1. Sólyom László nemrégiben ünnepelte hatvanadik születésnapját. Ebből az alkalomból a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Magánjogi Intézetének keretein belül működő "Marton Géza Polgári Jogi Diákkör" ünnepi ülést tartott Sólyom László köszöntésére. A rendhagyó diákköri ülés megrendezésére a Jog- és Államtudományi Kar Dísztermében került sor 2002. február 18-án.
Az ülésen jelen voltak az Egyetem és a Kar vezetői, oktatói, egykori kollégák az Alkotmánybíróságról és természetesen a nagy számban megjelent egyetemi hallgatóság. Az ünnepi diákköri ülés megnyitását követően, e kivételes alkalom meghitt, családias hangulatát megerősítendő, Komáromi László doktorandusz hallgató felolvasta Sík Sándor: Az ősz dicsérete című versét.
2. A köszöntők sorában elsőként Zlinszky János - a kolléga és barát, volt alkotmánybíró - szólalt fel, aki már a köszöntő legelején kiemelte, hogy Sólyom László születésének hatvanadik évfordulója nem egy befejezett életmű mérlegeléseként, hanem sokkal inkább "előzetes számvetésként" értékelhető. Zlinszky János közvetlen és személyes hangvételű beszédében elmondta, hogy Sólyom László életútja Pécsről indult - a római jogász Benedek Ferencet vallotta mesterének, - aztán a Jogtudományi Intézet csendes munkát- és menedéket kínáló falai közt folytatódott, ahonnét előbb a keleti-, majd a nyugati Németországba került ki ösztöndíjasként. Oktatói munkálkodása idővel egyre hangsúlyosabban összefonódott az alapjogok, a személyiség és a természet védelmének közéleti területre is áthajló tevékenységével, majd -aktív szerepvállalása mellett - a kerekasztal-tárgyalások és az MDF szervezésének részesévé vált.
Sólyom László és Zlinszky János baráti és kollegiális kapcsolata 1989-től, amikor is elfogadták az ellenzéki jelöltséget a felálló alkotmánybírói testületben, munkatársi viszonnyá mélyült. Zlinszky János hangsúlyozta, hogy bár Sólyom László, mint az Alkotmánybíróság elnöke a magyar közjogi méltóságok első sorába tartózott, de ezzel a helyzettel mindig tartózkodóan, visszafogottan élt, és nemegyszer lehetett őt látni állami rendezvényeken a második sorban állni, míg az első helyekért mások tülekedtek. Kolléga volt a kollégák között a bíróság asztala körül is. Nem vette igénybe a törvény szerint neki járó döntő szót. Ha harcolt a véleményéért, a meggyőzés és érvelés eszköztárával tette, és mindig érdeklődéssel fogadta az ellenvéleményt is. Az Alkotmánybíróság első tíz évét, az ott folyt kollektív munkát, nem formálisan az elnök, hanem lényegileg a tudós és alkotó kolléga után nevezhetjük joggal a bíróság "Sólyomkorszakának".
De megmaradt tanárnak a magas közjogi pozícióban is. Mikor a Katolikus Egyetemen a jogi kar szervezésének gondolata először felmerült, egy volt az elsők között, akik vállalták az együttműködést, nevükkel és tudományos rangjukkal emelték a kezdő intézmény társadalmi és tudományos súlyát, és mint azt Zlinszky János kiemelte, az új kart a tanárai emelték oda, ahová eljutott.
3. Az egyetemi diákság nevében Sélley Zoltán doktorandusz hallgató mondott köszöntő beszédet. Sélley Zoltán beszédében szólt arról, hogy Sólyom Lászlót megajándékozta az élet egy Eörsi Gyulával, sőt egy rendszer változással is, és ő ezeket az ajándékokat - a polgári jog szabályai szerint: helyesen - el is fogadta a sorstól. De nemcsak elfogadta, hanem magáénak érezte és ezáltal az ajándék mindannyiunk, az egész ország javára szolgált. Mi több, az ajándék meg is fialt, így ma nem lehet szólni Sólyom László 60. születésnapjáról anélkül, hogy ne említsük meg a 12. életévében járó Alkotmánybíróságot. A "szülő" méltán büszke "életrevaló gyermekére".
A folytatásban Sélley Zoltán kiemelte, hogy a tapasztalat amellett szól, hogy jellemünk kialakításához szűk annak az egy-két évtizednek a kerete, amit az ifjúság ad: nincs elég tere és ideje, hogy kibontakozzon, természetéről a próbák útján bizonyosságot adjon. Ahogy azt Illyés Gyula megfogalmazta: "... annak a rejtelmes növénynek, ami az egyéniségünk, csak virágcserépnyi talaj, ha gyökérzete csupán egy-két évtizedet kap. Ahogy a szőlőtőkéknek öt-hat szüret, az embereknek öt-hat évtized kell legalább, hogy a gyökerekig megvallja természetét".
Sólyom László a rendszerváltozás előkészítése, majd megvalósítása során vallotta meg gyökereit, egész addigi tudományos munkásságán alapuló alkotmányos meggyőződése talaján állva. Úgy vált a jogállamiságot megalapozó "Kerekasztal-tárgyalások" egyik meghatározó személyiségévé, hogy eközben - mindig csak az "elegáns" második sorban ülve - meg tudta őrizni hitelességét. Később, mint alkotmánybíró a jogállam és a demokrácia iránti mély el-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
