Beck'sche Verlagsbuchhandlung, München, 1996. 80., TOKAJI-NAGY: i.m. 147.
[80] Ez az utóbbi dogmatikai következmény viszont meglehetősen erős ellenérv a fedett nyomozó által elkövetett cselekményekért való felelősség anyagi büntetőjogi szabályozásával szemben.
[81] Ld. I. pont.
[82] Arra a kérdésre nézve, hogy beleegyezéses esetekben alkalmazható-e a 197. § (2) bekezdés a) pontja, illetve a (3) bekezdése ld. Emlékeztető. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 1997. október 27. napján tartott megbeszéléséről. BH, 1998/2. 153.; HOLLÁN M.: A tizenkét év alatti gyermekek nemi fejlődésének büntetőjogi védelme (Egy törvénymódosítás margójára). Colléga, 1998/3.; TÓTH M.: Jogesetek és feladatok a büntetőjog különös részének köréből (megoldásokkal). Rejtjel kiadó, Budapest, 1998. 177., NAGY: A házasság, a család, az ifjúság ... i.m. 275.; BLASKÓ B.: A házasság a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények. In: Büntetőjog. Különös Rész I. (szerk.: Blaskó Béla) Rejtjel kiadó, Budapest, 1999. 130.; Jogértelmezési kérdések a Btk. és a Be. novellájának alkalmazása köréből. BH, 1999/9. 715.
[83] Természetesen R más bűncselekmény (pl. megrontás) miatt felelősséggel tartozhat.
[84] Természetesen B és C más bűncselekmény (pl. tettleges becsületsértés) miatt felelhet.
[85] KERESZTY B.: A vagyon elleni bűncselekmények. In: A magyar büntetőjog különös része i.m. 764.
[86] TOKAJI-NAGY: i.m. 214.
[87] Vö. még az III/B/1/b. pontban foglaltakkal is.
[88] Amennyiben csak három fős bűnszervezetet ismerünk el [így TOKAJI-NAGY: i.m. 231.], akkor a fenti példa megfelelően módosítandó.
[89] TOKAJI-NAGY: i.m. 217.
[90] Ezt a kérdést részletesen elemzi: VISKI L.: A társadalomra veszélyesség és a bűnösség viszonya a bűncselekményfogalom felépítésében. Az Állam- és Jogtudományi Intézet Értesítője, 1958/2. 213-239.
[91] Azon személyek, akiknek "a büntetőjogi felelőssége [...] büntethetőséget kizáró okok miatt kizárt, büntetőjogilag egyébként releváns magatartást tanúsíthatnak, s cselekményük megfelelhet a Btk. Különös Részében foglalt valamely törvényi tényállás objektív kereteinek". Büntető elvi határozatok i. m. 215.
[92] TOKAJI-NAGY: i.m. 233.
[93] A fenti felismerés a dogmatikai rendszer kialakítása szempontjából is fontos lehet, mégpedig azért mert rámutat arra, hogy az objektíve tényállásszerű cselekmény önálló felelősségtani jelentőséggel bírhat.
[94] "Roxin az első képviselője annak a megközelítésnek, amely szerint a büntetőjogi elméletek kialakulása, valamint maga a büntetőjog rendszere egyre nagyobb mértékben kell, hogy a kriminálpolitikai érték és cél meghatározásokra épüljön." LIGETI K.: A jogállami büntetőjogról. In: Büntetendőség, büntethetőség. ... i. m. 126.
Lábjegyzetek:
[1] Hollán Miklós, tudományos segédmunkatárs, MTA Jogtudományi Intézete, Budapest. E-mail:hollanm@ jog.mta.hu
Visszaugrás
